Életünk során több szerepet felveszünk, némelyet ezekből elhagyunk, másokhoz pedig ragaszkodunk. Változunk és átalakulunk, mindeközben mindvégig azt mondjuk, hogy „én vagyok”.
Így vannak magánéleti, szakmai, szociális szerepek, melyeket a kor és a környezet is formál. Eszerint az „én” lehet gyermek, szülő, tanuló, beosztott, barát stb. Mind közül mégis a leglényegesebb, hogy ki vagyok én legbelül – ennek fel- és megismeréséhez tudatos önismereti munkára van szükség.
A külvilág szerepeink és teljesítmény szerint ítél meg vagy értékel. Vagyis a külső elvárásoknak való megfelelés alapján ad (vissza)jelzést, hogy milyennek minősít: jó vagy nem jó. Például: mennyire vagy jó szakács, kolléga, anya/apa stb. Így, ha csak ezekre hagyatkozunk, akkor az „én” – vagyis az önértékelésünk – a külvilág rólunk alkotott képének függvénye lesz. Az állandó elvárásoknak való megfelelésből kialakul egy belső szorongás, amiben elvesz az „én” akarata, szertefoszlanak a vágyai. Önismeret híján az önbecsülés, az önbizalom, az önszeretet nem válik elérhetővé, a belső (lelki) világ kiüresedik, így a mindenféle negatív érzések – félelem, kiégés, fásultság, értelemnélküliség stb. – teszik keserűvé a mindennapokat. A külvilágra hagyatkozni vagy onnan várni az elismerést annak reményében, hogy értékesnek tartsanak, nem célravezető, ugyanis mindenki mást mond, hogy mit kellene tenni vagy milyennek kellene lenni.
Ennek ellentéteként ott van a túlzott énközpontúság, amikor a személy nem képes empátiával fordulni mások irányába, hanem csak saját elvárásait, szükségleteit tartja szem előtt, illetve saját akaratát és véleményét igyekszik érvényre juttatni, akár mások kárára is. Ez az „én” túlzott érvényesítése vagy előtérbe helyezése káros az emberközi kapcsolatokra, ami a magánéletre és egyéb szerepekre is kihat. Továbbá a saját érdekei hajtása közben versengésbe, konfliktusba kerül, ami stresszt és belső feszültséget okoz.
Ahhoz, hogy önazonos életet tudjunk élni, szükséges, hogy időt és energiát fordítsunk a belső „én” megismerésére, hiszen ez adja a helyes énképet, ami nyomán egészséges önértékelésünk lesz. Ez képezi a stabil alapot a kiegyensúlyozott élethez, a belső békéhez. Aki tisztában van belső tulajdonságaival – legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak –, az nem a külső visszajelzésektől vagy körülményektől teszi függővé önbecsülését, hanem belső „iránytűjére” hallgatva halad a maga útján az önmegvalósítás felé.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
Egyéni konzultáció igényelhető felnőttek és diákok részére önismeret, személyes fejlődés és lelki egészségvédelem témakörben Facebookon a LelkizZen Erikával oldalon vagy a 0744 780 709-es telefonon.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
