Lőrinczi Inez fotóművész Flashback című egyéni kiállítását nyitották meg szerda délután a kovásznai Kádár László Képtárban. A tárlat a múlt és a jelen kapcsolatát, az emlékezés különös természetét állítja középpontba. A kiállítást Kányádi Iréne művészettörténész, a tárlat kurátora méltatta, a megnyitón a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ SICTON zenekara működött közre.
A fiatal, székelyudvarhelyi születésű fotográfus neve nem ismeretlen a kovásznai közönség előtt. A tavalyi, Kelet-Európa című Csoma-tárlaton bemutatott Kastély című fotókollázsát a szakmai zsűri Szentimrei Judit-díjjal jutalmazta. Lőrinczi Inez a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen végezte tanulmányait, majd a Temesvári Nyugati Egyetemen az analóg fotográfia kortárs művészetben betöltött szerepét kutatta. Jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem tanársegédje, alkotómunkájában az analóg és digitális fényképezési technikákat egyaránt alkalmazza.
A kiállítás megnyitóján Kányádi Iréne Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamának egyik legismertebb jelenetével világította meg a tárlat mondanivalóját. A történetben a főhős egy teába mártott sütemény ízének és illatának hatására idézi fel gyermekkorának régen elfeledett emlékeit. A nagynénje háza, a kert, a város és az egykori élmények egyszerre elevenednek meg előtte, mintha a múlt váratlanul visszatérne a jelenbe. A művészettörténész szerint ez az úgynevezett Proust-effektus Lőrinczi Inez alkotásainak megértéséhez is kulcsot ad. Egy jelenbeli látvány, tárgy vagy érzékszervi benyomás olyan emlékeket és érzéseket hívhat elő, amelyekről azt hittük, már régen feledésbe merültek.
Kányádi Iréne rámutatott, hogy a kortárs művészetben, különösen a fotográfiában gyakran alkalmazzák a különböző idősíkok egymás mellé helyezését, ütköztetését. Ilyenkor a múlt és a jelen összemosódik, a különböző korokból származó képek pedig új jelentést nyernek egymás társaságában. A Flashback című kiállítás éppen erre az élményre épül. A fotóművész egymás mellé rendezett fényképei között olyan láthatatlan kapcsolatok alakulnak ki, amelyek a szemlélő képzeletében történetekké, emlékekké, hangulatokká állnak össze. A képek nem feltétlenül egy meghatározott történetet mesélnek el, inkább lehetőséget teremtenek arra, hogy minden látogató saját emlékei és érzései mentén értelmezze őket – hangsúlyozta.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
