Legyünk a szeretettel teli világ építői, ahol minden emberre szükség van, az utolsóra is – hangsúlyozta Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) záró szentmiséjén a Magyarok Nagyasszonya-székesegyházban. Szeptember 20-án együtt ünnepelt Kaposvár.
Hosszú menet vonult be a szentmisére, a Katolikus Társadalmi Napok záró szentmiséjére: az Esztergomi Szeminárium elüljárói és minden növendéke, a Kaposvári Egyházmegye papjai, papnövendékei, állandó diakónusai, szerzetestestvérei és nővérei, valamint nagy számban ministránsok; a főcelebráns, Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; a házigazda Varga László kaposvári megyésmegyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek metropolita, Felföldi László pécsi, Marton Zsolt váci megyéspüspök és Fekete Szabolcs szombathelyi segédpüspök, a Caritas in Veritate bizottság elnöke.
Varga László püspök meghívta együtt ünnepelni, imádkozni a kaposváriakat. Zsúfolásig megtelt a székesegyház belső tere; sokan voltak a téren is, ahol kivetítőkön volt követhető a szertartás.
Köszöntő szavaiban a Kaposvári Egyházmegye főpásztora hálát adott a rendezvényért, és imára buzdított, hogy a hozzon a jövőben is gyümölcsöket az Egyház, egyházmegye életébe.
Székely János püspök háláját fogalmazta meg, hogy az evangélium átjárja a szíveket, a világot, hogy a kereszténység megtermékenyítette a világot. Ezt bizonyítja 372-ben az első kórház, az ingyenes iskolák, az egyetemek – mondta. Azért is köszönetet mondott, hogy a Kaposvári Egyházmegyében különleges figyelmet kapnak a fogyatékkal élők, a sérült emberek.
Mindannyiunkat meghívott, hogy legyünk egy szeretettel teli világ építői. Teszel-e eleget ezért? – tette fel a kérdést Székely János.
A mai evangélium rólunk szól – kezdte szentbeszédét a szombathelyi megyéspüspök. – Mi is ott állunk az élet piacán, várjuk, hogy értünk jöjjön valaki; várva, hogy vágyaink a szeretetre, békére, harmóniára valaki által beteljesedjenek, hogy valakinek szüksége lesz az életünkre. De nem érkezik senki.
Esteledik, és mi ott ácsorgunk még mindig. Ekkor jön valaki, és azt mondja: Nekem kelletek. Menjetek ki az én szőlőmbe.
Már közel az este, mit is tud dolgozni valaki az utolsó órában? Mit tud adni az ember az Istennek?
Neki az ember a fontos neki, számára nincsenek utolsók. Ha rádöbbennénk, hogy minden ember végtelenül értékes, akkor más lenne a világ. Egy új világ születne.
Székely János püspök ismét arra buzdított: Legyünk ennek az új, a szeretettel teli világ építői – egy olyan világé, ahol az élet végtelen kincs, szent és sérthetetlen a fogantatástól a természetes halálig. Egy történettel hozta közel hozzánk, mit jelent ez: Egy ismerős családban két gyerek növekedett. Az anyja újra áldott állapotban volt. Nem tervezték, nem vágytak a kisgyerekkel járó feladatokra, anyagilag is megterhelő lett volna számukra. Egy este arról beszélgettek, nem tartják meg a babát. A nyitott ajtón át ezt meghallotta a 12 éves. A szobájába ment, és egy búcsúlevelet írt édesanyának: „Ha csak két gyerek számára van hely ebben a családban, világgá megyek.” Azt kérte, hadd születhessen meg a testvére.
Tudunk-e olyan világot építeni, ahol nem mond ítéletet a társadalom az élet felett; ahol a sérültnek, betegnek, gyengének végtelen értéke van? – tette fel a kérdést az MKPK elnöke. Egy másik történettel sérült testvéreink értékére ébresztett rá: Kápláni éve alatt volt egy sérült kislány, aki nagyon szeretett énekelni, különösen a templomban. Édesanyja azonban ritkán hozta el, nem akarta, hogy lássák a gyermeket. Egyszer a kislány mégis kikönyörögte a részvételt. Édesanyja egy oszlop mögé ültette, de áldozáskor Editet nem lehetett ott tartani; felállt, és kiment, kapott keresztet a homlokára. Ahogyan megkapta, ragyogó arccal megfordult. Látta, hogy rengeteg aranyos néni ül a sorok szélén, odament, megsimogatta egyiket, másikat. Szinte kivirágzott, kitavaszkodott a templom tőle. Edit hétről hétre jött az édesanyjával, egyre jobban begyógyult az édesanya szívében is a régi fájdalom. „Sérült testvéreink kincsek. Mennyi mosolyt, egyszerűséget, természetességet hoznak körünkbe!” – hangsúlyozta Székely János.
A szeretettel teli világban kincs az idős ember, akinek bölcsességét „kicsiszolta” az élet. Van időnk életbölcsességüket meghallgatni, vagy kilökjük őket magányosságra ítélve? A püspök kérdezni szokta a fiatalokat bérmáláskor nagyszüleikről, buzdítva őket, hogy derítsék ki kincseiket.
A szeretettel világban kincs a cigány ember is, ahol nem sóhajthat fel, hogy vajon miért teremtette őt cigánynak az Isten. Ebben a világban méltósága van minden embernek bőrszíntől, tehetségtől, rangtól függetlenül. Ebben a világban sokféle kultúrának, nyelvnek, sokfajta embernek helye van.
A szentmise végén Varga László püspök kihirdette a következő KATTÁRS helyszínét, és átadta Székely János szombathelyi megyéspüspöknek a KATTÁRS stafétáját, a Katolikus Egyház társadalmi tanításának kompendiumát abból az alkalomból, hogy 2027-ben a Szombathelyi Egyházmegye lesz Katolikus Társadalmi Napok házigazdája és Szombathely lesz a helyszíne.
A kaposvári megyéspüspök köszönetet mondott a nélkülözhetetlen munkát végző munkatársaknak, akik Török Daniella vezetésévél hónapokon át dolgozta együtt a KATTÁRS-ért. Hosszú tapssal köszöntötte őket a templom közössége.
Magasra tette a lécet Kaposvár – fogalmazott Székely János. Elárulta, hogy Szombathelyen XIV. Leó pápa enciklikája nyomán Magnifica humanitas – Csodálatos emberségünk lesz a mottó. A mai világ kihívásai között fel kell ragyogtatni az ember értékét, méltóságát – emelte ki a főpásztor.
„A székesegyház boltozatán Jézus életének négy döntő pillanatát ábrázolták. Látjuk a szenvedő és a megdicsőült Krisztust.
Ebből fakad a keresztény társadalmi tanítás – mindaz, amit tudunk családról, iskoláról, szegénységről, igazságosabb, testvériesebb világról. Ezt szeretnénk megmutatni jövőre Szombathelyen, abban a városban, ahol Szent Márton született, abban az egyházmegyében, amely jövőre ünnepli alapítása 250. évfordulóját. Szeretettel várunk mindekit jövőre Szombathelyen!” – mondta a szombathelyi megyéspüspök.
Ezt követően Török Daniella, a rendezvénysorozat főkoordinátora átadta B. Markovits Eszternek, a Szombathelyi Egyházmegye munkatársának a vándorzászlót.
Végtelenül igényes volt a liturgia. A zenei szolgálatot, több kórus végezte: a veszprémi Cantabile énekegyüttes, a kaposvári CapPuccini kórus és a szombathelyi VOX Savariae ökumenikus vegyeskar. A zenei szolgálat része volt Louis Vierne Messe Solennelle en ut dièse mineur, op. 16 című művének előadása. Orgonán közreműködött Lakner-Bognár András; a művet Szili Zoltán vezényelte.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
