Ünnepélyes keretek között avatták fel szeptember 22-én a komáromi Selye János Gimnáziumban a Magyar Örökség-díjas Oláh családról elnevezett tantermet. A földszinti III.B osztályterem Oláh Imre, felesége, Oláhné Domonkos Ilona, valamint Oláh Imre öccse, Oláh György pedagógusi és közösségi munkássága előtt tiszteleg. Az időpont jelképes volt: a generációk által Icuka néniként ismert Oláh Ilona éppen kilencven évvel korábban, 1936. szeptember 22-én született.
A bensőséges hangulatú ünnepségen az Oláh család tagjai mellett egykori kollégák és tanítványok, az iskola jelenlegi pedagógusai, valamint Komárom közéleti és egyházi életének képviselői vettek részt.
Az emléktanterem létrehozását az iskola és az Oláh család még élő tagjai mellett egykori tanítványaik is szívügyüknek tekintették. A megvalósítást elsősorban Angyal Gábor és felesége, Adrika segítette.
A névadó ünnepség háziasszonya, Spátay Adriana, a gimnázium magyartanára köszöntötte a tantermet megtöltő vendégeket. Mint elmondta, ettől a naptól kezdve a terem Oláh Imre, Oláhné Domonkos Ilona és Oláh György emlékét őrzi. A három pedagógust a rokoni szálakon túl a hivatás és a magyarság iránti elkötelezettség, az emberség, a szenvedélyes munkavégzés, valamint a tanítványaikért érzett felelősség és szeretet is összekötötte.
Andruskó Imre intézményigazgató és Keszegh Béla polgármester
A névadó időpontját tudatosan választották Oláh Ilona születésnapjára. A tanárnő meg nem élt kilencvenedik születésnapjára az emléktáblánál, a család legfontosabb kitüntetései alatt elhelyezett fehér rózsák is emlékeztettek.
Nemcsak termet neveznek el, hanem emlékeznek is
Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója köszöntőjében felidézte, hogy az intézményben immár mintegy két évtizedes hagyománya van annak, hogy tantermeket neveznek el olyan egykori tanárokról és diákokról, akik munkásságukkal hozzájárultak az iskola jó hírének öregbítéséhez.
Mint mondta, ezek az alkalmak nem pusztán egy-egy név elhelyezéséről szólnak. Az iskola közössége egyúttal felidézi azokat az emberi és pedagógusi értékeket is, amelyeket a névadók képviseltek. A gimnázium több évszázados múltjának valamennyi korszakában találhatók olyan személyiségek, akiknek életútja példaként szolgálhat a mai nemzedékek számára.
Az igazgató kitért a komáromi magyar gimnáziumi oktatás történetének fontosabb korszakaira, majd felidézte az iskola 1950-es újraindítását is. Oláh Imre 1952-ben, Oláh György pedig 1957-ben érettségizett az intézmény falai között. Utóbbi annak az évfolyamnak a tagja volt, amelynek diákjai 1956 őszén nem voltak hajlandók elítélni a magyar forradalmat és szabadságharcot.
Andruskó Imre személyes emlékeit is megosztotta a jelenlévőkkel. Felidézte az Oláh házaspár vendégszeretetét és Oláh Imre gondoskodását: amikor az igazgató ikergyermekei megszülettek, gyakran térhetett haza tőlük két üveg mézzel. Imre bácsi ilyenkor azt is mindig gondosan elmagyarázta, hogy akác- vagy virágmézet adott-e, és miként érdemes azt elfogyasztani.
Az igazgató arról is beszélt, milyen figyelemmel követte Icuka néni egykori tanítványainak sorsát. Ennek példájaként ifj. Bertók Tibor hegedűművészt említette, akinek tehetségét Oláh Ilona már gimnazista korában felismerte. Bár a fiatalember számára nem a matematika jelentette a jövőt, tanárnője pontosan látta benne a rendkívüli zenei tehetséget, és pályáját később is szeretettel, szinte pótanyaként kísérte.
Egy család, amely a tanításnak és a közösségnek élt
Oláh Imre, Oláhné Domonkos Ilona és Oláh György több évtizeden keresztül oktatta és nevelte a komáromi, illetve a felvidéki magyar fiatalokat.
Oláhné Domonkos Ilona 1936-ban született, és 2021-ben hunyt el. Férje, Oláh Imre 1931 és 2012, öccse, Oláh György pedig 1940 és 2012 között élt.
Munkájuk nem ért véget a tanórák befejezésével. Szakköröket és táborokatszerveztek, versenyekre készítették fel tanítványaikat, otthonuk ajtaja pedig mindig nyitva állt a hozzájuk forduló fiatalok előtt. Diákjaik nemcsak matematikai vagy fizikai kérdéseikkel, hanem személyes gondjaikkal is bizalommal kereshették őket.
Oláh György ugyan a Komáromi Ipari Középiskolában tanított, ám a tehetséggondozás, a matematika népszerűsítése és a nemzettudat erősítése révén szorosan kapcsolódott a Selye János Gimnázium közösségéhez is. Fontos szerepet vállalt a Kárpát-medencei magyar matematikatanárok és diákok kapcsolatainak kiépítésében.
Az Oláh család 2013-ban, a Magyar Tudományos Akadémia székházában vehette át a Magyar Örökség Díjat.
A részben posztumusz odaítélt elismeréssel a matematika tanításában elért eredményeiket, valamint azt a tevékenységüket ismerték el, amellyel a Kárpát-medence magyar matematikatanárait és diákjait összekapcsolták.
Andruskó Imre felidézte Oláh Ilona két, hitvallásként is értelmezhető gondolatát:
„Aki gyökereit nem ismeri, jelleme sivár, jövője pedig nincs.”
„A jó pap holtig tanul, a jó tanár pedig halála után is tanít.”
Az igazgató szerint a teremavatás is azt üzeni a mai diákoknak, hogy az iskola története nem velük kezdődött: egy több száz éves örökség részesei, amelyet olyan tanárok és diákok alakítottak, akikre méltán lehetnek büszkék.
Szenvedély, tudás és emberség
Keszegh Béla, Komárom polgármestere arról beszélt, hogy a gimnázium folyosóira visszatérni sokak számára személyes történetek és diákélmények felidézését jelenti. Mint mondta, nehéz volna egyetlen tulajdonsággal jellemezni az Oláh család három pedagógusát, hiszen a következetes szigortól a végtelen emberségig és jószívűségig számos emléket őriznek róluk egykori tanítványaik.
A három életutat mindenekelőtt a szenvedély kötötte össze: mindhárman szenvedélyesen végezték munkájukat, hittek a tanítás és a nevelés erejében, valamint abban, hogy tudással, odafigyeléssel és személyes példamutatással jobbá lehet tenni a világot.
A polgármester felidézte, hogy abban az időben egy-egy tanári gesztus, biztató szó vagy akár egy sokatmondó összekacsintás emberi sorsokat dönthetett el.
„Akkor még nem a ChatGPT-t kérdezték jó tanácsért” – jegyezte meg, hozzátéve: egy tanár személyes odafigyelése olykor életeket és pályákat mentett meg.
Keszegh Béla arra is emlékeztetett, hogy
az Oláh család tagjai nem csupán az oktatásban, hanem Komárom közösségi életében is meghatározó szerepet vállaltak.
Oláh Imre és Oláhné Domonkos Ilona a város Pro Urbe díját is megkapta, ám a polgármester szerint Oláh György ugyanúgy kiérdemelte volna ezt az elismerést.
Elkötelezettségüket az akkori hatalom sem nézte jó szemmel: megfigyelték őket, és rendőrségi kihallgatásokkal, valamint különféle nyomásgyakorlással próbálták eltéríteni őket attól a közösségi és nemzetmegtartó munkától, amelyet végeztek. Ők azonban nem adták fel küldetésüket.
A polgármester külön kiemelte Oláh Ilona emberségét és rendíthetetlen hitét. Mint fogalmazott, történeteiben még a megélt kegyetlenségek közepette is mindig az embert kereste, és azt kutatta, miként lehetne igazságosabban, tisztességesebben és szeretetteljesebben élni.
Zenével és verssel tisztelegtek emlékük előtt
Ifj. Bertók Tibor hegedűművész személyes hangon emlékezett vissza Oláh Ilonára, akit szinte pótanyjának tekintett. A tanárnő nemcsak felismerte a zenei tehetségét, hanem bizalmával, tanácsaival és folyamatos figyelmével segítette pályáját.
A művész gitáron játszó édesapjával, id. Bertók Tiborral közösen egy különösen nehéz Paganini-mű előadásával mondott köszönetet egykori tanárának.
A kulturális műsort Ördög Zsófia, a XIX. Kaszás Attila Versmondó Fesztivál fődíjasa zárta, aki Kosztolányi Dezső Tanár az én apám című versét adta elő.
A tanterem a következő nemzedékekhez is szól
Az új emléktanterem nem csupán három kiváló pedagógus nevét őrzi. A falai között tanuló mai és későbbi gimnazistákat arra is emlékezteti majd, hogy a tankönyvek és a tananyag idővel változhatnak, de a hiteles emberi példák, a tudás tisztelete, a közösség szolgálata és a tanár személyes felelőssége maradandó értéket képviselnek.
Az Oláh család tagjai hivatásuknak éltek, tudást, tartást és erkölcsi kapaszkodókat adtak tovább, miközben tanítványaik egyéni tehetségére és emberi sorsára is figyeltek. Az általuk elvetett magokból időközben helytálló felvidéki magyarok és kiváló szakemberek váltak – olyan hálás tanítványok, akik mestereik emlékének megőrzését ma is szívügyüknek tekintik.
Az ünnepi szalagátvágást követően a rendezvény az egykori diákok támogatásával megtartott fogadással zárult.
SZE/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
