Gyökössy Endre (1913–1997) református lelkész, pszichológus, író nagy sikerű könyve hat kiadást is megélt már, de az olvasók érdeklődése változatlan iránta. Ezért a Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában újra megjelentette a kötetet.
Gyökössy Endre édesanyja katolikus, költő édesapja református volt. Gyermekkorára mindig úgy emlékezett vissza, hogy a legtisztább és legteljesebb ökumenében nőtt fel, soha nem érezte, hogy a szülei különböző keresztény felekezethez tartoznak.
Könyvének bevezetőjében így fogalmaz: „Az élő házasságnak van fogantatása, növekedése, gyermek-, serdülő-, felnőtt- és öregkora. Lehetnek betegségei, és éppen úgy meg is halhat, mint minden más élő test. Akkor fogan, amikor egy férfi és egy nő kiválasztó szeretettel megszereti egymást – amelyre talán csak nekünk van külön szavunk: szerelem. De mi ez a szerelem, ez a sodró erejű, a kizárólagosság igényével fellépő, osztozkodást nem tűrő érzés? Általában az ismerkedéssel kezdődik. Tetszenek egymásnak, ezért folytatódik, ápolják az ismeretséget. Majd az ismeretségből egész lényüket betöltő felismerés lesz: Ő az! Ő az, és senki más! Mikor igent mondanak egymásnak, s ezt érzik is, ez egyben nemet is jelent minden más férfi és nő felé. Ha olyan igent mondunk választottunknak, amely nem jelent nemet is mindenki más felé, az: »nemtelen« igen.”
A szerző állítja: a házasság olyan új egység, amely élő közösség is, „lakás-, munka-, gazdasági, nevelői, hit-, sors- és életközösség. Így több mint szerelem.”
A házasság eltérő vérének négy összetevője van: „Szeretlek, mert enyém vagy (szexus). Szeretlek, mert ilyen vagy (erósz). Szeretlek, mert társam vagy (fília). Szeretlek – mert szeretlek (agapé).” Bármelyik hiányzik, baj lehet a házassággal. Éppen úgy, mint amikor az emberi test vérének összetevőiben és egymáshoz való viszonyában megbillen az egyensúly. Más összefüggésben, de erről beszél János apostol is első levelében: „A teljes szeretet kiűzi a félelmet” (4,8). A református lelkész szerző hozzáteszi: valóban, ahol teljes a szeretet, ott lehet félelemmentes az élet és a házasság is.
Elemzéséből kiderül: az agapé teszi teljessé és fogja egybe a három értékelő szeretetet, a szexust, az erószt és a fíliát. „Mert az agapé nem értékel. Azért szeretlek, mert – szeretlek. Úgy szeretlek, ahogy vagy. Téged adott az Isten, hogy szeresselek, ezért akkor is szeretlek, ha nem vagy szeretetre méltó. Szeretlek, annak ellenére is, hogy…” Itt bármi következhetne a felsorolásban, de ez a szeretet éppen azért nem sorol fel, és „nem rója fel a gonoszt”, mert agapé.
És a házasság vérét ez védi mindenféle külső és belső fertőzéstől. Sőt, nemcsak védi, hanem ki is pótolja a kényszerű hiányosságokat, s így életképessé teszi.” Egy Éva nevű férjes asszony mondta: „Alig néhány hónappal házasságkötésünk után súlyos női betegség támadott meg. Évekig nem élhettünk házaséletet. Hívő férjem mindent remélő, hosszútűrő szeretete és megható hűsége többet gyógyított állapotomon, mint bármely gyógyszer. S mire meggyógyultam, Krisztus követője lettem magam is.”
Könyvében Gyökössy Endre szól a házasság betegségeiről is. Mint minden testnek, a házasságnak is lehetnek torzulásai. Ilyen a kétfejű házasság. „Hideg házasság az ilyen, mert – szívtelen. Az, mert az asszony elsősorban fej akar lenni. Állandó hatalmi harcok dúlnak az ilyen házasságban. Feszültségek az utolsó szó jogáért, s keserűségek a mindkét oldalról elmaradt, mindig a másiktól várt első szó, a »bocsáss meg” hiánya miatt… Nincs békességük, csak fegyverszünetük.” A lelkész fölteszi a kérdést: gondoltunk-e már arra, hogy a férfi nemzi a gyermeket, az asszony kihordja és megszüli. Igen gyakran – szellemi területen – a nőből pattan ki egy ötlet, ihlető szikra, s ezt a férfi fogadja be, hordja ki, szüli meg. Így is egyek és egyenértékűek.
A könyv írója leszögezi: a jó házasság tulajdonképpen mindig háromszög is. „Egy férfi, egy nő és egy közös eszmény háromszöge. Hitünk szerint
Az űr, a vákuum mindig vonz. Előbb-utóbb beszívhat oda valakit, s kialakulhat a francia bohózatokból és a hétköznapok tragédiáiból jól ismert családi háromszög. Vagy az üresen maradt harmadik helyen valaki helyett – valami jelenik meg: unalom, munkába menekülés, enyhe undor, esetleg valamilyen szenvedély.”
A református lelkész három pontban fogalja össze, hogy milyen a jézusi életből fakadó és táplálkozó házassági és családi élet. Első tétel: Boldogok azok a házasságok, amelyekben el tudják viselni (szenvedni) egymást szeretetben (Ef 4,12). Beletartozik ebbe a veszekedés nélküli jó vitatkozás is. Enélkül unalomba vagy hallgatásba fullad minden emberi kapcsolat, így a házasság is. Második tétel: az ilyen vagy majdnem ilyen házasságban alakulhat ki az a fészekmeleg, amelyben a gyermekek rejtettségben, biztonságban érezhetik magukat. Ahol az anya „ANYA, édesanya. A szó valódi és átvitt értelmében nem szűkkeblű.” Ahol az apa „APA, a jó feltételeket adó és szabó szeretet”. Harmadik tétel: ahol ilyenek – vagy majdnem ilyenek – a szülők, abban a családban egész életükre szóló, azaz életre való jó modellt, viselkedést, mintát kaphatnak a gyerekek.
Gyökössy Endre felidézi: lelkésznövendék korában megkérdezte az éppen Beethoven életéről szóló könyvet olvasó nagymamájától, hogy egy egyszerű szarvasi iparosember felesége hogyan mert tíz gyermeket vállalni. A nagymama így válaszolt: „Mondd, te papfióka, mi lenne, ha éppen apádat nem vállalom? Akkor te sem lennél, és ki kísérne engem utolsó utamra, és ki mondana el felettem egy Miatyánkot? Egyébként mi nagyapáddal mindig optimista és reménykedő emberek voltunk, s Jézusnak azt a mondását komolyan vettük, hogy »elég minden napnak a maga baja, majd a holnap aggodalmaskodik magáért«… Így neveltük fel a gyerekeinket is, tisztes szegénységben és becsületben, és te tudod, hogy mindegyik megállta a helyét az életben, egymást segítve, taníttatva, amikor mi már öregek lettünk. Látod, most is Beethovent olvasom, aki süketen írta meg a legnagyobb szimfóniáját – nem adta fel ő sem, és mi sem. Bármi volt, bármi történt, nagyapáddal felneveltük a gyerekeinket – mégis. Ez a mégis volt a jelszavunk…”
Gyökössy Endre vallja: „Reményünk a család.” Dante szavai szerint a pokol kapuján ez a felirat áll: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” „Nos, ha a reménytelenség a pokol kapuja, akkor a reménység – valami mennyeié” – fűzi hozzá a pszichológus szerző, s kifejti: igaza van azonban a mélylélektannak, hogy van kollektív projekció, kivetítés is. Ha sokan és reménytelenül poklot látunk, „pokolra kell szállnunk. Ám ha reménysugarakat látunk, ha a jövő családjára gondolunk, akkor a remény sugaraiban indulunk előre és fölfelé.”
A könyv művészi borítóterve Klesitz Piroska munkáját dicséri.
Gyökössy Endre: Ketten – hármasban. Házasság- és családlélektan
Magyar Kurír, 2026
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
