Pontosan ötszáz évvel ezelőtt zajlott a mohácsi csata, melynek során tragikus vereséget és veszteséget szenvedett a magyar sereg a túlerőben lévő oszmán haderőtől. Reményik Sándor száz évvel ezelőtt íródott versével emlékezünk.
MOHÁCS UTÁN
A király szőke fején a sisak,
Tomory vasmarkában a kereszt,
Maroknyi had halálra szánt szíve:
Irgalmat nem találtak.
Mohács felett olyan csillagok álltak.
Testvér, ne kérdezd, hogy ki volt hibás,
Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes?
Mindenki bűnös volt és senki sem,
Hidegen hirdették a csillagok:
E nemzedéknek nincsen kegyelem.
E nemzedék lelkében meghasonlott,
És azért érett meg a lehullásra:
Teste darabokra vágattassék,
Szegeztessék az idő kapujára.
Órája ütött és napja leszállt.
Éjszaka jön, százötven éves éj.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?
Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,
S a sírba is reménysugárral szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette.
Mert változnak a csillagok felette.
(Kolozsvár, 1926. augusztus)
Kép: Than Mór: A mohácsi csata (1856)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
