Ennyibe kerül a tisztességes élet Szlovákiában: havi 2720 euróra lenne szükség Károly Beáta2026. 09. 07., h – 12:01
A szlovák háztartások szerint nem a luxus, hanem a biztonság jelenti a tisztességes életet. A legtöbben elsősorban a lakhatást, az élelmiszert, az energiaköltségeket és egy váratlan kiadás fedezését szeretnék biztosan megengedni maguknak. Egy friss felmérés szerint ehhez átlagosan havi 2720 euróra lenne szükségük.
Mit jelent ma Szlovákiában a tisztességes, méltó élet? A legtöbb ember számára nem luxust, drága nyaralásokat vagy éttermi vacsorákat. Sokkal inkább azt, hogy ki tudja fizetni a lakhatását és a számláit, megfelelően tud étkezni, és egy váratlan kiadás miatt nem kerül azonnal adósságba.
A Nadácia PARTNERS megbízásából a FOCUS ügynökség által készített reprezentatív felmérés azt vizsgálta, hogyan látják ezt maguk a szlovák háztartások 2026-ban. A válaszok alapján a „tisztességes élet” átlagos ára havi 2720 euró. Ez az az összeg, amely mellett a megkérdezettek szerint már nem csupán fizetéstől fizetésig kellene élniük, hanem nagyobb nyugalmat és biztonságot is érezhetnének.
Nem luxusra vágynak, hanem pénzügyi biztonságra
A felmérés szerint a tisztességes élet legfontosabb eleme a megfizethető, biztonságos lakhatás. A válaszadók 48 százaléka szerint az jelenti ezt, ha megfelelő otthonban élhet, és annak költségeit pénzügyi stressz nélkül tudja rendezni. Ezt követi a pénzügyi tartalék, majd a minőségi élelmiszer, amelyet a megkérdezettek 45 százaléka emelt ki. A válaszadók 43 százaléka számára pedig az is fontos, hogy nyugodtan ki tudja fizetni az energiaköltségeket, illetve egy váratlan kiadás se sodorja nehéz helyzetbe a családot.
A nyaralás, az étterembe járás vagy a szórakozás nem került be a tisztességes élet legfontosabb feltételei közé. Vagyis a felmérés alapján a szlovákiai háztartások nem feltétlenül „többet” szeretnének, hanem biztosabb mindennapokat.
„Az emberek nem a magasabb életszínvonalat vagy a felesleges luxust értik tisztességes élet alatt. Elsősorban biztonságos lakhatást, normális étkezést, a számlák kifizetését és legalább egy kisebb tartalékot szeretnének arra az esetre, ha valami elromlik.”
– fogalmazott Róbert Varšányi, a PARTNERS alapítvány munkatársa.
2720 euró az átlag, de nem minden családnak ugyanennyire van szüksége
A havi 2720 eurós összeg természetesen nem minden háztartás számára ugyanazt jelenti. A szükségesnek tartott összeg függ többek között a háztartás méretétől, a gyermekek számától, a jövedelemtől és a hiteltörlesztésektől. A megkérdezettek csaknem fele szerint 2200 eurónál kevesebb havi összegből is biztosítható lenne a tisztességes élet. Közel egyharmaduk 2201 és 3000 euró közötti összeget tart szükségesnek, míg körülbelül minden negyedik háztartás szerint 3000 eurónál is többre lenne szükség.
A háztartás mérete különösen nagy különbséget jelent. Az egyszemélyes háztartásoknak mindössze 6 százaléka szerint lenne szükség havi 3000 eurónál többre. Az öt vagy több tagból álló háztartások esetében ugyanez az arány már 39 százalék.
Tízből négy háztartás nem érzi úgy, hogy tisztességesen él
A felmérés egyik legfontosabb eredménye, hogy a háztartások 39 százaléka szerint jelenleg nem él tisztességes életet. A probléma nem egyetlen régióhoz vagy korosztályhoz köthető. Sokkal inkább a háztartás anyagi helyzete határozza meg, hogy valaki érzi-e a pénzügyi biztonságot.
Azok között, akiknek a havi nettó jövedelme 1000 euró alatt van, mindössze 35 százalék érzi úgy, hogy tisztességesen él. A 2600 eurónál magasabb havi nettó jövedelemmel rendelkezők körében ez az arány már 82 százalék. A felmérés szerint a háztartások 87 százaléka érzékeli a konszolidációs intézkedések pénzügyi hatását a családi költségvetésén, és több mint egyharmaduk úgy látja, hogy anyagi helyzete az elmúlt egy évben romlott.
A legnagyobb gond: nincs miből váratlan kiadást fizetni
A tisztességes élet érzésével szorosan összefügg a pénzügyi tartalék megléte. A felmérés szerint a szlovák háztartások pénzügyi tartalékai az elmúlt közel tíz év mérései alapján jelenleg történelmi mélyponton vannak. A háztartások csaknem negyedének egyáltalán nincs megtakarítása. További több mint egyharmaduk legfeljebb egy-két havi jövedelemnek megfelelő tartalékkal rendelkezik. Legalább hat hónapra elegendő pénzügyi tartaléka mindössze 14 százalékuknak van.
A különbség a biztonságérzetben is látványos. A tartalékkal nem rendelkező háztartásoknak csupán 32 százaléka érzi úgy, hogy tisztességes életet él. Azok között viszont, akiknek legalább hat hónapra elegendő tartalékuk van, ez az arány 91 százalék. Vagyis a megtakarítás nem csupán egy összeg a bankszámlán: jelentős hatással van arra is, mennyire érzi magát biztonságban egy család.
Nem kell rögtön hat havi fizetést félretenni
A jó hír, hogy a felmérés szerint az emberek többsége lát lehetőséget a megtakarításra. Tízből hét megkérdezett azt mondta, hogy szükség esetén minden hónapban tudna félretenni valamennyit. Átlagosan ez 109 eurót jelentene havonta. A pénzügyi szakemberek szerint ezért nem feltétlenül azzal kell kezdeni, hogy valaki rögtön hat havi jövedelemnek megfelelő összeget próbál összegyűjteni.
Sokkal reálisabb, ha a célokat lépésenként határozzuk meg:
500 euró → 1000 euró → egyhavi jövedelem → háromhavi jövedelem → hat havi jövedelem.
Már egy 500–1000 eurós tartalék is komoly segítséget jelenthet egy elromlott háztartási gép, kisebb autójavítás vagy váratlan energiaszámla esetén.
A PARTNERS szakértői öt egyszerű lépést javasolnak.
1. Nézzük meg, mire megy el a pénz
Érdemes pontosan összeszámolni, mennyi pénz érkezik havonta a háztartásba, és mennyit visz el a lakhatás, az élelmiszer, az energia, a biztosítások és a törlesztőrészletek. Az évi egyszer-kétszer jelentkező kiadásokról sem szabad megfeledkezni, például a biztosításról, az autószervizről vagy az iskolai költségekről. Ha a hónap végén nulla vagy mínusz marad, akkor először ezt az egyensúlyt kell helyreállítani. Már havi 20–30 euró rendszeres félretétele is kezdetnek számít.
2. Tegyük félre rögtön fizetés után
Ne arra várjunk, hogy a hónap végén „maradjon valamennyi”. Megbízhatóbb megoldás, ha a fizetés napjára állítunk be egy automatikus átutalást egy külön megtakarítási számlára. A rendszeresség fontosabb, mint az, hogy kezdetben mekkora összegről van szó.
3. Legyen meg az első 500 euró
A nagy célok könnyen elrettenthetnek. Ezért érdemes először egy kisebb, kézzelfogható összeget kitűzni. Az első cél lehet 500 euró, majd 1000 euró. Ez már elegendő lehet több olyan váratlan kiadásra, amely egyébként hitelfelvételt vagy kölcsönkérést tenne szükségessé.
4. Haladjunk fokozatosan
Az első vésztartalék után következhet egyhavi, majd háromhavi, végül hat havi jövedelemnek megfelelő tartalék. Nagyobb tartalékra lehet szükségük például a vállalkozóknak, az egyetlen jövedelemből élő családoknak vagy azoknak a háztartásoknak, ahol magasak a fix havi kiadások.
5. Tartsuk külön, és használat után töltsük vissza
A vésztartaléknak biztonságosan és gyorsan hozzáférhetőnek kell lennie. Érdemes külön kezelni a mindennapi költőpénztől, és nem célszerű ugyanabból a keretből finanszírozni a nyaralást, az új autót vagy a lakásfelújítást. Ha valódi vészhelyzetben hozzá kell nyúlni a tartalékhoz, az nem kudarc – éppen ezért hoztuk létre. A következő cél azonban ilyenkor annak fokozatos visszatöltése legyen.
A tisztességes élet ára valójában a biztonság ára
A felmérés egyik legérdekesebb tanulsága, hogy a havi 2720 eurós „árcédula” mögött nem luxusigények állnak. A szlovák háztartások számára a tisztességes élet elsősorban azt jelenti, hogy ki tudják fizetni az alapvető kiadásaikat, és egy váratlan helyzet nem kényszeríti őket azonnal hitelfelvételre.
A pénzügyi tartalék ebben kulcsszerepet játszik. A cél pedig nem feltétlenül az, hogy valaki egyik napról a másikra hat havi fizetést tegyen félre. Már az első 500 euró is egy lépés afelé, hogy egy váratlan számla ne borítsa fel az egész családi költségvetést.
(Forrás: Nadácia PARTNERS, FOCUS)
Kapcsolódó cikkünk
Új füzet, új rutin, rendrakás, egészségesebb reggelik, több mozgás, kevesebb telefonozás – ismerős? Szeptemberben valamiért sokan úgy érzik, itt az ideje összeszedni magukat. Nem véletlenül: a pszichológia szerint valóban van olyan hatás, amely miatt egy új időszak kezdetén könnyebben vágunk bele a változtatásba.
Van, aki január elsején fogadkozik, más szeptemberben kap kedvet az újrakezdéshez.
És valljuk be, a szeptembernek van ebben valami különös ereje. Hirtelen fontos lesz, hogy legyen rendszer a napjainkban. Előkerül a naptár, megtelik a bevásárlólista, talán még a futócipő is előkerül a szekrény mélyéről. A nyári lustálkodás után pedig megszületik az érzés: most már tényleg rendbe kellene tenni egy-két dolgot.
De miért éppen ősszel?
Szeptember a felnőtteknek is egyfajta január
A jelenségnek még neve is van. A viselkedéstudományban fresh start effectnek, vagyis nagyjából „újrakezdési hatásnak” nevezik. Kutatók azt vizsgálták, hogy az emberek hajlamosabbak-e célokat kitűzni és azokért tenni bizonyos időbeli mérföldkövek után. Ilyen lehet például egy új év, egy új hónap, egy hétfő, egy születésnap vagy egy új szemeszter kezdete.
Az eredmények szerint ezek a határpontok valóban növelhetik a motivációt: a kutatók többek között azt találták, hogy ilyen időszakok után nőtt a diétával kapcsolatos Google-keresések száma, a konditermi látogatásoké, illetve a különböző célok elérésére tett vállalásoké is. Szeptember pedig szinte tökéletes időbeli mérföldkő.
A gyerekek visszamennek az iskolába, véget ér a szabadságolások időszaka, sok munkahelyen újra teljes lendülettel indulnak a projektek, és a nyár laza ritmusát felváltja egy kiszámíthatóbb hétköznapi menetrend. Tulajdonképpen felnőttként is magunkkal visszük a tanévkezdés emlékét. Új év, új füzet, új osztály, új tanár, új célok. Ez az érzés pedig később sem tűnik el teljesen.
Nem kell januárig várni
A szeptemberi újrakezdés egyik nagy előnye, hogy nem jár azzal a januári nyomással, amit sokan ismernek. Januárban gyakran úgy érezzük, hogy egyetlen nap alatt kellene teljesen új emberré válnunk: lefogyunk, sportolunk, egészségesen étkezünk, korábban kelünk, rendet tartunk, megtanulunk egy nyelvet, elolvassuk az összes félbehagyott könyvet, és természetesen minden nap produktívak leszünk. Szeptemberben ugyanez valamivel természetesebbnek tűnik.
Nem azt érezzük, hogy „új életet kell kezdenem”, inkább azt, hogy „ideje visszatalálnom egy működőbb ritmushoz”. Ez pedig pszichológiai szempontból sem jelentéktelen különbség. A kutatások szerint a fontos időbeli mérföldkövek segíthetnek abban, hogy mentálisan elválasszuk a korábbi időszakot a jelentől. A múlt hibái, kudarcai vagy elmaradt tervei ilyenkor könnyebben kerülhetnek egyfajta „előző fejezetbe”, miközben az új időszakhoz már egy kicsit másik énünket társítjuk. Magyarul: szeptemberben könnyebb azt mondani magunknak, hogy mostantól másképp lesz.
Miért pont a nyár után?
Ehhez nem kell feltétlenül tudományos magyarázatot keresnünk. A szeptember egyszerűen nagyon látványosan jelzi, hogy megváltozott körülöttünk az élet. A nyár sokak számára a lazább időbeosztás időszaka. Később fekszünk, később kelünk, többet vagyunk úton, spontánabbak a programok, és az étkezés vagy a mozgás is könnyebben kicsúszik a megszokott keretekből. Aztán egyszer csak jön szeptember.
Megint korábban csörög az ébresztő. Reggel el kell indulni. A gyerekeknek iskola van, a felnőtteknek munka. Újra megtelik a naptár, és hirtelen láthatóvá válnak azok a dolgok is, amelyeket a nyári lazítás alatt sikerült szépen eltolni. A káosz ilyenkor különösen jól látszik. És pontosan ezért jön az igény a rendre. Egy 2026 augusztusában megjelent életmódanyagban szakértők szintén azt emelték ki, hogy a nyári, lazább rutin után a szeptember természetes alkalmat ad arra, hogy újraértékeljük, mely szokásaink működnek, és melyek hagynak fáradtabbnak vagy stresszesebbnek bennünket.
Ezért akarunk ilyenkor mindent egyszerre megváltoztatni
A friss kezdés lendülete valóban segíthet a célok elindításában, de a kutatások arra is rámutatnak, hogy az időbeli mérföldkövek nem minden esetben vezetnek tartós változáshoz. A motiváció önmagában kevés lehet, ha túl nagy vagy túl merev elvárásokat állítunk magunk elé. Ezért lehet, hogy a szeptemberi „új én” néhány hét múlva ismét visszatér a régi életéhez. És ezzel nincs semmi baj. Nem kell mindent felforgatni.
Lehet, hogy elég egyetlen új szokás. Például az, hogy hétköznapokon nagyjából ugyanakkor fekszünk le. Vagy hogy minden este tíz percet szánunk a rendrakásra. Esetleg újra elkezdünk sétálni, hetente egyszer főzünk valami egészségeset, vagy egyszerűen kevesebb időt töltünk a telefonunk előtt. Az új szokásokat ráadásul könnyebb lehet egy már meglévő rutinhoz kapcsolni. Ha például minden reggel megiszunk egy kávét, az lehet egyben az a tíz perc is, amikor átnézzük a napunkat. Ha este fogat mosunk, utána jöhet néhány oldal az éppen olvasott könyvből. Nem az a cél, hogy szeptemberben tökéletes életet kezdjünk. Hanem az, hogy egy kicsit könnyebbé tegyük azt az életet, amit már amúgy is élünk.
A „September reset” már külön életmódtrend
Nem véletlen, hogy a „September reset” kifejezés mostanában egyre gyakrabban bukkan fel az életmód- és közösségimédia-tartalmakban. 2026 szeptemberének első napjaiban több friss lifestyle-anyag is arról szól, hogyan lehet az ősz elejét egyfajta újrakezdésként használni: visszahozni a napi rutint, rendet tenni, új célokat kijelölni, vagy egyszerűen csak újra kialakítani egy működőbb napirendet. És talán ez az egész trend azért működik ennyire jól, mert nem teljesen új ötlet. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy új füzet első lapjára írunk. Még üres, tiszta, rendezett. Bármit beleírhatunk. Szeptember valami hasonlót kínál – csak most már nem kell hozzá iskolatáska.
Kapcsolódó cikkünk
Még tart a nyár, de már ott van a levegőben a szeptember. Előkerülnek az iskolatáskák, lassan visszaáll a korai kelés, a nyári ruhák mellett pedig egyre gyakrabban gondolunk a pulóverekre és a zárt cipőkre.
Nem kell azonban az utolsó augusztusi hétvégét nagytakarítással tölteni. Néhány apró előkészülettel sokkal könnyebbé tehetjük az átmenetet, és közben még azt az érzést is megkaphatjuk, hogy egy kicsit rendet tettünk magunk körül az új évszak előtt.
Mutatjuk azt a hat dolgot, amit most tényleg érdemes lehet elintézni.
1. Nézd át a nyári ruhákat – de még ne pakolj el mindent!
Augusztus végén könnyű beleesni abba a hibába, hogy előkerülnek a dobozok, és minden rövidnadrágot, fürdőruhát és szandált azonnal elteszünk. Ezzel azonban még várjunk egy kicsit. A szeptember eleji időjárás változékony lehet, ezért érdemes néhány nyári ruhadarabot még kéznél hagyni. Inkább válogassunk.
Nézzük át:
mit hordtunk rendszeresen,mi az, amit egész nyáron egyszer sem vettünk fel,van-e valami, ami javításra szorul,melyik ruhadarabot nőtték ki a gyerekek,és mi az, amit már biztosan nem szeretnénk jövőre viszontlátni.
Amit elteszünk, azt érdemes tisztán és teljesen szárazon tárolni. A ruhák hosszabb távú tárolásánál a megfelelő tisztítás és a száraz környezet fontosabb, mint az, hogy milyen szép dobozba kerülnek. Tipp: ne az összes nyári ruhát tedd el egyetlen nagy dobozba. A következő szezonban sokkal könnyebb lesz megtalálni mindent, ha kategóriák szerint rendszerezed.
2. Készítsd elő az őszi ruhákat
Ha már átnéztük a nyári holmikat, jöhet az ellenkező irány. Nem kell még elővenni a vastag télikabátot, de érdemes ellenőrizni, hogy megvan-e minden, amire az első hűvösebb hetekben szükség lesz: kabát, pulóver, hosszúnadrág, zárt cipő, esőkabát, esernyő.
Gyerekeknél pedig különösen hasznos lehet most megnézni, hogy mi lett kicsi az előző szezon óta. Mert nincs annál bosszantóbb, mint amikor az első hideg, esős reggelen derül ki, hogy a gyereknek már csak egy számmal kisebb gumicsizmája van. A ruhák mellett nézzük át a cipőket is. Ami hosszabb ideje nincs használatban, azt tisztítsuk meg, és csak teljesen száraz állapotban tegyük el.
3. Nézd át a hűtőt és a kamrát
Az augusztus vége jó alkalom arra is, hogy megnézzük, mi maradt a nyárból a konyhában. A hűtőben könnyen felhalmozódhatnak a félig elfogyasztott szószok, felbontott üvegek, nyári italok és egyéb maradékok. A kamrában pedig ott lehetnek a tavalyi befőttek, lekvárok, tészták, konzervek és olyan alapanyagok, amelyekről már el is feledkeztünk. Nem kell mindent kidobni.
Egyszerűen nézzük át:
Mi jár le hamarosan?
Mi van már felbontva?
Mit kellene végre elfogyasztani?
Miből van túl sok?
Mi az, amiből egyáltalán nem kell újat venni?
Ezzel nemcsak helyet csinálunk, hanem a szeptemberi bevásárlásokat is tudatosabban tervezhetjük. És ha már ott vagyunk, a fagyasztóba is érdemes bekukkantani. Lehet, hogy ott rejtőzik egy adag tavalyi szilva, néhány zacskó zöldség vagy egy olyan étel, amelyről már senki sem emlékszik, mikor került oda.
4. Állítsd vissza fokozatosan a családi rutint
Ez különösen fontos, ha gyerek is van a családban. A nyári szünetben sokszor később fekszünk, később kelünk, később reggelizünk, és nincs szükség arra, hogy minden reggel percre pontosan elinduljunk. Szeptemberben viszont hirtelen minden időhöz kötött lesz. Éppen ezért nem feltétlenül jó ötlet az utolsó este megpróbálni visszaállítani az egész családot a szeptemberi menetrendre. A gyermekek számára a megfelelő alvás különösen fontos, az American Academy of Pediatrics pedig azt javasolja, hogy az iskolás korú gyerekeknél legyen következetes lefekvési és ébredési idő, illetve megfelelő esti rutin.
Most tehát érdemes lassan visszahozni:
a korábbi lefekvést,a korábbi ébredést,a rendszeres reggelit,az esti készülődést,és a reggeli indulás előtti megszokott sorrendet.
Nem kell katonás napirendet kialakítani. A cél egyszerűen az, hogy szeptember elsején ne teljesen új rendszerbe csöppenjünk.
Kapcsolódó cikkünk
Mintha tegnap lett volna június. Most pedig már augusztus vége van. Gyerekként egy nyár szinte végtelennek tűnt, felnőttként pedig néhány hét alatt elrepül az egész. Egyik pillanatban még az első fagyizásnál tartunk, a következőben már azt nézzük, mikor kezdődik az iskola, és miért lett hirtelen sötét este.
De tényleg gyorsabban telik az idő, ahogy öregszünk? A rövid válasz: nem tudjuk pontosan, és valószínűleg nem az óránk jár gyorsabban. Inkább mi érzékeljük másképp az időt.
Gyerekként egy hét is hosszú időnek tűnhet
Gondoljunk csak vissza: gyerekként milyen hosszú volt egy nyári szünet. A június elején kezdődő vakáció szinte beláthatatlan távolságra volt a szeptembertől. Egy hét a nagyszülőknél, néhány nap a strandon vagy akár egy hosszú hétvége is rengeteg különálló élménynek tűnt.
Felnőttként viszont sokszor azt érezzük, hogy a hetek egyszerűen összecsúsznak. Ennek egyik lehetséges magyarázata a rutin. Egy 2003-as kutatásban a kutatók azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a rutin az idő utólagos megítélését. A résztvevők a rutinszerűen eltöltött időszakokat rövidebbnek emlékezték, mint a változatosabb időszakokat.
Ez nem azt jelenti, hogy minden felnőtt élete unalmas lenne. Inkább azt, hogy ha sok napunk hasonlóan néz ki, kevesebb kapaszkodót találunk az emlékeink között, amikor utólag megpróbáljuk felidézni, mennyi idő telt el.
Hétfő, kedd, szerda… és már péntek van
Ismerős?
Hétfő reggel még azt gondoljuk, hogy hosszú hét áll előttünk. Aztán dolgozunk, bevásárolunk, elintézzük, amit kell, este pedig már azon kapjuk magunkat, hogy péntek van. A következő héten ugyanez.
A rutin azért lehet fontos, mert az ismétlődő események kevésbé különülnek el egymástól az emlékeinkben. Ha minden hétköznap nagyjából ugyanúgy telik, utólag nehezebb lehet őket egymástól megkülönböztetni. Ezzel szemben egy utazás, egy új munkahely, egy költözés vagy egy különleges program tele van új helyzetekkel és változásokkal.
Ilyenkor sokkal több emlékezeti „jelzőtábla” keletkezhet.
Ezért tűnhet hosszabbnak egy eseménydús nyár
Van egy érdekes különbség az idő megélése közben és az idő utólagos felidézése között. Ha valami közben történik, egészen máshogy érzékelhetjük az időt, mint hetekkel vagy hónapokkal később, amikor visszagondolunk rá.
A kutatások szerint a visszatekintő időérzékelésben fontos szerepet játszik, hogy mennyi és milyen jellegű emlék kapcsolódik az adott időszakhoz. Egy 2019-es vizsgálatban például 473 résztvevőnél azt találták, hogy amikor több önéletrajzi emléket aktiváltak egy ötéves időszakból, lassabbnak ítélték meg annak elmúlását.
Más kutatások szintén arra utalnak, hogy a különböző események, környezetváltozások és „határpontok” befolyásolják azt, hogyan rekonstruáljuk utólag az eltelt időt. Vagyis ha visszagondolunk egy olyan nyárra, amely tele volt különleges programokkal, utazással és új élményekkel, sokkal több emléket tudunk egymás mellé tenni.
Ezért tűnhet úgy, hogy az a nyár „hosszabb” volt.
Miért tűnik egyre gyorsabbnak az idő felnőttként?
Itt jön a történet egyik legérdekesebb része. A közkeletű magyarázat szerint azért érezzük gyorsabbnak az időt, mert ahogy öregszünk, egy év egyre kisebb része az egész életünknek. Egy ötéves gyereknek egy év az addigi életének jelentős része. Egy negyvenéves felnőttnek ugyanaz az egy év már jóval kisebb szelet. Ez egy szemléletes hasonlat, de nem tekinthető bizonyított tudományos magyarázatnak.
A kutatások alapján az életkor és a szubjektív időérzékelés között valóban lehet kapcsolat, de a hatás nem egyszerű és nem minden vizsgálatban jelenik meg ugyanúgy. Egy 2006-os, 14 és 94 év közötti 499 résztvevővel végzett vizsgálat például talált életkorral összefüggő gyorsulást, de az életkor csak a variancia egy viszonylag kis részét magyarázta.
Egy másik, hétköznapi életben végzett vizsgálat viszont nem talált különbséget a fiatalabb és az idősebb résztvevők jelenidejű időélményében. Ezért pontosabb azt mondani: sok embernek úgy tűnik, hogy az idő gyorsabban telik az életkor előrehaladtával, de ennek pontos oka továbbra sem teljesen tisztázott.
Nem csak az életkor számít
Azt sem érdemes elfelejteni, hogy az időérzékelésünket rengeteg más tényező befolyásolhatja. Például az, hogy mennyire figyelünk az időre, mennyire vagyunk elfoglaltak, milyen érzelmi állapotban vagyunk, illetve milyen tevékenységet végzünk. Egy kutatás szerint a jelenidejű időélmény összefüggött azzal, hogy a résztvevők figyelmét mennyire kötötte le az adott tevékenység és milyen érzelmi állapotban voltak.
Talán ezért is olyan különös az idő: egy unalmasnak tűnő délután órákig tarthat, miközben egy eseménydús hétvége egy pillanat alatt elrepül. Aztán néhány hónappal később lehet, hogy éppen az eseménydús hétvége marad meg hosszabbnak az emlékeinkben.
Kapcsolódó cikkünk
Augusztus 13. és 15. között ismét önkéntesek szállnak vízre az Ipolyon: idén hatodik alkalommal rendezik meg a Nagy Ipoly-takarítást, amely során a folyó és partjának mintegy 200 kilométeres szakaszát tisztítják meg a hulladéktól. A háromnapos, határon átnyúló akcióban szlovákiai és magyarországi települések, önkormányzatok, civil- és sportszervezetek, valamint magánszemélyek vesznek részt.
A kezdeményezés mára az Ipoly mente egyik legnagyobb környezetvédelmi és közösségi eseményévé vált. A résztvevők nemcsak a folyóban és a partokon felgyülemlett szemetet gyűjtik össze, hanem arra is szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a határfolyó mindkét ország közös természeti kincse.
Három nap az Ipolyért
Az idei akciót augusztus 13. és 15. között tartják. A szervezők a folyó mindkét oldalán várják az önkénteseket, akik gyalogosan a folyóparton, illetve kajakokból és kenukból a vízen is dolgoznak majd. A cél, hogy a mintegy 200 kilométeres érintett szakaszról minél több, az emberi hanyagság miatt felgyülemlett hulladékot eltávolítsanak.
A program nemcsak környezetvédelmi akció. A szervezők szerint fontos része a közösségépítés, a környezettudatos szemlélet erősítése, az Ipoly menti vízi turizmus népszerűsítése és a szlovák–magyar együttműködés erősítése is.
Tavaly közel ötszázan szedték a szemetet
A kezdeményezés méretét jól mutatják a 2025-ös adatok. Az ötödik Nagy Ipoly-takarításon közel 500 önkéntes vett részt, akik mintegy 170 kilométernyi folyószakasz megtisztításán dolgoztak. A programhoz 33 szlovákiai és 13 magyarországi település csatlakozott.
A vízen közel 250 önkéntes dolgozott, a folyópartokon pedig további több mint kétszázan gyűjtötték a hulladékot. A munkához több mint 120 kajakot és kenut használtak.
Bussán például mintegy 65 önkéntes dolgozott a Rárós és Ipolyvarbó közötti, körülbelül 32 folyókilométeres szakaszon.
A számok mögött pedig rengeteg különböző ember áll: helyi lakosok, családok, baráti társaságok, önkormányzati dolgozók, civil szervezetek és sportegyesületek tagjai. Van, aki évről évre visszatér, mások pedig először csatlakoznak az akcióhoz.
Mi kerül elő a folyóból?
Aki még soha nem vett részt folyótakarításban, talán nem is gondolná, mennyiféle hulladék kerülhet egy folyóba. Korábbi Ipoly-takarításokon előkerültek például PET-palackok, üvegek, cipők, papucsok, labdák, műanyag flakonok és egyéb, első pillantásra egészen meghökkentő tárgyak is.
Egy 2021-es, Ipolyság és Helemba közötti akció során például mintegy 15 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze három nap alatt. Akkor nagyjából 63 önkéntes dolgozott az érintett, körülbelül 68 kilométeres szakaszon.
A folyóba kerülő hulladék egy része természetesen nem közvetlenül a vízbe kerül. A partról, árkokból vagy magasabb területekről a csapadék és a vízmozgás is a folyóba sodorhatja, ahonnan aztán az áramlás továbbviszi. Ezért egy folyó tisztaságának megőrzése nem csupán a közvetlen vízparton élők felelőssége.
Az Ipoly összeköt, nem elválaszt
Az Ipoly különleges helyet foglal el a régió életében: hosszú szakaszon a szlovák–magyar határt követi, így a folyó két oldalán élő közösségek mindennapjaiban is összekötő szerepet tölt be.
Éppen ezért a Nagy Ipoly-takarításnak van egy olyan üzenete is, amely túlmutat a szemétszedésen. A folyó nem áll meg az országhatárnál, ahogy a benne úszó hulladék sem. Ha az egyik oldalon szemetet dobunk a természetbe, annak következményeit a másik oldalon is érezhetik.
A kezdeményezés története jól példázza, hogy a környezetvédelem képes olyan közös ügyet teremteni, amelyben nem számít, melyik oldalon élünk.
A tisztább folyó a turizmusnak is jót tesz
Az Ipoly nemcsak természeti érték, hanem a vízi turizmus számára is egyre érdekesebb célpont. A 2018-ban elindított, határon átnyúló Egy folyóban evezünk projekt keretében több Ipoly menti településen kikötők épültek, és kajakokat, kenukat is beszereztek. A fejlesztések egyik célja az Ipoly vízi turizmusának fellendítése volt.
A Nagy Ipoly-takarítás során használt eszközök egy része is ehhez a korábbi együttműködéshez kapcsolódik. Így a kezdeményezés egyszerre szolgálja a folyó megtisztítását és azt, hogy minél többen fedezzék fel az Ipoly különleges természeti környezetét.
Nemcsak három napra kellene vigyázni rá
A Nagy Ipoly-takarítás látványos eredményeket hoz, de a szervezők számára valójában az lenne az igazi siker, ha egyre kevesebb hulladékot kellene összeszedniük.
A folyó megtisztítása ugyanis csak a probléma egyik oldalát kezeli. A hosszú távú megoldás az lenne, ha eleve kevesebb szemét kerülne a természetbe. Ha egy palackot nem dobunk el a parton, ha a kirándulás végén mindent magunkkal viszünk, amit hoztunk, és ha a hulladékot a megfelelő helyre tesszük, azzal máris tettünk valamit az Ipolyért.
Az önkéntesek pedig idén is megmutatják, milyen sok mindenre képes egy közösség, ha ugyanazért az ügyért dolgozik.
Augusztus közepén ismét megtelnek a csónakok az Ipolyon. Ezúttal azonban nem azért, hogy bármit is elvigyenek a folyóból, hanem azért, hogy visszaadjanak neki valamit abból, amit az ember már elvett tőle: a tisztaságát.
(Forrás: TASR, Ipolysági Városi Hivatal, Nagy Ipoly-takarítás, Magyarország Kormánya)
Kapcsolódó cikkünk
Újra bekeményít a nyár: pénteken több szlovákiai járásban is 33 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet, miközben az ország valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben. A kettő pedig nem véletlenül jár együtt: a tartós meleg, a szárazság és a csapadékhiány nemcsak a szervezetünket terheli meg, hanem a növényzetet is rendkívül gyúlékony állapotba hozza.
A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) péntekre elsőfokú hőségriasztást adott ki a Malackai, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, az Érsekújvári és a Lévai járásra. A figyelmeztetés 13 és 19 óra között lesz érvényben, a hőmérséklet pedig ezeken a területeken elérheti a 33 fokot.
A forróság miatt azonban nemcsak a napszúrástól vagy a kiszáradástól kell tartanunk. A száraz növényzetben egy eldobott cigarettacsikk, egy figyelmetlenül használt grill vagy egyetlen őrizetlenül hagyott parázs is komoly tüzet indíthat el.
Az egész országban fokozott a tűzveszély
A Tűzoltó- és Mentőszolgálat (HaZZ) augusztus 12-én arról tájékoztatott mindenkit, hogy Szlovákia valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben, és rendkívül magas a tüzek kialakulásának kockázata. A hatóság szerint a magas hőmérséklet, az aszály és a szárazság jelentősen növeli a tűz keletkezésének és gyors terjedésének esélyét.
A szlovák belügyminisztérium is rendszeresen arra figyelmeztet, hogy a forró, száraz nyári időszakban különösen nagy körültekintésre van szükség a természetben. A minisztérium szerint a tűzveszélyes időszakban a legfontosabb a megelőzés, hiszen a természetben keletkező tüzek rövid idő alatt nagy területre terjedhetnek át.
Most inkább ne grillezzünk az erdőben
A HaZZ kifejezetten azt kéri, hogy ilyen szárazságban ne grillezzünk a természetben vagy az erdőben. Tüzet csak az erre hivatalosan kijelölt helyeken szabad gyújtani, és minden esetben figyelembe kell venni az adott település vagy önkormányzat érvényes szabályait is. Ezek ugyanis a fokozott tűzveszély idején további korlátozásokat vezethetnek be, akár teljesen meg is tilthatják a tűzgyújtást bizonyos területeken.
A száraz növényzet égetése különösen veszélyes. A szlovák tűzvédelmi szabályok egyértelműen tiltják a füvek, cserjék és fák növényzetének felégetését, a belügyminisztérium pedig arra figyelmeztet, hogy az ilyen tüzek nemcsak jelentős anyagi károkat okozhatnak, hanem emberéletet is követelhetnek.
A hivatalos adatok szerint 2010 és 2024 között több mint 26 ezer olyan tűzesetet regisztráltak Szlovákiában, amelynek hátterében a fű és száraz növényzet felégetése állt. Ezek a tüzek hat ember halálát okozták, további 34 ember pedig megsérült.
A hőség a szervezetet is megterheli
Miközben a természet a szárazsággal küzd, a szervezetünknek a magas hőmérséklettel kell megbirkóznia. A nagy meleg különösen megterhelő lehet a kisgyermekek, az idősek, a várandós nők, valamint a szív- és érrendszeri, légzőszervi vagy egyéb krónikus betegséggel élők számára.
A hőség fejfájást, szédülést, hányingert, gyengeséget és levertséget okozhat, súlyosabb esetben pedig hőártalom is kialakulhat. A szlovák belügyminisztérium a nyári hőhullámok idején azt tanácsolja, hogy a legmelegebb órákban lehetőleg kerüljük a tűző napot és a megerőltető fizikai tevékenységet.
Akkor is igyunk, ha nem vagyunk szomjasak
Hőségben különösen fontos a rendszeres folyadékbevitel. Nem érdemes megvárni, amíg megszomjazunk, hanem napközben folyamatosan pótoljuk a folyadékot. A szabadban végzett fizikai munka vagy sport közben még nagyobb figyelmet kell fordítani erre.
A könnyű, szellős ruházat, a fej védelme és az árnyékos helyen való rendszeres pihenés szintén segíthet átvészelni a legmelegebb órákat. Aki teheti, a komolyabb fizikai munkát és sportolást inkább a kora reggeli vagy késő délutáni órákra időzítse.
Gyerek és háziállat soha ne maradjon az autóban
A forró napokon különösen fontos szabály, hogy gyermeket és háziállatot még rövid időre se hagyjunk a leparkolt autóban. Az utastér hőmérséklete nagyon gyorsan veszélyes szintre emelkedhet akkor is, ha odakint még nem tűnik elviselhetetlennek a meleg.
Ha pedig valaki a hőségben rosszul lesz, ne legyintsünk rá. Vigyük hűvös, árnyékos helyre, próbáljuk meg lehűteni, és súlyos tünetek esetén kérjünk azonnal segítséget. A zavartság, ájulás, eszméletvesztés vagy görcsroham már sürgős ellátást igényel.
Most tényleg minden apróság számít
A következő napokban tehát egyszerre két dologra is érdemes odafigyelnünk: magunkra és a környezetünkre. A hőségben ne becsüljük alá a szervezet jelzéseit, a száraz természetben pedig ne becsüljük alá egy apró figyelmetlenség következményeit.
Egy cigarettacsikket se dobjunk el, tüzet ne gyújtsunk tiltott helyen, a grillt pedig most inkább hagyjuk olyan helyre, ahol annak használata hivatalosan is megengedett és biztonságosan ellenőrizhető.
A nyár még tart, de ahhoz, hogy valóban élvezhessük, most egy kicsivel több odafigyelésre van szükség.
(Forrás: TASR, SHMÚ, Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma)
Az új élmények tényleg „lelassítják” az időt?
Ezt gyakran olvashatjuk, de itt is érdemes óvatosnak lenni. Az biztos, hogy a változatos, új és emlékezetes események több kapaszkodót adhatnak a későbbi felidézéshez. A 2024-es kutatások szerint az emberek különösen könnyen emlékeznek a megkülönböztető, első alkalommal átélt vagy érzelmileg jelentős eseményekre.
Egy másik, 2024-es tanulmány pedig arra talált bizonyítékot, hogy a megjegyezhetőség és az idő megítélése kölcsönösen összefügghet. De ebből nem következik automatikusan, hogy
„ha minden nap új dolgot csinálsz, lelassul az idő.”
A valóság ennél összetettebb.
Akkor miért tűnik úgy, hogy gyerekként hosszabb volt a nyár?
Valószínűleg több dolog együtt játszik szerepet. Gyerekként rengeteg minden történik először. Az első tábor, az első hosszabb nyaralás, új barátok, új helyek, új játékok, új élmények. Ráadásul a gyerekek életét sokkal több egyértelmű időbeli mérföldkő tagolja: tanév, szünet, születésnap, ünnepek, vakáció.
Felnőttként ezzel szemben könnyen kialakulhat egy ismétlődő ritmus:
munka → bevásárlás → házimunka → hétvége → hétfő → munka.
És mire észbe kapunk, már megint eltelt egy hónap. Nem feltétlenül azért, mert gyorsabban éltünk. Hanem mert kevesebb különálló emléket tudunk hozzá kötni.
Van azonban egy érdekes fordulat
A legújabb kutatások arra figyelmeztetnek, hogy még a „rutin miatt repül az idő” magyarázat sem teljes történet.
Egy 2024-ben publikált, több ezer résztvevőt érintő kutatássorozat azt vizsgálta, miért érzékeljük visszatekintve gyorsnak az élet egyes szakaszait. A kutatók valóban találtak kapcsolatot az emlékezett rutin és a gyorsabbnak érzékelt idő között, de az eredmények nem támasztották alá következetesen az összes korábbi elméletet.
Ez azért fontos, mert azt mutatja: a pszichológusok sem tekintik lezárt kérdésnek, miért érezzük úgy, hogy „elszalad az élet”. Az időérzékelés valószínűleg több, egymással összefüggő folyamat eredménye.
És mit tehetünk, ha szeretnénk, hogy ne folyjon össze minden?
Talán nem az időt kell megpróbálnunk lelassítani. Inkább több emlékezeti kapaszkodót kell adnunk neki. Nem kell minden hétvégén repülőre ülni, és nem kell állandóan valami izgalmas programot keresni. Elég lehet egy új recept, egy eddig nem látott kirándulóhely, egy spontán esti séta, egy új könyv, egy koncert, egy találkozó valakivel, akit rég láttunk – vagy akár az is, ha néha egyszerűen más útvonalon megyünk haza.
És persze az is segíthet, ha észrevesszük a hétköznapokat, ahelyett hogy mindig csak a következő hétvégét várjuk. Mert lehet, hogy a nyár nem is tűnt el. Csak közben mi már azon gondolkodunk, hogy mikor lesz karácsony.
Kapcsolódó cikkünk
„Bárcsak még egy hétig maradhattunk volna.” Ha ezt gondoltad már a nyaralás utolsó napján, nem vagy egyedül. A szabadság alatt végre sikerül lelassulni, nem csörög az ébresztő, nem sürget a munka, aztán egyszer csak újra ott találjuk magunkat a mosógép, a bevásárlólista és a hétfő reggeli ébresztő között. Nem csoda, ha az első napokban minden egy kicsit szürkébbnek tűnik.
De vajon tényleg létezik olyan, hogy „nyaralás utáni blues”? És miért lehetünk fáradtabbak, kedvetlenebbek vagy ingerlékenyebbek éppen akkor, amikor elvileg kipihentnek kellene lennünk?
A szabadság tényleg jót tesz – de a hatása nem egyforma mindenkinél
A kutatások alapján a nyaralás nem egyszerűen kellemes időtöltés: valóban javíthatja a közérzetet és a jóllétet. Egy 2025-ben publikált metaanalízis 32 tanulmány és több mint 250 hatásméret eredményeit összegezte, és arra jutott, hogy a szabadság jelentős pozitív hatással van a munkavállalók jóllétére. A kutatók szerint különösen fontos lehet, hogy a nyaralás alatt sikerül-e pszichológiailag is eltávolodni a munkától, illetve hogy mennyire aktívan töltjük az időt.
Korábbi kutatások szintén azt mutatták, hogy a szabadság alatt javulhat a hangulat, csökkenhet a feszültség és a fáradtság, valamint nőhet az általános elégedettség. Vagyis az első fontos üzenet: nem képzeljük be, hogy jól esik végre kiszakadni a hétköznapokból. A szervezetünk és a pszichénk valóban profitálhat belőle. A probléma inkább akkor kezdődik, amikor ennek vége.
Hirtelen visszakerülünk abba az életbe, amelyből éppen kiszakadtunk
A nyaralás egyik legfontosabb része nem feltétlenül maga az utazás, a tengerpart vagy a szálloda, hanem az, hogy egy időre megszűnnek a megszokott munkahelyi elvárások. Nem kell e-mailekre válaszolni. Nem kell folyamatosan figyelni az órát. Nem kell fejben tartani a következő megbeszélést. Sokaknál még a reggeli rutin is teljesen megváltozik.
A kutatások szerint a munkától való pszichológiai eltávolodás fontos része annak, hogy a szabadság valóban pihentető legyen. Egy vizsgálatban azok számoltak be jobb közérzetről a szabadság alatt és után, akik jobban el tudtak szakadni a munkától, és kellemesebb élményeket szereztek.
Aztán jön a hétfő. És vele együtt visszatérnek azok a feladatok, határidők és problémák, amelyeket néhány napra sikerült kizárni a fejünkből.
Ezért érezhetjük úgy, hogy „elromlott” a hétköznap
A nyaralás alatt nem feltétlenül változik meg az életünk – csak egy időre más ritmusban élünk. Ha például egy héten keresztül később kelünk, sokat vagyunk a szabadban, együtt eszünk a családdal, új helyeket fedezünk fel, és nincs előttünk egy hosszú feladatlista, akkor a hétköznapok visszatérése meglehetősen kontrasztos lehet.
Ugyanaz a lakás, ugyanaz a munkahely, ugyanazok a feladatok várnak, csak közben mi már megtapasztaltuk, milyen érzés volt kiszállni ebből a körforgásból. Ezért a nyaralás utáni rosszkedv sokszor nem arról szól, hogy rossz volt hazajönni, hanem arról, hogy nagyon jó volt máshol lenni.
És van, aki tényleg rosszabbul viseli a visszatérést
A kutatások szerint a szabadság hatása nem mindenkinél azonos.
Egy korábbi vizsgálatban a kutatók azt találták, hogy a szabadság alatt csökkent a kiégés és a munkahelyi stressz, ám a hatás a munkába való visszatérés után fokozatosan gyengült. Egy másik kutatásban a munkából való hosszabb távollét alatt csökkent a munkával kapcsolatos rágódás, majd a munkába visszatérve ismét növekedett a munkával töltött idő.
Különösen nehéz lehet a visszatérés azoknak, akik eleve nagy munkahelyi stresszt cipelnek. Egy 2021-es vizsgálat például arra jutott, hogy a szabadság utáni kedvező pszichés változások egy része erősebben jelent meg azoknál, akiknek alacsonyabb volt a munkahelyi stresszük. A tartós munkahelyi stressz ugyanis „átcsúszhat” a szabadság előtti és utáni időszakba is.
Magyarán: ha valaki eleve úgy megy szabadságra, hogy már alig bírja a munkáját, egy hét pihenés nem feltétlenül oldja meg a problémát.
Miért vagyunk néha fáradtabbak, amikor hazajövünk?
Ez elsőre furcsán hangzik, de a nyaralás sem feltétlenül jelent teljes pihenést. Utazás, korai indulás, késő esti programok, sok séta, meleg, új élmények, rendszertelen étkezés – mindez kellemes lehet, de közben fizikailag is megterhelő.
Ehhez jöhet még az úgynevezett „visszaállás”: újra korán kell kelni, dolgozni kell, és vissza kell venni azt a tempót, amelyet a szabadság alatt elengedtünk. Ezért előfordulhat, hogy a nyaralás utáni első napokban nem energikusnak, hanem éppen ellenkezőleg, fáradtnak érezzük magunkat.
Létezik olyan is, hogy valaki éppen a szabadság alatt lesz rosszul
Van egy érdekes, kevésbé ismert jelenség, amelyet angolul leisure sickness, vagyis nagyjából „szabadidős betegség” néven említenek.
Egy holland kutatásban olyan embereket vizsgáltak, akik rendszeresen tapasztaltak különböző panaszokat hétvégén vagy szabadság alatt. A résztvevők között fejfájás, fáradtság, izomfájdalom, hányinger és megfázásszerű tünetek is előfordultak. A jelenséget a kutatók többek között a magas munkaterheléssel, a stresszel és a munkából a pihenésbe való átmenet nehézségével hozták összefüggésbe.
Ez azonban nem önálló, hivatalos betegségdiagnózis, hanem egy kutatásokban leírt jelenség.
Nem mindegy, hogyan nyaralunk
A kutatásokból az is kiderül, hogy nem pusztán az számít, hogy hány napig vagyunk távol. Fontos lehet, hogy közben mennyire tudunk kikapcsolódni.
Egy rövid, 4–5 napos szabadságot vizsgáló kutatásban azok számoltak be jobb közérzetről, akik jobban ellazultak, pszichológiailag is eltávolodtak a munkától, élvezték a programjaikat, és kevesebb negatív eseményt éltek át. A munka közben végzett tevékenységek viszont rontották a szabadság utáni közérzetet.
Vagyis nem biztos, hogy az a legjobb nyaralás, amelyen minden nap reggeltől estig programokat szervezünk. Néha éppen az a legpihentetőbb, amikor nincs mit kipipálni.
Nem kell a nyaralás utolsó napján már a következő szabadságot tervezni. Néhány apró dolog azonban segíthet.
Ne a hazautazás legyen az utolsó pillanat
Ha lehet, érdemes úgy időzíteni a hazatérést, hogy maradjon legalább egy kis idő az otthoni visszarázódásra. A kipakolás, bevásárlás és a következő munkanapra való készülődés sokkal kevésbé megterhelő, ha nem néhány órával a munkakezdés előtt kell mindent elintézni.
Ne próbáljunk mindent az első munkanapon bepótolni
A „majd hétfőn mindent megoldok” stratégia könnyen stresszspirálhoz vezethet. Érdemes először a valóban sürgős dolgokra koncentrálni, és nem úgy tekinteni az első napra, mintha egyetlen nap alatt kellene ledolgoznunk az egész szabadságot.
A szabadság után is hagyjunk helyet valami kellemesnek
Nem kell megvárni a következő nyaralást ahhoz, hogy legyen valami, amit várunk. Egy közös vacsora, egy esti séta, egy kirándulás, egy könyv vagy akár egy hétvégi program is adhat olyan kapaszkodót, ami segít megtartani valamennyit abból az életérzésből, amit a szabadság alatt megtapasztaltunk.
És talán a legfontosabb: ne érezzünk bűntudatot
A nyaralás nem elvesztegetett idő. A kutatások összességében azt mutatják, hogy a szabadság valóban hozzájárulhat a jólléthez és a munkából való regenerálódáshoz. A 2025-ös metaanalízis szerint a korábbi kutatásoknál is erősebb és tartósabb pozitív hatás mutatható ki, különösen akkor, ha a szabadság alatt sikerül pszichológiailag is elszakadni a munkától.
Lehet, hogy a nyaralás után néhány napig hiányzik a tenger, a hegyek, a késői reggelik vagy egyszerűen csak az érzés, hogy nem kell sehová rohanni.
Ez nem feltétlenül baj.
Talán csak azt jelzi, hogy jól esett egy kicsit másképp élni.
És ha már most, augusztus végén kezded érezni, hogy túl gyorsan telt el a nyár, egy dologban biztosan nem vagy egyedül.
Kapcsolódó cikkünk
Az ember azt hinné, hogy egy frissen szedett, roppanós uborkával nem lehet mellélőni. Aztán beleharapunk, és a kellemes, friss íz helyett furcsa keserűség marad a szánkban. Különösen a nyár végén fordulhat elő, hogy a kertben nevelt uborka keserűbbé válik. De mi okozza ezt, és vajon tényleg azonnal a kukában a helye?
Nem romlott meg – valami más áll a háttérben
A keserű ízért elsősorban az úgynevezett kukurbitacinok felelősek. Ezek természetes növényi vegyületek, amelyek több, a tökfélék családjába tartozó növényben is megtalálhatók. Az uborkanövényben normál esetben főként a levelekben, a szárban és a gyökerekben vannak jelen, bizonyos körülmények között azonban a termésben is nagyobb mennyiségben jelenhetnek meg.
A növény számára ezek a vegyületek afféle természetes védekezést jelentenek: a rendkívül keserű íz sok növényevő számára riasztó.
A termesztett uborkafajták többségét úgy nemesítették, hogy a keserű vegyületek mennyisége alacsony legyen. Ha azonban a növényt valamilyen stressz éri, megváltozhat a helyzet.
A forró, száraz időjárás is közrejátszhat
Az uborka keseredésének egyik gyakori oka a hő- és vízstressz. A forró, száraz időszak, az egyenetlen öntözés, illetve más környezeti stresszhatások mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy több kukurbitacin kerüljön a termésbe. A Nebraska Egyetem és az Iowa Állami Egyetem szakértői szerint a nyár végi meleg időszakban ez különösen gyakori probléma lehet.
Nem kizárólag a vízhiány lehet a hibás: a fajta genetikai tulajdonságai, a hőmérséklet-ingadozás, a tápanyagellátás, sőt a növényt érő betegségek vagy kártevők okozta stressz is szerepet játszhat.
Ezért fordulhat elő az is, hogy ugyanarról a növényről egyik nap teljesen finom, másik nap pedig kellemetlenül keserű uborkát szedünk.
Hol koncentrálódik leginkább a keserű íz?
Ez az egyik legérdekesebb része a történetnek.
A keserű vegyületek gyakran a héj közelében és a szár felőli részen koncentrálódnak. Az Iowa Állami Egyetem ajánlása szerint az enyhébb keserűségnél a szár felőli vég levágása és az uborka meghámozása csökkentheti a kellemetlen ízt.
Egy 2024-ben megjelent kutatás ugyanakkor ennél árnyaltabb képet mutatott. A vizsgált keserű uborkákban a kukurbitacin C koncentrációja nem egyszerűen csak a héjban volt magas: a kutatók a termés belső részében, a magház környezetében is jelentős mennyiséget találtak.
Vagyis a régi konyhai praktika, miszerint „vágd le a végét és hámozd meg”, enyhébb keserűségnél valóban javíthat az ízen, de nem jelent garanciát arra, hogy egy erősen keserű uborka ezután biztonságosan fogyasztható.
Akkor most megehetjük vagy sem?
Itt érdemes különbséget tenni a kissé kellemetlen ízű és a feltűnően, nagyon keserű uborka között.
Ha az uborka csak enyhén kesernyés, előfordulhat, hogy a keserű vegyületek főként a héjban és a szár felőli részen koncentrálódnak. Ilyenkor a hámozás és a szár felőli rész eltávolítása csökkentheti a keserűséget. Több egyetemi kertészeti szakanyag ezt a megoldást is javasolja.
Ha azonban az uborka már az első falatnál szokatlanul erősen keserű, ne próbáljuk fűszerekkel, főzéssel vagy pácolással „elrejteni” az ízét. Inkább ne fogyasszuk el.
A kukurbitacinok nagy koncentrációban egészségügyi problémákat okozhatnak. A lehetséges tünetek között emésztőrendszeri panaszok – például hányinger, hányás, hasi fájdalom és hasmenés – szerepelhetnek. A német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) is a kukurbitacinokat az egészségre káros hatást kiváltani képes növényi toxinok között említi.
Fontos azonban, hogy a komoly mérgezések nem a szokásos, enyhén kesernyés bolti uborkából indulnak ki; a probléma elsősorban akkor merül fel, amikor a keserű vegyületek szokatlanul nagy koncentrációban vannak jelen. A keserű íz ezért egyfajta figyelmeztető jelként is szolgál.
És mi a helyzet a főzéssel?
Az erős keserűséget nem érdemes azzal kezelni, hogy „majd a főzés elveszi”.
A rendelkezésre álló kutatások alapján a feldolgozás hatással lehet a kukurbitacinok mennyiségére, de ez nem jelenti azt, hogy egy erősen keserű uborka egyszerű megfőzése biztonságossá teszi. A 2024-es vizsgálatban például a fermentáció jelentősen csökkentette a vizsgált kukurbitacin C mennyiségét, míg a savasítás kisebb mértékben mérsékelte azt. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy egy erősen keserű, friss uborkát otthon egyszerűen pácolással „méregteleníthetünk”.
Ezért ha egy uborka nagyon keserű, a legbiztonságosabb megoldás az, hogy nem esszük meg.
Hogyan előzhetjük meg, hogy keserű legyen?
Ha saját kertben termesztünk uborkát, néhány dologgal csökkenthetjük a keseredés esélyét.
Ügyeljünk az egyenletes vízellátásra, különösen nagy melegben.Ne hagyjuk a növényt tartósan kiszáradni.A talajtakarással segíthetjük a talaj nedvességének megőrzését.Érdemes olyan fajtát választani, amelyet alacsony keserűségűként, illetve keserűségre kevésbé hajlamosként nemesítettek.Figyeljünk a növény általános állapotára, mert a betegségek és kártevők is stresszt jelenthetnek számára.
A jó hír tehát az, hogy a keserű uborka nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamit rosszul csináltunk. A nyári hőség és a vízellátás változása önmagában is elég lehet ahhoz, hogy a növény keserűbb termést hozzon.
A legfontosabb szabály: bízzunk az ízünkben
Az uborkánál a keserűség általában nem romlás jele, hanem egy természetes növényi vegyülethez, a kukurbitacinhoz kapcsolódik. Enyhe keserűségnél a héj és a szár felőli rész eltávolítása javíthat az ízen.
De ha egy uborka feltűnően és erősen keserű, ne próbáljuk megmenteni. Inkább dobjuk ki.
A növény ugyanis szó szerint megpróbálhatja közölni velünk, hogy ezúttal nem ő lesz a salátánk főszereplője.
Kapcsolódó cikkünk
Augusztus 13. és 15. között ismét önkéntesek szállnak vízre az Ipolyon: idén hatodik alkalommal rendezik meg a Nagy Ipoly-takarítást, amely során a folyó és partjának mintegy 200 kilométeres szakaszát tisztítják meg a hulladéktól. A háromnapos, határon átnyúló akcióban szlovákiai és magyarországi települések, önkormányzatok, civil- és sportszervezetek, valamint magánszemélyek vesznek részt.
A kezdeményezés mára az Ipoly mente egyik legnagyobb környezetvédelmi és közösségi eseményévé vált. A résztvevők nemcsak a folyóban és a partokon felgyülemlett szemetet gyűjtik össze, hanem arra is szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a határfolyó mindkét ország közös természeti kincse.
Három nap az Ipolyért
Az idei akciót augusztus 13. és 15. között tartják. A szervezők a folyó mindkét oldalán várják az önkénteseket, akik gyalogosan a folyóparton, illetve kajakokból és kenukból a vízen is dolgoznak majd. A cél, hogy a mintegy 200 kilométeres érintett szakaszról minél több, az emberi hanyagság miatt felgyülemlett hulladékot eltávolítsanak.
A program nemcsak környezetvédelmi akció. A szervezők szerint fontos része a közösségépítés, a környezettudatos szemlélet erősítése, az Ipoly menti vízi turizmus népszerűsítése és a szlovák–magyar együttműködés erősítése is.
Tavaly közel ötszázan szedték a szemetet
A kezdeményezés méretét jól mutatják a 2025-ös adatok. Az ötödik Nagy Ipoly-takarításon közel 500 önkéntes vett részt, akik mintegy 170 kilométernyi folyószakasz megtisztításán dolgoztak. A programhoz 33 szlovákiai és 13 magyarországi település csatlakozott.
A vízen közel 250 önkéntes dolgozott, a folyópartokon pedig további több mint kétszázan gyűjtötték a hulladékot. A munkához több mint 120 kajakot és kenut használtak.
Bussán például mintegy 65 önkéntes dolgozott a Rárós és Ipolyvarbó közötti, körülbelül 32 folyókilométeres szakaszon.
A számok mögött pedig rengeteg különböző ember áll: helyi lakosok, családok, baráti társaságok, önkormányzati dolgozók, civil szervezetek és sportegyesületek tagjai. Van, aki évről évre visszatér, mások pedig először csatlakoznak az akcióhoz.
Mi kerül elő a folyóból?
Aki még soha nem vett részt folyótakarításban, talán nem is gondolná, mennyiféle hulladék kerülhet egy folyóba. Korábbi Ipoly-takarításokon előkerültek például PET-palackok, üvegek, cipők, papucsok, labdák, műanyag flakonok és egyéb, első pillantásra egészen meghökkentő tárgyak is.
Egy 2021-es, Ipolyság és Helemba közötti akció során például mintegy 15 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze három nap alatt. Akkor nagyjából 63 önkéntes dolgozott az érintett, körülbelül 68 kilométeres szakaszon.
A folyóba kerülő hulladék egy része természetesen nem közvetlenül a vízbe kerül. A partról, árkokból vagy magasabb területekről a csapadék és a vízmozgás is a folyóba sodorhatja, ahonnan aztán az áramlás továbbviszi. Ezért egy folyó tisztaságának megőrzése nem csupán a közvetlen vízparton élők felelőssége.
Az Ipoly összeköt, nem elválaszt
Az Ipoly különleges helyet foglal el a régió életében: hosszú szakaszon a szlovák–magyar határt követi, így a folyó két oldalán élő közösségek mindennapjaiban is összekötő szerepet tölt be.
Éppen ezért a Nagy Ipoly-takarításnak van egy olyan üzenete is, amely túlmutat a szemétszedésen. A folyó nem áll meg az országhatárnál, ahogy a benne úszó hulladék sem. Ha az egyik oldalon szemetet dobunk a természetbe, annak következményeit a másik oldalon is érezhetik.
A kezdeményezés története jól példázza, hogy a környezetvédelem képes olyan közös ügyet teremteni, amelyben nem számít, melyik oldalon élünk.
A tisztább folyó a turizmusnak is jót tesz
Az Ipoly nemcsak természeti érték, hanem a vízi turizmus számára is egyre érdekesebb célpont. A 2018-ban elindított, határon átnyúló Egy folyóban evezünk projekt keretében több Ipoly menti településen kikötők épültek, és kajakokat, kenukat is beszereztek. A fejlesztések egyik célja az Ipoly vízi turizmusának fellendítése volt.
A Nagy Ipoly-takarítás során használt eszközök egy része is ehhez a korábbi együttműködéshez kapcsolódik. Így a kezdeményezés egyszerre szolgálja a folyó megtisztítását és azt, hogy minél többen fedezzék fel az Ipoly különleges természeti környezetét.
Nemcsak három napra kellene vigyázni rá
A Nagy Ipoly-takarítás látványos eredményeket hoz, de a szervezők számára valójában az lenne az igazi siker, ha egyre kevesebb hulladékot kellene összeszedniük.
A folyó megtisztítása ugyanis csak a probléma egyik oldalát kezeli. A hosszú távú megoldás az lenne, ha eleve kevesebb szemét kerülne a természetbe. Ha egy palackot nem dobunk el a parton, ha a kirándulás végén mindent magunkkal viszünk, amit hoztunk, és ha a hulladékot a megfelelő helyre tesszük, azzal máris tettünk valamit az Ipolyért.
Az önkéntesek pedig idén is megmutatják, milyen sok mindenre képes egy közösség, ha ugyanazért az ügyért dolgozik.
Augusztus közepén ismét megtelnek a csónakok az Ipolyon. Ezúttal azonban nem azért, hogy bármit is elvigyenek a folyóból, hanem azért, hogy visszaadjanak neki valamit abból, amit az ember már elvett tőle: a tisztaságát.
(Forrás: TASR, Ipolysági Városi Hivatal, Nagy Ipoly-takarítás, Magyarország Kormánya)
Kapcsolódó cikkünk
Újra bekeményít a nyár: pénteken több szlovákiai járásban is 33 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet, miközben az ország valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben. A kettő pedig nem véletlenül jár együtt: a tartós meleg, a szárazság és a csapadékhiány nemcsak a szervezetünket terheli meg, hanem a növényzetet is rendkívül gyúlékony állapotba hozza.
A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) péntekre elsőfokú hőségriasztást adott ki a Malackai, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, az Érsekújvári és a Lévai járásra. A figyelmeztetés 13 és 19 óra között lesz érvényben, a hőmérséklet pedig ezeken a területeken elérheti a 33 fokot.
A forróság miatt azonban nemcsak a napszúrástól vagy a kiszáradástól kell tartanunk. A száraz növényzetben egy eldobott cigarettacsikk, egy figyelmetlenül használt grill vagy egyetlen őrizetlenül hagyott parázs is komoly tüzet indíthat el.
Az egész országban fokozott a tűzveszély
A Tűzoltó- és Mentőszolgálat (HaZZ) augusztus 12-én arról tájékoztatott mindenkit, hogy Szlovákia valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben, és rendkívül magas a tüzek kialakulásának kockázata. A hatóság szerint a magas hőmérséklet, az aszály és a szárazság jelentősen növeli a tűz keletkezésének és gyors terjedésének esélyét.
A szlovák belügyminisztérium is rendszeresen arra figyelmeztet, hogy a forró, száraz nyári időszakban különösen nagy körültekintésre van szükség a természetben. A minisztérium szerint a tűzveszélyes időszakban a legfontosabb a megelőzés, hiszen a természetben keletkező tüzek rövid idő alatt nagy területre terjedhetnek át.
Most inkább ne grillezzünk az erdőben
A HaZZ kifejezetten azt kéri, hogy ilyen szárazságban ne grillezzünk a természetben vagy az erdőben. Tüzet csak az erre hivatalosan kijelölt helyeken szabad gyújtani, és minden esetben figyelembe kell venni az adott település vagy önkormányzat érvényes szabályait is. Ezek ugyanis a fokozott tűzveszély idején további korlátozásokat vezethetnek be, akár teljesen meg is tilthatják a tűzgyújtást bizonyos területeken.
A száraz növényzet égetése különösen veszélyes. A szlovák tűzvédelmi szabályok egyértelműen tiltják a füvek, cserjék és fák növényzetének felégetését, a belügyminisztérium pedig arra figyelmeztet, hogy az ilyen tüzek nemcsak jelentős anyagi károkat okozhatnak, hanem emberéletet is követelhetnek.
A hivatalos adatok szerint 2010 és 2024 között több mint 26 ezer olyan tűzesetet regisztráltak Szlovákiában, amelynek hátterében a fű és száraz növényzet felégetése állt. Ezek a tüzek hat ember halálát okozták, további 34 ember pedig megsérült.
A hőség a szervezetet is megterheli
Miközben a természet a szárazsággal küzd, a szervezetünknek a magas hőmérséklettel kell megbirkóznia. A nagy meleg különösen megterhelő lehet a kisgyermekek, az idősek, a várandós nők, valamint a szív- és érrendszeri, légzőszervi vagy egyéb krónikus betegséggel élők számára.
A hőség fejfájást, szédülést, hányingert, gyengeséget és levertséget okozhat, súlyosabb esetben pedig hőártalom is kialakulhat. A szlovák belügyminisztérium a nyári hőhullámok idején azt tanácsolja, hogy a legmelegebb órákban lehetőleg kerüljük a tűző napot és a megerőltető fizikai tevékenységet.
Akkor is igyunk, ha nem vagyunk szomjasak
Hőségben különösen fontos a rendszeres folyadékbevitel. Nem érdemes megvárni, amíg megszomjazunk, hanem napközben folyamatosan pótoljuk a folyadékot. A szabadban végzett fizikai munka vagy sport közben még nagyobb figyelmet kell fordítani erre.
A könnyű, szellős ruházat, a fej védelme és az árnyékos helyen való rendszeres pihenés szintén segíthet átvészelni a legmelegebb órákat. Aki teheti, a komolyabb fizikai munkát és sportolást inkább a kora reggeli vagy késő délutáni órákra időzítse.
Gyerek és háziállat soha ne maradjon az autóban
A forró napokon különösen fontos szabály, hogy gyermeket és háziállatot még rövid időre se hagyjunk a leparkolt autóban. Az utastér hőmérséklete nagyon gyorsan veszélyes szintre emelkedhet akkor is, ha odakint még nem tűnik elviselhetetlennek a meleg.
Ha pedig valaki a hőségben rosszul lesz, ne legyintsünk rá. Vigyük hűvös, árnyékos helyre, próbáljuk meg lehűteni, és súlyos tünetek esetén kérjünk azonnal segítséget. A zavartság, ájulás, eszméletvesztés vagy görcsroham már sürgős ellátást igényel.
Most tényleg minden apróság számít
A következő napokban tehát egyszerre két dologra is érdemes odafigyelnünk: magunkra és a környezetünkre. A hőségben ne becsüljük alá a szervezet jelzéseit, a száraz természetben pedig ne becsüljük alá egy apró figyelmetlenség következményeit.
Egy cigarettacsikket se dobjunk el, tüzet ne gyújtsunk tiltott helyen, a grillt pedig most inkább hagyjuk olyan helyre, ahol annak használata hivatalosan is megengedett és biztonságosan ellenőrizhető.
A nyár még tart, de ahhoz, hogy valóban élvezhessük, most egy kicsivel több odafigyelésre van szükség.
(Forrás: TASR, SHMÚ, Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma)
5. Pakold el a nyár „kellékeit”
Strandtáska, piknikkosár, napernyő, kerti játékok, matracok, kempingfelszerelés, teraszon használt kisebb tárgyak…
Az augusztusi utolsó napokban ezek egy része még biztosan előkerül, ezért nem kell mindent azonnal dobozba zárni. De amit már biztosan nem használunk az idén, azt érdemes megtisztítva és szárazon eltenni. Különösen igaz ez a nedvességet magukba szívó textíliákra: egy vizes vagy nyirkos strandtáska néhány hét alatt kellemetlen meglepetést tud okozni. A kerti és teraszos dolgoknál pedig az is segít, ha nagyjából egy helyre kerülnek. Így később nem kell keresgélni őket, amikor már tényleg eljön az ideje az elpakolásnak.
6. Készülj fel az első hűvösebb napokra
Nem kell még beköltöztetni az őszt a nappaliba. De érdemes ellenőrizni, hogy minden kéznél van-e, amire az átmeneti időszakban szükség lehet.
Nézzük meg például:
megvannak-e az esernyők,használható állapotban vannak-e az esőkabátok,előkerülhetnek a vékonyabb takarók,rendben vannak-e a zárt cipők,szükség esetén van-e otthon megfelelő réteges öltözet.
Ha pedig vannak kint tartott növényeink, most már érdemes figyelni az időjárást is. A hidegre érzékeny növényeket nem célszerű megvárni az első komolyabb lehűlésig: az egyes növényfajok eltérő hőmérsékletet viselnek el, ezért itt nincs mindenkire érvényes „egyik napról a másikra mindent bevinni” szabály. Az egyetemek kertészeti szakértői is azt javasolják, hogy a fagyérzékeny konténeres növényeket az időjárás és az adott növény igényei alapján készítsük fel a beltéri időszakra.
Nem kell mindent egy nap alatt megcsinálni
Az augusztus végi rendrakásnak nem az a célja, hogy szeptember elsejére tökéletes legyen a lakás. Nem kell minden szekrényt kipakolni, minden fiókot átválogatni és három nap alatt új életet kezdeni. Elég, ha néhány olyan dolgot rendezünk el, amely a következő hetekben amúgy is előkerülne. A nyári ruhákból lassan ősziek lesznek. A késői reggeleket felváltják a korai indulások. A hűtőben helyet kapnak az új szezon alapanyagai. A terasz lassan csendesebb lesz. És valahogy az egész lakás elkezd átállni. Talán nekünk sem árt egy kicsit vele együtt.
Kapcsolódó cikkünk
Ha van szilvafa a kertben, augusztus végére könnyen elérkezik az a pont, amikor már nem az a kérdés, hogyan szerezzünk szilvát, hanem az, hogy mit kezdjünk vele. Lekvár készült, sütemény is volt, a szomszéd kapott egy kosárral, mégis ott van az újabb adag a konyhában.
Szerencsére a szilva meglepően sokoldalú gyümölcs. Nemcsak édesség készülhet belőle: jól működik fűszeres szószokban, húsok mellett, és megfelelően előkészítve későbbre is eltehetjük.
Hoztunk 6 egyszerű ötletet, amelyek között klasszikus és kicsit különlegesebb receptet is találsz.
1. Klasszikus szilvalekvár
Kezdjük a nagy klasszikussal. A szilvalekvár azért is praktikus, mert később nemcsak kenyérre kenhetjük: palacsintába, derelyébe, süteményekbe és különféle desszertekbe is felhasználható.
Hozzávalók2 kg érett, kimagozott szilva20–30 dkg cukor – a szilva édességétől függően1 evőkanál citromlé1 teáskanál őrölt fahéj – ízlés szerintElkészítés
A szilvát mossuk meg, magozzuk ki, majd tegyük egy nagy, vastag aljú lábasba. Adjuk hozzá a cukrot és a citromlevet, majd közepes lángon kezdjük főzni. Amikor a gyümölcs levet eresztett és megpuhult, időnként keverjük meg. Ezután alacsonyabb lángon főzzük tovább, amíg a lekvár eléri a kívánt sűrűséget. Ez a szilva víztartalmától és a főzés módjától függően akár több órát is igénybe vehet. A végén hozzáadhatjuk a fahéjat, majd a forró lekvárt tiszta, előkészített üvegekbe töltjük.
Fontos: a lekvár tartósításánál mindig használjunk tiszta, sérülésmentes üvegeket és megfelelően előkészített fedeleket. A kész lekvárt a választott, biztonságos befőzési eljárás szerint tartósítsuk.
2. Szilvás gombóc, ahogy gyerekkorunkból emlékszünk rá
Van, akinek a szilva szó hallatán azonnal a szilvás gombóc jut eszébe. Nem véletlenül: a burgonyás tészta, az édes-savanykás gyümölcs, a fahéj és a pirított morzsa együtt igazi klasszikus.
Hozzávalók kb. 12 gombóchoz
A tésztához:
70 dkg burgonyakb. 20–25 dkg finomliszt1 tojás1 csipet só
A töltelékhez:
12 szem kisebb szilva12 kockacukor vagy kevés cukorőrölt fahéj
A morzsához:
15 dkg zsemlemorzsa2–3 evőkanál vaj vagy olaj1–2 evőkanál cukorElkészítés
A burgonyát héjában megfőzzük, majd még melegen meghámozzuk és áttörjük. Hagyjuk langyosra hűlni, majd hozzáadjuk a tojást, a sót és annyi lisztet, hogy puha, de formázható tésztát kapjunk. A szilvákat megmossuk, félbevágjuk és kimagozzuk. A tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, négyzetekre vágjuk, mindegyik közepére egy szilvát teszünk, fahéjjal és kevés cukorral megszórjuk, majd gombóccá formázzuk. A gombócokat forrásban lévő, enyhén sós vízben kifőzzük. Amikor feljönnek a víz felszínére, még néhány percig főzzük, majd kiszedjük. A morzsához a vajon vagy olajon aranybarnára pirítjuk a zsemlemorzsát, majd kevés cukorral összekeverjük. A gombócokat beleforgatjuk.
Tipp: a liszt mennyisége függ a burgonya víztartalmától, ezért ne öntsük bele egyszerre az egészet.
3. Gyors szilvás morzsasüti
Ha nincs kedvünk tésztát gyúrni, de valami süteményféle mégis jól esne, a morzsasüti jó választás.
Hozzávalók
A gyümölcshöz:
70–80 dkg szilva2 evőkanál cukor1 teáskanál fahéj1 evőkanál citromlé
A morzsához:
15 dkg finomliszt10 dkg hideg vaj8 dkg cukor5 dkg zabpehely1 csomag vaníliás cukorElkészítés
A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük. A szilvát megmossuk, kimagozzuk, félbevágjuk, majd összeforgatjuk a cukorral, fahéjjal és citromlével. Egy sütőtálba tesszük. A lisztet, a cukrot, a zabpelyhet és a vaníliás cukrot összekeverjük, majd hozzáadjuk a kockára vágott hideg vajat. Az ujjainkkal morzsás állagúra dolgozzuk. A morzsát egyenletesen a szilvára szórjuk, majd körülbelül 30–35 perc alatt aranybarnára sütjük. Langyosan önmagában is finom, de egy kevés vaníliafagylalttal különösen jó.
4. Egyszerű, fahéjas szilvás pite
A szilva és a fahéj párosa szinte elronthatatlan. Ez a pite akkor is jó választás, ha olyan süteményt szeretnénk, amelyet könnyű előre elkészíteni.
Hozzávalók50 dkg szilva20 dkg finomliszt10 dkg vaj8 dkg cukor1 tojás1 teáskanál sütőpor1 csipet só1 teáskanál fahéj1 csomag vaníliás cukorElkészítés
A puha vajat összedolgozzuk a cukorral és a tojással. Hozzáadjuk a lisztet, a sütőport és a sót, majd gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. A tészta körülbelül kétharmadát sütőpapírral bélelt vagy kivajazott formába nyomkodjuk. A szilvát megmossuk, kimagozzuk és félbevágjuk, majd a tésztára rendezzük. Megszórjuk fahéjjal és vaníliás cukorral. A maradék tésztát kisebb darabokra csipkedjük, és a szilva tetejére szórjuk. 180 °C-on körülbelül 35–40 perc alatt készre sütjük. Teljes kihűlés után könnyebb szeletelni.
5. Fűszeres szilvachutney – ha most már tényleg valami másra vágyunk
A szilva nemcsak édességben működik.
Egy fűszeres, édeskés-savanykás chutney jól illik például sajtokhoz, sült húsokhoz vagy szendvicsekhez. Ha már készült háromféle sütemény és egy adag lekvár, ez jó módja annak, hogy teljesen más irányba vigyük el a gyümölcsöt.
Hozzávalók1 kg szilva1 közepes vöröshagyma1 gerezd fokhagyma10 dkg barna cukor1 dl almaecet1 teáskanál őrölt fahéj1/2 teáskanál őrölt gyömbér1 csipet őrölt szegfűszegsóízlés szerint kevés chiliElkészítés
A szilvát kimagozzuk és kisebb darabokra vágjuk. A hagymát finomra aprítjuk.Minden hozzávalót egy vastag aljú lábasba teszünk, majd közepes lángon felforraljuk. Ezután kisebb lángon főzzük, időnként megkeverve, amíg a gyümölcs szétesik, a hagyma megpuhul, a keverék pedig sűrű, lekvárszerű állagot kap. A fűszerezést a végén ízlés szerint korrigálhatjuk.
Fontos: ha hosszabb távra szeretnénk eltenni, a chutney-t ne egyszerűen egy üvegbe töltve tekintsük tartósított terméknek. Használjunk ellenőrzött, biztonságos befőzési eljárást és megfelelő receptet.
Nem kell minden egyes szem szilvából azonnal lekvárt, süteményt vagy gombócot készíteni.
A szilva fagyasztva is jól tárolható, így később is elővehetjük süteményhez, turmixhoz, főtt ételekhez vagy más desszerthez. A Royal Horticultural Society szerint a szilva kimagozva fagyasztható, és későbbi felhasználásra is alkalmas.
Így csináld:Válogasd át a szilvát, és csak ép, jó minőségű gyümölcsöt használj.Mosd meg, majd alaposan szárítsd meg.Vágd félbe és távolítsd el a magot.A fél szilvákat először egy rétegben fagyaszd elő.Ezután tedd őket jól záródó fagyasztózacskóba vagy megfelelő tárolóedénybe.Írd rá a dátumot, hogy később tudd, mikor került a fagyasztóba.
Így amikor januárban megkívánod a szilvás gombócot vagy egy jó kis gyümölcsös süteményt, nem kell megvárnod a következő nyarat.
Nem kell mindent egyszerre feldolgozni
A szilvaszezon egyik legnagyobb hibája, hogy ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni: amit ma leszedtünk, azt még ma fel is kell dolgoznunk. Pedig nem. Egy része mehet a süteménybe, egy része a fagyasztóba, néhány kilóból készülhet lekvár, a többiből pedig akár chutney. És ha még így is marad? Adj belőle a szomszédnak. Valószínűleg jövőre ő is hoz majd neked egy kosárral.
Kapcsolódó cikkünk
Az ember azt hinné, hogy egy frissen szedett, roppanós uborkával nem lehet mellélőni. Aztán beleharapunk, és a kellemes, friss íz helyett furcsa keserűség marad a szánkban. Különösen a nyár végén fordulhat elő, hogy a kertben nevelt uborka keserűbbé válik. De mi okozza ezt, és vajon tényleg azonnal a kukában a helye?
Nem romlott meg – valami más áll a háttérben
A keserű ízért elsősorban az úgynevezett kukurbitacinok felelősek. Ezek természetes növényi vegyületek, amelyek több, a tökfélék családjába tartozó növényben is megtalálhatók. Az uborkanövényben normál esetben főként a levelekben, a szárban és a gyökerekben vannak jelen, bizonyos körülmények között azonban a termésben is nagyobb mennyiségben jelenhetnek meg.
A növény számára ezek a vegyületek afféle természetes védekezést jelentenek: a rendkívül keserű íz sok növényevő számára riasztó.
A termesztett uborkafajták többségét úgy nemesítették, hogy a keserű vegyületek mennyisége alacsony legyen. Ha azonban a növényt valamilyen stressz éri, megváltozhat a helyzet.
A forró, száraz időjárás is közrejátszhat
Az uborka keseredésének egyik gyakori oka a hő- és vízstressz. A forró, száraz időszak, az egyenetlen öntözés, illetve más környezeti stresszhatások mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy több kukurbitacin kerüljön a termésbe. A Nebraska Egyetem és az Iowa Állami Egyetem szakértői szerint a nyár végi meleg időszakban ez különösen gyakori probléma lehet.
Nem kizárólag a vízhiány lehet a hibás: a fajta genetikai tulajdonságai, a hőmérséklet-ingadozás, a tápanyagellátás, sőt a növényt érő betegségek vagy kártevők okozta stressz is szerepet játszhat.
Ezért fordulhat elő az is, hogy ugyanarról a növényről egyik nap teljesen finom, másik nap pedig kellemetlenül keserű uborkát szedünk.
Hol koncentrálódik leginkább a keserű íz?
Ez az egyik legérdekesebb része a történetnek.
A keserű vegyületek gyakran a héj közelében és a szár felőli részen koncentrálódnak. Az Iowa Állami Egyetem ajánlása szerint az enyhébb keserűségnél a szár felőli vég levágása és az uborka meghámozása csökkentheti a kellemetlen ízt.
Egy 2024-ben megjelent kutatás ugyanakkor ennél árnyaltabb képet mutatott. A vizsgált keserű uborkákban a kukurbitacin C koncentrációja nem egyszerűen csak a héjban volt magas: a kutatók a termés belső részében, a magház környezetében is jelentős mennyiséget találtak.
Vagyis a régi konyhai praktika, miszerint „vágd le a végét és hámozd meg”, enyhébb keserűségnél valóban javíthat az ízen, de nem jelent garanciát arra, hogy egy erősen keserű uborka ezután biztonságosan fogyasztható.
Akkor most megehetjük vagy sem?
Itt érdemes különbséget tenni a kissé kellemetlen ízű és a feltűnően, nagyon keserű uborka között.
Ha az uborka csak enyhén kesernyés, előfordulhat, hogy a keserű vegyületek főként a héjban és a szár felőli részen koncentrálódnak. Ilyenkor a hámozás és a szár felőli rész eltávolítása csökkentheti a keserűséget. Több egyetemi kertészeti szakanyag ezt a megoldást is javasolja.
Ha azonban az uborka már az első falatnál szokatlanul erősen keserű, ne próbáljuk fűszerekkel, főzéssel vagy pácolással „elrejteni” az ízét. Inkább ne fogyasszuk el.
A kukurbitacinok nagy koncentrációban egészségügyi problémákat okozhatnak. A lehetséges tünetek között emésztőrendszeri panaszok – például hányinger, hányás, hasi fájdalom és hasmenés – szerepelhetnek. A német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) is a kukurbitacinokat az egészségre káros hatást kiváltani képes növényi toxinok között említi.
Fontos azonban, hogy a komoly mérgezések nem a szokásos, enyhén kesernyés bolti uborkából indulnak ki; a probléma elsősorban akkor merül fel, amikor a keserű vegyületek szokatlanul nagy koncentrációban vannak jelen. A keserű íz ezért egyfajta figyelmeztető jelként is szolgál.
És mi a helyzet a főzéssel?
Az erős keserűséget nem érdemes azzal kezelni, hogy „majd a főzés elveszi”.
A rendelkezésre álló kutatások alapján a feldolgozás hatással lehet a kukurbitacinok mennyiségére, de ez nem jelenti azt, hogy egy erősen keserű uborka egyszerű megfőzése biztonságossá teszi. A 2024-es vizsgálatban például a fermentáció jelentősen csökkentette a vizsgált kukurbitacin C mennyiségét, míg a savasítás kisebb mértékben mérsékelte azt. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy egy erősen keserű, friss uborkát otthon egyszerűen pácolással „méregteleníthetünk”.
Ezért ha egy uborka nagyon keserű, a legbiztonságosabb megoldás az, hogy nem esszük meg.
Hogyan előzhetjük meg, hogy keserű legyen?
Ha saját kertben termesztünk uborkát, néhány dologgal csökkenthetjük a keseredés esélyét.
Ügyeljünk az egyenletes vízellátásra, különösen nagy melegben.Ne hagyjuk a növényt tartósan kiszáradni.A talajtakarással segíthetjük a talaj nedvességének megőrzését.Érdemes olyan fajtát választani, amelyet alacsony keserűségűként, illetve keserűségre kevésbé hajlamosként nemesítettek.Figyeljünk a növény általános állapotára, mert a betegségek és kártevők is stresszt jelenthetnek számára.
A jó hír tehát az, hogy a keserű uborka nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamit rosszul csináltunk. A nyári hőség és a vízellátás változása önmagában is elég lehet ahhoz, hogy a növény keserűbb termést hozzon.
A legfontosabb szabály: bízzunk az ízünkben
Az uborkánál a keserűség általában nem romlás jele, hanem egy természetes növényi vegyülethez, a kukurbitacinhoz kapcsolódik. Enyhe keserűségnél a héj és a szár felőli rész eltávolítása javíthat az ízen.
De ha egy uborka feltűnően és erősen keserű, ne próbáljuk megmenteni. Inkább dobjuk ki.
A növény ugyanis szó szerint megpróbálhatja közölni velünk, hogy ezúttal nem ő lesz a salátánk főszereplője.
Kapcsolódó cikkünk
Augusztus 13. és 15. között ismét önkéntesek szállnak vízre az Ipolyon: idén hatodik alkalommal rendezik meg a Nagy Ipoly-takarítást, amely során a folyó és partjának mintegy 200 kilométeres szakaszát tisztítják meg a hulladéktól. A háromnapos, határon átnyúló akcióban szlovákiai és magyarországi települések, önkormányzatok, civil- és sportszervezetek, valamint magánszemélyek vesznek részt.
A kezdeményezés mára az Ipoly mente egyik legnagyobb környezetvédelmi és közösségi eseményévé vált. A résztvevők nemcsak a folyóban és a partokon felgyülemlett szemetet gyűjtik össze, hanem arra is szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a határfolyó mindkét ország közös természeti kincse.
Három nap az Ipolyért
Az idei akciót augusztus 13. és 15. között tartják. A szervezők a folyó mindkét oldalán várják az önkénteseket, akik gyalogosan a folyóparton, illetve kajakokból és kenukból a vízen is dolgoznak majd. A cél, hogy a mintegy 200 kilométeres érintett szakaszról minél több, az emberi hanyagság miatt felgyülemlett hulladékot eltávolítsanak.
A program nemcsak környezetvédelmi akció. A szervezők szerint fontos része a közösségépítés, a környezettudatos szemlélet erősítése, az Ipoly menti vízi turizmus népszerűsítése és a szlovák–magyar együttműködés erősítése is.
Tavaly közel ötszázan szedték a szemetet
A kezdeményezés méretét jól mutatják a 2025-ös adatok. Az ötödik Nagy Ipoly-takarításon közel 500 önkéntes vett részt, akik mintegy 170 kilométernyi folyószakasz megtisztításán dolgoztak. A programhoz 33 szlovákiai és 13 magyarországi település csatlakozott.
A vízen közel 250 önkéntes dolgozott, a folyópartokon pedig további több mint kétszázan gyűjtötték a hulladékot. A munkához több mint 120 kajakot és kenut használtak.
Bussán például mintegy 65 önkéntes dolgozott a Rárós és Ipolyvarbó közötti, körülbelül 32 folyókilométeres szakaszon.
A számok mögött pedig rengeteg különböző ember áll: helyi lakosok, családok, baráti társaságok, önkormányzati dolgozók, civil szervezetek és sportegyesületek tagjai. Van, aki évről évre visszatér, mások pedig először csatlakoznak az akcióhoz.
Mi kerül elő a folyóból?
Aki még soha nem vett részt folyótakarításban, talán nem is gondolná, mennyiféle hulladék kerülhet egy folyóba. Korábbi Ipoly-takarításokon előkerültek például PET-palackok, üvegek, cipők, papucsok, labdák, műanyag flakonok és egyéb, első pillantásra egészen meghökkentő tárgyak is.
Egy 2021-es, Ipolyság és Helemba közötti akció során például mintegy 15 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze három nap alatt. Akkor nagyjából 63 önkéntes dolgozott az érintett, körülbelül 68 kilométeres szakaszon.
A folyóba kerülő hulladék egy része természetesen nem közvetlenül a vízbe kerül. A partról, árkokból vagy magasabb területekről a csapadék és a vízmozgás is a folyóba sodorhatja, ahonnan aztán az áramlás továbbviszi. Ezért egy folyó tisztaságának megőrzése nem csupán a közvetlen vízparton élők felelőssége.
Az Ipoly összeköt, nem elválaszt
Az Ipoly különleges helyet foglal el a régió életében: hosszú szakaszon a szlovák–magyar határt követi, így a folyó két oldalán élő közösségek mindennapjaiban is összekötő szerepet tölt be.
Éppen ezért a Nagy Ipoly-takarításnak van egy olyan üzenete is, amely túlmutat a szemétszedésen. A folyó nem áll meg az országhatárnál, ahogy a benne úszó hulladék sem. Ha az egyik oldalon szemetet dobunk a természetbe, annak következményeit a másik oldalon is érezhetik.
A kezdeményezés története jól példázza, hogy a környezetvédelem képes olyan közös ügyet teremteni, amelyben nem számít, melyik oldalon élünk.
A tisztább folyó a turizmusnak is jót tesz
Az Ipoly nemcsak természeti érték, hanem a vízi turizmus számára is egyre érdekesebb célpont. A 2018-ban elindított, határon átnyúló Egy folyóban evezünk projekt keretében több Ipoly menti településen kikötők épültek, és kajakokat, kenukat is beszereztek. A fejlesztések egyik célja az Ipoly vízi turizmusának fellendítése volt.
A Nagy Ipoly-takarítás során használt eszközök egy része is ehhez a korábbi együttműködéshez kapcsolódik. Így a kezdeményezés egyszerre szolgálja a folyó megtisztítását és azt, hogy minél többen fedezzék fel az Ipoly különleges természeti környezetét.
Nemcsak három napra kellene vigyázni rá
A Nagy Ipoly-takarítás látványos eredményeket hoz, de a szervezők számára valójában az lenne az igazi siker, ha egyre kevesebb hulladékot kellene összeszedniük.
A folyó megtisztítása ugyanis csak a probléma egyik oldalát kezeli. A hosszú távú megoldás az lenne, ha eleve kevesebb szemét kerülne a természetbe. Ha egy palackot nem dobunk el a parton, ha a kirándulás végén mindent magunkkal viszünk, amit hoztunk, és ha a hulladékot a megfelelő helyre tesszük, azzal máris tettünk valamit az Ipolyért.
Az önkéntesek pedig idén is megmutatják, milyen sok mindenre képes egy közösség, ha ugyanazért az ügyért dolgozik.
Augusztus közepén ismét megtelnek a csónakok az Ipolyon. Ezúttal azonban nem azért, hogy bármit is elvigyenek a folyóból, hanem azért, hogy visszaadjanak neki valamit abból, amit az ember már elvett tőle: a tisztaságát.
(Forrás: TASR, Ipolysági Városi Hivatal, Nagy Ipoly-takarítás, Magyarország Kormánya)
Kapcsolódó cikkünk
Újra bekeményít a nyár: pénteken több szlovákiai járásban is 33 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet, miközben az ország valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben. A kettő pedig nem véletlenül jár együtt: a tartós meleg, a szárazság és a csapadékhiány nemcsak a szervezetünket terheli meg, hanem a növényzetet is rendkívül gyúlékony állapotba hozza.
A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) péntekre elsőfokú hőségriasztást adott ki a Malackai, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, az Érsekújvári és a Lévai járásra. A figyelmeztetés 13 és 19 óra között lesz érvényben, a hőmérséklet pedig ezeken a területeken elérheti a 33 fokot.
A forróság miatt azonban nemcsak a napszúrástól vagy a kiszáradástól kell tartanunk. A száraz növényzetben egy eldobott cigarettacsikk, egy figyelmetlenül használt grill vagy egyetlen őrizetlenül hagyott parázs is komoly tüzet indíthat el.
Az egész országban fokozott a tűzveszély
A Tűzoltó- és Mentőszolgálat (HaZZ) augusztus 12-én arról tájékoztatott mindenkit, hogy Szlovákia valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben, és rendkívül magas a tüzek kialakulásának kockázata. A hatóság szerint a magas hőmérséklet, az aszály és a szárazság jelentősen növeli a tűz keletkezésének és gyors terjedésének esélyét.
A szlovák belügyminisztérium is rendszeresen arra figyelmeztet, hogy a forró, száraz nyári időszakban különösen nagy körültekintésre van szükség a természetben. A minisztérium szerint a tűzveszélyes időszakban a legfontosabb a megelőzés, hiszen a természetben keletkező tüzek rövid idő alatt nagy területre terjedhetnek át.
Most inkább ne grillezzünk az erdőben
A HaZZ kifejezetten azt kéri, hogy ilyen szárazságban ne grillezzünk a természetben vagy az erdőben. Tüzet csak az erre hivatalosan kijelölt helyeken szabad gyújtani, és minden esetben figyelembe kell venni az adott település vagy önkormányzat érvényes szabályait is. Ezek ugyanis a fokozott tűzveszély idején további korlátozásokat vezethetnek be, akár teljesen meg is tilthatják a tűzgyújtást bizonyos területeken.
A száraz növényzet égetése különösen veszélyes. A szlovák tűzvédelmi szabályok egyértelműen tiltják a füvek, cserjék és fák növényzetének felégetését, a belügyminisztérium pedig arra figyelmeztet, hogy az ilyen tüzek nemcsak jelentős anyagi károkat okozhatnak, hanem emberéletet is követelhetnek.
A hivatalos adatok szerint 2010 és 2024 között több mint 26 ezer olyan tűzesetet regisztráltak Szlovákiában, amelynek hátterében a fű és száraz növényzet felégetése állt. Ezek a tüzek hat ember halálát okozták, további 34 ember pedig megsérült.
A hőség a szervezetet is megterheli
Miközben a természet a szárazsággal küzd, a szervezetünknek a magas hőmérséklettel kell megbirkóznia. A nagy meleg különösen megterhelő lehet a kisgyermekek, az idősek, a várandós nők, valamint a szív- és érrendszeri, légzőszervi vagy egyéb krónikus betegséggel élők számára.
A hőség fejfájást, szédülést, hányingert, gyengeséget és levertséget okozhat, súlyosabb esetben pedig hőártalom is kialakulhat. A szlovák belügyminisztérium a nyári hőhullámok idején azt tanácsolja, hogy a legmelegebb órákban lehetőleg kerüljük a tűző napot és a megerőltető fizikai tevékenységet.
Akkor is igyunk, ha nem vagyunk szomjasak
Hőségben különösen fontos a rendszeres folyadékbevitel. Nem érdemes megvárni, amíg megszomjazunk, hanem napközben folyamatosan pótoljuk a folyadékot. A szabadban végzett fizikai munka vagy sport közben még nagyobb figyelmet kell fordítani erre.
A könnyű, szellős ruházat, a fej védelme és az árnyékos helyen való rendszeres pihenés szintén segíthet átvészelni a legmelegebb órákat. Aki teheti, a komolyabb fizikai munkát és sportolást inkább a kora reggeli vagy késő délutáni órákra időzítse.
Gyerek és háziállat soha ne maradjon az autóban
A forró napokon különösen fontos szabály, hogy gyermeket és háziállatot még rövid időre se hagyjunk a leparkolt autóban. Az utastér hőmérséklete nagyon gyorsan veszélyes szintre emelkedhet akkor is, ha odakint még nem tűnik elviselhetetlennek a meleg.
Ha pedig valaki a hőségben rosszul lesz, ne legyintsünk rá. Vigyük hűvös, árnyékos helyre, próbáljuk meg lehűteni, és súlyos tünetek esetén kérjünk azonnal segítséget. A zavartság, ájulás, eszméletvesztés vagy görcsroham már sürgős ellátást igényel.
Most tényleg minden apróság számít
A következő napokban tehát egyszerre két dologra is érdemes odafigyelnünk: magunkra és a környezetünkre. A hőségben ne becsüljük alá a szervezet jelzéseit, a száraz természetben pedig ne becsüljük alá egy apró figyelmetlenség következményeit.
Egy cigarettacsikket se dobjunk el, tüzet ne gyújtsunk tiltott helyen, a grillt pedig most inkább hagyjuk olyan helyre, ahol annak használata hivatalosan is megengedett és biztonságosan ellenőrizhető.
A nyár még tart, de ahhoz, hogy valóban élvezhessük, most egy kicsivel több odafigyelésre van szükség.
(Forrás: TASR, SHMÚ, Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
