Szeptember 11-én este a búcsúi szentmise után Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke tartott vetítéssel egybekötött előadást a Szentföldről Solymáron, a Szűz Mária Szent Neve templomban. A püspök korábban három és fél évet élt a Biblia földjén.
A Szentföld üzenete
Székely János Gulyás Pál Az evangélium elé című versével kezdte előadását. Elmondta, „az emberi történelem leghatalmasabb eseménye, amikor a Teremtő belép a világba, ahogy Pilinszky mondta: »átvérzi a történelem szövetét«, egy akar velünk lenni, átöleli a világot. A Szentföld ferences kusztódiájának a zászlója Krisztus öt sebére emlékeztet, ezért van rajta öt kereszt. A Golgotán Isten szíve feltárult, az örök Ige, az örök isteni gondolat, a világ logikája, mely bele van rejtve atomokba, sejtjeinkbe, lelkünkbe, csillagokba, galaxisokba, a világ végső titka tárul fel Jézusban. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, láttuk dicsőségét.”
„Három és fél évet élhettem a Szentföldön – folytatta, – az első néhány hónapban azt éreztem, a föld fölött lebegek. Megelevenedtek az evangélium eseményei, sok mindent meg is értettem belőle. Szent Jeromos ezért mondta: a Szentföld az ötödik evangélium.”
Az előadás során összevetette az ókor két jelentős kultúráját, a görög és a zsidó kultúrát, bemutatva azt is, mennyire különböző körülmények között jöttek létre.
A szépség és jóság egységében
A görög kultúra teljesen más, mint a zsidó, az a szépség kultúrája. A görögök csodálták a világot. A kalokagathia volt az életeszményük, melyben a szépség és a jóság összekapcsolódott. Platón filozófiájának központi gondolata az idea, mely szó szerint ’látott dolgot’ jelent. A lélek tehát, mielőtt testbe költözött volna, látta a gyönyörű, tökéletes isteni szépséget, amelynek a földi világ csak gyenge utánzata. A földön az ember visszaemlékszik az igazira. Ezt az ideát, a gyönyörű isteni szépséget igyekszik a görög kultúra reprodukálni.
Székely János szentföldi görög városokat vetített, színházat, amelynek ülései alatt üregek és korsók viszik a hangot, Gerasa városát, ahol Jézus ördögtől megszállottat szabadított meg egy légiónyi gonosz lélektől, melyek kétezer sertésbe menekültek és vesztek oda. Érdekesség, hogy az ott állomásozó 10. tengerszorosi légió totemállata éppen a disznó volt – tette hozzá.
Zsinagógák és városok
A püspök képeket vetített a Kr. e. 4. századból származó kafarnaumi zsinagógáról. Mint mondta, a korabeli zsinagógák mellett mindig volt iskola. A zsidó fiúgyerekeknek néhány évet járni kellett iskolába, ahol megtanultak írni-olvasni, és megismerték a Bibliát. A zsidó nép az ókor egyik legműveltebb népe lett. „Nem véletlen, hogy annyi kincset tudott adni az Úristen a választott népen keresztül a világnak, mert nyitott volt a szellemük, az elméjük, a lelkük a bölcsességekre” – fogalmazott. Korozaimban, Betszaidában és Kafarnaumban voltak nagy zsinagógák, de a városok lakói nem hallgattak nyitott szívvel az evangéliumra. A városok pusztulását jövendölte Jézus, ami be is teljesedett – mind a három város rommá lett.
Cezareát, az Augusztus császárról elnevezett város tengeri kikötőjét Nagy Heródes király építtette. 23 ezer köbméter követ dobtak a tengerbe, hogy megvédjék a hajókat a hullámzástól, a tenger hordalékától. Nagy Heródes szinte a semmiből hozta létre ezt a kikötőt. Nem volt vize a városnak, így a Karmel-hegytől 17 kilométeren át agyagból készített csövekben, vízvezetékben hozott ivóvizet.
Ebben a városban találták meg a Pilátus-feliratot, amelyen Poncius Pilátus Júdea prefektusaként és nem helytartójaként szerepel. A Római Birodalomban voltak olyan provinciák, melyeket nehezen kezelhetőnek tartottak, ezek élére nem helytartót, hanem prefektust neveztek ki – magyarázta a püspök. – Prefektus irányította Egyiptomot, mely Róma éléskamrája, gabonaraktára volt; Júdeának pedig a zsidó vallás miatt volt prefektusa. Lukács evangélista is prefektusként említi Pilátust. A lelet igazolja az evangéliumok hitelességét.
Görög stílusú zsinagóga van Baram városában is, mely 1948 előtt virágzó keresztény maronita falu volt. 1947 után a háborúban 160 arab falut tüntettek el tankokkal a föld színéről, és űzték el az ott élőket. Izrael területét Mohamed óta, Kr. u. a 630-as évektől palesztinok lakták. A zsidóság nagy része elmenekült innen, csak az 1800-as évek végén kezdtek visszajönni. A palesztinoknak rettenetesen nehéz elfogadni, hogy 160 településük teljesen elpusztult, hiszen az ő hazájuk volt ez a terület, és régebben laktak ott, mint a magyarok a Kárpát-medencében. A családok visszajárnak, sírva emlékeznek meg a halottaikról. A falu elpusztításáról persorozat indult, amelyet megnyertek az arabok, de a bírói ítéletnek nem lett gyakorlati következménye.
Két kultúra között, a pusztában
A zsidó kultúra teljesen más – tért át a püspök az ókor másik nagy kultúrájának bemutatására. – Ők a pusztából, a sivatagból jönnek, 40 év vándorlás után érkeznek az Ígéret földjére.
A héberben a puszta és az Isten igéje szavak közel állnak egymáshoz. A zsidó nép a próféták népe, alkotásaik nem az épületek, hanem a Biblia. Isten hangját hallják, és elkezdik követni – mondta Székely János, és szemléltetésként megmutatta a teljesen száraz és halott tájat, ahol Jézus 40 napos böjtöt tartott, valamint a maszadai erődöt, melynek belsejében víztározók voltak, felszínén gabonát, növényeket lehetett termeszteni.
A Biblia népe különleges helyen születik, Mezopotámia és Egyiptom között. Mind a két kultúrát ismeri, de mind a két kultúrán kívül van. Kr. e. 1800–1700 tájékán, amikor Mezopotámiában ékírás, Egyiptomban pedig hieroglif írás volt, a semita népek feltalálták a betűírást 22 betűvel, ezzel lehetőség nyílt arra, hogy egyik nemzedék a másiknak könnyen átadja a szellemi kincseit. Ez is előfeltétele, hogy az üdvösség története elindulhasson – mutatott rá a püspök. – Az emberiség kinyílt az ég felé, megvolt a lehetősége, hogy Isten belépjen a történelembe.
Leletek bizonyítják a Biblia történeti hitelességét
Holt-tengeri sóoszlopokat mutatott a püspök, melyek a tengerszint változása miatt jöttek létre. Szodoma és Gomorra városának pusztulásakor Lót felesége menekült, és sóoszloppá merevedett – mondja jelképesen a Biblia. Ugyanakkor két város romjaira leltek a régészek a Holt-tenger partján. A Kr. e. 2–3. évezredben itt aktív vulkáni tevékenység volt, hamu van a városok fölött. Valóban, kén- és tűzeső esett az égből, és pusztította el a városokat, ahogyan a Biblia írja.
Timna városában talált midiánita szentélyben is tetten érhető a Biblia történeti hitelessége. Mózes a midiánita Jetró lányát, Cippórát vette feleségül. Mivel a megtalált szentély nagyon hasonlít a későbbi zsidó szent sátorhoz, arra lehet következtetni, hogy Mózes valószínűleg elleste, hogyan kell szentélyt építeni.
A zsidók Egyiptomból való kivonulásakor megemlíti a Biblia, mely városokat építették ekkor: Pitomot és Ramszeszt. II. Ramszesz Kr. e. 1279–13 között uralkodott, ő építtette a várost, melyet magáról nevezett el. Merenptah fáraó kőoszlopa pedig leírja Kr. e. 1209-ből, hogy a fáraó hódított palesztin területen, és legyőzte Izraelt. A zsidóság ekkor már biztosan megérkezett Palesztinába, a zsidók kivonulása Egyiptomból így a két dátum közé esik.
A zsidó honfoglalás a Biblia szerint hatalmas háborúkkal járt, a régészet szerint azonban két-háromezer falu született a semmiből Júdea és Szamaria dombjain. Lakóiknak csak egy része jöhetett Egyiptomból, másik nagy része kánaáni volt, akik szabad falvakat alkottak a dombvidéken. Józsue elmondja nekik, mit tett az Úr velük Egyiptomban, amit a többi nép elfogad. A zsidó nép tehát törzsszövetségként születik meg, melynek legfőbb összetartó ereje a közös hit abban az Istenben, aki megszabadította népét, annak legfőbb pásztora és királya. „Izrael szellemi erőből született, nem közös nyelv vagy származás alapján. A héber nyelv nem Ábrahám nyelve, hiszen ő kelet-semita nyelvet beszélt, a zsidók pedig később kánaáni nyelvet beszéltek, átvették a helyiek nyelvét.
– tette hozzá a püspök.
Egymást követték az emlékek a zsidó történelemből és művészetekből, az első héber nyelvemlék, Dávid városa, Salamon temploma. Olyan érdekességekről is szó esett, hogy az asszírok felszögezték a várfalra a még élve maradt védőket, vagy a kumráni kolostor mosakodó medencéjében elválasztották egymástól a tiszta lábbal és a piszkossal használt részeket. Az utolsó vacsora helyén a fürdőbe férfi vitte a vizes korsót, mivel nem volt felesége, hiszen a kumrániak szüzességben éltek. Jézust nagycsütörtök este egy kumráni közösség fogadta be, megbízhatott a vendéglátó titoktartásában.
1949-ben könyvtekercsekre lelt egy arab beduin pásztor, melyek Kr. e. 150 és Kr. u. 68 között másolt bibliai szövegek és a kumráni közösség saját iratai voltak. Addig a legrégebbi teljes héber Biblia a Leningrádi kódex volt Kr. u. 1008–ból. Ezer évvel korábbiak voltak tehát a szövegek, melyeket a 20. század közepén találtak. Megvizsgálták, van-e változás a két forrás között, megdöbbenve látták, hogy semmi. A zsidó rabbik ugyanis a másolás után megszámolták, hány betűből állt egy könyv. Ha eltérés volt, javítani kellett. Ha több eltérés is volt, az egész másolatot elpusztították.
A szippari csillagkalendárium Mezopotámiában született Kr. e. 60-ban. Ebben leírják, hogy Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz szinte összeolvadtak, jelezve, hogy a zsidóknak nagy királya fog születni. A zsidók egy része Babilonban maradt, ismerték ezt a jövendölést, mely a napkeleti bölcseket elindítja. Jézus születése Kr. e. 7. és 5. közöttre tehető, mert ekkor volt ez a bolygóállás, és azt is tudjuk, hogy Kr. e. 4-ben Nagy Heródes király meghalt.
Ahol Jézus is járhatott
Betlehemi képek következtek, köztük a betlehemi bazilika bejárata, mely azért alacsony, hogy a muszlim hódítók ne tudják az állatokat behajtani. „Csütörtöki napunk mindig szabad volt, bejártuk gyalogosan a Szentföldet, főként a júdeai pusztát. Betlehemben, a Születés bazilikában tölthettünk 1–2 órát. A betlehemi barlangban szinte a szemeim előtt láttam a kicsi Jézust. Az vált bennem felismeréssé, hogy a végtelen örök Isten milyen természetes módon tudott kicsi lenni, ember lenni. Az Úristen végtelenül egyszerű, semmi mást nem akar, mint önmagát nekünk ajándékozni.”
Az előadása végén az Újszövetségből ismert helyszíneket vetített Székely János. A betlehemi barlangok alaprajzát, a Machaerus erődöt, ahol Keresztelő Szent Jánost lefejezték, a Jaffa kaput, Kafarnaumot, Szent Péter háza maradványát és rengeteg emléket, keresztre feszített ember csontjait és Cirenei Simon fia sírját, a jeruzsálemi templomot, lépcsőt, melyen Jézus járhatott, a Kálváriát és a Szent Sír bazilikát.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
