Vincenzo Bordo OMI a Fides missziós hírügynökségnek számolt be a dél-koreai utcagyerekekkel, hajléktalanokkal, idősekkel végzett szolgálatáról „egy gyorsan változó társadalomban, ahol folyamatosan új formái jelennek meg a szegénységnek”. Mindezeket a tapasztalatokat a Vi aspetto a Seoul (Várlak titeket Szöulban) című könyvében írta le, amelyet szeptember 1-jén mutattak be Rómában.
„Dél-Koreában becslések szerint 250 ezer utcagyerek él. Ez egy hatalmas szám. Ezért ezt mondtuk magunknak: ha ők nem jönnek hozzánk, akkor mi megyünk hozzájuk” – fogalmazott Vincenzo Bordo OMI (Congregatio Oblatorum Missionariorum BMV Immaculatae, Szeplőtelen Szűz Missziós Oblátusai) a Fides hírügynökségnek, aki immár 36 éve szolgál misszionáriusként az országban. Így született meg az Azit nevű kezdeményezés, amely munkatársait és önkénteseit kiküldi az utcára, hogy az ott élő fiatalokkal találkozzon, és felajánlja nekik a gyógyulás és a társadalomba való visszailleszkedés útját.
„Délután 4-től este 11-ig busszal járjuk körbe a várost, utcagyerekeket, fiatalokat keresve. Azon vagyok, hogy az Azit Dél-Korea minden egyházmegyéjében jelen legyen, és nagyon örülnék, ha az egyetemes Egyház számára is üzenetté válna. Az Azit Jézus módszere. Amikor ő elkezdte szolgálatát, nem épített templomot Názáretben, és nem arra várt, hogy jöjjenek az emberek, hanem kiment Palesztina utcáira, hogy emberekkel találkozzon és velük legyen.
A szegényekben, az egyedül élő idős emberekben, a hajléktalanokban, az utcagyerekekben és azokban az önkéntesekben, akik mások szolgálatának szentelik magukat, megláttam Istent. Éreztem Őt. Találkoztam vele, és Ő magához ölelt.
Egy januári estén – ebben az időszakban rendkívül hideg van az országban – szendvicsekkel és tejjel teli hátizsákokkal jártuk a környéket, hogy megkeressük hajléktalan barátainkat. Emlékszem egy nagyon beteg férfire. Azt mondtam neki: »Sajnálom, hogy ilyen rosszul érzi magát.« Erre ő így válaszolt: »Nem, atyám. Az élet gyönyörű.« Ez a hajléktalan férfi mondta egy papnak, hogy az élet gyönyörű. Az a férfi az egyik tanítómesterem lett. Segített abban, hogy mélyebbre hatoljak az életbe, és felfedezzem, mi az, ami igazán számít.”
Ezek a tapasztalatok az Anna Házában öltöttek konkrét formát: egy olyan központban, amelyet azért hoztak létre, hogy befogadja és kísérje a kiszolgáltatott helyzetben élő embereket.
„Az Anna Háza az utcán élő embereket, utcagyerekeket, fiatalokat, hajléktalanokat és egyedül élő idős embereket támogatja. Számos programot és kezdeményezést szervezünk.”
Naponta körülbelül 500 adag ételt osztanak ki. „Ez egy vacsora a rászorulók számára. Zuhanyzók, fodrász és alapvető ruházati cikkek is rendelkezésre állnak.” Az évek alatt a ház több mint 3 millió adag ételt adott a dél-koreai társadalom legsebezhetőbb tagjainak, és több ezer embert támogatott abban, hogy újjáépítsék az életüket.
A ház második emeletén további szolgáltatások állnak rendelkezésre: „Van egy ügyvédi csapatunk, egy orvoscsoportunk és egy klinika, amely ingyenesen biztosít gyógyszereket. Segítünk az álláskeresőknek, tanácsokkal látjuk el őket, segítünk nekik munkát találni. Emellett zeneterápiát, művészetterápiát és számos egyéb programot is kínálunk. A harmadik emeleten egy hajléktalanok számára kialakított szálló található, ahol 30 ember lakik. A negyedik emeleten pedig egy kis műhelyt működtetünk számukra. A cél az, hogy segítsünk ezeknek az embereknek a társadalomba való visszailleszkedésben.” Emellett tíz bentlakásos otthont hoztak létre az utcagyerekek számára is.
Az évek során az Anna Háza a koreai egyház szemináriumi képzésének egyik helyszínévé is vált. „Az elmúlt időszakban több mint 100 szeminarista töltött itt három–hat hónapot képzésük részeként, és ma már mindannyian papként szolgálnak.” Bordo atya felidézte, milyen meglepetést okozott sok szeminaristának az a valóság, ami gyakran távol esik a szemináriumi élet valóságától. „Azt kérdezték tőlünk: »Vannak ilyen helyek Koreában?« A képzés általában a szemináriumban zajlik, majd hazatérnek, és egy plébániára kerülnek. Ez viszont egy olyan valóság, amely kívül esik az általuk ismert környezeteken.” Számos szerzetes és szerzetesnő is meglátogatta a központot. „Azért jöttek, hogy megnézzék, mit csinálunk, és néhányan hasonló népkonyhákat indítottak, mint a miénk.”
„Amit Ferenc pápa hozott az Egyházba, a szegényekhez való közelséget, azt mi már régóta éltük. Nagyon sokan jöttek megnézni a munkánkat. Talán ez egy kis hozzájárulás volt részünkről az irgalmasság tudatosításához.”
„Véleményem szerint az Anna Házának két funkciója is van – magyarázta Bordo atya. – Az első a szegények segítése. A másik pedig az, hogy ráébressze a koreai társadalmat erre a valóságra.” Havonta körülbelül ezerötszáz önkéntes fordul meg a központban. „Minden hónapban kiválasztunk egy témát az önkéntesek képzéséhez. Az embereket az önkéntes szolgálatra, a megosztásra, a testvériségre, az igazságosságra és a szeretetre neveljük. Így a jótékonyság olyan élménnyé válik, amely átalakítja azokat is, akik szolgálnak.
Évtizedes szolgálatának történeteit, tapasztalatait Vincenzo Bordo OMI a Vi aspetto a Seoul (Várlak titeket Szöulban) című könyvében foglalta össze, amelyet szeptember 1-jén mutattak be Rómában, a Koreai Köztársaság Szentszéki Nagykövetsége által szervezett eseményen. A könyv szorosan kapcsolódik a 2027 augusztusában Szöulban megrendezett ifjúsági világtalálkozóhoz.
„Bordo atya tapasztalatai szorosan kapcsolódnak a 2027-es ifjúsági világtalálkozó előkészületeihez és ahhoz a várakozáshoz, amelyek a világ minden tájáról érkező fiatalok szöuli érkezését övezik – mondta Shin Hyung-sik, Korea szentszéki nagykövete, aki a könyvbemutatót szervezte. – Reméljük, hogy a szöuli világtalálkozó nem csupán XIV. Leó pápa koreai látogatásának fontos alkalma lesz, hanem a fiatalok számára is lehetőséget teremt a hitben való növekedésre és a kulturális párbeszédre, összehozva a világ minden tájáról érkező fiatalokat.
A koreai kormány – tette hozzá a nagykövet – minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy az ifjúsági világtalálkozó sikeresen és biztonságosan megvalósulhasson, és így a világ minden tájáról érkező fiatal számára a találkozás, a béke és a szolidaritás üzenetének megosztására szolgáló alkalom legyen. A Szentszékkel együtt kormányunk továbbra is mindent megtesz a Koreai-félszigeten és az egész világon a béke, az emberi méltóság és a közjó érdekében.”
A könyv címe közvetlenül utal az ifjúsági világtalálkozóra. „Azonban egy másik várakozást is kifejez – magyarázta Bordo atya. – A szegényekét, akikkel nap mint nap találkozunk. A könyv azért viseli ezt a címet, mert oly sokan várják a pápát és az ide érkező fiatalokat. De a szegények is várnak. Nekik is megvannak a saját reményeik és várakozásaik.”
„Kétszer is megadatott nekünk az öröm, hogy fogadhattuk a fiatalok számára szánt jubileumi keresztet. Az egyik alkalommal Anna Háza elé helyeztük. Felkészítettük vendégeinket, akik többségükben sem katolikusok, sem keresztények nem voltak. Imádkoztunk a kereszt előtt, énekeltünk. Fiataljaink, az utcán élők, a szegényeink – mindannyian előrejöttek, megérintették a keresztet, és imádkoztak.
Ezért hiszem, hogy az ifjúsági világtalálkozó mindannyiunknak segíteni fog, beleértve azokat a barátainkat is, akik nem katolikusok, és nem osztoznak hitünkben.”
Így a Várni foglak Szöulban több egy könyvcímnél: ígéretté válik, egy olyan Egyház ígéretévé, amely nem csupán arra vár, hogy az emberek hozzá menjenek, hanem amely úgy dönt, hogy kilép, és találkozik az emberiséggel, akárcsak Jézus a palesztinai utcákon.
Forrás: Fides
Fotó: A Koreai Köztársaság Szentszéki Nagykövetségének Facebook-oldala
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
