Halmai Tamás költő, író, irodalmár az Új Ember 2026. szeptember 20-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben megjelent verseit olvashatják.
Hajléktalan macska az éjszakában.
Sírása emberi, olyan anyátlan.
Mindennel inkább, mint a szenvedéssel,
tud valamit kezdeni, ami szépszer.
Nina Simone Edith Steint olvas. Régi
hírt hoznak a genezis új regéi.
Ami fontos, nem művészeti cikk,
hanem a megváltásra tartozik.
meséből párolsz birodalmakat?
a sárkány más dimenziók vitéze.
a mérték eseménye beavat
a készületlen kezdetek vizébe.
az orfikus jövendők jelen vannak
minden jelenben, mint tóban a tenger.
arcot rajzolsz, míg jót hiszel, javaknak.
bizalmak sorjázása sorsot tervel.
s ha Orpheusz csak próteuszi álca?
egy a sokból és egyetlen az egyből?
ha nem a szavak, úgy ki prófétálna?
szerepek keringhetnek csapatostul:
hol nincs lélek, ott más lélek a testőr.
a seb örök, de az ember begyógyul.
ha ki-kihagy a szavak szívverése,
a gyónás verssé át-átváltozik.
az elmulasztott tettek színterére
fény hárul. elsír árnyak közt olyik.
öröklétben nem jut idő gonoszra.
a mag gyümölcsöt szüntelen megáhít.
lélek tereli, lélegzet gondozza
a levegő lenge molekuláit.
a benső démon is angyal, csak frusztrált,
ha félreérti az önismeret.
az őrző megáll édeni kapuknál:
beljebb nincsenek önös istenek;
kijjebb nincsen, csak vándorok családja.
de minden vérvonal már csillagábra.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
