Más nyelven talán érdektelen különbség, de magyarul ezen is múlik, hogy magyarul beszélünk-e.
Rekviem a lovakért címmel jelent meg írás a Szabad föld 2014 június 13-i számában. Arról ír a szerző, hogy az első világháborúban nemcsak emberek, hanem lovak is meghaltak (ártatlanul a frontvonalra cibálva).
Furcsa dolog olvasni a Magyarországra megkérdezése nélkül ráerőszakolt (általa fegyveresen mégis győztesen megvívott, majd belső puccsal az agresszorok célját segítendő a magyarok ellenében elbuktatott) első világháborúról ezt az írást. „Rekviem a lovakért”. Nemeslelkűséget felmutató gesztus lenne, hogy még az állatokról is magasztos hangon elmélkedik a szerző? Mert az emberek a lovakkal egyenértékűek? Legközelebb a ravatalozóban egyik sarokban egy halott ember, másik sarokban egy elhullott állat, és ez utóbbinak is a haláláról fognak értekezni?
Az érdi Pál Ferenc talán újságíró talán egy olvasó, aki beküldte írását. Bármelyik, az újságot minősíti, hogy megjegyzés nélkül közölte írását. Tehát a Szabad Föld egészének szeretném jelezni most (mert mindig nem győzi az ember), hogy állatok a magyar nyelvben nem halnak meg (kivéve a provokatív célú avantgard vereseket és más szokatlanságra, rendkívüliségre, logikai törésre igyekvő műalkotásokat). Egyébként fogalmilag kizárt. Nyelvi fejlődés-változás ide vagy oda.
Az állati jogvédők is tévúton járnak. Állatoknak definíció szerint jogai nem lehetnek. Az ember rendelkezhet róluk, mint az utakról és egyéb közművekről, szobrokról stb. Mert nem lehetnek jogalanyok, mert nem értelmesek és nem szabad akaratúak. Akármilyen találékony az országgyűlés vagy bármely lobbicsoport. Hülyeséget nem kell megenni és főleg nem kell nemes érzelmű megemlékezésként tálalni. Zsinórban. A közel egymillió első világháborús hős és áldozat emlékét ez a költői nyelvezet nem segíti. Főleg nem segíti Trianonra, az ország, a társadalom puccsal és más (amint egyre több visszaemlékezés veti fel) nem harci eseményekkel kierőszakolt tragédiájára való emlékezést.
És valami ellenpéldát, hogy még világosabb legyen: Fél évszázad alatt 6-8 millió magzatot gyilkoltak meg, öltek meg, 6-8 millió magzat oktalan haláláról lehet beszélni – akik viszont számos tekintetben formálisan is jogalanyok. Az ő haláluk nem halál, a lovaké viszont halál? Csak nem az emberi magzatok és a lovak, kutyák becserélésről beszélhetünk? Emberi magzatot szabad ölni, Antigoné kora előttre vissza rángatva a társadalmat, a sajtóbeli hangvételt, és temetetlenül hulladékként kezelve elégetni minden tisztelet adás nélkül ezeket a kis halottakat – ellenben a lovakért rekviemet mondunk, mert a lovak meghalnak szemben az emberi magzatokkal?
Pál Ferenc szerző természetesen mondhatja, hogy nem így gondolta. Viszont a kirajzolódó mozaik így fest. A mozaikban a Szabad Föld Rekviem a lovakért írása egy jellemző mozaikcserép. A szerkesztőségnek leginkább elnézést kellene kérnie. Különösen szembetűnő, hogy éppen a Szabad Földben olvashatók efféle szóhasználatú írások, mintha városiaknak akarna hamis romantikát eladni, megfeledkezve, hogy a falusiak körében sokkal erősebb a hagyományos szemlélet egyértelműsége: a ló elpusztul, elhullik, megdöglik, az ember viszont meghal, elköltözik a másvilágra, itthagy minket stb.
Ez az eltorzult szemlélet fedte el, segítette elviselhetővé tenni lelkileg az abortuszok gyilkos „kultuszát”, ennek a szemléletnek az erősödése miatt vagyunk az országban ma már éppen fele annyian, mint lehetnénk. Az úgymond a rendszerváltás terhét viselő aktív korosztályokból hiányzik az ország fele – az élőkhöz a csecsemőt és aggastyánt is beleszámolva (tehát az aktív korosztály talán ha negyede annak, mint ami az abortusz áldozatául esettekkel együtt lenne). Azaz társadalmi öngyilkosság stimulálója, elfedője, elfeledtetője a lovak haláláért rekviemet mondó hamis elmélkedés stílusa, magyartalansága. Nem az élhető jövő fogalmazási módja.
Fáy Árpád
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
