Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára. Az életből vett tapasztalatok alapján állítja: az életvezetési bölcsesség hiánya nem ártalmatlan – sem személyes, sem társadalmi szinten. „Nyomában sebek, hazugságok, törések, vér. Szó szerint.” A 2016 után idén újra megjelent könyv ezt a hiányt szeretné pótolni.
A szerző leszögezi:
Az életvezetés fogalma Platónra és Arisztotelészre vezethető vissza, nem pusztán egy divatos kifejezés a modern-posztmodern világban. Platón szerint az életvezetés feladata onnan ered, hogy az istenek gondoskodása az emberről hiányos, és nekik maguknak kell gondoskodniuk az életükről. Mintha az istenek magukra hagyták volna az embert. Meg kell találniuk azt az életmódot, amely a legelőnyösebb számukra és az egész polisz számára; amely nem egyszerűen állati, ösztönös, hedonista, hanem filozofikus, bölcs, mértékletes. Arisztotelész vallotta: minden a saját természete szerinti céljára törekszik. A célt maga a természete tűzi elé, s a létezőben van is egy belső erő a célja eléréséhez. Az ember gondolkodó, „logikával rendelkező” lény – az a természete, hogy gondolkodik. A természetes észszerűt jelent: nem az ember fölötti természet tűz a személy elé célokat, hanem eszével ismeri fel, mi a természetes; értelmes célokat tűz maga elé, és igyekszik értelmes életvitellel, erényesen azt megvalósítani. Egyéni céljai mellett a poliszban is törekszik arra, hogy mindenki életvezetését összehangolja.
A Szentírást vizsgálva Papp Miklós morálteológus könyvében kifejti: a Biblia úgy beszél az ember teremtéséről, mint aki istenképiséget kapott, hogy „művelje és őrizze” a világot. A művelés az életvezetés alakítását is jelenti: Isten az embert megszólítja, partnerként tekint rá, az együttműködés lehetőségével tünteti ki – míg a többi teremtmény passzívan van alávetve neki. Isten az embert olyan szabadsággal tisztelte meg, hogy dönthessen önmagáról: Isten az embert „saját döntése hatalmába adta” (Sir 15,14), persze Isten előtti felelősségben.
Nazianzi Szent Gergely így fogalmazza meg a létfeladatot: „Feladatod van, lelkem, nagy feladatod, ha vállalod. Vizsgáld meg magad komolyan, létedet, sorsodat, honnan jössz és hová kell eljutnod. Igyekezz megtudni, hogy az életed élet-e, vagy pedig van valami több annál. Feladatod van, lelkem, tisztítsd meg tehát életed,
A keresztény teológia azt vallja: a Teljesség, akinél a mi beteljesedésünk is van, megszólalt. Isten éppen nem magára hagyta az embert, ahogy sok ókori mítosz megfogalmazza, hanem önmagát ígéri útitársul az embernek. A válasz megtalálásához – hogy melyek az életvezetés lehetőségi feltételei, igaz keretei, céljai, határai – már a kérdés feltevése előtt megszólalt a Logosz. Mondhatjuk: mielőtt az ember az életvezetése aktív alakításához az első lépést megtenné, a nulladik lépést már maga Isten megtette felénk. Ha igaz módon akarjuk az életünket vezetni, akkor előbb a cselekvés lehetőségeit kell megvizsgálni, azaz Isten megelőző lépését felénk.
„Isten mindenkit meghív, mindenki élete hivatás – a jó életvezetés első lehetőségi feltétele eme hívás meghallása.”
Isten igent mondott az ember történelmére – írja a szerző. – Isten már a teljesítmény előtt szeret, már a teljesítmény előtt van abszolút értelem. Mindkettő ajándék, amit teljesen a hit alapdöntésében ragadunk meg. A hívőben ez okoz egy alapvető gondtalanságot, megszabadít a görcsös önmegváltási kényszerektől. A húsvét megerősíti, hogy nagypéntek után a feltámadás jön. A hívő tehát „Krisztus Atya-tudatába veti a horgonyt, s onnan indul történelme értelmezéséhez. Csak így mer kockázatot vállalni, s a bűnös elakadások után is keresztülvinni döntéseit”.
Papp Miklós ugyanakkor figyelmeztet: az ember képes jó és rossz dolgában is leragadni. Önelégülten leragadhat az elért világnézetében, szeretetkapcsolataiban, munkájával kivívott teljesítményében, jólétében. A szerző szerint
Kijózanító Szent Ágoston figyelmeztetése: „Vigyázz, ahol tetszel magadnak, ott ragadsz!” Az ember a többet feledve nem ragadhat az elért színvonalba, hedonista módon nem simulhat bele egy polgári jólétbe. Ugyanakkor le tudunk ragadni rossz dolgunkban is: egy csalódás, betegség, kudarc, válás, bármilyen szenvedés képes a földhöz szegezni. Ilyenkor kesergünk, hogy sáros a cipőnk, ahelyett, hogy „kiterjesztenénk sasszárnyainkat”, s éreznénk a Lélek dinamikáját: „Van tovább!” Még sáros cipőben is. „Bár ugyanazt gyónom régóta, vannak rossz szokásaim, elkövettem nagy bűnt, megtörtek nagy életdöntéseim – akkor is van tovább.”
A kötet írója megvilágítja: a zátonyra futott életeknél mindig látjuk, hogy eltávolodtak a kontrollszemélyektől, Istentől és az emberektől is. „Legyen az önszeretet és kicsit önvédelem kérdése, hogy Istentől és a legfontosabb kontrollszemélyektől soha ne távolodjunk el – még ha olykor éppen mi akarnánk is”. Amikor az életvezetésünket kontrolláljuk, a gyümölcsökre tekintsünk: „gyümölcséről a fát”. Ha jók a gyümölcsök, akkor az megerősítően hat az életvezetésre, az önbizalomra, a cél és az életstílus folytatására. A jó gyümölcsök alapvetően hálára indítanak Isten és embertársaink felé: a hálás ember nem lesz gőgös, mindig vidámabb és jobb a teherbíró képessége. „Minden túlzott alázattal és álszerénységgel szemben ki kell jelentenünk: ami igaz, jó, szép az életvezetésünkben, azt ismerjük el igaznak, jónak, szépnek. Részesedhetünk a Teremtő örömében, amit életvezetésünk fölött érez!”
Papp Miklós állítja:
Időben, lépésenként tudni kell ezekkel kiengesztelődni, mert feltorlódva képesek nagy váltásra kísérteni, bűnös kárpótlásba kergetni. Végül is minden döntésben van vértanúság, egy jó ügybe, szerelembe, hivatásba bele is halunk – de szívesen, mert annak az egy útnak az igazsága, jósága, gyümölcsei megérik a lemondásokat, kárpótolnak a beteljesületlenségekért.”
Papp Miklós Kirkegaardot idézi: „Az életben az a nehéz, hogy visszafelé értjük meg, de odafelé kell élni.” Hozzáteszi: „A kontroll az óvatos előrelépegetést akarja segíteni, hogy elsőre sikerüljön jó életet élni, előre sikerüljön okosnak lenni – ne a kudarcok után.”
A könyv írója ajánlójában felidézi: „Ezt a könyvet igyekeztem a Lélekben írni. Sokat égett az asztalom mellett gyertya, sokszor kezdtem a Lélek segítségül hívásával az írást, sokszor éreztem, hogy valaki áll a hátam mögött, amikor egy-egy gondolat bennem is megvilágosodott. Ezt azért írom le, mert olvasni is Lélekben kell. Ha kicsit vagy nagyon a Lélek is részt vett az írásában, megérteni is Lélekben lehet e könyv igazságait.”
A kötet szakmai lektorai Kézdy Anikó és Németh Gábor voltak.
Papp Miklós: A jó és a rossz között – Az életvezetés etikája
Lazi Könyvkiadó, 2026
Fotó: Lazi Könyvkiadó; Papp Miklós Facebook-oldala
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
