Szeptember 25-én és 26-án kerül sor a Pannonhalmi Főapátság nagyszabású nemzetközi ökumenikus konferenciájára, amely ebben az évben Az Úr szolgálatának iskolájában címet viseli. A kétnapos rendezvényt ezúttal a világegyház és a teológiai kultúra kiválóságai tisztelik meg előadásaikkal.
A konferencia egyik főelőadója Timothy Radcliffe OP bíboros, akinek alakját és gondolkodását alábbiakban Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát mutatja be.
Az 1960-as évek elején egy arisztokrata származású, langaléta angol fiatal rendhagyó kéréssel kereste fel egykori középiskoláját: azt tudakolta, melyik az a szerzetesrend, amelynek az „igazság” a jelszava. Emlékezett ugyanis rá, hogy tanárai meséltek neki erről a közösségről, de már elfelejtette, hogy melyikről van szó. A húszéves fiatalembert Timothy Radcliffe-nek hívták, és nem titok, hogy bencés volt az a középiskola, amelynek korábban a diákja volt – a ma már minden kontinensen ismert és
Nemcsak az jellemző Timothy Radcliffe szellemi alkatára, hogy az igazság vonzerejének engedve belépett a domonkos rendbe, de az is, hogy szokatlanul sokféle szempontból és úton-módon igyekszik megközelíteni az igazságot. Nagyon ritka az a fajta műveltség, érzékenység és tapasztalati gazdagság, amelyet Radcliffe latba vet annak érdekében, hogy felmutassa az igazság szépségét és felszabadító erejét. Előadásaiban és írásaiban költők, írók, misztikusok, teológusok, filozófusok és történelemalakító kiválóságok adják egymásnak a stafétát, s közösen vesznek részt Isten felszabadító igazságának megvilágításában. Ez a kulturális gazdagság egy rendkívüli életút tapasztalati sokféleségével párosulva a hamisítatlan keresztény bölcsesség egyik legszeretetreméltóbb mai képviselőjévé avatja Timothy Radcliffe-t. De mégis
Az arisztokrata ifjúnak szerzetesi pályája elején nyomban olyan nehézségekkel kellett szembesülnie, amelyek nagyon termékenyen hatottak szellemi alkatának formálódására. Az angol rendtartomány, amelynek tagja lett, rendkívül szegény volt, s amikor Párizsba küldték tanulni a fiatal Timothyt, kénytelen volt munkát keresni magának, hogy biztosítsa a megélhetését. Kivételes szerencséje volt:
legendásan jól ismerte a keresztény hagyományt, és közben hamisítatlan reformigényei voltak az egyházi élettel kapcsolatban. A Congarral ápolt kapcsolat egy életre meghatározta Radcliffe szellemiségét. Aki olvasta Yves Congar zsinati naplóját, valószínűleg nemcsak a teológiai viták és a személyes tépelődések bemutatására emlékszik, de arra is, milyen bizonytalanságok fogták el Congart, amikor a zsinati ülésekről hazafelé tartva szűk római utcákon át vezetett az útja, s azon töprengett, vajon a ruháikat az utcán szárító szegények életre miként fog hatni mindaz, ami a zsinati üléseken elhangzik.
Párizsi tanulmányai után Timothy Radcliffe, akit 1971-ben pappá szenteltek, szentírástudományt kezdett tanítani Oxfordban, és ezzel párhuzamosan többek között AIDS-fertőzöttek körében is végzett lelkipásztori munkát. 1982 és 1988 között az oxfordi domonkos perjelség vezetője volt (a konventet még Bede Jarret alapította újra, ami igen nagy szó volt a hagyományosan szigorúan anglikán Oxfordban), majd 1992-ig az angol domonkos rendtartományt vezette, amikor is megválasztották a domonkos rend általános elöljárójává. Ezt a tisztségét 2001-ig töltötte be, és a legtöbben talán el sem tudják képzelni, mi mindennel jár, ha valaki egy szerzetesrend globális vezetője lesz: folyamatos utazásokkal, találkozásokkal, előadásokkal és számtalan gyakorlati feladat megoldásával. Ezek alatt az évek alatt Timothy Radcliffe szinte
Nem csoda, hogy azóta világszerte ismertté vált könyvei 2000-től kezdtek megjelenni – de gyors ütemben kiemelkedő népszerűséget szereztek szerzőjüknek közérthetőségükkel, műveltségükkel, eleganciájukkal és életközeliségükkel. Az első között látott napvilágot a Barátaimnak mondalak titeket című kötet, amelyben nemzetközi tapasztalatait összegezte. A barátság természetesen ősi domonkos téma, hiszen Aquinói Szent Tamás az Istennel létrejövő barátság szempontjából mutatja be a megváltást és az egész keresztény életet. Timothy Radcliffe gondolkodásában már fiatalon középponti helyet foglalt el a barátság, s egyik interjújában így nyilatkozott erről: „Bede Jarret OP, aki újraalapította az oxfordi Blackfriars perjelséget, ahol magam is lakom, azt mondta, az imádságnak az a lényege, hogy úgy vagyunk együtt Istennel, mint a barátunkkal. Simon Tugwell, akivel együtt voltunk novíciusok, úgy vélte, hogy az imádság során nem el kell intéznünk, végre kell hajtanunk valamit, hanem elérhetőnek kell lennünk arra az esetre, ha Isten kezdeni akar velünk valamit.” A barátságon kívül azután egy sor egyéb kérdéskörnek is könyvet szentelt: annak, hogy mi értelme van kereszténynek lenni (Miért vagyok keresztény?), miért érdemes misére járni (Az eucharisztia drámája), s milyen életet tesz lehetővé a keresztség és a bérmálás. Ezek a kötetei (Vesd bele magad! Élet a keresztség és bérmálás kegyelmében). Szerencsére ezek a könyvek magyarul is olvashatók, mindenekelőtt a néhai Lukács Lászlónak köszönhetően.
Rendszeresen átélte, rendjén belül és kívül egyaránt, hogy milyen könnyen feszültség támadhat Krisztus követői között, s teológiai, liturgikus vagy közéleti kérdésekben milyen könnyen törésvonalak keletkezhetnek közöttük. Életművének fontos szelete, hogy e feszültségek és visszásságok kezelésében kíván segítséget nyújtani. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy 2023-ban és 2024-ben pont őt kérte fel a szinodalitással foglalkozó püspöki szinódus bevezető lelkigyakorlatának megtartására Ferenc pápa, elvégre a szinodalitásnak az egymásra irányuló jóindulatú figyelem és megértési készség az egyik kulcsa. Beszédeiben a rá jellemző humorral és komolysággal elemezte a keresztény együttélés nehézségeit, és például a következőkre figyelmeztetett: „A barátság kreatív feladat. Az angolban azt mondjuk, hogy szerelembe esünk, de barátokat szerzünk.
Ez szörnyen hangozhat! Képzeljék el, ahogy elszántan rátámadok Önökre azzal a zord elhatározással, hogy a barátjuk leszek! El akarnak majd menekülni! A barátság alapja ellenben az, hogy egyszerűen csak együtt vagyunk.”
2024 decemberében Ferenc pápa bíborossá kreálta Timothy Radcliffe-et, engedélyezve számára, hogy ünnepélyes alkalmakon is viselje domonkos ruházatát, és még a püspökszentelés alól is felmentette. Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy Radcliffe bíboros szeptember végén Pannonhalmára látogat, hogy előadjon nemzetközi ökumenikus konferenciánkon. Ő, a meghallgatás, a feszültségoldás és a hídépítés művésze egy helyütt a következőket mondta a figyelemről:
Érdemes lesz most kifejezetten őrá figyelnünk – hátha azután egymásra is jobban fogunk tudni.
Forrás: Pannonhalmi Főapátság
Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto / AFP
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
