Salkaházi Sára szociális testvért húsz éve, 2006. szeptember 17-én avatta boldoggá Erdő Péter bíboros, érsek Budapesten. Erre emlékezve a Szent István-bazilikában szeptember 13-án, vasárnap hálaadó szentmisét mutatnak be. A jubileumi ünnepre készülve Kővári Magdolna, a Szociális Testvérek Társasága központi elöljárója lelkigyakorlatos cikksorozatot állított össze.
3. NAP: KÖZÖSSÉGBEN
Téma: A közösség mint a megszentelődés és a növekedés helye: a sokszínűség elfogadása, az emberi különbségek és nehézségek hordozása, valamint a megbocsátás aszkézise a kapcsolatainkban.
Szentírási rész elmélkedéshez:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,9–10.12–17)
Közösségre vagyunk teremtve, mert Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk, Isten pedig szeretetközösség: minden közösség forrása, alapja és fenntartó ereje.
Sokszor gondoljuk azt, hogy egyedül is boldogulunk, vagy hogy egyszerűbb lenne az élet, ha csak a hozzánk hasonlókkal kellene együtt lennünk. Isten azonban nem „magányos farkasoknak” teremtett minket, és Jézus nem hasonlóan gondolkodó embereket gyűjtött maga köré. Az egyformán gondolkodó emberek közössége nem Isten országának jele. Pontosan a sokszínűség által válunk Isten népévé. Az uniformizmusra való törekvés hatalmas kísértés, és kiöli a lelket; Isten álma a szeretet Lelke által harmóniába szőtt végtelen sokszínűség. Ahogyan egy tavaszi virágos rét a sokféle színű és alakú virágtól gyönyörű, úgy a mi emberi közösségeink is a sokszínűségtől válnak teljessé. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e kitágítani szíveinket, hogy mindenki számára legyen benne hely. Így valósul meg Isten népének a víziója – a családban és az egyes kis közösségeken belül megélt befogadó szeretet, amely kovászként átjárja a világot, hogy megvalósulhasson „a szeretet kultúrája”, Isten álma a világról, ahol mindnyájan testvérek vagyunk: egy Atya gyermekei.
A közösség – legyen az család vagy bármely egyházi közösség – nem hibátlan emberek találkozása és együttélése, hanem a szeretet iskolája. Az igazi kihívás és növekedés ott kezdődik, amikor el kell fogadnunk egymás különbözőségeit, a másfajta temperamentumot, a másfajta gondolkodást, a meg nem értést, vagy akár a minket ért vélt és valós sérelmeket. Boldog Salkaházi Sára élete megmutatja: a nehéz kapcsolatokban, a csendes imában és a megbocsátásban csiszolódik a szívünk valódi gyémánttá, és csak a szűkebb köreinkben elsajátított és hűségesen megélt szeretet tesz képessé a tágabb szeretetre, az egyetemes testvériség eszméjének megvalósítására.
Idézetek Sára testvér naplójából:
„Hogyan vagyok az elviseléssel? Akiket nehéz elviselnem, miért nehéz? Vizsgáljam magam, mit tettem, hogy ezen segítsek? Mennyit imádkoztam azért, akit nehéz elviselni? Próbáltam-e közeledni hozzá? Igyekeztem-e lelkemben, szívemben őszintén leküzdeni ellenszenvemet? Igyekeztem-e őszintén felindítani a szeretetet? Gondolkoztam-e azon, hogy mi benne a jó? A szeretetreméltó? Vagy csak mindig a hibáit vettem észre, és ezt ápolgattam magamban? – Mai elhatározásom: keresni fogom azokban a jót, akiket nehéz elviselnem! Hiába imádkozom, hiába végzek szentségimádást, ha Kiválasztottait nem igyekszem szeretni, nem ér semmit!” (1930. július 24.)
„Krisztus szeretetet akar… Szeretni akar bennem! S nekem nem szabad megakadályoznom, hogy Ő szeressen bennem! Igen, jöjj Krisztusom, vedd birtokodba szívemet mindenestől, és szeress, szeress, szeress bennem!” (1936. október 14.)
„A különböző népek sajátosságaiban felismerni Isten különböző gondolatait és azt mondani: egy Atyának vagyunk gyermekei, egyformán jogunk van élni s ezért összefogva kell támogatnunk egymást.” (1943)
Reflexiós kérdések:
• Mikor a legnehezebb elfogadnod a környezetedben lévő emberek különbözőségét vagy hibáit?
• Milyen kis lépéssel (pl. egy rövid fohásszal vagy jó szándékú gesztussal) tudnál ma a neheztelés helyett feléjük fordulni?
• Kik azok, akik számára nehéz helyet találnod a szívedben? Mire hív Isten rajtuk keresztül?
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
