Szeptember 23-án váratlanul elhunyt Avar Gábor. okleveles villamosmérnök és johannita lovag.
A Magyar Johannita Szeretetszolgálat és a Johannita Lovagrend tagja és diakónia vezetője 1950-ben Budapesten született.
Édesapja Avar István, magyar királyi katonatiszt, a győztes 1939-es magyar–szlovák „kis háború” vezérkari tisztje volt, mely később a lengyelek előtt megnyitotta a határt, amikor a barna és vörös fenevad felsyámolta Lengzelországot.
Alapfokú tanulmányait a Váli utcai Általános Iskolában végezte, ahol Pentz Endre volt az osztályfőnöke, akitől a növendékek nemcsak elméleti tudást kaptak, hanem erkölcsi tartást és emberséget is. 1965-től a Than Károly Könnyűipari Vegyészeti Technikumban tanult. Majd sorkatonai szolgálatát töltötte Cegléden.
1970-től a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának hallgatója volt.
1977-ben házasodott, hitvese árkosi Benkő Piroska, matematika-fizika szakos tanár lett, a Sylvester János Református Gimnázium korábbi igazgatóhelyettese. Négy gyermeke és tíz unokája született.
Munkássága 1975-től élete végéig a Videoton Számítástechnika Gyár, illetve a Videoton Fejlesztési Intézet és azok jogutódjainak munkatársaként szolgált.
Legfontosabb szakmai eredményei: a Cégbíróság informatikai rendszerének felállításának projektvezetője, az Európai Egészségbiztosítási Kártya és a Transzplantációs Kártya konstrukciójának, alkalmazásának kidolgozója, az EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér) elődje létrehozásának krízis menedzsere.
Karitatív tevékenysége mellett neveléséből, családja meghurcolásának átéléséből adódóan, a segítés, a rászorulók támogatása mindig része volt életének.
A 70-es évektől végétől kelet-német, lengyel és magyar fiatalok részére közös balatoni táborozást szervezett, vitte őket a Hold utcai gyülekezetbe és később Németh Géza Csaba utcai prédikációira. Magyar nyelvű Bibliákat csempészett Erdélybe és Kárpátaljára, orosz nyelvűt a Szovjetunióba. Az Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989-es megalakulásától kezdve, önkéntes munkával kelet-német menekültek, romániai forradalom, délvidéki háború karitatív tevékenységeiben vett részt.
A kezdeményezésére 1996-ban megalakult a Sylvester János Protestáns Gimnázium, mely jelenleg is sikeresen működik most már a Református Egyház keretében.
A Beregszászi Máltai Szeretetszolgálat keretén belül 2002-ben létrehozták az ECDL (Európai Számítógép-használói Jogosítvány) Központot, melynek célja az informatikai írástudás elterjesztése, és annak elősegítése, hogy a kárpátaljai diákok az információs társadalom teljes értékű tagjává válhassanak.
Majd a kárpátaljaiak és belső-ukrajnai menekültek támogatását szervezte és társaival folyamatosan humanitárius segélyeket vitt. Ezek közül kiemelkedőek: SoS projekt, mely során minden kárpátaljai lelkészcsalád kapott egy hónapra elegendő túlélő csomagot és a Pető Intézetbe fejlesztésre szoruló gyermekeket hoznak.
2020 óta a Németországban bezárt templomokból és zárdákból származó, feleslegessé vált, fából készült feszületeket ajándékozott új imahelyek létrehozóinak.
Segítő munkája megbecsüléseként 2019-ben Szent Ferenc-éremmel tüntették ki. A Magyarországi Református Egyház 2021-ben Kiss Ferenc-díjat adományozott részére. 2022-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült az elesettek és a rászorulók önzetlen megsegítésében, valamint a háború elől menekülők ellátásában vállalt szerepe elismeréseként.
Sikerének titka a hűség és hitvese támogatása volt.
Vallotta, „Jutalmam, hogy tehetem.” Ez a német diakonisszák jelmondata.
Emlékét kötelességünk megőrizni!
Prof. em. Dr. Makovitzky József/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
