Az arcfelismerő rendszerek terjedésével egyre fontosabb kérdés, hogy hol és milyen feltételekkel alkalmazhatók ezek a technológiák. A témáról rendezett „állampolgári gyűlés” céljáról és az MI-alapú megfigyelés hazai megjelenési formáiról Dojcsák Dalma, a TASZ szakértője beszélt az InfoRádióban.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) azt tapasztalja hogy az új technológiák olyan gyorsan terjednek – nemcsak Magyarországon és nemcsak Európában, hanem az egész világon –, hogy a legtöbb állampolgárnak nehezére esik lépést tartani a változásokkal, az pedig, hogy ezekről részletes véleményük legyen, és akár kritikusan is gondolkodjanak róla, az pedig még ritkább.
Márpedig ha a polgárok nincsenek tisztában azzal, hogy a technika milyen veszélyeket hordoz magában a saját életükre vagy a demokráciára nézve, akkor arra még kevesebb esély van, hogy a döntéshozókat, akik ezeket a technológiákat szabályozzák, képesek legyenek befolyásolni, rábírni arra, hogy olyan döntéseket hozzanak, olyan szabályokat alkossanak, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat.
Mint Dojcsák Dalma (TASZ), a téma szakértője az InfoRádióban elmondta: az a fajta „citizen assembly” (közösségi gyűlés), amit szerveztek, kettős célt szolgált:
Vannak például arcfelismerők, amelyekkel a fő probléma az, hogy még a jelenlétükről sincs semmilyen információ, ráadásul ezeknek a technológiáknak az állami vagy akár a polgári felhasználása még nem eléggé szabályozott ahhoz, hogy teljesen átlátható legyen a hétköznapi emberek számára, hogy ezt ki és pontosan hogyan használja.
„Lehetett arról hallani az elmúlt hónapokban, hogy embereket különböző bűncselekmények elkövetésével gyanúsítottak meg kamerafelvételek alapján; olyan embereket, akik azon a napon, abban az időpontban az országnak egy teljesen másik pontján tartózkodtak, mégis valamilyen módon a rendőrség arra jutott, hogy azon a kamarafelvételen ők látszanak. És minden jel arra enged következtetni, hogy valamilyen mesterségesintelligencia-alapú arcfelismerés történt, és egy ilyen szoftver hibásan dobta ki, hogy az illető személy volt az elkövető, holott semmilyen más bizonyíték nem utalt erre” – hozta fel példaként.
A TASZ, mint beszámolt róla, többek között olyan adatigényléseket küld a különböző hatóságoknak, amiből próbálják kideríteni, hogy milyen arcfelismerő rendszereket és akár mesterségesintelligencia-alapú szoftvereket használnak-e a magyar bűnüldözésben.
A cikk Janovitz Bálint interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
