Útravaló – 2026. szeptember 6., évközi 23. vasárnap

Útravaló – 2026. szeptember 6., évközi 23. vasárnap

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Szeptemberben Sárai-Szabó Kelemen bencés rendi szerzetes ad útravalót.

A mai evangélium örömhíre, hogy Jézus reálisan gondolkodik, és azt akarja, hogy az emberek kapcsolatban maradjanak egymással, közösen építsék Isten országát. Ezekiel prófétának ezt mondja Isten: „őrnek állítalak”. Nagy Szent Gergely pápa így elmélkedik erről a kijelentésről: „Érdemes felfigyelni arra, hogy akit az Úr igehirdetésre küld, azt őrnek mondja. Az őr pedig mindig kiemelkedő ponton áll, hogy már messziről meglássa, bármi közeledik. És akit a nép őrének tesznek meg, annak egész élete folyamán a magasban kell állnia, hogy gondoskodása valóban hasznos legyen.” De nemcsak az igehirdetőkre vonatkozik ez, hanem mindegyikünkre. Bennünket is őrnek állít Isten, arra hív, hogy családunk, embertársaink őrei legyünk: vigyázzunk rájuk, és figyelmeztessük őket. Jó, ha újra és újra tudatosítjuk magunkban, hogy a szeretet legnagyobb ellensége nem a gyűlölet és a szeretetlenség, hanem a közöny. Az, amikor már nem is érdekel, hogy mi történik a másikkal. Sajnos a közöny nagyon is elterjedt köztünk. Mai világunk legnagyobb baja talán az, hogy már szinte semmi nem érint meg bennünket. Érzékennyé kell válnunk a másikra, bajára, szenvedésére, örömére. Ez az együttérző érzékenység fájdalmas és zavaró is lehet, mert nyugtalanító érzés: „Hogyan segítsek? És mi fog történni azután?” De tudnunk kell: kereszténységünk csak akkor lesz életteli, valódi, ha megtaláljuk magunkban ezt az érzékenységet, s ha merjük vállalni a szeretet kockázatát. Ez a szeretet pedig tágítja az ember szívét, nem beszűkíti. Nagyon is józan Szent Pál figyelmeztetése a szeretetről: nem lehet, hogy állandóan csak én adjak, hogy mindig csak én tegyek a másikért. Nagyon fontos a kölcsönösség. Meg kell tanulnunk szeretetet adni és elfogadni is. Meg kell tanulnunk köszönetet mondani és udvariasnak lenni is. A keresztény embernek sugárzónak kell lennie, olyannak, aki érzékenységével, lelki finomságával tudja, hogy a legkisebb figyelmesség, mosoly is sokat számít. Minden emberi közösségben adódnak súrlódások, Jézus is tisztában van ezzel. Ha valakire panaszom van, szépen, türelmesen kell igyekeznem tisztázni vele a dolgot. Jézus és a jézusi szeretet megnyugtatóan reális: van, hogy semmi sem használ, előfordulhat, hogy egy kapcsolat sajnos végleg tönkremegy. Ám amíg idáig eljutunk, addig sok lehetőség adódik arra, hogy a kapcsolat alakuljon, változzon. Jézus nem egy csoportdinamikával foglalkozó szakember, hanem Isten Fia, aki a vallásos ember életét véglegesen meg akarja változtatni. A benne hívőket egy közösségbe akarja gyűjteni, de nemcsak azért, hogy szórakoztassák, megerősítsék egymást, hanem hogy együtt legyenek a Mester követői. Keresztény életünk nem annyira azon múlik, hogy milyen a pap, akit hétről hétre látunk, és milyen körülöttünk a többi ember, hanem azon, hogy felismerjük-e: Krisztus itt van közöttünk. Mindenkinek el kell jutnia odáig, hogy megértse, Krisztus közöttünk van. Eszerint kell alakítanunk az életünket, cselekedeteinket: reálisan gondolkodva, együttérzően és kölcsönös szeretetben.

Hírdetés

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »