Évközi 22. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 16,21–27)
Minden ember boldogságra vágyik. Jézus maga is boldogmondásokkal indította megváltó programját a hegyi beszédben. „Boldogok vagytok, ha…” Nem az anyagi jólétben, nem az élvezetekben, hanem az igazságért vállalt üldöztetésekben, szenvedésekben, a kereszthordozásban jelölte meg a boldogságok csúcspontját.
A mai evangélium fókuszában is ez áll: a kereszt és a szenvedés. Az evangélium egyik legnagyobb titka, a kereszt nem választható el a kereszténységtől. Aki Jézust választja, az egyúttal a sorstársa is lesz. Az ember természete szerint irtózik a szenvedéstől, az egészséges emberi természet föllázad, első normális reakciója, hogy menekül a kereszttől.
Bizonyára sokan látták Mel Gibson nagy sikerű filmjét, A passiót.
Ő éppen azért lett ember, hogy átéljen minden emberit, a szenvedést is.
A mai olvasmányban Jeremiás számára is egészen különös módon jelentkezik a szenvedés, ami mégis tipikusan a próféta és lelkipásztor szenvedése: Isten szavának hirdetése szinte elviselhetetlen terhet jelent neki. Mégis tovább beszél Isten nevében, meghívója szolgálatában marad, mert az isteni szónak el kell hangoznia. A hitvalló keresztény is sokszor érezheti ezt a konfliktust a közvélemény vagy a média hatására: magunkba kellene fojtani a Krisztustól örökölt hitünket, evangéliumi értékrendünket. Ne feledjük: Jézus is épp a kereszten kapta a legtöbb szidalmat!
Nem kell keresnünk a szenvedéseket, sőt ki is iktathatjuk azokat az éltünkből keresztény okossággal, például az orvostudomány segítségével. Ám a kikerülhetetlen szenvedéseket krisztusi lelkülettel el kell fogadnunk. Ajánljuk föl azokat másokért, a nálunk többet szenvedőkért, így leszünk társai Krisztusnak a megváltó kereszthordozásban is.
Jézus győzött a kereszthalál utáni föltámadásban! Szeretetünk csúcsa: a másokért vállalt áldozat, a másokért vállalt szenvedés.
Jézus azért jött, hogy kiszabadítson bennünket a bűnös szenvedélyek rabságából, rosszra hajló természetünk bilincseiből, az élet értelmetlenségéből és céltalanságából. Ehhez azonban nekünk is kapcsolódnunk kell keresztjéhez. Ez nem megy küzdelem, lemondás és áldozat nélkül. Nyitottnak kell lennünk arra, hogy Krisztus formáljon bennünket. A nevelés titka a szeretet, a szeretet titka a kereszt. Isten szeret bennünket, és ezért a kereszt által nevel minket az örök életre. Öleljük át Jézus keresztjét, és őáltala a sajátunkat, hogy győzhessünk vele a kereszten át a föltámadásban! Kívánom, hogy tapasztaljuk meg ennek apró örömeit itt, a földi életben, odaát pedig a boldog beteljesülést!
Szerző: Marton Zsolt
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
