Ez népszerű szó lett.
Mintha valamilyen fegyelmező, büntető eszköz lenne. Pedig nem az: csak egy praktikus kiegészítés.
A lényege: a megbilincselt embert ne kelljen a testén fogva irányítani, hanem ezzel a szárral lehessen vezetni a kellő irányba.
Én életemben egyszer tapasztaltam meg ezt, saját magamon. Mivel nem mentem el az ellenem folyt büntető eljárás ítélethirdetésére – eleve egyszer se jelentem meg az eljárás során -, így rátettek a körözési listára, majd kézre kerültem a hatósággal való első találkozásom során. Aztán a hatóság elszállított a bíróságra, ahol kényszerítettek: hallgassam meg az ellenem hozott ítéletet. Magán az ítéletismertetésen már levették rólam a bilincset, azaz akkor már nem volt vezetőszár. Mindez 2007-ben.
Az engem szállító 2 rendőr vidéki volt, nem ismerték jól Budapestet, így vicces volt: én mondtam nekik merre kell menni a bíróságra, jól elbeszélgettünk közben.
Élménynek persze érdekes volt. A bilincs kényelmes, nem zavarja az embert mozgásban. A szár meg alig kb. 8-10 percig volt rajtam, a rendőrautóból való kiszállás és a bírósági terembe való bemenés között.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
