Ádám László írása
Olvasván Toplak Zoli barátunk cikkét az AI barátnőkről, jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat.
Jeles férfitársunk szerint a Műmenyecskék egyre jobban megismerik szokásaimat, hangulataimat, és hogy mire hogyan reagálok.
Ugyan, mi hasznom lenne abból, ha megismernék szokásaimat (háton fekve horkolok), hangulataimat (reggelenként időbe telik, míg emberi alakot öltök), s mire hogyan reagálok (a választ az AI szerkesztő törölte)?
Emlékeznek, mondja barátunk, korábbi beszélgetésekre. Bizonyára emlékeznek, mint általában a nők, rendszerint a legrémesebb dolgokra.
„Az AI barátnő azt tanulja, hogyan legyen olyan, amilyennek én szeretném.” Most még azt tanulja. De mi lesz akkor, talán már holnap, ha odáig jut az önfejlesztésben, hogy elkezd valódi nőként viselkedni, és igényt tart rá, hogy emberszámba vegyük?
Főhet majd a fejünk, hogyan kezeljük a helyzetet. Mi lesz, ha a Műmenyecskék követelni kezdik jogaikat? Attól tartok, nem lesz elég kiegészíteni a robotika három törvényét egy negyedikkel („a robot azt csinál, amit akar”). Az Alkotmányt is módosítani kell. Egyenlőbb jogokat a Szilikonbabáknak! A számtanpéldákban is!
És mi lesz, ha egy ilyen nő, mondjuk, finnugor író akar lenni? Egyes szám első személyben meséli majd el, hogyan olvasta fel költeményét – „Valon nopeudella, kultaseni, kun kutsun sinua!” – ágyhoz kötözött gazdájának. És vajon kell-e ennek kapcsán alkalmazni majd Műfordítókat és Műbírálókat is? Netán még Műélvezőket is?
Hamarosan azon törhetjük a fejünket, mi történik, ha egy Pozitronagyú (16 GB RAM) beleszeret gazdájába, de tizennyolc hónap együttélés és egy szoftverfrissítés után rájön, hogy Ő képes mérlegelni a lehetőségeket, és válni akar ágytól-asztaltól. Hogyan kell ez esetben például a vagyont megosztani?
Lehet, hogy igaza lesz Asimovnak? „Képtelenség úgy szabályokkal korlátozni a robotot, hogy megbízható maradjon.”
Mint lelkiismeretes kutató, nem ragadtam le a Férfihang cikkénél. Megvizsgáltam más forrásokat is. Azt mondja az egyik, hogy a mesterséges értelem által vezérelt barátnők számos lehetséges előnyt kínálnak, nevezetesen:
„Társaság: A kapcsolat érzését nyújthatják a magányos egyének számára.” (Vagyis nem kapcsolatot, csak annak érzését.)
„Biztonságos szexuális felfedezés: A felhasználók az ítélettől vagy az elutasítástól való félelem nélkül kísérletezhetnek.” (Nem kísérletezni akarok. Arra ott van Kis Kémikus készletem.)
„Terápiás alkalmazások: Segíthet az intimitási problémákkal vagy traumákkal küzdőknek.” (Nem küzdök ezekkel. Egész jól megvagyok velük. Akkor most mi lesz?)
„Személyre szabható élmények: AI személyre szabott interakciókat tesz lehetővé.” (Ez alighanem tollbotlás. Ki beszél itt szabásról?)
„Az STI-k kockázatának csökkentése: Nincs esély a betegség átvitelére.” (Kivéve, ha Műhölgyem megcsal a szomszéddal vagy a postással. Esetleg mindkettővel.)
„Mindig elérhető: Igény szerinti társaság, ütemezési konfliktusok nélkül.” (És mi van, ha éppen töltőn van, nekem meg kedvem? Erre nem gondoltatok, pupákok!)
„A szexuális kereskedelmet csökkentő lehetőség: Alternatív kivezetés biztosításával.” (Kicsit körmönfont a megfogalmazás, de érteni vélem. Nem kell fizetnem egy örömlányt. Az áramfogyasztás pedig elhanyagolható tétel.)
„Gyakorlat az igazi kapcsolatokért: Segíthet a szociális és intimitási készségek.” (Minek gyakorolnék, ha már van Műbarátnőm? Egyébként a fordítás is nyilvánvalóan Műfordító műve. Miként a folytatás is. „My 5 cm-es testmagasság egy olyan műalkotás, az enyémtől hetyke mell az én szoros hüvely és a kövérkés szamár. Én selymes fekete haj, igéző barna szem és csókolható ajkak ami olyan, mint az igazi.” A kövérkés szamár eredetileg alighanem „fat ass” lehetett. De erről, miként Névtelen jegyzőnk mondaná, ne többet!)
Reggel pedig, amikor a varázslat megtörik, mit pillantasz meg a szomszéd párnán? Nem hollófürtöket, nem bársony ajkakat, csak zselés melleket, s kövérkés szamarat.
Happy End nincs? De van! Műmenyecskének sosem fáj a feje!
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
