A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, méltó bemutatását. Érsekségi ékességek című sorozatában ezúttal a tavaly szeptemberben boldoggá avatott Bódi Mária Magdolna lelki örökségét ismerhetjük meg.
„A »szent« fogalom a Szentírás eligazító nyelvhasználata szerint annyit jelentett és jelent ma is: istenfélő, igaz, más szóval hite, [Krisztus] törvénye szerint élő katolikus ember.” (Mindszenty József veszprémi püspök, 1944. április 3.)
1945 áprilisának végén Oross István fűzfőgyártelepi plébános jelentette Mindszenty József veszprémi püspöknek a plébániáján történt háborús eseményeket, köztük egy fiatal lány halálát, akit vélelmezhetően Krisztusnak tett tisztasági fogadalma miatt ölt meg egy szovjet katona. A jelentés alapján a főpásztor pár napon belül arra a következtetésre jutott, hogy a leány „halálának körülményei valóságos vértanúságra engednek következtetni”, és elindította Isten Szolgálója Bódi Mária Magdolna kanonizációs eljárását.
Közel nyolcvan év múltán Ferenc pápa döntésével a kanonizációs eljárás boldoggáavatási szakasza lezárult, amikor 2024. május 23-án elismerte Magdi vértanúságát: „Mind az ügyre, mind a hatására vonatkozóan, bizonyított Isten Szolgálója Bódi Mária Magdolna laikus hívőnek vértanúsága.”
2025. szeptember 6-án nyílt lehetőség arra, hogy XIV. Leó pápa képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek boldoggá avassa Magdit. Az apostoli levél így szól: „Apostoli tekintélyünknél fogva engedélyt adunk arra, hogy Isten Tiszteletreméltó Szolgálója, Bódi Mária Magdolna világi hívő és vértanú, aki mint bölcs és okos szűz teljesen átadta magát isteni Jegyesének, és az Ő szeretetére válaszul saját életét sem félt Neki áldozni, ezentúl a Boldog címet viselhesse, és Őt minden esztendő október 26. napján, a jog által előírt helyeken és módokon ünnepelni lehessen.”
Amikor az Anyaszentegyház egy jelöltet boldoggá vagy szentté avat, hivatalosan elismeri, hogy az adott személy „Istennel közösségben él a mennyben”, és engedélyezi liturgikus tiszteletét, új lelkipásztori lehetőséget nyitva meg ezáltal a helyi egyház, illetve a világegyház számára. Boldogok és szentek életpéldája segít bennünket abban, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és megváltó művéhez.
Hitük, cselekedeteik, Istennél tett közbenjárásuk három szinten támogatják, gazdagítják mindennapjainkat: emberi viszonyainkban, egyházi közösségeinkben és Istennel való kapcsolatunkban. A boldoggá és szentté avatás egyben a közösségnek szóló ajándék, hogy istenhitét és az örök életbe vetett reményét megerősítse.
„+! Édes Jézus ígérem, hogy az elvetett mag sokszoros termést hoz.” Ezzel az idézettel kezdte a Bódi Mária Magdolna vértanúságáról szóló dekrétumot a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma. Ezek azok a szavak, amelyeket 1944 utolsó estéjén Magdi lelkiatyjának, Temesi Józsefnek írt a Jézust, a Magvetőt ábrázoló szentképre, megígérve, hogy evangéliumi mag lesz, amely meghal, hogy termést hozzon – s ez hamarosan profetikus ígéretnek bizonyult. A boldoggá avatás első évfordulóján kerül sor Tell Nándor diakónus pappá szentelésére, aki szentelési meghívóján Magdi e sorait is idézi.
Magdi számára a pap – latinul sacerdos – Isten ajándéka volt. Rendszeresen imádkozott lelkipásztoraiért és püspökeiért. Munkájukat mind a plébánián és a templomban, mind az egyházközségben segítette. Számára nem létezett alantas feladat. Egyaránt részt vett a világi pasztorációban, az oltárdíszítésben, az elesettek lelki és testi gondozásában. Figyelt arra, hogy felesleges beszéddel, trécseléssel ne tartsa fel munkájukban az atyákat. (…)
A lelki életére hatást gyakorló plébánosok és lelkészek mindegyike nemcsak arról számolt be, hogy Magdi segíteni akaró, megbízható munkatárs volt, akire mindig számíthattak, hanem hogy közbenjárására kéréseiket a Jóisten meghallgatta. Többeket közölük más-más indokok alapján letartóztattak, eltiltottak hivatásuktól, meghurcoltak, azonban Krisztusba vetett hitüket nem tudták megtörni.
1952 márciusában a veszprémi Szent Anna Szemináriumot a kommunista államhatalom feloszlatta, az elöljárókat és több kispapot letartóztatott. Az ürügy az volt, hogy kifüggesztették a faliújságra Mindszenty József bíboros arcképét egy szöveggel, illetve kritizáltak egy filmet, azaz „lázítottak a fennálló társadalmi rend ellen, s ezáltal szembehelyezkedtek a demokrácia törvényeivel”. A Mindszenty-fotó és a szöveg lefoglalása 1952. február 4-én történt, éppen azon a napon, amikor több szeminarista Litérre ment kirándulni Isten Szolgálója Bódi Mária Magdolna sírjához. Ez a körülmény a fogságban lévő kispapokat csak erősítette hitükben. Imádkoztak Magdihoz, ahogy egyikük visszaemlékezésében olvasható: „Már azt hittem, kilencedem, melyet Bódi Magdihoz végeztem, nem talált meghallgatásra.” (…)
Temesi József, aki Magdi életének utolsó két évében lelkivezetője volt, így emlékszik vissza kapcsolatukra: „Nagy jelentőségű hely lett számomra Fűzfőgyártelep, ezt meg kell említenem. Gyóntatója és lelki vezetője lettem Bódi Magdinak. Tanúja lehettem szent életének és megélhettem vértanúhalálát. […] halála előtt megígérte, egész életemen át égi pártfogóm lesz nekem és mindenkinek, akik papi szolgálatomat valaha is igénybe veszik. Isten bőséges kegyelmeiben részesültem közbenjárására. Halála óta minden nap, most is, imában kérem segítségét. Életem menetében közbenjárása az az aranyszőttes rész, Isten ajándéka, amivel a többi aranyszál, Isten többi kegyelemajándéka, mindig összefüggésben marad.” (…)
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Forrás: Veszprémi Főgyházmegye
Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
