Szeptember 25-én és 26-án kerül sor a Pannonhalmi Főapátság nagyszabású nemzetközi ökumenikus konferenciájára, amely ebben az évben Az Úr szolgálatának iskolájában címet viseli. A kétnapos rendezvényt ezúttal is a világegyház és a teológiai kultúra kiválóságai tisztelik meg előadásaikkal.
A konferencia egyik előadója Zátonyi Maura bencés szerzetesnővér, akit Görföl Tibor, a Vigilia főszerkesztője mutat be.
A harmincnyolc egyháztanító között négy női szentet találunk: Sienai Katalinon, Avilai Terézen és Lisieux-i Terézen kívül szintén közéjük tartozik Bingeni Hildegárd, akit XVI. Benedek pápa 2012-ben tüntetett ki ezzel a különleges címmel. Az a szerencsés, ha az egyháztanítói minősítés nyomban nagy érdeklődést támaszt a szóban forgó szentek iránt, hiszen azok tartoznak ehhez a szűk körhöz, akik szokatlanul mélyen és eredeti módon fejtik ki a keresztény hit különböző tartalmait, és ha ráadásul még nőkről is van szó, joggal remélhető, hogy eredeti felismerésekkel találkozhat az ember.
A találkozás, amely hosszú évekre meghatározta az életét, valójában viszont szinte a véletlennek volt köszönhető. Maura nővér eredetileg klasszika-filológiát tanult az ELTE-n, mielőtt 1999-ben belépett volna az eibingeni bencés monostorba. A középkor nem alkotta elsődleges szakterületét, de mivel kiválóan tudott latinul, megbízták az ekkor már jelentős hagyományokkal rendelkező eibingeni Hildegárd-kutatás folytatásával.
Az 1900-as évek elején a tekintélyes Maria Laach-i bencés apát, Ildefons Herwegen arra bátorította a Hildegárd által alapított monostorok (Rupertsberg és Eibingen) nővéreit, hogy foglalkozzanak behatóan alapítójuk életművével, és bátorítása termékeny talajra talált, elsőként Maura Böckelernél, aki 1927-től hosszú évek munkájának gyümölcseként terjedelmes fordításokat kezdett megjelentetni Hildegárd műveiből. Aprólékos történeti és filológiai kutatások jóvoltából később a 12. századi bencés apátnő főműveinek kritikai kiadása is elkészült, és egyre szélesebb körben irányult rá a figyelem halálának 800. évfordulóján (1978-ban) és születésének 900. évfordulóján (1998-ban).
Ez a figyelem lényegében akkor érte el a tetőpontját, amikor XVI. Benedek pápa Hildegárd egyháztanítói kinevezésének lehetőségét kezdte mérlegelni. Szokatlan módon ehhez még hivatalosan is szentté kellett avatni a nagy középkori látnokot, mivel formálisan erre nem került sor korábban. Egy ilyen esemény természetesen gondos előkészítést igényelt, és ebben a folyamatban már
Erre a munkára támaszkodva 2012. október 7-én kelt apostoli levelében XVI. Benedek pápa sok mindent kiemelt Hildegárd életművéből, ami méltóvá teszi az egyháztanítói címre: „Bingeni Szent Hildegárdban rendkívüli harmónia nyilvánul meg a tanítás és a mindennapi élet között. Nála Isten akaratának keresése Krisztus követésének formájában az erények állandó gyakorlásaként nyilvánul meg, amelyet a legnagyobb nagylelkűséggel végez és bibliai, liturgikus és patrisztikus gyökerekből táplál Szent Benedek regulájánakfényében: nála különös módon ragyog fel az engedelmesség, az egyszerűség, a szeretet és a vendégszeretet kitartó gyakorlása. A bencés apátnő tudja, hogyan kell beépítenie az Úrhoz való tökéletes tartozás vágyába rendkívüli emberi adottságait, éles elméjét és a mennyei valóság megértésére való képességét.”
Zátonyi Maura ekkor már jó tíz éve foglalkozott behatóan a 12. századi apátnő tanításával. Már 2002-ben szoros munkakapcsolatot alakított ki a tekintélyes Angela Carlevaris nővérrel (a hildegardi Scivias kritikai kiadásának egyik előkészítőjével), aki mellett fokozatosan megértette, hogyan kell olvasni egy olyan szerző szövegeit, akitől kilencszáz év távolság választja el: mit jelent az egyes szavak gondos mérlegelése, az írásművek türelmes befogadása, a sok-sok kép közötti belső kapcsolat feltérképezése. Hildegard műveinek befogadását ugyanis megnehezíti, hogy rendkívül sok kép, hasonlat és metafora szövi át valamennyit, és sokszor saját látomások részletes magyarázatait nyújtják. Bizonyos kifejezéseket sajátos jelentéssel ruház fel, és képeinek szövevénye nem mindig fejthető fel egykönnyen.
Zátonyi Maura pontosan tudja, hogy a különböző koroknak mindig megvolt a maguk Hildegárd-képe. A középkorban apokaliptikus művek szerzőjeként tartották számon, a 19. században megpróbálták misztikusnak elkönyvelni, a 20. században pedig olykor csupán gyógynövényeket javasló orvosnak állították be. Most, a 21. században mintha arra támadna igény, hogy az egyház reformjának vezéralakjaként tűnjön fel, ami annyiban érthető is, hogy karitatív és irodalmi tevékenységével párhuzamosan
Zátonyi Maurának e téren viszont igen határozott véleménye van: ha Bingeni Szent Hildegárd szót kapna az egyház reformját érintő mai vitákban, kizárólag arról lenne hajlandó beszélni, mintegy tűznyelveken szólva és szenvedélyesen, hogy az egyetlen reform a megtérésben áll, és a megújulás útja kizárólag a hit elmélyítésében, főként a hitről szóló tanítás egyre mélyebb megértésében jelölhető ki. „Miramur” – „csodálunk”. Ezzel a szóval kezdte Hildegárdhoz intézett levelét III. Jenő pápa, és ez a csodálat főként a mélyebb megértéshez kapott különleges kegyelmeknek szólt.
2018-ban Zátonyi Maura vezetésével az eibingeni monostorban megalakult a Szent Hildegárd Akadémia, amely a „Tudomány, a kutatás és az európai spiritualitás központja” kíván lenni. A tudományos alaposság mellett az intézményben különösen az „európai spiritualitás” képviseletének igénye hangsúlyos. És ezzel magyarázható, hogy Zátonyi Maura nem egyszerűen csak a középkori kiemelkedő szakértője (ez sem lenne kevés), hanem
Aki Zátonyi Maurát hallgatja majd Pannonhalmán, olyan női teológusra figyelhet, aki a bencés regula és a nagy hagyomány talaján a saját kortársaihoz beszél, akiket jól ismer, éppoly jól, ahogyan egykor Hildegárd ismerte a sajátjait. „Mirabimur” – „csodálkozni fogunk”, ezt garantálni lehet.
Forrás: Pannonhalmi Főapátság
Fotó: Duna-parti Iskola/Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
