A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, méltó bemutatását. Érsekségi ékességek című sorozatában ezúttal a szentgáli Kisboldogasszony-templomot ismerhetjük meg.
Szentgál központjában emelkedik a szabadon álló, északkeleti tájolású, klasszicizáló későbarokk Kisboldogasszony-templom, az utca felé falazott kerítéssel. Főhomlokzata előtt egy 1907-ben emelt keresztet találunk, háromkaréjos szárvégződéssel, fém korpusszal és Szűz Mária újabb szobrával. A templomtól délre áll az L-alaprajzú, egykori oromzatos plébániaépület a templom felől kis bejárati előépítménnyel. A telek északkeleti részén további, törtkőből rakott melléképület bújik meg.
Maga a templom egyhajós, a hajónál keskenyebb, egyenesen záródó, szélesen lemetszett sarkú szentéllyel, főhomlokzatához íves felülettel kapcsolódik a törtvonalú, szoknyás gúlasisakkal fedett, a hajóval egyidősnek tartható torony. A szentély északi oldalához sekrestye csatlakozik. (…) Az ajtónyílás felett pozitív tükörben római számokból az 1778-as év olvasható ki. (…)
A templombelső különleges művészeti értékét a barokk falképek és oltárképek adják. A szentély fölötti boltozatszakaszon a megváltás allegóriája ismerhető fel, a felhőgomolyagon ülő Atyaisten alakjával, illetve a földből előbújó halottakkal, akiket Ádám és Éva vezet. Az Atyaisten fölötti háromszögű mezőben megjelenő csecsemő a Fiúra utal. A szentgáli hajó további mennyezetképei (Szűz Mária életéből jelenetek) már a 20. századból valók, a sekrestyeajtó feletti Szent Család-falfestmény szignója szerint Károly Gyula munkái 1958-ból.
A késő barokk stílusú főoltár építményét két szélén egy-egy átlósan kiforduló, ión jellegű, részben kannelúrás törzsű oszlop, belül egy-egy hasonló fejezetű pilaszter határolja. Az oltárépítmény erőteljesen tagolt főpárkánya ennek megfelelően golyvázódik, felül sugárkoszorúban Mária nevének betűi láthatók. Középen a félköríves lezárású, barokk oltárképen Mária születését látjuk, a gyermek Máriát az ölében tartó Szent Annát, a háta mögött, a kép szélén Joachimot, illetve angyalok társaságában a felhőkből kihajoló Atyaisten alakját. A tabernákulum fölé barokk stílusú, aranyozott, füzérekkel és kagylódísszel ellátott, oszlopok tartotta baldachinszerű építmény homlokívére szőlőfürtök és levéldíszek kúsznak fel.
A déli diadalívpillér előtt álló mellékoltárkép Franz Xaver Bucher szignált festménye 1784-ből, és Szent István király apoteózisát ábrázolja. A barokk szószék domborművekkel díszített kosarának alsó párkányán és hangvetőjén angyalok ülnek, csúcsán pedig Mózes áll a törvénytáblákkal. A barokk korból származnak a padok, a sekrestyeajtó szárnya és vasalatai. (…)
Szentgál települést a 13. század végén említik először, mint a királyi népek birtokát. A település központja a régészeti topográfiai irodalom szerint mai református templom helyén keresendő. A templom papjára az 1333., 1334. és 1335. évi pápai tizedjegyzékekben találunk adatokat; ezekben az években Bálintnak hívták, és mindegyik évben negyven kis denárt fizetett. A 17. században e templom már a reformátusok kezén volt. Esterházy Pál 1696-ban úgy tudta, hogy a reformációt megelőzően Szűz Mária tiszteletére szentelték, és kegyhelynek is számított, bár hozzátehetjük, hogy a település neve alapján korántsem biztos, hogy ez volt az eredeti patrocíniuma. (…) A középkori templom végül a reformátusok kezén maradt, ezért a katolikusok később egy másik helyen építkeztek.
A római katolikusok számára a plébániát csak 1771-ben alapították újra, majd a mai templom építése 1776-ban kezdődött el. Terv is maradt fenn róla (a mai állapottól kisebb eltérésekkel) Reindl Antaltól, és Petersdorfer András ácstól. Újabban egy kamarai terv kisebb variánsának tartják, emellett figyelemmel kell lenni arra, hogy amikor a templomépítkezés zajlott, Reindl Antal már valószínűleg nem volt az élők sorában. Az építkezés költségeit a nagyobb részt a Helytartótanács, kisebb részben a püspökség viselte, mivel a templomnak nem volt kegyura.
Az 1779. április 9-én felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv érdekes időpontban készült. Egyrészt megemlít egy mindössze „egy szobácskából álló, oratórium formájára, a hívek révén fából készült,” kápolnát, melyet Kisboldogasszony tiszteletébe ajánlottak. Ugyanakkor szól a mellette már éppen épülő új, szilárd anyagból készült templomról is. Utóbbi felszentelésére még ebben az évben sor került. (…)
A teljes írás IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás és fotó: Veszprémi Főgyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
