Megkérdeztem az MI-t, és… Kulcsár Péter2026. 09. 06., v – 18:58
Feltettem egy triviális kérdést a mesterséges intelligenciának. Egy természetes alapanyagú, zsályás dezodorról kérdeztem. A válasz kompetensnek tűnt: összetétel, hatásmechanizmus, tanúsítványok, adatok az alumíniumsókról. Aztán jött a rövidzárlat. Azokat az összetevőket, amelyekről nem álltak rendelkezésre kiterjedtebb klinikai vizsgálatok, a „valószínűleg nem hatékony” csoportba sorolta. Hasonlóan reagált a hajhullás elleni készítmények esetében is.
A tudományos gondolkodás azonban finomabb megkülönböztetésen alapul. A komoly megközelítés legalább három kategóriával dolgozik: bizonyított, nem bizonyított és cáfolt. Ezeket a szavakat nem lehet összekeverni. Aki összekeveri őket, hasonló hibát követ el, mint azok, akik elutasítják a tudományt, csak éppen a másik oldalról.
A bizonyíték hiánya nem jelenti a hatás hiányát, hanem csupán azt, hogy egyelőre nem tudunk eleget.
A kozmetika területén ez a különbség különösen fontos. Egy gyógynövénykivonat olyan szinten történő tesztelése, amely kielégítené a szigorú, bizonyítékokon alapuló orvostudományt, sok pénzbe kerül. És ha egy termék mögött nincs szabadalom vagy erős kereskedelmi érdek, gyakran nem a hatás hiányzik, hanem a motiváció a költséges kutatás finanszírozására. A gyenge adatbázis ezért önmagában nem azt jelenti, hogy valami „nem működik”, hanem inkább azt, hogy „nincs elég kiindulópontunk a vitathatatlan következtetéshez”. Természetesen azt sem állíthatjuk, hogy minden, amit még nem vizsgáltak meg alaposan, egyformán jó. Van, ami biológiailag hiteles, és van, ami csak szépen becsomagolt marketing.
David Hume skót filozófus már a 18. században, az Emberi értelem vizsgálata című művében a következő mondattal fogalmazta meg ezt: „A bölcs ember a bizonyítékokhoz igazítja meggyőződését.” Vagyis: kerülni kell a vak hitet minden feltételezésben és a hideg elutasítást is minden iránt, ami még nem jelent meg lektorált folyóiratban. A szilárd alapok erős meggyőződést tesznek lehetővé. A gyengébb adatok óvatosságra intenek. Bertrand Russell angol filozófus az „Ateista vagyok vagy agnosztikus?” című szövegében elegánsan összefoglalta ezt a megközelítést:
„Az, hogy nem vagyunk teljesen biztosak valamiben, szerintem a racionalitás egyik lényeges jellemzője.” Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a bizonyosságnak fokozatai vannak. Éppen a közöttük való megkülönböztetés képessége képezi az ésszerű ítélet magját. A teljes szkepticizmus sehová sem vezet. Az értelem nem az elutasítással kezdődik, hanem a pontos mérlegeléssel.
Pontosan ez hiányzik nekem gyakran az algoritmusokkal és az emberekkel folytatott beszélgetések során. Amikor egy ember vagy a mesterséges intelligencia tudományosnak tűnik, néha rövidítést használ. Minden, amit nem vizsgáltak meg alaposan, átkerül a „valószínűleg nem igaz” feliratú mappába, és úgy tesznek, mintha ezzel elvégezték volna az intellektuális munkát. Csakhogy az óvatosság több erőfeszítést igényel. Tudni kell, mikor kell hinni, mikor kételkedni, mikor várni, és mikor kell nyugodtan elengedni valamit a fejünkből.
A szerző a Plus 7 dní munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
