Harmincadszor került sor az „Imádság, tanulás, találkozás” – Állandó diakónusok, házastársak és érdeklődők lelki és tanulmányi napjai elnevezésű országos programra október 1. és 3. között, melynek a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház adott otthont. A fő téma idén a cigánypasztoráció volt, amelyről szombaton Székely János püspök is tartott előadást, majd szentmisét mutatott be.
Évente találkoznak a diakónusok
Október elsején, pénteken Bángi-Magyar Anna, a Boldog Ceferino Intézet szakmai vezetője; Molnár-Gál Béla állandó diakónus, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) cigánypasztorációs referense és Várda Ferenc állandó diakónus, a Pécsi Egyházmegye cigánypasztorációs munkatársa tartottak előadást, és mutatták be szolgálatukat.
Délután Tóth András görögkatolikus pap, mentálhigiénés szakember, a Váci Egyházmegye spirituálisa volt az előadó. Szombat reggel Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke osztotta meg tapasztalatait a cigánypasztorációról.
„Még nem is voltam diakónus, amikor Paskai László érsek 1988-ban kiküldött fiatal teológusként Németországba, hogy tanulmányozzam az állandó diakonátust. Ott szembesültem azzal, hogy
– fogalmazott Molnár Ferenc. – A kilencvenes évek közepén Magyarországon már harminc diakónus volt, de elszigetelten. Jött a gondolat, hogy össze kellene hívni őket évente. A találkozókból egy nagyon összetartó diakónusközösség született, amire országszerte minden egyházmegyéből érkeznek.” Mostanra a diakónusok száma kétszáz felett van, és nagy részük megfordult vagy visszajáró ezeken az októberi országos lelkigyakorlatokon. Az elmúlt tíz évben minden évben vannak diakónusszentelések, különösen a Váci Egyházmegyében és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében. A találkozóra fiatalok is jönnek.
Molnár Ferenc azt is elmondta, hogy
A diakónus az Egyház és a társadalom peremére küldetik, így ezeken a találkozókon volt már szó betegek, haldoklók, szenvedélybetegek lelkigondozásáról. „Tavaly a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Molnár-Gál Béla diakónust nevezte ki a cigánypasztoráció referensének, ez adta a gondolatot, hogy a lelkigyakorlaton nézzük meg, a diakónusoknak milyen lehetőségeik vannak ezen a téren. Úgy látom, mind ráébredtünk, hogy ez az Egyháznak egy nagyon fontos küldetése, amire püspök atya feltette a koronát azzal, hogy szinte nemzeti létkérdés. A mostani alkalomnak azt a címet adtam: Fókuszban a cigánypasztoráció, és úgy tapasztaltam, valóban fókuszba került.”
Türelemmel és tisztelettel kell lenni feléjük
Szombat reggel Székely János a cigánypasztorációról beszélt a diakónusoknak és feleségeiknek, vetített képes előadásába személyes élményeit és tapasztalatait is beleszőtte. Bemutatta a romák történelmét, helyzetét, elmondta, milyen kommunikáció és hozzáállás vezet eredményre, megismertetett az életükkel, szokásaikkal.
A cigányság Indiából jön, vándorló nép, európai letelepedésük nagyon későn történt. Egy kompániában minden közös volt, nem alakult ki a magántulajdon fogalma. A legtöbb cigány családban állandó zaj van, így nem csoda, ha egy óvodába kerülő kisgyereknek meg kell tanítani, mit jelent figyelni, leülni. Ezzel kapcsolatosan megosztotta élményeit az első cigány szentmisékről.
A diakónusoknak hangsúlyozta: a cigányoknak el kell mondani a legegyszerűbb dolgokat is szépen, határozottan, világosan megfogalmazva. Nagyon fontos kifejezni feléjük a tiszteletet. Ő a cigány misén mindig körbemegy, és kezet fog azokkal, akiket ismer.
Magyarországi eredmények és megoldandó feladatok
– folytatta. – Magyarországon 1893-ban 100 ezer alatt volt a romák létszáma, ma ennek nagyjából a tízszerese. A nyolc osztályt a romák túlnyomó többsége elvégzi, ami óriási eredmény, hiszen Európai többi részében – Spanyolországot kivéve – sehol nincs így. Az egyetemi hallgatók 2-3 százaléka cigány, ami szintén egyedülálló.
Székely János a veszélyekre is felhívta a figyelmet. Vannak teljesen elcigányosodó régiók Borsodban, Szatmárban, Somogyban, Baranyában, Nógrádban, ahol alig van munkahely és iskola. Mint mondta, minőségi oktatásra lenne szükség ezeken a területeken. Példaként említette, hogy a görögkatolikus egyház átvette Nyíregyházán a huszártelepi iskolát, amit a város később bezárt a benne megvalósuló szegregáció miatt. Az ott tanuló 150 roma gyereket szétosztották különböző iskolákba, de nem fogadták be őket.
A görögkatolikus egyház azóta újraindította az iskolát családias, kis létszámú osztályokkal, és nemhogy mindenki elvégezte a 8. osztályt, de még tovább is tanult, akár elit gimnáziumban is. Látszik tehát, hogy az ideiglenes szegregáció segített az integrációban. A kulcs a minőségi iskola, ahol nekik megfelelő oktatást kapnak: a tanárok a tananyag egy részét nem adják le, nem 45 perces órákat tartanak, és kapcsolatot tartanak a családokkal is. A másik kulcs, hogy munkahelyeket kell vinni ezekbe a régiókba.
Mit tehetnek a diakónusok?
„A cigánypasztoráció ott kezdődik, hogy elmegyek hozzájuk. Ők a szakadékot nem tudják átlépni. A pap, a diakónus könnyen átlépi azt, mert tisztelettel fogadják” – buzdított a püspök, és hozzátette: a magyar gyerekek majdnem húsz százaléka mélyszegénységben nő föl. A diakónus feladata lehet az is, hogy segít a körülmények jobbá tételében, Rómában például a diakónusok enni adtak a szegényeknek mindennap.
A rendszerváltás előtt a munkaképes romák 87 százaléka dolgozott. Kevesebb volt a bűnözés, a munkahelyeken kapcsolatok alakultak ki cigányok és nem cigányok között. A rendszerváltás után a romák kétharmada kiesett a munkából. A munkásszállókat megszüntették, az emberek utcára kerültek. Sok cigány fiatal lett öngyilkos vagy neurotikus, melynek az is az oka volt, hogy elvágták magukat a gyökereiktől, az őseiktől.
A cigánypasztorációban az egyik legfontosabb, hogy sokat kell beszélni arról, ők is Isten szeretett gyermekei – hangsúlyozta. – Beszélni kell a híres cigányokról, és a magyar történelemből is ki kellene emelni, amikor a cigányok hősök voltak, például az 1848/49-es szabadságharc vagy az ’56-os forradalom idején, vagy Marosvásárhelyen. Meg kell ismerni a hagyományaikat, meg kell tudni, ki a családfő, és be kell vonni őt a szertartásba.
Példa értékű eredmények a magyar egyházban
A cigánypasztorációt Magyarországon öt-hat ember kezdte el. A püspök megemlítette a Cursillót, a szegénygondozó nővéreket, Dull Géza, Majnek Antal, Sója Miklós atyákat. Azóta
Nálunk minden cigány gyerek jár iskolába, mert különben a szülő nem kap segélyt, ami szintén célravezető és példa értékű megoldás. Sok olyan egyházi iskolánk van, ahová járnak hátrányos helyzetű gyerekek. A Boldog Ceferino Intézetben lelkipásztori munkatársakat képeznek, hogy legyen a pap és a diakónus mellett egy cigányember, aki segíti a közösség kapcsolódását – sorolta a magyarországi eredményeket, és hangsúlyozta: Hidat kell építeni a plébánia és a cigányság között.
A válság nem rajtunk kívül zajlik
Székely János előadását követő szentmisén Balajtról érkezett cigányok végeztek lélekemelő zenei szolgálatot.
Szentbeszédében a püspök a nyugati világban tapasztalható válságról beszélt, és arról, mi ebből a kiút. Mint mondta: a földön ma is növekszik a vallásosak száma. 16 százalék, aki teljesen vallástalan, negyven év múlva ez a szám várhatóan még kisebb lesz, hiszen a vallásos embereknek több gyereke születik, és sok a megtérés. Kínában egy plébánián 400–500 felnőttet keresztelnek meg húsvétkor. Az emberiség javíthatatlanul vallásos, ezt diktálja a fejünk és a szívünk is.
XVI. Benedek pápa a nyugati ember hitbéli válságának egyik okát az ész önkényes önkorlátozásában látta, miszerint csak az a megismerhető igazság, amit természettudományos módszerekkel meg lehet mérni. A társadalom fontos helyein a vallásnak nincs helye. A modern ember ugyanakkor sejti, hogy nem csak az létezik, amit megfoghatunk. Miért dönt mégis úgy, hogy csak a természettudományokra alapoz? Benedek pápa szerint azért, mert nem megismerni akarja a világot, hanem használni akarja, lehetőleg korlátlanul.
A másik ok a szabadság fogalmának gyökeres félreértése. Az ember szeretné korlátlanul megtenni, amihez éppen kedve van. De ezzel három probléma is adódik. Egyrészt hogy sokan élünk a földön, sok a szubjektív szabadság. Másrészt vannak objektív körülmények, törvények, korlátok, amiket vagy tiszteletben tart az ember, vagy lassan önmagát pusztítja el. A klímakatasztrófa egyre fenyegetőbb, jelzi, hogy a világgal akármit nem lehet megtenni. A harmadik, hogy az ember szeretetre, kötődésre születik. A kötődésnek köze van a kötelező és az elköteleződés szóhoz: ha valaki szeret valakit, abból rengeteg kötelező dolog fakad. A valóság legalapvetőbb törvénye a szeretet.
Rengeteget veszített az Egyház a tisztánlátásából és az erkölcsi tartásából, a papság bűncselekményeket követett el, a legtöbb keresztény családban együtt él a gyerek a barátjával, barátnőjével.
– figyelmeztetett. – Sok nyugati keresztény szerint a Biblia bizonyos kérdésekben elavult. Sokan például azt gondolják, mindenki üdvözül, pedig az evangélium mintha mást mondana. Az Egyház missziós lendülete lefékeződött, ötven-száz éve hanyatlik a nyugati kereszténység.
Benedek pápa arról is beszélt, hogy a korai keresztények hitték, amit hittek kétely nélkül, hiteles volt az életük, és hirdették az evangéliumot embertől emberig. Székely János arra buzdította a diakónusokat, ezt éljék meg, és a hitet szeretettel adják át mindenkinek.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
