Nagy Vendel címzetes apát, kiskanizsai plébános lelki üdvéért mutatott be szentmisét Varga László kaposvári megyéspüspök az elhunyt szülőfalujában, Nemeshanyban szeptember 8-án. A szabadtéri szentmisét követően – amelyen jelen volt Balás Béla emeritus megyéspüspök is – a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra az életének 67., áldozópapságának 41. évében elhunyt plébánost.
„Fájdalom, hála és remény. Ebben a három szóban tudnám összefoglalni mindazt, amit a Vendel atyáért bemutatott szentmisén szeretnék megosztani veletek –mondta prédikációjában Varga László püspök. – Fájdalom, mert elveszítettünk egy paptestvért; hála, mert az élete a szeretet ajándéka volt. Úgy is, hogy Isten, a szeretet ajándékozta nekünk őt, és abban az értelemben is, hogy
Remény, mert nincs vége – folytatta beszédét a főpásztor. – Ez a hatvanhét év csak az élet kezdete volt, mert igazán most kezdődött az élete, hiszen mindannyian azért az óráért születünk meg, amikor bemehetünk a mennyei Atya dicsőségébe. És az a reményünk, hogy ez az ő életében is megtörtént.”
A megyéspüspök kiemelte: egy olyan paptestvértől búcsúzunk, aki élete végéig hűséges volt Jézushoz. „Szerette Jézust, az imában egy volt vele, és imádta őt. Többször találtam őt a püspökség kápolnájában imádkozva. Amikor visszatért Németországból, akkor örömmel osztotta meg velem, hogy
Jézusnak, aki a legjobban szereti őt, jó az ő jelenlétében lenni, csendben imádni az Úr Jézus Krisztust.
Ez a naponkénti szentségimádás nemcsak az ő osztályrésze volt, hanem amikor Kiskanizsára került, akkor bevezette és lehetővé tette mások számára is, hogy találkozzanak az Oltáriszentségben köztünk jelen lévő Krisztussal.
Hálát adok az Egyházhoz való hűségéért – folytatta szentbeszédét Varga László. – Engedelmes pap volt, és hűséges segítője, társa püspök elődömnek, Balás Bélának, Beton atyának. Mindenben készségesen, szeretettel segítette, szolgálta és teljesítette a kéréseit. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Hűséges volt a rábízottakhoz, legyenek azok egyházközségi hívek, diákok, fiatalok vagy a kiskanizsaiak. Mindvégig hűségesen szolgálta őket.
Ez a szolgáló lelkület az imából, a Krisztussal való kapcsolatból fakadt. Hálát adok a püspökségen végzett szolgálatáért, amit az egyházmegyéért végzett püspök atya munkatársaként. Hálát adok azért, amiért készségesen és szeretettel segítette azokat a paptestvéreket, akiknek gondja volt és hozzá fordultak.
Ha össze akarnám foglalni a helynöki szolgálatát a püspökségen, akkor – de ez igaz a többi munkájára, szolgálatára is – mindent a tőle telhető legjobban akart végezni, és úgy is végezte. Ez nagyon szép gyümölcsöket termett.
A szenvedések, megtöretések nagy titkok minden pap életében. Vendel atyának kijutott a szenvedésből is – emelte ki a főpásztor.
Amikor Jézus veszi kezébe a mi életünket, és megtöri azt, az azért történik, mert így lesz teljes a szeretetáldozat.
Ő a szenvedés ideje alatt is végig hűséges pap maradt.
Máriás lelkületű pap volt – mondta Varga László püspök. – Nemeshany közel van Sümeghez, ahová búcsúra jártak a családtagjaival. Szerette a Szűzanyát, mindennap végezte a rózsafüzért, és a végrendeletében azt kérte, hogy a sümegi kegyképpel, a Szűzanya képével helyezzük a koporsóba, és egy rózsafüzért is tegyünk a kezébe. Még holtában is hűséges akart maradni Jézus édesanyjához, az ő édesanyjához, a Szűzanyához.
Nem búcsúzni akarok Vendel atyától, csak elköszönni ezzel az egyszerű mondattal: Viszontlátásra Krisztusban! Mert Szent Pál szerint »ha vele együtt halunk meg, akkor vele együtt élni fogunk. Ha vele tűrünk, akkor vele együtt uralomra jutunk«” – zárta prédikációját a főpásztor.
A szentmise végén Szigeti Zsolt világi elnök a kiskanizsai közösség nevében búcsúzott plébánosuktól.
Beszéde ITT olvasható.
A szentmisét követően a papság és a búcsúzók a Szűz Mária Neve-templomhoz vonultak, majd a helyi temetőben Varga László püspök örök nyugalomra helyezte Nagy Vendel címzetes apátot, kiskanizsai plébánost.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
