Október 7-én, szerdán az általános kihallgatást a Szent Péter téren tartották, ahol a Szentatya az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett hívőkkel és zarándokcsoportokkal találkozott. Ennek keretében folytatta a II. vatikáni zsinat dokumentumairól szóló katekézissorozatát.
Mai beszédének témája: A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció (GS 40–45). Az egyház küldetése a mai világban (felolvasott szentírási szakasz: Mt 5,13–16).
Hangsúlyozta, hogy
Kiemelte a világi hívők sajátos küldetését, valamint arra buzdított, hogy életszentségben és szeretetben élve tegyük hitelessé az evangélium üzenetét.
Végül több nyelven összefoglalta katekézisét, és üdvözölte a jelen lévő hívőket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!
Ma folytatjuk a Gaudium et spes (GS) zsinati konstitúcióról való gondolkodásunkat, éspedig az első rész negyedik fejezetét vesszük szemügyre, amely az egyház mai világban betöltött küldetéséről szól. A zsinat mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy
„Mundus reconciliatus Ecclesia” – írta Szent Ágoston (Kilencvenhatodik beszéd): az egyház az Istennel már kiengesztelődött világ; zarándokok vagyunk a földön, és osztozunk e világgal annak törékenységében és szépségében (vö. GS 41).
Amint Isten Fia megtestesült, hogy életet adjon a világnak és kiengesztelje az Atyával, úgy az egyház is Isten megtestesülésének jeleként a világban él, hogy kinyilvánítsa Isten azon tervét, hogy mindannyiunkat gyermekeivé tegyen egyetlen nagy emberi családban.
Ezért az egyház a népek és kultúrák között járja a történelem útját, és „életének ez az összefonódása a népekkel egyre inkább megérteti vele, hogy küldetésének történelmi hordereje van, és felelősséggel tartozik a társadalmi kapcsolatok alakulásáért” (Magnifica humanitas enciklika, 19).
Az egyház első küldetése az, hogy segítsen az embereknek figyelmet fordítani az élet mély kérdéseire: az eredetünkre és rendeltetésünkre, valamint a szeretet és a szenvedés értelmére vonatkozó kérdésekre (vö. GS 41). A mindenáron való haszonszerzés logikája és az információ manipulálása azzal a veszéllyel jár, hogy megengedhetetlen nyomást gyakorol az emberekre, hogy az anyagi javak fogyasztására összpontosító életmódot folytassanak, szívünk azonban arra teremtetett, hogy felfelé tekintsen.
A zsinati atyák emlékeztetnek arra, hogy az egyház küldetéséhez az is hozzátartozik, hogy közreműködjön a földi város építésében.
Módszerei és célja azonban elsősorban nem politikai természetűek, hanem a hitről és a szeretetről való tanúságtételben, valamint az igazságosság, a béke és a testvériség melletti elköteleződésben állnak.
Az egyház társadalmi tanítása irányt mutat a keresztények cselekvésének, akik minden jóakaratú emberrel együttműködnek a közjó előmozdításában.
Az egyház tehát „semmit sem kíván jobban, mint hogy mindenki javát szolgálja, és szabadon fejlődhessen bármilyen kormányzati forma alatt, mely tiszteletben tartja a személy és a család alapvető jogait és elismeri a közjó követelményeit” (GS 42).
Az evangéliumi küldetés hatékony teljesítéséhez minden megkeresztelt embernek el kell köteleződnie a Szentlélek kegyelmével való együttműködés mellett, hogy hite élő legyen, és következetes magatartásban fejeződjön ki. Amint ugyanis a zsinati atyák emlékeztetnek rá, a megvallott hitnek a mindennapi élettől való elszakadását „korunk súlyos tévedései közé kell számítani” (GS 43).
A Gaudium et spes külön is megemlíti (vö. uo.) a világi hívők küldetését, akik keresztségüknél fogva arra kaptak meghívást, hogy keresztény szellemmel és az evangéliumi látásmóddal hassák át a világot. Ennek a méltán papi jellegűnek nevezhető tevékenységnek kétségkívül a család és a munka világa a legfőbb színtere, de az élet minden területére kiterjed.
Végül az egyház mindig figyelemmel kíséri mindazt, ami a társadalomban történik és kibontakozik (vö. GS 44). Isten egész népének feladata – különösen a pásztoroké és a teológusoké –, hogy megkülönböztessék mindazt, ami korunk kultúráiban figyelmet érdemel, mindig Isten igéjét és az egyház hagyományát tekintve a megkülönböztetés legfőbb mércéjének. Ehhez kiegyensúlyozott, a kulturális divatoktól szabad lelkületre van szükség, amely képes pozitívan tekinteni a világra, ugyanakkor szilárdan őrzi és a maga teljességében mutatja be az evangélium üzenetét. Hiszen „nem a tartalom felhígításával vagy a követelmények enyhítésével lehet vonzóvá tenni a kereszténységet” (Beszéd az Evangelizáció Dikasztériuma – A világ evangelizációjának alapvető kérdéseivel foglalkozó szekció plenáris üléséhez, 2026. május 28.).
Kedves testvéreim, miközben az egyház a történelem útját járja, „arra az egy célra törekszik, hogy Isten országa eljöjjön és megvalósuljon az egész emberi nem üdvössége” (GS 45). E célra pedig mindenekelőtt a személyes életszentség és a testvéri szeretet által törekszik.
Szent VI. Pál ezt írta: „Csak a keresztény életszentségnek e jelei nyithatják meg az utat szavainknak a mai ember szívéhez, nélkülük szavunk üres és eredménytelen lesz” (Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 76). Ezért
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
