Meghitt hangulatban, népzenével és mesével, a legkisebbeket és a felnőtteket is táncba hívogató muzsikaszóval, emlékek felidézésével, jó barátok és ismerősök, régi és új táncházasok, a népi hagyományok iránt érdeklődők körében ünnepelte szombaton fennállásának huszonötödik évfordulóját a sepsiszentgyörgyi Folker Együttes.
Bár Benkő Éva tartott tőle, bizonyára nem bánta meg senki, hogy a ragyogó őszi időben tett séta helyett szombat délután inkább a Folker születésnapi rendezvényét választotta. Jó érzés volt belépni, időzni a Székely Nemzeti Múzem Bartók Termében, ahol a magyar néphagyományok megismertetése, továbbörökítése mellett elköteleződött csapat kicsinek és nagyoknak egyaránt kínált programot s hozzá szívhez szóló muzsikát, sok év gyűjtői munkájának kincseit. Színes, Samu Etel Imola gyönyörű dalaiban bővelkedő interaktív mesejátékukkal valóságos utazásra hívtak, melynek során egy Benedek Elek gyűjtötte szép történet, a csodálatos hangú pelikánmadár meséje elevenedett meg. A viszontagságos kalandozásba a hallgatóság is bekapcsolódott, az előadás végén pedig együtt ölelték keblükre a megpróbáltatások ellenére is megtalált pelikánmadarat. Ennek örömére gyermektáncházzal folytatódott a születésnapi ünnepség, majd a Folker és meghívottaik, köztük fiatal, tehetséges zenészek, csengő hangú énekesek tartottak közös előadást.
„Nagy ünnep a Folker életében a mai” – fogalmazott Benkő Éva, és felidézte, a kezdetekben hangszereikkel, vonatozva járták be Felcsík, a Gyimesek, Moldva falvait az együttes tagjai, ahol felkutatták, összegyűjtötték azokat a kincseket, amelyeket évek óta igyekszenek a hagyományokhoz hűen megismertetni. „Úgy emelték művészi szintre azt a zenét, amit tanultak, hogy közben mi is érezzük azt a hangulatot, ami ott rejlik azokban a bálokban, azokban az összejövetelekben, ahol megfordultak” – mutatott rá. Az elmúlt negyed évszázad alatt az együttes tagjai a magyar népzenével, néptánccal, népi énekléssel, gyermek- és felnőttoktatással foglalkoztak, közben gyermek- és felnőtt táncházak rendszeres résztvevői voltak, népzenei és néptánctáborokban muzsikáltak, különböző hazai és határon túli rendezvényeket léptek fel.
Az utánpótlás-nevelésre kiemelten figyeltek az évek során, mondta el Melkuhn Róbert (furulya, kaval, tilinka) azt követően, hogy az évfordulós ünnepségen tehetséges furulyás/gardonyos tanítványaik is bemutatkoztak, akik nemrég arany minősítésben részesültek egy Kárpát-medencei ifjúsági népművészeti tehetségkutató versenyen. Úgy vélte, elsődleges fontosságú egy gyermek vagy fiatal életében, hogy saját kultúráját, a magyar népzenét és néptáncot megismerje, megszeresse. E célt szolgálják a Folker hangszersimogató előadásai is, amellyel a megye minden településén megfordultak, és Háromszék határain túl is bemutatták már. „A gyermek találkozása a hangszerrel különleges pillanat” – vélekedett, és ezt erősítette meg Kelemen István (hegedű, koboz, doromb) is, kiemelve, már csak az a mosoly is megéri, amit akkor látnak a gyermekek arcán, amikor sikerül megszólaltatniuk egy-egy hangszert. Lőrinczi Zsolt (koboz, brácsa) úgy fogalmazott, a hangszersimogató „a leggazdagabb élményt” jelenti, míg Csibi Szabolcs (nagybőgő, koboz, ütőgardon, ének) egy, a régi Guzsalyas-táborokban tanult és a hangszersimogatókban elmondott történetet idézett fel arról, miként született meg a hegedű. „Nem telt el hiába a 25 év” – jegyezte meg egy adott pillanatban találóan Benkő Éva, és a szombati, estébe nyúló évfordulós rendezvény is megerősítette: a népzene által nemcsak gyönyörködtet, de hagyományainkban megerősít, összeköt bennünket a Folker.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
