Varga László kaposvári megyéspüspök október 4-én szentmisét mutatott be az andocsi Nagyboldogasszony-bazilikában, melyet a hagyományoknak megfelelően új papi és szerzetesi hivatásokért ajánlott fel. A búcsúi szentmise előtt – melyen a zenei szolgálatot a Sonoro Kórus biztosította, Dojcsák Edit vezetésével – rózsafüzér imádságra hívták a zarándokokat.
A főpásztor prédikációjában arról beszélt, hogy ha Krisztus szeretetén keresztül tekintünk az Egyházra és életünkre, s hálával felismerjük Isten állandó jelenlétét, valamint bizalommal rábízzuk magunkat az ő akaratára, akkor a szívünkben béke és öröm születik.
„Hadd énekeljem el barátomnak az ő szőlője iránt érzett szerelmes énekét!” – idézte Izajás próféta könyvének részletét Varga László püspök prédikációja elején.
„Milyen az egyházképünk? – tette fel a kérdést. – Hogy tekintünk az Anyaszentegyházra? Az intézményt látjuk csak a maga hibáival, bűneivel, rendszertelenségeivel, rendszereivel, vagy pedig hittel nézünk rá? Hogy tekint Isten a mi Egyházunkra? Minek tartja a mennyei Atya, az Úr Jézus a Katolikus Egyházat?”
„Krisztus a Vőlegény, aki eljegyezte magának a menyasszonyt, az Egyházat. És ez az eljegyzés már az Ószövetségben elkezdődött, de amint hallottuk, nem teremte meg a kapcsolat azt a gyümölcsöt, amire a Vőlegény várt.
Az Úr Jézus Krisztus annyira szenvedélyesen szereti az új választott népet, az Egyházat, hogy teljesen odaadja magát neki és érte.
Ha kívülről nézünk egy katedrálist, az ólomüveg ablakok teljesen sötétek, s nem látszanak a színek; amikor belépünk ebbe a katedrálisba, és szembeállunk a fénnyel, akkor felragyog az ablakok gyönyörű színekben pompázó gazdagsága. Az Egyházat is csak akkor fogjuk igazán látni, ha belépünk, ha onnan nézzük, ahonnan a Vőlegény néz az ő jegyesére – hangsúlyozta a főpásztor. – Ha Krisztuson keresztül tekintünk az Anyaszentegyházra, akkor nemcsak az intézményt látjuk, és a bűnöket, a botrányokat, a nehézségeket vagy sikereket, hanem sokkal többet: a valóságot, melyet olyannak látunk, amilyennek Krisztus látja a menyasszonyát. S ha Krisztus szerelmes és szenvedélyes szeretettel odaadja magát ezért az Egyházért ebben a szentmisében is az Eucharisztiában, akkor mi is szenvedélyes szeretettel szerethetjük az Anyaszentegyházat. Azért, mert Krisztus így szereti, s mert
„Azt hallottuk Szent Pál apostoltól, hogy háladással párosult kérésekkel terjesszétek imádságotokat az Isten elé, és akkor ő megőrzi a szíveteket és az elméteket az Úr Jézus Krisztusban.
Nem mi hoztuk létre ezt az ajándékot, hanem ingyen, feltétel nélkül kaptuk. Benne élünk, és ő bennünk él, de ezt újra és újra elfelejtjük – figyelmeztetett a megyéspüspök. – Amikor elfordítjuk a tekintetünket erről az ajándékról, akkor ránk tör a félelem, a kétségbeesés, a botránkozás, a panaszkodás, a morgás és minden, ami a világ lelkülete.”
Hogyan lehet megőrizni a szívünket és az elménket Krisztusban? Hogyan lehet megmaradni ebben a titokban? Szent Pál azt javasolja, hogy az imádságainkat kezdjük háladással.
Mert Jézus Krisztus megígérte, hogy „veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”. Ezt az ígéretét nem változtatta meg, s nem vonta vissza senkitől. Ez a valóság – emelte ki homíliájában Varga László püspök.
„Történjen bármi, Krisztus jelen van, mert megígérte. Történjen bármi, az első szavunk lehet a hála. Ezt mindig meg tudjuk köszönni, akármi legyen. »Köszönöm, hogy itt vagy.
Szabad hinni abban, amit mondott, hogy »veled vagyok mindennap a világ végezetéig«. Ha ez a jelenlét a hit által hálaadásba fordul, akkor megőrzi a szívünket és elménket Krisztus Jézusban, és megjelenik a béke és az öröm az életünkben.”
„Hálaadással párosult imádsággal terjesszétek kéréseiteket Isten elé!” S az Isten jelenlétéért hálás szív már nem akar mást és többet, csak annyit, hogy „legyen meg a te akaratod”. Ebből fakad a békénk. Nekünk az a legjobb, ha Isten akarata teljesedik az életünkön. „Legyen meg a te akaratod!
Amikor ezt kimondjuk, akkor béke lesz, ahogyan a Getszemáni-kertben. Jézus vérrel verejtékezett, gyötrődött, könyörgött, hogy „ha lehetséges, ne kelljen kiinnom a szenvedések kelyhét”, de mindig hozzátette: „ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit te, Atyám”. És ebből fakadt az a béke, amivel el tudott indulni a keresztútra, és végig tudott menni a szenvedések útján.
Ez nem beletörődés, hogy „úgyis az lesz, amit Isten akar”, hanem vágyakozás arra, hogy Isten szava, akarata valósuljon meg az életemben. Ebben van az igazi békénk. „Háladással párosult könyörgésekkel terjesszétek imádságaitokat Isten elé!”
hogy be tudja tölteni a szíveteket és az elméteket Isten az ő gazdag jelenlétével, békességet és örömet találjatok! – zárta prédikációját a Kaposvári Egyházmegye főpásztora.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Bohár Dániel
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
