Az általános kihallgatást szeptember 23-án, szerdán a Szent Péter téren tartották, ahol a Szentatya az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett hívőkkel és zarándokcsoportokkal találkozott. Ennek keretében folytatta a II. vatikáni zsinat dokumentumairól szóló katekézissorozatát.
Mai beszédének témája: A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció (GS 33–39). Az ember világban végzett tevékenységének értelme (felolvasott szentírási szakasz: Ter 2,8–9a.15).
Beszédében az emberi tevékenység és a technikai, társadalmi, tudományos fejlődés értékéről elmélkedett. Hangsúlyozta, hogy az ember Istentől kapott szabadságával és értelmével munkálkodva nem a Teremtő vetélytársa, hanem Isten tervének megvalósításában vesz részt. Rámutatott, hogy a technikai és tudományos fejlődést a szeretetnek kell áthatnia és irányítania, hogy az mindig az emberi méltóság védelmét és mindenki, különösen a leghátrányosabb helyzetűek életkörülményeinek javítását szolgálja. Az általános kihallgatás végén felhívást intézett mindenkihez annak érdekében, hogy vállaljunk felelősséget a migránsokért és a menekültekért, különösen a kiskorúakért.
Végül több nyelven összefoglalta katekézisét, és üdvözölte a jelen lévő hívőket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!
Folytatjuk a II. vatikáni egyetemes zsinat Gaudium et spes lelkipásztori konstitúciójáról szóló közös gondolkodásunkat: elérkezünk az első rész harmadik fejezetéhez, amelynek figyelemfelkeltő címe van: „Az emberi tevékenység a világban”. Az alapvető kérdés a következő: mi az értéke az emberi tevékenységnek a világban, következésképpen mi az értéke a technikai, társadalmi és tudományos fejlődésnek? Emlékezhetünk arra, hogy alig négy évvel a zsinat befejezése után, 1969. július 20-ról 21-re virradó éjszaka először lépett ember a Holdra.
Ezt könnyen beláthatjuk, ha figyelembe vesszük, miként javultak az életkörülmények nemzedékről nemzedékre. A dokumentum ugyanis ezt mondja: „sok olyan dolgot, melyet korábban az ember a természetfölötti erőktől várt, ma saját munkájával biztosít magának” (33. pont).
Ezért egyes gondolkodók úgy mutatták be a technikai-tudományos fejlődést, mint ami gyengíti az Istennel való kapcsolatot, olyannyira, hogy ezt a kapcsolatot fölöslegesnek is tünteti fel, maga a fejlődés pedig egyenesen a keresztény hit ellenlábasaként jelenik meg. Ez az értelmezés a korábbi korszakokhoz képest megváltoztatta a mai ember világszemléletét. Ez az előítélet főként a nyugati kultúrának abban a részében terjedt el, amely elveszítette kapcsolatát a keresztény kinyilatkoztatással.
Végül azonban, ha tagadjuk az Istennel való kapcsolatot, annak lehetőségét is elveszítjük, hogy az emberi személy transzcendens értékét állítsuk. Ez „az ateista humanizmus drámája”, amelyet jól bemutatott a II. vatikáni zsinat egyik jelentős teológusa, Henri de Lubac (vö. Henri de Lubac: Le drame de l’humanisme athée, Spes, Paris, 1944).
A zsinat világos választ kíván adni: „A hívők bizonyosak abban – írja a Gaudium et spes –, hogy az egyéni és közösségi emberi tevékenység, illetve az a hatalmas erőfeszítés, mellyel az emberek a történelem folyamán életük körülményeit javítani akarják, önmagában véve megfelel Isten tervének” (34. pont). Sőt, a konstitúció így folytatja: „A keresztények tehát nem gondolják azt, hogy az emberek leleményességéből és erejéből született alkotások szemben állnak Isten hatalmával, vagy azt, hogy az eszes teremtmény mintegy vetélytársa a Teremtőnek, épp ellenkezőleg, meggyőződésük, hogy az emberi nem győzelmei Isten nagyságának jelei és az ő kimondhatatlan tervének gyümölcsei” (uo.).
(vö. A Katolikus Egyház katekizmusa, 302., 306., 307. pont).
Itt fontos utalást találunk a megtestesülés misztériumára. Az emberséget – és vele együtt a munkát, a fejlődést és a teremtett valóságok autonómiáját – az Istennel való találkozás nem olvasztja magába és nem semmisíti meg, hanem teljes egészében felvállalja, s az Krisztusban továbbra is szabad és tevékeny marad: ugyanis Krisztusban találja meg a teljes igazságot és szabadságot. Ezenkívül az eucharisztikus ünneplésben az emberi munka gyümölcsét, amelyet a kenyér és a bor jelenít meg, mindennap az oltárra helyezzük, hogy Krisztus testévé és vérévé változzon. Ebből a nézőpontból fontos igazság fakad:
(vö. Szent II. János Pál: Homília Josemaría Escrivá de Balaguer szentté avatásán, 2002. október 6.). A keresztények mindenki máshoz hasonlóan részt vesznek az emberek városának építésében, miközben minden dolog végső céljára és az Istennel való találkozásra irányulnak, és erre a végső célra emlékeztetik azokat, akikkel osztoznak a fejlődés, a tudomány és az élet kalandjában.
A földi fejlődést természetesen világosan meg kell különböztetni Krisztus országának növekedésétől; a zsinat azonban kijelenti, hogy „amennyiben [ez a fejlődés] hozzájárulhat a társadalom jobb rendjének megalkotásához, sokat jelent az Isten országa szempontjából. […] a természet és az emberi munka jó gyümölcseit miután az Úr Lelkében és az Úr parancsa szerint elterjesztettük a földön, egyszer újra meg fogjuk találni, de már megtisztítva minden szennytől, tündöklően és megdicsőülve” (39. pont).
Végül ne feledjük:
Csak így állítható mindig az ember méltóságának védelmébe, és mozdíthatja elő mindenki, különösen a leghátrányosabb helyzetűek életkörülményeinek javítását.
Kedves testvéreim, a II. vatikáni zsinat arra hív bennünket, hogy osszuk meg a tudás és a gyakorlati tudás kenyerét, hogy minden ember és minden nép kibontakoztathassa a benne rejlő lehetőségeket, és Isten segítségével együtt egy jobb jövőt építhessünk.
*
XIV. Leó pápa felhívása az általános kihallgatás végén:
Most vasárnap, szeptember 27-én tartjuk az elvándorlók és menekültek világnapját. Ebből az alkalomból különösen is gondolok a migránsokra és a menekültekre, főként azokra a kiskorúakra, akik kénytelenek elhagyni hazájukat. A gyermekek és a serdülők a legkiszolgáltatottabbak; gyakran kimondhatatlan szenvedéseket élnek át: erőszakot, kínzást, kizsákmányolást, traumatikus helyzeteket, és nemritkán életüket vesztik a migrációs útvonalakon.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
