Szeptember 22. és 24. között Rómában tartották az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) Szociális-Pasztorális Bizottságának szociális kérdésekkel foglalkozó szekciója ülését. Az európai püspöki konferenciák küldöttei az egyház szociális tanításának fényében megvitatták a jelenlegi gazdasági és társadalmi kihívásokat.
Gazdaság, társadalmi igazságosság és a nemzetek közötti szolidaritás – ez volt a témája a tanácskozásnak, amelyet Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a bizottság szociális kérdésekkel foglalkozó szekciófelelőse vezetett. A püspökkel Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője beszélgetett az ülés kapcsán.
Az alábbiakban részleteket olvashatnak az interjúból.
– Milyen célkitűzéssel hívták egybe ezt a találkozót?
– Az Európai Püspökök Konferenciája Tanácsának (CCEE) két szekciója van: az egyik foglalkozik a fiatalokkal, az evangelizációval, a család és az élet kérdéseivel; a másik pedig a társadalmi kérdésekkel, ami tulajdonképpen az Egyház társadalmi tanításának az átültetése a gyakorlatba, illetve célkitűzése, hogy az európai kontinensen, az európai egyházak hangjával is megszólaljon a társadalmi tanítás. Ez a szekció kétévente egyszer találkozik; az ülésre minden ország püspöki konferenciája küld képviselőket, akiknek az a feladata, hogy saját országukban megfogalmazzák a közélet és a társadalom számára az Egyház társadalmi tanítását, és segítsék, hogy az életté is váljon és kovászként formálja a társadalmat.
egy olyan várost, ahol egy hang van, egy nyelv, egy kultúra, egy akarat, főként a gazdagoké, a hatalmasoké; hanem úgy építsük az emberi társadalmat, ahogy Nehemiás próféta idejében a lerombolt Jeruzsálemet újjáépítették, minden falszakasznak saját felelőse, saját „családja” volt. Az emberiség nagy építkezésében is valahogy így kellene eljárni: minden nyelvnek, minden kultúrának megvan a maga hangja, senki sincs leselejtezve. Ezzel a szellemiséggel gyűltek egybe a különféle országok képviselői.
– Van egy közös társadalmi tanítás, amelyet aztán minden helyi egyház próbál a saját körülményeire alkalmazni…
– Igen, emellett a szekcióüléseknek mindig vannak kijelölt témái. Most az alaptémánk az igazságosabb gazdasági rend, a nemzetek közötti szolidaritás – vagyis, hogy hogyan képzelnénk el egy igazságosabb gazdaságot és a nemzetek közötti együttműködést. Gondolhatunk itt például arra, hogy az Oxfam (független nem kormányzati szervezetből álló nemzetközi konföderáció, amely a globális szegénység enyhítésére összpontosít – a szerk.) becslése szerint a világ nyolc leggazdagabb emberének összesen körülbelül annyi vagyona van, mint a világ szegényebb felének, négymilliárd embernek összesen. Ez döbbenetesen igazságtalan és nagyon káros, mert az emberiség nagy döntéseit, például háborúról, technológia újításokról döntően befolyásolja ez az óriási gazdasági erő, szabályozzák a világgazdaságot, a piacokat. (…)
– Mit tud tenni ebben a konkrét helyzetben egy helyi egyház?
– Az Egyház egyik sajátos küldetése, hogy prófétai hang legyen, és inspirációt adjon az emberiség számára. Nagyon nagy kincse volt a mostani találkozónak, hogy itt volt a Centesimus Annus Alapítvány igazgatója, melyet II. János Pál pápa hozott létre mint szakértőkből álló alapítványt, melybe főleg gazdasági és nemzetközi joghoz értő világtekintélyeket hívnak meg, és az a küldetésük, hogy az Egyház társadalmi tanítását fejlesszék szakmai szempontból. Paolo Garonna igazgató sok érdekes dolgot elmondott. Az a társadalmi tanítás, ami a szolidaritásra hívja föl a figyelmet, nagyjából világos, és sok ország meg is próbálja valósítani, például a jóléti állam, a szociális háló formájában. Ez a része a társadalmi tanításnak érthető és reálisan meg is valósítható. Az Egyház társadalmi tanításának másik része, ami a világgazdaságra és az igazságosságra vonatkozna világszinten, sokkal kevésbé konkrét, de maga a téma is sokkal nehezebb. Létrehozni egy igazságosabb világrendet nagyon-nagyon nehéz, azért is, mert a nemzetközi együttműködések, akár gondolhatunk az ENSZ-re, félelmetes módon meggyengült. Sok nagyhatalom egyszerűen kiszáll ezekből a nemzetközi egyezményekből, illetve sok olyan állam van, mely a saját maga által aláírt egyezményeket sem tartja be, így nehéz, vagy nem is lehet nemzetközi jogról beszélni. Nagy kihívás ez a feladat, ugyanakkor az alapítvány igazgatója azt mondta, hogy ennek ellenére
(…)
– Született-e valamilyen konkrét elhatározás a jövő tekintetében?
– Alessandra Smerilli nővér, az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának Dikasztériuma prefektusa kérte, hogy egyrészt küldjünk be jó gyakorlatokat, amik a mi országainkban működnek. Akár olyan szemmel is nézve, hogy mi az, amit Európa mint a kereszténységgel már régóta áthatott kontinens föl tudna ajánlani más kontinensek számára az igazságosabb társadalmi rend megvalósításáért; vagy ami segítség lehet a mesterséges intelligencia megtervezésében, szabályozásában. Bár Európa jelenleg nincs az MI technológiai élvonalában, vagy annak megalkotói között, de a legtöbb reflexió az új technológiára mindig Európában születik meg. (…) A találkozónk egy másik konklúziója, hogy az elveket, amiket mi a helyi egyházak részéről megfogalmaztunk, szeretnénk eljuttatni a Centesimus Annus Alapítvány szakértői köréhez, hogy finomítsák, konkretizálják, és talán ezzel tudjuk gazdagítani az Egyház társadalmi tanításának kincsestárát.
A teljes beszélgetés leirata IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: CCEE
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
