Mennyiből lehet(ne) tisztességesen megélni Szlovákiában? Luxus nélkül is pár ezer euró Lajos P. János2026. 09. 07., h – 12:45
Az emberek többsége a mindennapi kiadásainak biztonságos fedezetének megteremtését tartja a legfontosabb célnak, derül ki a Focus ügynökség felméréséből, amit a Partners Alapítvány megbízásából készített. Az állam azonban a többség szerint nem sokat segít.
A tisztességes, méltó élet a lakosság többsége szerint nem a luxusról szól, jelentette Róbert Varšányi, a Partners Alapítvány munkatársa.
„Mindenekelőtt azt szeretnék, hogy stressz nélkül ki tudják fizetni a lakhatást, az élelmiszert és az energiát, és biztosak lehessenek abban, hogy egy váratlan számla nem sodorja őket adósságba”
– magyarázta Varsányi.
A konszolidáció csak vitte a pénzt
Az elmúlt években végrehajtott konszolidáció az emberek csaknem 90 százaléka szerint negatívan érintette pénztárcájukat. „A többségük (87%) érzékeli a konszolidációs intézkedések családi költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatását, és a megkérdezettek több mint egyharmada állítja, hogy élethelyzete az elmúlt tizenkét hónapban romlott” – tájékoztatott Martin Slosiarik, a Focus ügynökség vezetője. Pontosabban 47 százalék szerint nem változott, viszont 38 százalék szerint kisebb vagy nagyobb mértékben romlott. Mindössze 14 százaléknyian mondták azt, hogy az életszínvonaluk kisebb vagy nagyobb mértékben nőtt.
A tisztességes élet ára
A tisztességes élet árát maguk a megkérdezettek határozták meg.
Szerintük egy szlovákiai háztartásnak ehhez átlagosan havi 2720 euróra van szüksége.
Az összeg nagysága természetesen függ a háztartás összetételétől. Általában ennél nagyobb összegre lenne szükségük a nagyobb háztartásoknak, vagy amelyekben kisgyerekek élnek.
A háztartások csaknem felének havi 2200 euróig terjedő összeg is elegendő lenne, közel egyharmaduk 2201 és 3000 euró közé teszi a szükséges összeget, míg körülbelül a háztartások negyedének havi 3000 eurónál is többre lenne szüksége a tisztességes élethez.
Magasabb szükséges összeget főként a nagyobb háztartások, a gyermekes családok és a nagyobb törlesztőrészleteket fizetők említenek. Míg az egyszemélyes háztartások körében csak a megkérdezettek 6 százaléka tart szükségesnek havi 3000 eurónál többet, az öt- vagy többtagú háztartásoknál ez az arány 39 százalék.
Nem üdülésre költenék
Az átlagos 2720 eurós bevétel mellett a háztartások nem éreznék úgy, hogy csupán egyik fizetéstől a másikig húzzák ki, hanem nagyobb nyugalomban és biztonságban élhetnének.
„A felmérés legerősebb megállapítása az, hogy ma sok háztartásból éppen ez az alapvető biztonság hiányzik”
– mondja Róbert Varšányi.
A felmérés alapján az emberek számára a legfontosabb a lakhatás, az élelmiszer és a nyugalom megteremtése a bevételükből. A megkérdezettek csaknem fele (48%) számára a tisztességes élet méltó lakhatást és a lakhatási költségek pénzügyi stressz nélküli kifizetését jelenti. Ezt követi a pénzügyi tartalék, majd a minőségi élelmiszer (45%), az energiaszámlák nyugodt kifizetése, illetve annak biztonsága, hogy a háztartás egy váratlan kiadással is meg tud birkózni (43%).
A nyaralás, az étterembe járás vagy a szórakozás nem került a tisztességes élet legfontosabb ismérvei közé. A háztartások tehát nem valamiféle fényűző életet értenek ez alatt, hanem mindenekelőtt a hétköznapi dolgok stabilitását.
Kapcsolódó cikkünk
Bár a pénz önmagában még nem garantálja a boldogságot, a polgárok elégedettsége nagyban függ az anyagi helyzetük alakulásától. Az emelkedő megélhetési költségek árnyékában azonban egyre több dolgozó érzi úgy, hogy a fizetése semmire sem elég, ezek az aggodalmak pedig az egyének munkahelyükhöz fűződő viszonyát is kedvezőtlenül befolyásolják.
Monotonitás, túlterheltség és az elismerés hiánya – mostanra a dolgozók közel fele küzd ilyen és ehhez hasonló érzésekkel, amik többségének katalizátora a bérezés, amely az esetek zömében egyáltalán nincs összhangban az alkalmazottak teljesítményével, derül ki az Alma Career JobsIndex elnevezést viselő felmérésének aktuális kiadásából.
Túlsúlyban a negatívumok
A JobsIndex 16 különböző, jellemzően a munkaidő alatt megélt érzést vizsgált, ezen benyomások pedig nem festenek túl pozitív képet a szlovákiai munkaerőpiac helyzetéről. Az alkalmazottak kétharmada teljesen rutinszerűnek tartja a mindennapjait, ezt a túlságosan ismerős, kihívásoktól mentes állapotot pedig egyáltalán nem tartják motiválónak. A monotonitás ugyanis egy idő után a teljes elidegenedéshez vezet. A fejlődés, valamint az előrelépési lehetőségek hiánya mellett sokakat aggaszt a túlzott munkaterhelés is, ami az utóbbi néhány esztendőben jelentősen nőtt, a bérezés azonban közel sincs összhangban a teljesítménnyel.
Nem véletlen, hogy a megkérdezettek 60 százaléka egyértelműen leszögezte, hogy az elismerés hiányát tartja a legnagyobb problémának. A dicséretek elmaradása leginkább az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőket frusztrálja, de a diplomások egyharmada is nagyra értékelné, ha sokkal több biztató szót kapna. Ezen tényezők összessége egyébként olyannyira toxikus kombinációnak bizonyul, hogy a dolgozók 40 százaléka beismerte, hogy a fizikai, esetleg a lelki összeomlás határán egyensúlyoz. Az adatgyűjtés azonban rámutatott még egy, a borús személyes megéléseknél is nagyobb problémára, ugyanis egyre több válaszadó számol be arról, hogy kollégája, netán felettese valamilyen formában zaklatta.
Egyre jobban lemaradunk
Annak ellenére, hogy az emberek hajlamosak lehetnek azt hinni, hogy minden munkahelynek megvannak a maga árnyoldalai, így előbb-utóbb minden munkavállaló hasonló gondokkal küzd, a statisztikai adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a szlovákiai körülmények folyamatosan romlanak. Míg hazánkban a dolgozók több mint fele találkozott már a felsorolt problémák valamelyikével, addig Csehországban az érintett alkalmazottak száma nem haladja meg a 37 százalékot.
„Mivel a trendek egyáltalán nem a dolgozóknak kedveznek, így az egyének a lehetőségekhez mérten próbálják magukhoz ragadni az irányítást, a kiteljesedést pedig inkább a munkahelyük falain túl keresik, legalább az életük más területein próbálják boldoggá tenni magukat” – mutatott rá Ľubica Melcerová, az Alma Career Slovakia PR-menedzsere, hogy a legtöbben sporttal, családi programokkal, esetleg a szabadidős tevékenységeik sorának bővítésével próbálnak maguknak örömet szerezni.
„Ezek a törekvések kétségkívül segítenek az embereknek megtalálni az egyensúlyt a munkával és a családdal töltött idő között, ugyanakkor az, ha valaki teljesen a magánéletébe próbálja átcsatornázni a kiteljesedést, szakmai szempontból igen ártalmas lehet, különösen a vállalatok számára, ezt pedig már az adatok is igazolják. 2023 óta 10 százalékponttal nőtt azoknak az aránya, akik érzelmileg teljesen eltávolodtak a munkájuktól, ami hosszabb távon a teljesítményük romlásához vezetett. Ez a trend pedig leginkább a vezető beosztásban dolgozó személyes esetében vált szembetűnővé”
– összegezte az aktuális helyzetet Ľubica Melcerová, aki szerint ezen statisztikák láttán a cégvezetőknek egyértelműen el kellene gondolkodnia azon, hogy átértékeljék a dolgozókkal szemben tanúsított magatartásukat. Hosszabb távon ugyanis a munkáltatók kárára válhat, ha az alkalmazottak boldogtalanok. (td)
Kapcsolódó cikkünk
Anyagi gondok nélkül élni? Ekkora összegre lenne szükségük a polgároknak.
40 százalék nem tud megélni tisztességesen
A Focus azt is kérdezte az emberektől, hogy ők mennyire elégedettek bevételeikkel:
tízből négy háztartás (39%) válaszolta azt, hogy jelenleg nem tudja biztosítani a tisztességes életet.
Nem egyetlen régió vagy korosztály problémájáról van szó. Azt, hogy valaki tisztességesnek és pénzügyileg nyugodtnak érzi-e az életét, elsősorban háztartása gazdasági helyzete határozza meg.
Havi nettó 1000 euró alatti háztartási jövedelem mellett mindössze az emberek 35 százaléka érzi úgy, hogy méltó életet él, vagyis csaknem kétharmaduk elégedetlen ezzel a bevétellel. Havi 2600 euró feletti jövedelemnél viszont ez az arány már 82 százalék.
Nem pénzt várnak az államtól
A felmérésből az is kiderült, hogy az emberek elsősorban a gazdaság stabil működtetését várják az államtól. A megkérdezettek több mint háromnegyede (78%) úgy véli, hogy az állam jelenleg nem teremt megfelelő feltételeket a méltó és pénzügyileg stabil élethez.
„A megkérdezettek 57 százaléka stabil árakat és alacsony inflációt vár az államtól”
– magyarázta Martin Slosiarik. Emellett persze szükségük lenne a stabil és elégséges bevételre (52%) és alacsony lakhatási költségekre (45%). Az állam feladatának tartják az alacsony adók és járulékok biztosítását, ezt több mint 45% jelölte meg. Az állam közvetlen segítségnyújtását viszonylag kevesen vennék igénybe. „Csak az emberek 16 százaléka jelölte meg az állam pénzügyi juttatását” – tájékoztatott a Focus vezetője.
Soha nem volt ilyen kevés pénzügyi tartalék
A kutatás szerint a szlovákiai háztartások egyik konkrét gyengesége a hiányzó vagy túl alacsony pénzügyi tartalékot. Gyakran éppen ez dönti el, hogy egy család saját pénzéből képes-e átvészelni egy betegséget, jövedelemkiesést, autójavítást vagy energiaelszámolásból eredő hátralékot, vagy kénytelen eladósodni.
A háztartások pénzügyi tartalékai egyre csökkennek. A közel tíz éve tartó mérések során soha nem voltak ilyen rossz állapotban.
A háztartások csaknem negyede semmilyen tartalékkal nem rendelkezik. További több mint egyharmaduk legfeljebb egy-két havi jövedelemnek megfelelő összeget tett félre.
Legalább hat hónapra elegendő pénzügyi tartaléka mindössze a háztartások 14 százalékának van, pedig ez lenne az optimális összeg.
A tisztességes élet érzése és a pénzügyi tartalék közötti összefüggés egyértelmű. A tartalékkal nem rendelkező háztartásokban mindössze a válaszadók 32 százaléka érzi úgy, hogy tisztességes életet él, míg a legalább hat hónapra elegendő tartalékkal rendelkezők körében ez az arány 91 százalék.
„A pénzügyi tartalék nem csupán egy szám a bankszámlán. Időt és lehetőséget ad az embernek arra, hogy nyugodtabban dönthessen, amikor váratlan helyzet adódik. Nem kell azonnal hitelkártyához vagy fogyasztási hitelhez nyúlnia” – mondja Andrea Straková Kasianická, a PARTNERS személyes pénzügyi szakértője.
Jó hír, hogy az emberek többsége legalább némi lehetőséget lát saját költségvetésében a változtatásra. Tízből hét megkérdezett azt állítja, hogy szükség esetén minden hónapban képes lenne valamennyit megtakarítani. Ez átlagosan havi 109 eurót jelent.
Kapcsolódó cikkünk
Miközben Erik Tomáš a szociális rendszer megtisztításáról és a visszaélések felszámolásáról beszél, fogyatékkal élő gyerekeket nevelő családok ezrei kerülnek kilátástalan helyzetbe Szlovákiában. Az új értékelési rendszer miatt sokan elveszítették a gondozási segélyt, annak ellenére, hogy gyermekeik állapota semmit sem változott.
Erik Tomáš (Hlas) munka-, szociális és családügyi miniszter az elmúlt időben több új intézkedést, törvénymódosító javaslatot mutatott be, amelyekkel szerinte a szociális rendszert lehetne hatékonyabbá, átláthatóbbá tenni és ki lehetne szűrni a csalásokat, leleplezni azokat, akik visszaélnek a helyzetükkel és a rendszerrel. Május 25-én a fiktív nevelőszülői gondozás, az árvasági nyugdíjakkal való visszaélések, valamint a harmadik országból érkező munkavállalóknak járó családi pótlékok ügyének rendezésére előkészített törvénymódosításról beszélt, április 21-én pedig bejelentette, eleshetnek azok a szülők a családi pótléktól, akiknek gyerekei nem járnak óvodába, iskolába. A fogyatékkal élők érdekvédő szervezetei, az őket segítő társulások, intézmények ugyanakkor többször bírálták a szaktárcát, amiért látszatintézkedésekkel próbál pénzt spórolni, miközben a legkiszolgáltatottabb családokat még rosszabb helyzetbe hozza, szegénységbe löki.
Új szabályok
Mindez annak a következménye, hogy tavaly szeptembertől újfajta értékelési rendszert vezetett be a kormány a fogyatékkal élők, egészségkárosultak szociális támogatásában, melynek következtében nagyon sok család került krízishelyzetbe. Lapunknak Popálená Ildikó, a szociális szolgáltatásokat nyújtó szenci Nefelejcs Ház igazgatója magyarázta el, miért okoz problémát az új rendszer, mi az, ami miatt az érdekvédő szervezetek, a fogyatékkal élő gyermekek szülei tiltakoznak.
A Nefelejcs Ház nonprofit szervezetként működik 30 éve Szencen. Több mint 60 állandó ügyfelük van a 3-40 éves korosztályból, akiknek nappali foglalkozást nyújtanak.
„A legsúlyosabb, halmozottan sérült esetekkel foglalkozunk, mindegyiküknél van értelmi akadályozottság, amihez különféle testi fogyatékosságok társulnak. A törvény alapján a problémák súlyossága alapján, illetve aszerint, hogy mennyire van rászorulva más személy segítségére, korábban 6 fokozatba osztották be ezeket az embereket. A mi szolgáltatásainkat az 5-6-os fokozatba tartozók vehették igénybe”
– magyarázta Popálená Ildikó. Szeptembertől azonban fokozatosan átértékelték a fogyatékkal élőket, az első szintet eltörölték, a legsúlyosabb esetek, vagyis a szenci intézmény ellátottjai is a 4-5-ös fokozatba kerültek. Az igazgató szerint azonban nagyon sok olyan esetről tudnak, ahol a 6-osból a 3-as vagy 2-es fokozatba kerültek, így a szülők elvesztették az úgynevezett gondozási segélyt (opatrovateľský príspevok), vele együtt a megélhetésük jelentős részét, miközben a gyermek állapota nem változott, hiszen gyógyíthatatlan egészségkárosodásokról van szó.
Rosszul működő rendszer
Popálená Ildikó szerint azért történik mindez, mert eddig a szakorvosi értékelés alapján sorolták be a gyerekeket az egyes fokozatokba, az új jogszabályok szerint viszont a munka-, szociális és családügyi hivataloknak kell egy pontrendszer alapján besorolni őket, utána írnak értékelést a szakorvosok.
„Nem jól van felépítve a rendszer, sokkal kevesebb hivatalnok végzi ugyanazt a munkát, mint korábban. Az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt rengetegen hagyták ott a munkahelyüket azok közül, akik értettek ahhoz, hogyan foglalkozzanak az érintett családokkal. Az új hivatalnokok leterheltek és nincsenek kellőképpen felkészítve erre a feladatra. Az ilyen munkakörben elengedhetetlen a nagyfokú empátia, az, hogy a legjobb tudása szerint próbáljon meg segíteni a hivatalnok a kérvényező családon, most azonban sok helyen olyan emberek döntenek a fogyatékkal élőkről, akik eddig nem foglalkoztak velük”
– mutatott rá Popálená Ildikó.
Átmeneti időszak
Az igazgató hozzátette, jelenleg átmeneti időszakban vannak, a kormány januártól jövő januárig számos törvénymódosítást vezet be, amelyek mind érintik a fogyatékkal élőket, ami nagyfokú bizonytalanságot jelent az amúgy is leterhelt, labilis családoknak.
„A gondozási segély eddig nagyjából 650 euró volt, júliustól 730 euró lesz. Általában azokban a családokban, ahol fogyatékkal élő gyerek van, az anya ápolja a gyereket, ő igényelheti a segélyt. Az új besorolások miatt sokan azonban elesnek ettől az összegtől. Habár van rá mód, hogy újra igényeljék vagy a bírósághoz forduljanak, de az eljárások rendkívül sokáig elhúzódnak, addig veszélybe kerül a megélhetésük ezeknek a családoknak”
– hangsúlyozta az intézmény igazgatója. Kifejtette, ezek a szülők nem tudnak munkát vállalni, mert ha arra a 8 órára el is vihetnék valamilyen intézetbe a gyereket, a nap további 16 órájában is biztosítani kell az ellátását. Ezek a szülők rendkívül leterheltek lelkileg, mentálisan, sokszor fizikailag is, számukra az az idő jelent némi fellélegzést, pihenést, feltöltődést, míg a gyermek intézményben van.
Az állam nem segít
A szenci Nefelejcs Házban ellátottak szüleinek beszámolói szerint eddig egy olyan rendszerben éltek, amely nagyjából megfelelt a 21. század elvárásainak, most viszont mintha visszatértek volna egy hatalomközpontú világba.
„Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy megjelent egy olyan hozzáállás, hogy amint egy rászorulónak szüksége lenne az állam segítségére, úgy kezelik, mintha csalni akarna és kihasználni a rendszert. Természetesen biztos előfordul ilyen is elenyésző számban, akik viszont most elesnek a segélytől, azok nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. Azoknak a családoknak, amelyekbe fogyatékkal élő gyerek születik, nagy része széthullik, szinte minden esetben az anyák maradnak egyedül a gyerekkel”
– mutatott rá Popálená Ildikó.
Hatalmas kihívások
Elmondta azt is, hogy ha valaki segélyért, utazási vagy egészségügyi eszközök megvásárlásához támogatásért folyamodik a munka-, szociális és családügyi hivatalban, a törvény alapján fél évnél nem régebbi orvosi igazolásra van szüksége, ami a súlyos eseteknél szinte teljesíthetetlen elvárás.
„Vannak olyan sérültek, akik nem tudnak tömegközlekedéssel utazni, vagy azért, mert mozgáskorlátozottak, vagy azért, mert például autizmussal élők, akik nem tudják elviselni a közeget, ezért csak személyautóval szállíthatók. Ők igényelhetnek támogatást autóvásárlásra. Annak is járna a támogatás, akinek például speciális diétára, pelenkára, szondára vagy más speciális segédeszközre van szüksége, esetleg akadálymentesíteni kell az otthonát. Az ezekhez igényelhető támogatáshoz is szükséges az újonnan bevezetett integrált értékelés, melynek megszerzése hatalmas nehézséget jelenthet”
– hangsúlyozta az igazgató. Példaként az egyik ügyfelüket említette, aki nagyjából 30 éves, súlyos mértékben autista és Down-szindrómás, gyakoriak nála az agresszív dühkitörések, szülei nem tudják elvinni orvoshoz, a fogorvosi vagy más rutinbeavatkozáshoz el kell altatni, egy egyszerű vérvétel is elképzelhetetlen nála. Az ilyen pácienseket Popálená Ildikó szerint az orvosok sem szívesen vállalják, ezért fordulhat elő, hogy a kérvények beadásakor nem tudnak frissebb leleteket felmutatni a szülők. Az igazgatónő olyan családokat is említett, ahol a gondozott már elmúlt 40 éves, a róla gondoskodó szülők nyugdíjasok, maguk is súlyos egészségügyi gondokkal küzdenek.
„Azok sincsenek egyszerű helyzetben, akik el tudják vinni szakorvosi vizsgálatra a gyereküket, mert nagyon kevés a szakember. Az külön kihívás, ha magyar anyanyelvű páciensekről van szó, alig lehet találni magyarul beszélő neurológust, pszichiátert”
– tette hozzá.
Empátia kellene
Popálená Ildikó hangsúlyozta, érti a munka-, szociális és családügyi minisztérium igyekezetét, hogy egyszerűsíteni szeretné a segélyek igénylésének rendszerét, de a döntéshozóknak mindig szem előtt kell tartaniuk, hogy minden eset egyedi. Úgy véli, megoldás lenne az is, ha Erik Tomáš miniszter leülne tárgyalni a fogyatékkal élők érdekvédő szervezetivel és meghallgatná a problémáikat, továbbá az is sokat javítana a dolgokon, ha azok a hivatalnokok, akik döntenek a fogyatékkal élők sorsáról, többen és a jelenleginél sokkal felkészültebbek lennének, és nagyobb empátiával fordulnának a rászorulók felé, akiknek alapvető jogaik sérülnek a mostani rendszerben, ugyanis a teljesebb élethez, az orvosi és szociális ellátáshoz mindenkinek egyformán joga van.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
