XIV. Leó pápa augusztus 27-én, csütörtökön délben a konzisztóriumi teremben beszédet intézett a Latin-Amerikai Pápai Bizottság által szervezett, a latin-amerikai fiatalok addiktológiai helyzetéről és a térségben tapasztalható bűnözőtoborzás jelenségéről szóló találkozó ötven résztvevőjéhez.
Az augusztus 25. és 27. között a Vatikánban tartott találkozó témája: „A hit válasza a fiatalok kábítószer-függőségére és a bűnözőtoborzásra”. A találkozót a Latin-Amerikai Pápai Bizottság, a CELAM (Latin-amerikai és Karib-térségi Püspöki Konferenciák Tanácsa) Latin-amerikai Lelkigondozói programja a kábítószer-fogyasztás megelőzéséért, valamint az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) tanácsadó és támogató testülete, a Kábítószer-használat Ellenőrzéséért Felelős Amerika-közi Bizottság (CICAD) szervezte.
A függőség rávilágít az embertelen világ kudarcára
A téma, ami összehoz minket, a kábítószer-probléma és a fiatalokra gyakorolt hatása, melyre a hitből kiinduló választ keressük – kezdte beszédét a pápa. A függőség egy összetett jelenség, amely rávilágít az embertelen világ kudarcára. A fiatalok szenvedése átfogó válaszokat igényel: közösségi megelőzést, tudományos segítségnyújtást, humánus igazságszolgáltatást és a hozzájuk legközelebb állók lelkigondozását. Hozzájárulásunknak a gondoskodásra, a jelenlétre és a közösségi háló újjáépítésére kell irányulnia. A pápa örömmel jegyezte meg, hogy ezen a találkozón négy híd fut össze, amelyek az együttműködés négy útját képviselik ezen a területen.
Az első híd az Egyház és a nemzetközi szervezetek között húzódik, mivel senki sem tudja egyedül megoldani a drogproblémát. Ezért külön említést érdemel az Amerikai Államok Szervezete (OAS) és a Latin-Amerikai és Karibi Püspöki Tanács (LAT) közötti folyamatos együttműködés. Ők koordinálják a hit alapú közösségi szervezetek képzési tevékenységeit, támogatói hálózatokat hoznak létre, sőt, lehetővé tették a CELAM számára, hogy bemutassa a Latin-Amerikai Lelkipásztori Kézikönyvet, mely a függőségek kísérésére és megelőzésére szolgál. A második híd a tudomány és a hit között húzódik. Az Egyház nem azzal a szándékkal avatkozik be a kábítószer-problémába, hogy versenyezzen az idegtudománnyal, a pszichiátriával vagy a közegészségüggyel, vagy hogy azokat helyettesítse; hanem inkább az evangéliumból kiindulva, az emberi személy átfogó megértésével igyekszik megvilágítani azt.
Híd a kontinensek fölött és az egyházak között
A harmadik híd, amely átszeli a kontinenseket, az Egyházon belül van. Az utóbbi napokban Amerikából, Ázsiából, Afrikából és Európából érkeztek ide emberek, hogy megosszák szenvedésüket, reményeiket és lelkipásztori lelkesedésüket. A negyedik híd ökumenikus jellegű. A katolikus Egyház és más egyházi közösségek a szenvedők iránti konkrét szeretet gyakorlásában, a hitből kiindulva, nagyon beszédes közös nyelvet találnak a fiatalok elkísérésére és integrálására szükségleteiket és álmaikat tekintve. De engedjék meg – szólt Leó pápa –, hogy egy pillanatra megálljak egy olyan intézménynél, amely végigvonul munkánkon: a családnál. A család, amelyet a II. Vatikáni Zsinat jogosan nevezett „családegyháznak” (vö. Lumen Gentium, 11. pont), az a hely, ahol az életet ápolják, védik és tovább adják. Nincs jobb megelőzés a drogok ellen, mint egy jó család.
Az Egyház legyen mindazok családja, akiket cserben hagytak
Ma tanúi vagyunk számos család fájdalmának, melyeket szétszakít a kábítószer-fogyasztás, az erőszak, a gyermekek bűnözésre toborzása, a szegénység vagy a lehetőségek hiánya, ami peremre szorítja őket. Szent II. János Pál arra kért minket, hogy tegyük az Egyházat „a közösség otthonává és iskolájává” (Novo millennio ineunte apostoli levél, 43. pont). Ferenc pápa pedig Jézus szándékára emlékeztetett, aki azt akarja, hogy „érintsük meg az emberi nyomorúságot, érintsük meg mások szenvedő testét” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 270. pont). Ebben fejeződik ki ugyanis küldetésünk lényege: hogy az Egyház család legyen, különösen a szenvedőket befogadva.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
