Ha a kedves olvasó már fejét adta arra, hogy temetőkben régi sírfeliratokat böngésszen, netán sűrűn benőtt, bozótos területen is kutakodott sírok, sírhelyek után – minden bizonnyal kedvvel veszi kezébe, és forgatja Csáky Károly könyveit. Kereken egy évtizede a Temetőjárás I-II. kötetében invitálta olvasóit efféle vállalkozásra.
2025-ben Nemesi-polgári sírok és temetkezési helyek I. címmel megjelent kiadványában a történelmi Hont és Nógrád vármegye 13 településén fellelhető, az Úr hajlékában lévő kriptákban, sírboltokban, temetői sírokban, sírjelek alatt, illetve kápolnákban, kápolnaszerű kriptákban eltemetett több mint harminc nemesi vagy polgári család mintegy félszáz tagjának nyugvó helyét és portréját rajzolta meg.
Ennek folytatása a nyáron megjelent második kötet. A szerzővel együtt e sorok írója is vallja előszavának bevezető gondolatait: „ A múltat vallatni kell, mert ha ezt nem tesszük, elnémul, elfelejtődik, s képletesen megszűnünk mi magunk is létezni. Kutakodnunk kell tehát, aminek pedig sokféle módja lehet. Ilyenek többek közt a temetőjárásaink, a síroknál, sírkerteknél, a régi kriptáknál tett csendes főhajtásaink, a jeles őseink előtti szellemidézéseink.
Az emlékezetet ébren kell tartani: mindazt, amit a sírok magukba zárnak, ki kell valahogy nyitnunk. Mert az ősök nem akkor halnak meg, amikor szívük dobogása leáll. Hanem akkor, mikor utódaik megfeledkeznek róluk; szellemiségüket már képtelenek megidézni, a múltismeret és a kegyeletadás nehezükre esik.” (5. o.)
Az újabb kötet ugyancsak a honti, nógrádi tájakon megbúvó két tucat településünk mintegy 60 családjának, jeles, neves személyiségének temetkezési helyét mutatja be, felvázolva egyúttal életútjukat is.
Kiket emelhetnénk ki ebből a gazdag panteonból?
A Kripták, kriptaszerű építmények címet viselő első fejezet Hont és Nógrád vármegye néhány kiváló nemesi családjának nyughelyéről tudósít.
Az Ebeczki Tihanyi Tamás udvari tanácsos által építtetett kiscsalomjai, ma már lezárt kriptában számos családtag között ott nyugszik Mikszáth irodalmi hőse, Tihanyi Ferenc temesi főispán, gróf is.Az egyik palásti sírbolt ad végső nyughelyet a helyi születésű draskóczi és jordánföldi Ivánka Istvánnak, Hont vármegye és Selmecbánya, Bélabánya utolsó főispánjának.A hajdan kastélyos falunak is nevezett Lontón a Jekelfalussy–Podhorszky család kriptájában két jeles személyiség hamvai is nyugszanak: Jekelfalussy Lajos volt honvédelmi miniszteré, valamint Jekelfalussy József statisztikus akadémikusé, az Országos Statisztikai Hivatal igazgatójáé.Madách Imre és a család eredeti nyughelyének, valamint az alsósztregovai Madách-síremléknek és az alatta lévő kriptának sorsát tárja elénk a fejezet záró írása.
Nemesi-polgári sírok és temetkezési helyek II. borító
A Nemesi-polgári sírok és papok temetkezési helyei Ipolyságon című fejezetben hét jeles, Ipolysághoz kötődő személyiség: Balogh Imre cigányprímás; Halmay László volt főszolgabíró, a sági főgimnázium nagy támogatója; Héderváry Antal ügyvéd és felesége, Trautwein Franciska; Gödör Kapisztrán János bencés szerzetes, gimnáziumi tanár; Poliakovits Iván bozóki plébános; Stéger Imre teológus plébános és Honti Henrik fiatalon elhunyt ipolysági író nyomába kalauzol bennünket a szerző.
A harmadik fejezetben további tíz, Hontban és Nógrádban működött jeles pap sírjának helyéről és működésükről olvashatunk.
Viszolajszky Károly neves elődjét, Fábián János egyházi írót követte Alsószemeréd plébániáján, s nyugszik a helyi temetőben; Nagymaros szülötte, Ferenczy György a szülőföldhöz tartozó Ipolyszalkának évtizedeken át megbecsült plébánosa hívei körében lelt nyughelyet; az ipolysági születésű Bussay Tivadar is szülőföldjén, Ipolynyéken fejezte be földi pályáját; a nógrádi Óvár temetőjében három helyben szolgált plébános atya – Lestár István, Németh Géza és Bartus Lajos – mellett a falu szülöttének, Benkocs Gábor főtisztelendőnek a sírját is megtaláljuk; bánkházai Szecsey Ferenc plébánosnak, egyházi írónak Felsőtúr volt az utolsó plébániája, s vált így annak temetője nyughelyévé; az inámi temetőben nyugvó Lénár Károly esperesplébános, pápai káplán, valamint Hídvégi (Hlavács) József ipolyhídvégi születésű, s a helyi temetőben nyugvó atya az 1950-es évek vallásüldözésének mártírjai.
A negyedik fejezet sokat sejtető címe szerint Mikszáth Kálmán palócföldi halottainak nyomába eredhetünk.
A szklabonyai temetőben a szülők, Mixádt János és neje Veres Mária és a kis Mariska, az ebeckiben ismerősei és nógrádi barátja, Tersztyánszky Mihály, Horpácson özvegye és sógornője nyugszik; fiának, Jánoskának csak a síremléke található itt; ugyanakkor Kálmán fia, menye és unokája, Antal, itt találtak nyugvó helyre; A nagy palócíró egykori selmeci líceumbeli sírját – Breznyik Jánosét és Jezsovics Károlyét Selmecbányán az evangélikus temetőben találjuk, míg két honti diáktársáét Paláston (Murányi Ödön) és Tesmagon (Folkusházy Sándor).
A záró fejezet további hat település temetőjének felkeresésére invitál.
Neves írónk, Krúdy Gyula őseinek nyughelyét Szécsénykovácsiban, Mányik Ernesztina, a fiatalon elhunyt fennkölt lelkű énekesnő síremlékét Vámosmikolán, Szokolyi Alajos olimpikonunk, jeles közéleti ember, mecénás sírját Bernecebaráti Felső temetőjében találjuk; az egeg-királyfiai régi temetőben egykor nemes Földváry sz. Halács Anna keresztet emeltetett, a család néhány tagjának sírja, valamint az Oberndorff család síremlékei találhatók itt; Gyerken Czobor László Hont vármegye alispánja, Ipolykeszin Kondor József földbirtokos, Szentgyörgyi Horváth Mihályné nádasi Tersztyánszky Mária nemesasszony, továbbá Gyürky Medárd, a honti közélet jeles alakjának sírját kereshetjük fel.
Lehangoló látvány környezetében elhanyagolt, töredezett, olvashatatlan síremlékekkel találkozni. Több generáción keresztül fennmaradt, több százéves sírjelek esetében ez magyarázható azzal, hogy a felmenők feledésbe merültek, a leszármazottak pedig szétszéledtek a nagyvilágban.
A szülőföldnek, a településeknek és közösségeiknek viszont emlékezetében őriznie kell(ene) jeles alakjait, akik egykoron maradandót alkottak, s síremlékeiket védenie, óvnia. Csáky Károly munkássága ösztönzőleg hathat az efféle törekvésekre, egyúttal megszívlelendő jelenünk és a jövendő számára.
Megjegyzésre méltó továbbá, hogy szerzőnknek segítője is akadt. A szemfüles olvasó is észreveheti, hogy a síremlékek szövege feljavított. Köszönhető mindez a modern eljárásoknak, és írónk 12 éves unokájának, Zoltánkának.
(Csáky Károly: Nemesi-polgári sírok és temetkezési helyek II. Magánkiadás, Ipolyság, 2026.)
Koczó József helytörténész, Vámosmikola/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
