Mesterséges intelligencia a divatban: miért lett fontos kérdés az etika és a fenntarthatóság? Károly Beáta2026. 09. 01., k – 11:21
A mesterséges intelligencia egyre több területen jelenik meg a divatiparban is: a tervezéstől a kereslet előrejelzésén át az ellátási láncok működéséig számos folyamatban kaphat szerepet. A technológia terjedésével azonban új kérdések is felmerülnek: ki felel egy algoritmus döntéseiért, mennyire átlátható egy MI-alapú rendszer, és hogyan lehet úgy alkalmazni az új technológiákat, hogy közben a fenntarthatósági és emberi szempontok se szoruljanak háttérbe?
Ezekről a kérdésekről is szó lesz a Globális Fenntartható Divathét (GSFW) jubileumi, 10. konferenciáján, ahol a mesterséges intelligencia etikai vonatkozásai is helyet kapnak a szakmai programban.
Az MI már a divatiparban is döntéseket támogat
A digitális technológiák és a fenntarthatóság összekapcsolódása alapjaiban alakítja át a divatipart. Az úgynevezett ikerátmenet – vagyis a digitális és a fenntartható átalakulás párhuzamos folyamata – nemcsak új üzleti lehetőségeket teremt, hanem olyan kérdéseket is felvet, amelyekre nem lehet kizárólag technológiai szempontból válaszolni. A mesterséges intelligencia például részt vehet a kereslet előrejelzésében, a készletek optimalizálásában vagy akár a generatív tervezésben. A digitális termékútlevelek és az ellátási láncok digitalizációja pedig egyre nagyobb mennyiségű adat kezelését teszi szükségessé.
A technológia önmagában azonban nem garantálja, hogy egy folyamat fenntarthatóbb vagy igazságosabb lesz. Mányi Balázs, a Mesterséges Intelligencia Etikai Fórum (MIEF) alelnöke, címzetes egyetemi docens és a CertEdgeAI alapítója szerint éppen ezért fontos, hogy az MI etikai kérdései ne kizárólag a technológiai és jogi szakmai körökben jelenjenek meg.
„Az MI etikai kérdései kilépnek a szűken vett tech- és jogi diskurzusból”
– fogalmazott Mányi Balázs, aki szerint a divatipar jó példája annak, hogyan kerülhetnek egymás mellé a technológiai, fenntarthatósági és etikai szempontok.
Mit jelent az emberközpontú MI a divatban?
Az egyik fontos kérdés az, hogy milyen szerepet kap az ember a mesterséges intelligenciával támogatott döntésekben. Egy kereslet-előrejelző rendszer például segíthet egy vállalatnak abban, hogy pontosabban tervezze meg a gyártást, ezáltal csökkentve a felesleges készleteket és a hulladékot. Egy generatív tervezési eszköz pedig új lehetőségeket adhat a tervezők kezébe. Mindeközben azonban nem mindegy, hogy ki ellenőrzi ezeket a rendszereket, milyen adatok alapján működnek, és hogyan lehet megérteni vagy ellenőrizni a döntéseiket.
Mányi Balázs szerint az automatizációt nem érdemes önmagában célként kezelni. A technológiának inkább az emberi döntéseket kell támogatnia, miközben a felelősség és az átláthatóság megmarad. Ez a divatiparban a tervezőtől és a gyártási lánc szereplőitől egészen a fogyasztóig több szereplőt is érinthet.
Fenntarthatóság és MI-etika: két külön téma?
Elsőre úgy tűnhet, hogy a fenntartható divat és a mesterséges intelligencia etikája két teljesen eltérő terület. Közelebbről nézve azonban van egy közös pontjuk: hogyan lehet felelős döntéseket hozni olyan rendszerekben, amelyek hosszú távú következményekkel járnak? A fenntartható divat egyik fontos célja az ellátási lánc átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé tétele. Az MI etikai megközelítése hasonló problémát vizsgál az algoritmikus döntéshozatal oldaláról: mennyire érthető, ellenőrizhető és elszámoltatható egy rendszer működése?
Ha a két szempont egymástól függetlenül jelenik meg, új problémák is kialakulhatnak. Egy MI-rendszer ugyanis képes lehet hatékonyabbá tenni egy folyamatot úgy, hogy közben olyan torzításokat vagy átláthatatlan döntési mechanizmusokat vezet be, amelyek korábban nem voltak jelen. Éppen ezért egyre fontosabbá válhat, hogy a technológiai fejlesztések már a tervezésük során figyelembe vegyék az etikai és társadalmi következményeket is.
Erről beszélnek majd a Globális Fenntartható Divathéten
A témát a 10. jubileumi Globális Fenntartható Divathét egyik panelbeszélgetésén is körbejárják. Az „Ikerátmenet: Digitális ökoszisztémák és etikus megfelelés a divatiparban” című beszélgetést Mányi Balázs moderálja. A panel résztvevője lesz Dr. Markovics Milán Mór, a MIEF elnöke és MI-etika kutató, valamint Alessio Gugliotta, az EIT Manufacturing South milánói senior programmenedzsere, Eija Salmi, a Cumulus globális művészeti és design egyetemi hálózat főtitkára, illetve Dr. habil. Csanák Edit, DLA, az Óbudai Egyetem Terméktervezési Intézetének igazgatója.
A beszélgetés egyik fontos kérdése várhatóan az lesz, hogy hogyan egyeztethető össze a technológiai fejlődés sebessége a felelős alkalmazás követelményeivel. Mányi Balázs szerint három konfliktuspont különösen érdekes lehet: a gyors technológiai bevezetés és a szabályozás közötti feszültség, az ellátási láncok átláthatósága és biztonsága, valamint a generatív MI és a kreatív munka kapcsolata.
Utóbbi különösen aktuális kérdés a divatban: hol húzódik a határ aközött, hogy az MI segíti a tervezőt, és aközött, hogy maga a technológia veszi át a kreatív döntések egy részét?
Nem csak technológiai kérdés
A mesterséges intelligencia alkalmazása a divatiparban ezért nem pusztán arról szól, hogy egy vállalat milyen új szoftvereket vagy automatizált rendszereket vezet be. Felmerül a szerzői jog kérdése, az adatok védelme, a munkafolyamatok átalakulása, a kreatív szakemberek szerepe, az ellátási lánc biztonsága és természetesen a fogyasztói bizalom is. A MIEF olyan interdiszciplináris megközelítést képvisel, amelyben a technológiai kérdések mellett jogi, társadalmi, etikai és biztonsági szempontok is megjelennek. A fórum saját meghatározása szerint jogászok, informatikusok, kutatók, pedagógusok, üzleti szereplők és biztonságpolitikai szakértők közös gondolkodására épít.
A divatipar számára ez azért lehet fontos, mert az MI bevezetése ritkán korlátozódik egyetlen technikai problémára. Egy algoritmus működése hatással lehet a gyártásra, a munkára, a fogyasztói döntésekre vagy éppen arra, hogyan használják fel egy tervező munkáját. A kérdés így egyre kevésbé az, hogy használjuk-e a mesterséges intelligenciát, és egyre inkább az, hogy hogyan használjuk felelősen.
Kapcsolódó cikkünk
A divatvilág ritkán engedi be az újoncokat – még ritkábban ünnepli őket azonnal. A kifutók világát általában évek, sőt évtizedek alatt lehet meghódítani, kemény munkával, kapcsolatokkal és rengeteg kompromisszummal. Éppen ezért keltett akkora visszhangot, amikor 2026 tavaszán egy mindössze tízéves fiú saját kollekcióval jelent meg a Paris Fashion Week idején.
Max Alexander nem egyszerűen részt vett az eseményen – jelenléte kérdéseket, vitákat és nem utolsósorban csodálatot váltott ki. Egy olyan világban, ahol a „csodagyerek” címke gyakran túlzó, az ő esete különösen figyelemre méltó: itt ugyanis nem egy ügyes hobbiról, hanem egy professzionális szintű bemutatóról beszélünk.
Egy ikonikus párizsi bemutató
A kollekciót egy ikonikus párizsi helyszínen mutatták be, ami önmagában is erős üzenetet hordozott: ez nem játék, hanem tudatosan felépített alkotói munka.
Max kollekciója mintegy tizenöt darabból állt, és már első pillantásra világossá vált, hogy nem egy gyermeki fantáziavilágot látunk a kifutón. A darabok mögött koncepció húzódott meg: a természet, különösen a virágok formavilága inspirálta őket, miközben az anyaghasználat egyértelműen a fenntarthatóság felé mutatott.
Újrahasznosított textilek, vintage darabok és meglepő – például ejtőernyőből készült – alapanyagok kaptak új életet a kollekcióban.
Ez a fajta gondolkodás már önmagában is érettséget feltételez, különösen egy olyan iparágban, amelyet gyakran ér kritika környezeti terhelése miatt.
Egy karrier, ami játékból indult
A történet azonban nem itt kezdődött.
Max Alexander 2016-ban született Los Angelesben, és a beszámolók szerint már egészen korán, négyévesen elkezdett ruhákat készíteni. Ami más gyerekeknél játék, nála gyorsan szenvedéllyé vált.
Nem rajzolt terveket, nem készített klasszikus vázlatokat – gyakran közvetlenül az anyaggal dolgozik, és azon keresztül alakítja ki a formákat. Ez a fajta intuitív alkotásmód sokkal inkább emlékeztet egy szobrász munkájára, mint egy hagyományos divattervezőére.
Néhány év alatt ez a játék komoly pályává alakult. Saját márkát indított, kollekciókat készített, és még azelőtt több tucat, sőt száz körüli ruhát tervezett, hogy betöltötte volna a tízet.
Korán érkező reflektorfény
Már egészen fiatalon kifutós bemutatókon is szerepelt, és a divatsajtó gyakran a világ egyik legfiatalabb tervezőjeként említi. Munkái fokozatosan bekerültek a nemzetközi divat vérkeringésébe. Nemcsak bemutatókon jelent meg, hanem vásárlókhoz is eljutott, és egyre szélesebb közönség figyelt fel rá.
A reflektorfény tehát nem hirtelen érkezett, hanem egy fokozatosan épülő pálya eredménye volt.
Művészet a kifutón
Az inspirációi sem hétköznapiak. Max gyakran hivatkozik olyan művészekre, mint Vincent van Gogh, Frida Kahlo vagy Yayoi Kusama. Ez a vizuális világ egyértelműen visszaköszön a munkáiban: élénk színek, organikus formák, néha már-már szürreális megoldások jelennek meg a ruhákon. Nem egyszerűen ruhákat tervez – inkább hordható műtárgyakat hoz létre.
A párizsi bemutató mégis új szintet jelentett. A Paris Fashion Week nem csupán egy esemény, hanem a divat egyik legfontosabb globális platformja, ahol a jelen és a jövő trendjei formálódnak. Az, hogy itt egy tízéves tervező saját kollekcióval jelenhet meg, nemcsak személyes siker, hanem iparági szempontból is figyelemre méltó jelenség.
Tehetség és háttér
És éppen ez az, ami vitákat szül. Sokan Max Alexanderben valódi tehetséget látnak – egy ösztönös alkotót, aki új perspektívát hoz a divatba. Mások szerint viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni a mögötte álló felnőtt támogatást: a családot és a szakmai hátteret.
A kérdés nem új, de ebben az esetben különösen élesen vetődik fel: hol húzódik a határ a gyermeki tehetség és a tudatosan épített karrier között?
A válasz valószínűleg nem fekete-fehér. Max története egyszerre szól kivételes adottságról és egy olyan környezetről, amely lehetővé teszi ennek kibontakozását.
Egy új generáció hangja
Ami viszont talán még fontosabb, az az üzenet, amit közvetít. Max Alexander nemcsak fiatal, hanem egy új generáció képviselője is – azoké, akik már a digitális világba születtek.
Ez a generáció:
természetesen alkotnem vár engedélyreés egyre korábban lép be professzionális terekbe
Az ő esetében ehhez társul egy erős környezettudatos szemlélet is. A fenntarthatóság nem pusztán trendként jelenik meg a munkáiban, hanem alapgondolatként.
A párizsi bemutató után Max nyilatkozatai szerint egy időre szünetet tart. Ez a döntés talán meglepőnek tűnhet, de egyben emlékeztet arra is, hogy minden reflektorfény ellenére még mindig egy fejlődő pályán lévő fiatal alkotóról van szó.
És talán éppen ez adja a történet egyik legérdekesebb rétegét.
Már most nyomot hagyott
Max Alexander nemcsak azért figyelemre méltó, mert ennyi mindent elért tízévesen, hanem azért is, mert újraértelmezi, mit jelent egyáltalán „készen állni”.
A divatvilág eddig világos szabályok szerint működött: tanulás, tapasztalat, kapcsolatok – és csak utána jöhet a nagy színpad. Az ő története viszont azt sugallja, hogy ezek a határok egyre inkább elmosódnak. Hogy ez egy új korszak kezdete-e, vagy egy kivételes történet marad, azt még nem tudni.
De egy dolog már most biztos:
Max Alexander neve már most felkerült a divat világának térképére.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
