Szeptember 5-én, szombaton délután Budapesten, a Párbeszéd Háza dísztermében nyílt meg a 72 Tanítvány Mozgalomhoz tartozó t’ARS Keresztény Képzőművészeti Műhely Ránk bízott kert című kiállítása. A 2019 januárjában létrejött csoport célja a keresztény módon gondolkodó és alkotó képzőművészek összefogása, valamint a keresztény képzőművészeti értékek bemutatása.
A tárlaton kiállított művészek: Bittsánszky Lotti, Greguskáné Paál Patrícia, Kabay Tilda, Lőrincz Krisztina, Magyar Krisztina, Mecséri Ildikó, Németh M. Anna, Tremmel Hudik Katalin.
A megjelenteket Kákonyi Júlia, a Faludi Galéria kulturális vezetője köszöntötte. Kiemelte: a hely, ahol vagyunk, egy Mária Kongregációs-kápolna, 1912-ben szentelték fel. Csaknem száz évvel később, rengeteg viszontagság után a jezsuiták 2003-ban kapták vissza. Azóta ad helyet kiállításoknak, így a mostani tárlatnak is. Ezek a szép alkotások méltó helyükre kerültek.
Házigazdaként üdvözölte a művészeket és látogatókat Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Házának volt igazgatója is. Idézte a Kriterion Kiadónál 1975-ben megjelent, Gondolatok a művészetről című kötetből Stefan Luchian román festőművész aforizmáját: „Mi, festők a szemünkkel látunk ugyan, de a szívünkkel dolgozunk.” Szőnyi István magyar festőművész pedig így fogalmaz: „A művészi alkotásnál a téma másodrendű fontosságú. Mindig a »hogyan« és nem a »mit« dönti el a műnek az értékét.” A harmadik idézet Paul Gauguintől származik: „Egy jó festménynek egyenlőnek kell lennie egy jó cselekedettel.”
Sajgó Szabolcs kiemelte: az itt kiállító művészek közül kívülről csak a szerzetesruhába öltözött Anna nővéren látszik, hogy milyen értékrendet képvisel (Németh M. Anna ferences betegápoló nővér – a szerk.), de egyértelmű, hogy a csoporthoz tartozó művészek mindegyike a transzcendencia elkötelezettje. És tudjuk, hogy ez a kiállítótér A transzcendens vonzásában alcímet hordozza.
Sajgó Szabolcs idézte Mecséri Ildikó Élet című költeményét is:
Festeni szépet, ragyogót
soha ki nem fakulót.
Ecsettel és véled,
csak együtt éled
csak
színes
egymásba
folyva
át.
A vers alatt egy háromszög látható. Sajgó Szabolcs szerint nem belemagyarázás, hogy ez a „véled” a Szentháromságos titoknak a megszólítása. „Nagyon remélem, hogy a transzcendens titok felé segítő, serkentő alkotások a Szentháromságos élet felé közelítenek mindnyájunkat, hiszen erre teremtett minket a Jóisten, és ahogyan Szent Ágoston mondta: »Magadnak teremtettél, Uram, minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned«.”
A kiállítást Földi-Kovács Andrea nyitotta meg. Kiemelte: a képzőművészet nyelvén is lehet evangelizálni, és
Az itt kiállított képek létrehozói egy közös kertet művelnek, egy ránk bízott kertet. Földi-Kovács Andrea idézett Avilai Nagy Szent Teréz A belső várkastély című misztikus könyvéből: „A lélek dolgait mindig élettelinek, tágasnak és nagyszabásúnak kell elképzelnünk. Nem szorítható keretek közé és semmilyen sablont nem lehet ráhúzni. Sokkal többre képes, mint amit elképzelni tudunk, és aminek mégis minden részével kapcsolatban áll Isten.”
A kiállítás címére utalva az előadó kifejtette: ha behunyjuk a szemünket, láthatjuk magunk előtt ezeket a képeket. Az első kertet, a Teremtés könyvének a kertjét, az Édent. Mert
Ez az első ránk bízott kert az élet maga. A Föld. A természet. A másik ember. A közösség. A kultúránk, benne minden szépség. És talán mindenekelőtt a saját emberi szívünk. A ránk bízott kertet művelni kell. Van benne munka, figyelem, türelem, metszés, ültetés, várakozás. És van benne még valami, amit az ember nem tud kikényszeríteni: a növekedés titka. A kertész és a művész éppen ezért valami nagyon hasonlót él meg. Kapott egy látást, egy érzékenységet, egy talentumot, egy belső képet, amit művelnie kell. Ám az alkotás folyamatában ő is megtapasztalja, hogy a mű végső titka nem teljesen az ő kezében van. Ahogy a kertész sem tudja parancsra kivirágoztatni a rózsát, úgy a művész sem tudja csak úgy előállítani a szépséget, mert
Mi azonban már tudjuk, hogy az első kert története nem maradt idilli. A bűnbeesés után ott van a sebzettség, a szégyen, a bűn, a kiűzetés. A keresztény ember nem egy érintetlen világot kapott megőrzésre, hanem egy megsebzett kertet. Ez a mi világunk is, a jelenkor világa. Megsebzett természet, megsebzett kultúra, megsebzett emberi kapcsolatok, közösségek, és megsebzett emberi szívek. Ám Isten mégsem veszi vissza tőlünk ezt a kertet. Ránk bízza továbbra is. Mert bár a kezdetekkor az édenkertben az ember nemet mondott Isten szeretetére, de van egy másik kert is, a Getszemáni-kert, ahol viszont Jézus igent mondott. Az egyik kertben az ember elveszíti az Istennel való közösséget, a másikban Krisztus visszaadja, mert végtelenül szeret bennünket.
Földi-Kovács Andrea hivatkozott Ferenc pápa Szeretett bennünket (Dilexit Nos) kezdetű enciklikájára, melynek középpontjában éppen az áll, hogy vissza kell térnünk a szívhez, a szívünk kertjéhez, mert a Szentatya szerint egy olyan korban élünk, amelyben könnyű a felszínen maradni, rohanni, fogyasztani, miközben elveszítjük a létezésünk értelméhez fűződő kapcsolatot. Igen, nemcsak a világ van ránk bízva, hanem a világ emberi arca is – mondta az előadó. Hozzátette: ebben a művészetnek különleges küldetése van. A művész alkotásával megállít. Látja és láttatja, nemcsak azt, ami fontos, hanem a lényeget. Kifinomult érzékével észleli és tehetségét kamatoztatva észrevéteti mindazt, ami mellett egyébként elszaladnánk. Egy arcot, egy tájat, egy gesztust, egy sebet, egy fényt, egy virágot. Egy látszólag apró, fehér ostyát, mely maga az élet, melyben a mindenség titka rejlik. És talán azt is, hogy minden látható mögött van valami láthatatlan.
Ferenc pápa már idézett enciklikában áll a következő mondat: „Költészet és szeretet nélkül nem tudjuk megmenteni azt, ami emberi.” Földi-Kovács Andrea továbbfűzte a gondolatot: „Művészet és szeretet nélkül nem tudjuk. Miért? Mert az ember szíve akkor nyílik meg Isten éltető és gyógyító, végső soron minket megmentő szeretetére, amikor eljut önmaga felszínétől saját szívéig.” Ezt pedig önmaga nem tudja megtenni. Ehhez kell a szerelem, a szeretet, a művészet előidézte katarzis, a megrendültség állapota, vagy a krízis. A megsebzett és így megnyíló szív. „És ma itt nekünk talán az is, hogy emlékezzünk erre az igazságra: a ránk bízott kert nemcsak kívül van, hanem bennünk is. És engedjük magunknak átélni, a szívünkig hatolni ezt az igazságot, hogy
Ez a kiállítás, köszönhetően az alkotók tehetségének, elhivatottságának, több mint képek együttese. „Kívánom mindannyiunknak, hogy legyen találkozás a szépséggel, egymással, és reményeink szerint Istennel is.”
A tárlatmegnyitón zeneileg közreműködött Pápista Andrea fuvola- és Ravasz Veronika gitárművész.
A kiállítás megtekinthető: október 3-ig, mindennap 15–18 óra között.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
