Ötödik alkalommal rendezik meg október 7-én a komáromi Selye János Egyetemen a Hitvalló egyház magyar mártírjai című tudományos konferenciát. A tanácskozás a 20. században üldözött, meghurcolt vagy mártírrá vált egyházi személyiségek történetét állítja középpontba. Az idei rendezvényhez az Esterházy János életét és örökségét bemutató kiállítás is kapcsolódik.
A konferenciát a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának Bibliai és Történeti Tudományok Tanszéke, valamint a XX. Századi Egyháztörténeti Kutatóintézet szervezi. A rendezvény az elmúlt évek során fokozatosan nemzetközi tudományos fórummá nőtte ki magát: idén többek között a Vatikánból, Eszékről, Debrecenből, Szegedről és Budapestről is érkeztek kutatók Komáromba.
Petheő Attila, a konferencia egyik szervezője lapunknak elmondta: a rendezvény egyik különlegessége, hogy kifejezetten a megkínzott, mártírrá vált vagy más retorziót elszenvedett papok, lelkészek és egyházi személyiségek történetének kutatására összpontosít.
Mint hangsúlyozta, kezdettől fogva fontos szempont volt, hogy a konferencia ne egyetlen felekezet történetével foglalkozzon. Katolikus, református és evangélikus életutak egyaránt megjelennek, a cél pedig a kutatás ösztönzése mellett az is, hogy párbeszéd alakuljon ki az egyházak között.
A konferenciához minden évben kísérőrendezvény is társul. Idén az Esterházy János életét és örökségét bemutató tárlat nyílt meg, amely a zoboraljai Esterházy-emlékezethez kapcsolódva érkezett Komáromba.
A kiállítást Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója nyitotta meg. Beszédében úgy fogalmazott: amikor ötödik alkalommal gyűlnek össze a Selye János Egyetem falai között, nem pusztán a történettudomány tényeit rendszerezik, hanem egy olyan szellemi örökség darabjait illesztik a helyükre, amely a Felvidék és az egész Kárpát-medence magyarságának 20. századi megmaradásához is hozzájárult.
Esterházy Jánost a „cselekvő hit és a politikai erkölcs mártírjaként” jellemezte. Mint mondta, a totalitárius diktatúrák idején Esterházy nem a korszellemhez, hanem az evangéliumi igazsághoz mérte tetteit. Életét annak bizonyítékaként állította a hallgatóság elé, hogy a hit „nem magánügy”, hanem a legnehezebb történelmi helyzetekben is közösség- és nemzetmegtartó erő lehet.
A konferenciát Lévai Attila, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának képviselője nyitotta meg. Köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a „hitvalló egyház” kifejezés mögött mindenekelőtt azok az emberek állnak, akik életükkel tettek tanúbizonyságot hitükről. A mártírok felidézését nem örömteli, hanem szükséges feladatnak nevezte: ezek az életutak mutatják meg, mit jelentett egykor az Istenhez, az egyházhoz, illetve a magyar mártírok esetében a néphez és a nemzethez való ragaszkodás.
A konferencia időpontja külön jelentést is kapott azzal, hogy egy nappal október 6-a, az aradi vértanúk emléknapja után rendezik meg. Lévai Attila párhuzamot vont a szabadság eszményéért életüket adó aradi vértanúk és azok között az egyházi személyiségek között, akik rendíthetetlen hitük, szolgálatuk és meggyőződésük miatt váltak üldöztetés áldozataivá.
Az egész napos tudományos programban számos korszak és térség megjelenik. Csámpai Ottó Esterházy János életéről és örökségéről tart előadást, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke ifj. dr. Varga Zsigmond mártír teológus életútját idézi fel. Tóth Krisztina vatikáni források alapján a felvidéki magyarok kitelepítésének történetéhez szolgáltat új adalékokat.
A délutáni programban az 1956 utáni egyházi áldozatok, a két világháború közötti horvátországi református magyar közösségek, katolikus papi életutak, kárpátaljai és erdélyi egyháztörténeti kérdések, valamint a kommunista diktatúra egyházi öröksége is terítékre kerül.
Petheő Attila szerint a rendezvény tudományos hozadéka túlmutat magán a konferencián. Az előadásokból rendszeresen tanulmánykötet készül, amely online, ingyenesen is hozzáférhető, így az eredmények más kutatók és az érdeklődő közönség számára is elérhetővé válnak.
A konferencia korábbi alkalmai intézményi együttműködések kialakulását is segítették. Petheő Attila kiemelte a pozsonyi Nemzeti Emlékezet Intézetével kialakult kapcsolatot, valamint azt is, hogy Komáromban sikerült egy asztalhoz ültetni a pozsonyi és budapesti emlékezetpolitikai intézmények vezetőit.
A szervező szerint a tanácskozás nemcsak a kutatók számára fontos. A laikus, történelem iránt érdeklődő közönség számára olyan, sokáig háttérben maradt témákat tesz láthatóvá, mint például a kommunista rendszer által meghurcolt papság története. „Nem egy populáris téma, de az embereket érdekli, és nagyon fontos, mert a mi életünkről szól” – fogalmazott Petheő Attila.
Szalai Erika/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
