A Székely Nemzeti Múzeum lábas házi kiállítótermeiben a IX. Székelyföldi Grafikai Biennálé rendezvénysorozatának keretében nyílt meg a tavalyi biennálé nagydíjasának, Marco Trentin olasz grafikusművésznek a Distinguishing Marks/Megkülönböztető jegyek című egyéni kiállítása.
Megnyitóbeszédében Vargha Mihály kiemelte: bevált hagyomány – és ehhez a múzeum örömmel kapcsolódott –, hogy az előző évi nagydíjast egyéni kiállításon mutassák be. Úgy látja, hogy a biennálé híre évről évre nő, a művészeti és szervezési folyamatok egyre összetettebbek. A Kovászna, Hargita és Maros megye kezdeményezésére létrejött rendezvény szerinte nem egy megszokott forgatókönyv szerint zajlik: önmagát megújító folyamat, amelyet szakmai viták is gazdagítanak.
A kiállítást Kányádi Iréne művészettörténész, a Partiumi Keresztyén Egyetem adjunktusa nyitotta meg. Meglátása szerint a tárlat középpontjában egy nyugtalanító kérdés áll: az algoritmikus követés, a digitális lábnyom és az állandó megfigyelés korában mit jelent kategorizálva lenni? Hogyan őrizhetjük meg identitásunkat, és hogyan tanúsíthatunk ellenállást egy leegyszerűsítő rendszerrel szemben? Trentin olyan témákat hozott Sepsiszentgyörgyre, amelyek mindannyiunk számára ismerősek: a háborút, a totalitárius rendszereket, a külvilág és az egyén viszonyát. Műveivel a létezés kritikus pontjaira világít rá, és személyes, kritikai szemlélődésre készteti a nézőt. Már a kiállítás címe is magában hordozza a koncepciót.
A „megkülönböztető jegyek” kifejezés az útlevelek, nyilvántartások és határátkelések hivatalos nyelvét idézi. Trentin értelmezésében azonban többről van szó, mint az állami adminisztráció nyelvezetéről: az egyén leegyszerűsítéséről és kategorizálásáról. A heg vagy a testmagasság adata már nem csupán személyazonosító jel, hanem egy fegyveres konfliktus lehetséges célpontjának koordinátája is.
Marco Trentin köszönetet mondott a zsűrinek a díjért és a lehetőségért. Szerinte a grafika nyelvezetében az a nagyszerű, hogy egyesíti az ősit a korszerűvel, miközben megőrzi formai jegyeit. A jelek a művész elméjéből és testéből születnek, és alkalmazkodnak a terekhez, amelyekben megjelennek. Akár egy utcai falon, akár egy múzeumi keretben vannak, kommunikálnak és jelentéssel bírnak. Ez akkor is igaz, amikor a világ gondjai a művészet értékének megkérdőjelezésére késztetnek. Számára a művészet az igazság megtapasztalása, a grafika pedig bevésett, megtagadhatatlan jel.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
