A lévai magyar közösség október 3-án példamutató összefogással mutatta be a „Léva Aranykora” című ünnepi játékot, amely a város 1859–1913 közötti fénykorát elevenítette meg. A majdnem száz szereplős, egyszeri előadást Wurczer Péter kezdeményezte, és számos helyi szervezet, iskola, kórus, táncegyüttes és önkéntes valósította meg a 870. évforduló alkalmából, felejthetetlen élményt nyújtva a 300 fős közönségnek.
A legutóbbi népszámlálás alapján Léván kevesebb mint 8% lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek, aminek köszönhetően már csak a Levice táblafelirat fogad minket, amikor belépünk a járási székhelyre. Az viszont tény, hogy a reális szám nagyobb – kinek ilyen, kinek olyan oka van másnak karikázni magát azon a bizonyos lapon. De ennek ellenére ez a nyolc százalék egy olyan egyedi összefogást mutatott be, amely példamutató lehet minden (nem csak felvidéki) magyar közösség számára.
Szabó Csilla, Komáromi Enikó, Török Tamás, Tuček Erika, ifj. Ševeček Judit, Ivkovč Krisztina, Halász Erzsébet (Fotó: Cséplő Ákos/Felvidék.ma)
Amikor még a libafertály illata járta a piacteret
Mikor elővesszük akár nagyszüleink szekrényéből a régi fotókat, akár bármelyik régi lévai képekből összeválogatott könyvet, akarva-akaratlanul kezünkbe kerülnek őseink életkockái azokon a már talán elkopott fényképeken.
Megelevenedik előttünk a régi piactér a libafertály illatával, a lovaskocsik zötyögő hangja a Schöller-malom előtt, a templomtornyok déli megkondulása, vagy a színdarabok nyüzsgő tapsvihara.
Könny szökik a szemünkbe, amikor talán még egy-egy rokont vagy ismerőst is felismerünk a képeken, s közben ott cseng a fülünkben nagyszüleink története az egyes képekhez. Az a kulturális régi Léva, amikor színre vitték a János vitézt, s csodálva ámultunk, milyen tömegek gyűltek össze. Azok a zenés esték vagy a piaci kofázás hangjai mind-mind városunk eddigi legfényesebb korszakának gyöngyszemei. Nagy büszkeséggel gondolunk a múlt idők kiemelkedő korszakára, mondhatni a város aranykorára, amely a XIX. század vége és a XX. század elejére repít vissza minket.
Lokálpatriótaként elnézve a régi idők csodaszép Léváját talán egy kicsit még jobban bele tudjuk élni magunkat abba a korszakba, hiszen egykor a korzón sétáltak a mi családtagjaink is, a sétálóutcán ismerkedtek meg dédszüleink, a cukrászdában csattantak el az első szerelmes csókok, vagy a temetőben búcsúztatták el és helyezték örök nyugalomra a város neves személyiségeit. Léva, a mezővárosból indult kisváros a XX. századra egy csodákkal teli polgári várossá fejlődött, tele értékes emberekkel, épületekkel, eseményekkel és emlékekkel.
Smarž Roderik (Fotó: Cséplő Ákos/Felvidék.ma)
Egyetlen este, amikor a múlt megelevenedett
Remélem, ha nem is ismerik teljesen a várost, de azért ez alapján el tudják egy kicsit képzelni azt a világot, amelyet most, száz év elteltével hatalmas sikerrel visszaidézett az egyedi, egyszeri bemutatóval megszervezett és rendezett Léva Aranykora elnevezésű ünnepi játék Léva városának 19. századi történetéből.
Ahogy az előre meghirdetett plakáton is olvashatjuk:
„Léva első írásos említésének 870. évfordulója alkalmából egy különleges színházi időutazásra hívunk. 1859–1913. Egy korszak, amikor Léva arculata, története és mindennapjai új fejezetet írtak. Most ez a múlt egy estére megelevenedik a színpadon: több mint 80 szereplő, egy város története, egy különleges előadás, tele meglepetésekkel.”
Tuček Viktor (Fotó: Cséplő Ákos/Felvidék.ma)
És ez így is volt. A tisztelt közönség, akik október 3-án, szombat este 300-as létszámukkal betöltötték a lévai Oroszlán (Denk) szálló nagytermét, visszarepülhettek egy estére az 1859–1913-as városba. Ebből a korszakból belepillanthattak a nagy események színtereire, s ezáltal ők is mintha részesei lettek volna a piaci hangulatnak, a Casino létrejöttének, a hölgyek teázásának az árvaház ügyes-bajos intézéseivel, vagy akár az 1848-as emlékmű megkoszorúzásának. A viharos történelem előtti Aranykor több kisebb jeleneten keresztül elevenedett meg előttünk, bemutatva múltunk gazdagságát. Ez az, amit láttak a nézők – ez pontosan annak a jéghegynek csak a csúcsa.
A jéghegy mélyén: egy évnyi titkos munka
De ami e mögött van, az maga a mélységben elterülő hatalmas jégtömeg: az ötlet, a rengeteg háttérmunka, szervezés, készülődés, intézkedés, amely már egy évvel ezelőtt megkezdődött. De hogyan?
Wurczer Péter és Ivkovič Péter (Fotó: Cséplő Ákos/Felvidék.ma)
Wurczer Péter, lévai születésű operaénekes ötlete volt megeleveníteni ezt a csodás korszakot. Színházi, szervezői, polgármesteri és kulturális események létrehozásában szerzett tapasztalatait és kreatív ötleteit összevonva indította el ezt a nagyszabású projektet. Mint a darab főrendezője és főszervezője vette szárnyai alá ezt a csapatot, és vitte a csúcsig.
Ehhez pedig össze kellett gyűjteni azt a bizonyos nagybetűs csapatot, amelybe beletartozik többek között Müller Péter lokálpatrióta, a lévai Reviczky Társulás Történelmi Szakosztályának vezetője, valamint a Lévai Szent László Kör elnöke is.
Péter a város történelmének, eseményeinek és neves embereinek nagy szakértője adta a precizitással elkészített szövegkönyvet, annak szereplőinek és történelmi eseményeinek pontos leírásával, ezzel is segítve a szereplők minél pontosabb korszakba való beélését. Ezek után Balla Dávid segített a szövegek végleges verzióinak kialakításában, akinek ez csak a feladatköre egy része volt. Ő volt az, aki irányította a háttérmunkák nagy részét, és segítette a színészeket, ahol csak lehetett – jobb keze volt Wurczer Péternek.
Vinczúr Lajos, Tuček Viktor, Korpás Gábor (Fotó: Cséplő Ákos/Felvidék.ma)
De emellett meg kell említenünk őt és ifj. Tuček Dánielt is, akik hetekig tartó kitartó munkájuknak köszönhetően olyan hátteret biztosítottak az egyes jelenetekhez, amellyel a nézők még jobban az adott helyszínen tudták érezni magukat: a zsinagóga előtti utcán, a mozgalmas főtéri piacozáson, a Szent Mihály plébániatemplom előtt, vagy a Schöller-kastély úri szalonjában – komplett berendezéssel, fényviszonyokkal, 3D-effektusokkal.
Ezzel a technikával a színvonalat igen magasra emelték! De persze köszönet jár Nagy Lacinak, a hangosítónak, és a Bogár családnak a zenék és díszletek rendezésében is, Cséplő Ákosnak, Balla Dánielnek és Pánikné Hevesi Líviának a kamerafelvételekért, Marianna Fiťkovának a csodás tortáért, Ján Krtík polgármesternek a szálló nagyterméért, valamint Éder Máriának, a Csemadok Lévai Alapszervezet elnökének és az ő csapatának, akik a pályázatokkal és egyéb fontos szervezési háttérmunkával segítették az Aranykort.
Majdnem százan a színpadon – a lévai magyar közösség nagy összefogása
És persze itt kezdődik csak a színészek bemutatása, hiszen majdnem százan álltak a színpadon ezen az őszi estén! Elsősorban az volt a célja ennek az ünnepi játéknak, hogy a város legfényesebb időszakát egy példaértékű összefogással mutassák be, s így az összes lévai magyar intézmény, szervezet és kulturális csoport meg lett szólítva – lehetőség adva a közös munkára. Többségük élt is vele, valamint nyilvánosan is hónapokig hirdetve volt szerte a városban, hogy bárki civil (nem szervezeti tag) is csatlakozhat a darabhoz színészként, segítőként, ötletelőként, vagy akár régi tárgyaival a jelenetek még élethűbb megjelenítésében.
Így csatlakozott elsősorban a Tuček Erika által hosszú évek óta vezetett Lévai Garamvölgyi Színpad is az egész színészgárdájával: Tuček Erika, Halász Erzsébet, Komáromi Enikő, Szabó Csilla, id. és ifj. Tuček Dániel, Tuček Viktor, Scheffer Ádám, Korpás Gábor, Vincúr Lajos és Török Tamás. Erika többéves tapasztalataival segítette a darabot, s minden színész megtalálta a maga személyiségéhez legmegfelelőbb karakterek megelevenítését.
Mellettük a Halász Gyula és Kramár Tibor által vezetett Lévai Garammenti Néptáncegyüttes csapata is csatlakozott nemcsak táncukkal, de színészi tudásukkal és jelenlétükkel is. Személy szerint: Török Gabriella, Duchoň Gizella, Vörös Edit, Papp Viola, Eva Frtúsová, Palásti Szilvia, Mente Sándor Veronika, Mente Róbert, Suba Katalin és Emánuel. Így a közönségnek ismét visszahozták a régi népi hagyományok zenéjét és hangulatát, amely az aranykorban majdnemhogy egy mindennapi esemény volt.
Kovács Barnabás narrátor (Fotó: Cséplő Ákos/Felvidék.ma)
Mészáros Teréz karnagy vezetése alatt lépett színpadra a Szent Cecília-kórus, valamint Gába Zsuzsanna vezetésével a Lévai Magyar Dalárda is, akik dallamaikkal igazán felüdítették és ünnepélyesebbé tették a darab zenés jeleneteit. Tagjaik: Szűcs Márta, Balla Rózsa, Nevidánszky Katalin, Puksa Magdolna, Müller Éva, Matús Éva és Hinzellér Terézia. Mellettük a Lévai Szent László Kör és a Reviczky Társulás tagjai is kivették részüket a szereposztásnál, akik szintén lokálpatriótaként küzdenek magyar identitásunkért a XXI. századi Léva magyar kulturális és keresztény életében: ifj. Ševeček Judit, Ivkovič Péter és Krisztina.
Nagy köszönet jár Kovács Barnabás nyugalmazott tanító bácsinak is, aki narrátorként végigvezette a nézőket az események megértésében, s hosszú éves tapasztalatával és megnyugtató hangjával elkalauzolta a közönséget ebbe a viharok előtti csodás korszakba.
Nem feledkezhetünk meg a Juhász Gyula Alapiskoláról sem. A lévai magyar oktatás bástyájában működő összetartó Kiss Énekkar harminc gyermeke állt a színpadra egy énekkar formájában. A Kiss Éva tanító néni vezette gyermekkórus Az angyalok kara című dalt szólaltatta meg, amely egy egykor Léván bemutatott gyermek-daljátékban hangzott el. Így hosszú évtizedek múltán ismét lévai gyermekek hangján kelt életre a város zenei múltjának egy darabja.
Oroszlán Szalló (Fotó: Cséplő Ákos/Felvidék.ma)
A kisgyermekek mellett a felső tagozat is képviseltette magát: az Oroszlán Szálló megnyitó ünnepségéről szóló jelenetben az alapiskola elsőbálozó fiataljai szórakoztatták az ünneplő vendégséget a nagy mulatás közepette. A csodás palotást bemutató táncukkal és gyönyörű magyar ruháikkal elkápráztattak mindenkit! A koreográfiáért hálás köszönet Baran Ivett tanító néninek és Kluch Lenkének. Kluch Lenkének továbbá nagy köszönet az egész darab illemtani részének tanításáért is, aki hasznos tanácsaival minden szereplőbe beleültette az úrias és elegáns viselkedés módját, s ezáltal is a korhű polgári Léva bemutatását.
Említést kell még tennünk három feltörekvő kiscsillagról az alapiskola padjaiból: Szuchetka Dorina és Regina, valamint Šuba Dávid nemcsak a Kiss Énekkart gazdagították, de tehetségüket az egyes jelenetekben is bemutathatták fáradtságot nem ismerő módon.
Ahogy a beharangozóban is olvashattuk:
„Különösen szép üzenete az előadásnak, hogy Léva múltját ezúttal a város magyar gyermekeinek új nemzedéke kelti életre a színpadon.”
Smarž Roderik, egy nagyszívű fiatal lévai lokálpatriótának is jár a köszönet, aki kellékeivel, színészi tudásával, háttérmunkájával és tanácsaival előrelendítette a darabot. Mindemellett hálás köszönet Müller Éva, Dr. Kotrusz Mária és Müller Gábor háttérben végzett munkájának – a kellékek aprólékos kidolgozásáért. Nem feledkezhetünk meg a súgó szerepéről sem Horváth Klára személyében.
A Kittenberger Kálmánról, lévai születésű nagy Afrika-kutatóról elnevezett 46. sz. cserkészcsapat is kivette a részét az előadásban, ahol Fóthi Tamás vezetésével a gyermekek is színpadra állhattak.
Ebben a pontban fontos kiemelnünk a szülőket is, akik gyermekeiknek lehetőséget adtak részt venni ebben a produkcióban, segítették őket a próbákon és az előkészületekben, s azoknak is, akik szülőként a háttérben segítettek a függöny mögött – Eliáš Zsófia.
Amit nem lehet elmesélni, csak átélni
„Vannak esték, amelyeket nem lehet elmesélni. Át kell élni.” – hangzott a színdarab beharangozó mondata, amikor még csak a jegyvásárlás zajlott. S most utólag is azt tudnám mondani: ezt nem is lehet elmesélni, ezt át kellett élni.
„Egyetlen este. Egyetlen alkalom. Egy felejthetetlen utazás Léva múltjába.”
Nem marad más hátra, minthogy köszönetet mondjak elsősorban Wurczer Péternek, hogy nemcsak megálmodta, de meg is valósította azt, amit száz éve senki. Azt, hogy összehozott egy ilyen hatalmas csapatot. Ahogy kifejtette:
„Egy olyan előadást hoztunk létre, amelyet egyszer játszottunk el, egyetlen alkalommal. Hónapok munkája, rengeteg próba, készülődés és közös gondolkodás után ott álltunk a színpadon, és egyetlen este erejéig együtt ünnepeltük Léva 870 évét – magyarként, közösen, büszkén! … Mert ha ennyi ember képes félretenni a sajátját, egymás mellé állni, dolgozni, segíteni a másikat és egy közös célért küzdeni, akkor megmutatkozik, mire vagyunk képesek.”
Másodsorban egy óriási köszönet mindenkinek, aki csak egy picit is beletette a kezét ebbe a történelmi eseménybe. Nekik hála elevenedett meg többek között Várady János, Reviczky Gyula, Schöller Sándor, Leidenfrost László, Mészáros József, Boleman Ede, Majláth Istvánné, Máriássy István, Levatich Gusztávné, Bándy Endre, Gróf Tisza István, Dr. Antal Gábor, Dr. Kersék János, Köveskuti Jenő és még sok más nagyhírű lévai, akik a magyar himnusz eléneklése alatt kalapjukat levéve onnan fentről néztek le nagy büszkeséggel erre a lévai magyar közösségre.
Ivkovič Krisztina/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
