Ha nem vagyunk ott, nem tudunk változtatni – üzeni a nőknek a Magyar Szövetség Nőtagozata Tornyai Bianka2026. 08. 28., p – 18:31
A nők problémái nem különálló ügyek, hanem a társadalom egészét érintő kérdések – vallja a Magyar Szövetség Nőtagozatának alelnöke. Bauer Ildikó szerint több nőre lenne szükség a politikában, miközben a párt a bölcsődei férőhelyek bővítésétől a családon belüli erőszak elleni fellépésen át az egyszülős családok támogatásáig számos területen változtatna.
A közelgő választásokon mivel tudja megszólítani a Magyar Szövetség a női választókat, mit kínál nekik?
Szerintem az már nagy erősség, hogy külön foglalkozunk a nőkkel, a női témákkal, azzal, hogy megalakult a Nőtagozat a Magyar Szövetség mellett. Vannak olyan témák és élethelyzetek, amelyek gyakrabban és nagyobb arányban érintik a nőket, de azért a nők számára ugyanúgy fontosak azok az alapvető közéleti kérdések is, amelyek mindenkit érintenek. Tehát, nekünk nőknek is fontos, hogy biztonságosan el tudjunk jutni A-ból B-be, hogy legyen megfelelő közlekedés, legyen jó infrastruktúra, fontos, hogy legyen orvos, akihez el tudjuk vinni a gyermekünket vagy az idős szüleinket és mi is időben hozzáférjünk az ellátáshoz, ha szükségünk van rá. Ugyanígy említhetjük a minőségi, elérhető oktatást, a biztonságot, a működő szociális rendszert, a munkahelyeket. Oda kellene eljutni, hogy ne kelljen külön a nőket megszólítani, hanem azokat a problémákat, amelyek ma kifejezetten a nőket érintik, kiszélesítsük, ne csak a nőkre háruljanak ezek a feladatok és a problémamegoldás. Külön téma az egyszülős családok helyzete, az idős hozzátartozó gondozása, a menstruációs szegénység, a családon belüli erőszak. És amiről eddig mi is keveset beszéltünk, az a roma nők többszörösen hátrányos helyzete. Mindezzel szeretnénk és részben foglalkozik is a Nőtagozat, de a Magyar Szövetség nőpolitikája nem külön világot akar létrehozni a nőknek, hanem azt szeretnénk, hogy ezek az élethelyzetek is megjelenjenek a döntéshozatalban. A női szempont, a női szemszög, a nők tapasztalatai a teljesen hétköznapi dolgokban ugyanúgy ott legyenek a döntéshozatalban, mondjuk egy reform megtervezésénél, mert jelenleg ők azok, akik ezekben a témákban legjobban érintettek, egyszerűen gyakorlati szempontból.
A Nőtagozat létrehozásával nem éppen az ellenkező hatást lehet kiváltani? Miért van egyáltalán szükség rá, miért nincs férfitagozat is?
Az lenne az ideális állapot, ha nem lenne szükség Nőtagozatra, de a politika, a közélet még mindig maszkulin alapvetően és erre volt a válasz a Nőtagozat. Még mindig vannak olyan kérdések, feladatok, problémák, főleg Szlovákiában, amelyek ténylegesen vagy a nőkre hárulnak, vagy ők azok, akik ezekkel foglalkoznak, mert nekik van nagyobb rálátásuk. Tapasztaljuk, hogy ahol mondjuk egy szociális minisztériumot nem nő vezet, ott a reformokon is meglátszik, hogy nem feltétlenül a gyakorlati tapasztalatok alapján készülnek a reformok. Vegyük csak a mostani szociális reformot. Vannak benne pozitív változások, főleg papíron nagyon jól néz ki, de amint megkérdezzük a gyakorlati tapasztalatokat, kiderül, hogy ami le van írva, az vagy nem működik, vagy nincs köré szervezve olyan háttér, támogatói rendszer, ami valóban meg tudja valósítani. Megyei képviselőként, a szociális bizottság tagjaként sokat konzultálok a szociális osztály vezetőivel, minden egyes bizottsági ülésen előjön az a probléma, hogy ami le van írva, az a gyakorlatban nem működik, nem megvalósítható.
A társadalmunkban még mindig gyakori vélemény, hogy a nők természetüknél fogva alkalmasabbak a gyereknevelésre, beteg- és idősgondozásra, így nagyon sok fizetetlen munka hárul rájuk. A gyermekvállalás miatt kiesnek az aktív keresők közül, nehezen kerülnek vissza a munkaerőpiacra, nagyon gyakran magukra hagyják őket a beteg- és idősgondozásban. Mivel az életük során kevesebb fizetett munkát végeznek, így a nyugdíjuk is kevesebb lesz. Ezzel mit tud kezdeni a Magyar Szövetség?
Ez egy nagyon komplex és valós problémakör. Anyukaként én is tapasztalom, hogy nem tudnak visszamenni dolgozni a nők az anyasági után, mert ahogy a munkaadó meghallja, hogy gyerekük van, nem hajlandó őket alkalmazni. Ha mégis sikerül, akkor azzal szembesülnek, hogy nincs elég férőhely a bölcsődékben, óvodákban. Szlovákia, összehasonlítva az európai országokkal, nagyon hosszú ideig támogatja a kisgyermekkel otthon maradó szülőket, a Magyar Szövetség is megőrzendő értéknek tartja ezt, viszont az a probléma, hogy a rendszer nem kínál valódi választási lehetőséget azoknak a nőknek, akik korábban szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra, vagy már a három éves anyasági időszak után nem teljes munkaidőben dolgoznának. Szlovákiában az egyik legalacsonyabb az EU-ban a bölcsődei ellátás száma, illetve ha van is, kevesen vannak, akik meg tudják fizetni. Kevés a részmunkaidős és rugalmas munkahely az édesanyák és az édesapák számára is. A szociális rendszer lehetőséget kínál az édesapáknak is, hogy részt vegyenek a gyermekgondozásban, de még nem teljesen természetes, hogy kihasználják. A Magyar Szövetségben azt szeretnénk, hogy valóban választhassanak a nők. Támogatjuk az állami bölcsődei rendszer bővítését. A részmunkaidős és rugalmas foglalkoztatást kellene szerintem az államnak ösztönözni, erre jó példa Magyarország, ahol állami támogatással a munkáltatót teszik ebben érdekeltté.
A nők elleni erőszak megjelenik a Magyar Szövetség kommunikációjában? Mennyire foglalkozik vele a párt?
A családon belüli erőszak és a női védett házak témája valamennyire megyei kompetencia. A mostani választási ciklusban is törekedtünk arra, hogy olyan ingatlant találjunk, ahol védett házat tudnánk létrehozni. Délen ezek a beruházások elmaradtak. Nyitra megyében csupán Nyitrán található védett ház, ahol biztonságos szállást és lelki segítséget kaphatnak a bántalmazott nők. A következő választási ciklusban kiemelt célunk, hogy minden egyes megyében több védett házat hozzunk létre, mert egyelőre csak felmértük azt, hogy milyen ingatlanok lennének erre alkalmasak, a következő időszak célja, hogy ezekbe az ingatlanokba forrást is tudjunk allokálni, és a déli, magyarlakta régiókban is tudjunk ilyen házakat létrehozni. Az is fontos, hogy magyar nyelven is segítséget kapjanak a nők, hiszen ilyen helyzetekben hatványozottan fontos, hogy anyanyelvükön tudjanak segítséget kérni, pszichológussal beszélni.
Mik a Magyar Szövetség elképzelései az egyszülős családok és az örökbefogadás problémáinak megoldásáról?
Szlovákiában több mint 310 ezer 18 év alatti gyermek nevelkedik egyszülős családban. Ami szomorú adat, hogy az ezekben a háztartásokban élőknek mintegy fele szegénységi kockázatnak van kitéve, vagyis nem marginális csoportról beszélünk. Idén itt is történt változás, 14 fizetett napot kaptak a szülők arra, hogy orvoshoz kísérjék a gyereküket. A probléma viszont az, hogy ha már megosztott felügyeletben nevelik a szülők a gyermeket, az már nem számít egyszülős családnak, annak ellenére, hogy nagyon gyakori, hogy a mindennapokban nagyrészt egyetlen szülőre hárul a gyermek ellátása. A Magyar Szövetségben azt szeretnénk, ha ezen is lehetne változtatni. A Nőtagozatnak abszolút prioritása az egyszülős családok támogatása, de nem feltétlenül csak anyagilag. Magyarországi példára szeretnénk egy központot létrehozni, ahol az egyszülős családok közösséget alkothatnak, lelki támogatást kaphatnak, ahol meg tudják osztani a saját tapasztalataikat, a problémáikat és ötleteket kaphatnak egymástól azok megoldására.
Az örökbefogadás szintén egy nagy téma, ami jelenleg bonyolult és bürokratikus folyamat Szlovákiában, miközben azt mondja a törvény, hogy a gyermek érdeke az első. Az egész folyamat egyszerűsítésre szorul, átláthatóbbá kellene tenni. A gyerek szempontjából az lenne ideális, ha a szülőanyukától azonnal az örökbefogadó anyukához kerülne, nem lenne szükség kórházba, csecsemőotthonba, hivatásos szülőhöz kerülnie és csak utána az örökbefogadóhoz. A Magyar Szövetségnek az egyszerűsítés a fő prioritása, hogy minél hamarabb biztonságos, nyugodt helyre kerüljön a gyermek és ne kelljen még a bíróság döntésére is várni a szülőknek sem. Azt kell szem előtt tartani, hogy mindig a gyermeknek keresünk szülőt és nem a szülőnek gyermeket.
Ahogy ezekről a témákról beszélgetünk, egyre nyilvánvalóbb, hogy a megoldás leginkább az lenne, ha több nő lenne a politikában. Vannak olyan pártok, ahol törekszenek arra, hogy a nők aránya 50% körül legyen, de a Magyar Szövetség nem ez a párt. Miért van ez?
Erre már sokszor kerestük a választ, ez is többfaktoros történet. A politika a maszkulin világból jön és a pártok próbálnak több nőt behozni a közéletbe. Mi ebben lemaradásban vagyunk, ez tény. Még mindig nehéz a nőket, a magyar nőket motiválni arra, hogy vállaljanak szerepet a közéletben. Ez visszavezethető arra is, hogy az előttem lévő generációkban erősen jellemző a szemlélet, hogy a nőnek otthon van a helye, a feladata a gyereknevelés és a családi háttér megteremtése. Nagyon gyakoriak a szendvicsgeneráció problémái, vagyis hogy a nők egyszerre nevelnek gyereket és gondoskodnak a szülőkről, ha szükséges. Az előző generáció férfi politikusaira nem jellemző, hogy átadják helyüket a következő generációnak, vagyis hiányoznak azok a férfiak is, akik már felvilágosultabban állnak hozzá és úgy gondolják, hogy szükség van a nőkre a politikában. Az is tény, hogy ha valaki ránéz a szlovákiai politikára nőként, nem feltétlenül vonzó számára, hogy ebbe belépjen. Én is kaptam elég sok hideget, meleget. Ha nem lennék ennyire elszánt, nem érezném magamban az erőt, akkor nehezen bírnám azt a véleménynyilvánítást, megbélyegzést, ami a közösségi oldalakon látható. Nem csodálkozom azokon, akik ezt nem vállalják, mert nem akarják a családjukat ennek kitenni, ezt nem mindenki tudja kezelni. Az sem egyszerű, hogy a politikai szerepvállalás nem jár fizetett funkciókkal. Ha valakinek ezt munka, esetleg család, gyerekek mellett kell vállalnia, az nagyon nehéz. A Nőtagozatban az egyik alapvető célunk, hogy több nő vállaljon közéleti szerepet, de nem azért, mert mi jobb politikusok lennénk, hanem mert más élethelyzeteket ismerünk, más problémákat veszünk észre, más tapasztalatokat tudunk behozni a döntéshozatalban, mint a férfiak.
Jó lehet a kötelező női kvóták bevezetése arra, hogy a jelenlegi arány változzon?
Alapvetően nem lennék kvótatámogató, mindenkinek a saját tapasztalata és tudása alapján kellene bejutnia egy testületbe vagy pártvezetésbe, de jelenleg ez nem működik. Lehet ezt szépíteni, de ha a párt vezetésébe keresnek támogatókat, nem a nők közül választanak. Mindamellett azt is el kell mondani, hogy a Nőtagozat munkáját a jelenlegi vezetés támogatja leginkább az eddigiek közül, a mostani pártvezetésben már legalább van 3 nő is, de nagyon messze vagyunk az ideális helyzettől, ami 50-50% lenne. Emiatt tudom támogatni a kvótarendszert. Azért, hogy megtapasztalják a férfiak is azt, hogy milyen az, amikor a nők ott vannak és erőt képviselnek. Ahol fele-fele arányban vannak a nők és a férfiak, ott nem tehetik meg a férfiak, hogy nem hallgatják meg a nőket.
A nőknek vagy a férfiaknak kellene a hozzáállásán változtatni ahhoz, hogy több nő vegyen részt a közéletben?
Mindkettő. A Magyar Szövetség női tagjaiként támogató pozíciót szoktunk felvenni: ha már közéleti szereplő vagyok, akkor álljak ki magamért is és a többi nőért is. Nyilván a férfiaknak is rá kell jönnünk arra, hogy vonzóbb lesz az ő politikájuk is, ha a nők nem valami kiegészítők mellettük, hanem meghallgatják és beépítik a véleményüket a döntésekbe. Amíg ezt nem ismerik fel, addig valóban nehéz lesz a nők a helyzete, mert továbbra is csak a második sorban jut majd hely azoknak, akik ezt egyáltalán vállalják. Igenis a férfiaknak is jó, ha ott a nők, mert be tudják hozni azokat a meglátásokat, amik az ő sajátosságaik. Nem feltétlenül az empátiáról beszélek, hanem gyakorlati dolgokról, amikkel ők találkoznak. A Nőtagozatban is igyekszünk minden évben képzéseket is tartani erre irányulóan is, hogy bátran szólaljunk meg, mutassuk meg magunkat, tudjuk magunkról, hogy a tapasztalatok, gondolatok, amiket mi képviselünk, értékesek. Sajnos még mindig itt tartunk a XXI. században, hogy a nőknek kell megtanítani, hogyan kell a férfiakkal úgy kommunikálni, hogy ők ne provokációnak éljék meg.
Egy fiatal nőnek mennyire lehet vonzó egy olyan párt tagjává válni, amely alapvetően a nemzeti és a kisebbségi érdekképviseletre épül?
Nekünk kell tudatosítanunk, hogy ugyanaz érvényes, mint az általános politikára is, hogy amíg nem vagyunk ott, addig nem tudunk változtatni a dolgokon. A magyar nők a kisebbségen belül is kisebbséget képeznek, hiszen nőként a politikában kisebbségben vannak, annak ellenére, hogy a társadalom fele nő, de ezeket a kérdéseket mi tudjuk kommunikálni, mi tudjuk felvetni és mi tudjuk megtalálni a megoldásokat rájuk. Amíg nem lesz ott a Magyar Szövetség a parlamentben addig Dél-Szlovákia, beleértve az itt élő szlovákságot is, tapasztalni fogja azt a fajta diszkriminációt, ami jelenleg is folyik a régióval szemben. És ugyanez érvényes a magyar nőkre is, sajnos, amíg nem leszünk ott, addig a minket érintő problémák, amelyekben halmozottan hátrányos helyzetben van a szlovákiai magyarság, a szlovákiai magyar nők, családok, addig ezeket nem lesz ki képviselje. Hogy ez vonzó-e valakinek, azt saját magának kell eldöntenie, hogy ezért hajlandó-e tenni, hogy érez-e magában erőt és kitartást arra, hogy ezért együtt harcoljunk.
Kapcsolódó cikkünk
Júniustól már Nagyszombat megye is biztosít ingyenes menstruációs termékeket a középiskolások számára. Így próbálják felvenni a harcot a menstruációs szegénységgel az önkormányzatok, de civil szervezetek és vállalkozások is kiveszik a részüket a kezdeményezésből.
Márciusban indította el a Méltóságteljes Menstruációért Kezdeményezést (Iniciatíva za dôstojnú menštruáciu) a Besztercebánya megyei önkormányzat, az InTYMYta nevű civil szervezet és a Tesco kereskedelmi lánc, amely a menstruációs szegénységgel küzdő lányok és nők megsegítésére irányul. Azóta kilenc új tag csatlakozott, így ma már 28 partnert számlál a kezdeményezés – köztük Nagyszombat megye önkormányzatát is.
De nem légüres térből indult a projekt: a megyék közül kétségtelenül Besztercebánya tekinthető az úttörőnek. Az önkormányzat már 2022-től biztosít ingyenesen menstruációs eszközöket a megyei fenntartású intézményekben – a középiskolákat is beleértve összesen 80 intézmény mosdójában.
Az önkormányzat célja gyakorlatilag az, hogy a menstruációs higiéniai termékek ugyanolyan magától értetődő módon legyenek elérhetők a mellékhelyiségekben, mint a vécépapír vagy a szappan.
És ugyan három évet kellett várni rá, de most Jozef Viskupič, Nagyszombat megye elnöke is bejelentette, hogy júniustól minden megyei fenntartású középiskolában ingyenes higiéniai termékeket tartalmazó adagolókat szerelnek fel.
„A cél egyszerű: biztosítani, hogy a menstruációs kellékek méltó módon, diszkréten és mindenféle megbélyegzés nélkül elérhetők legyenek azok számára is, akik nem engedhetik meg maguknak” – magyarázta Viskupič.
Mi az a menstruációs szegénység?
A menstruációs szegénység olyan állapot, amikor valakinek nincs elegendő pénze menstruációs termékek vásárlására. Ez aztán iskolai hiányzásokban, munkából való kimaradásokban ütközhet ki, illetve abban, hogy az érintettek nem tudnak részt venni a közösségi életben. Az ilyen helyzetben lévők gyakran kénytelenek alternatív megoldásokat választani, például régi rongyokat, újságpapírt, vattát, szivacsot vagy vécépapírt használnak. Mások pedig az ajánlottnál és biztonságosnál hosszabb ideig használják ugyanazt a menstruációs terméket.
Az NMS ügynökség által a Tesco számára készített felmérés alapján a szlovákiai nők
44 százaléka találkozott élete során legalább egyszer a jelenséggel,16 százaléka érintett aktuálisan,6 százaléka pedig nem megfelelő alternatívát használ.
Azzal ugyanakkor szinte minden nő – a megkérdezettek 96 százaléka – egyetért, hogy a menstruációs eszközök az alapvető szükségletek részét képezik. És ez nemcsak szolidaritási kérdés, hanem egészségügyi is.
Világszerte nők millióinak nincs elegendő anyagi forrása ahhoz, hogy biztosítani tudják ezeket az alapvető higiéniai feltételeket, ami társadalmi kirekesztéshez vezet, emellett pedig megnöveli bizonyos fertőzések kockázatát is, mivel elősegíti a kórokozó mikroorganizmusok elszaporodását
– fogalmazott ennek kapcsán Jozef Záhumenský pozsonyi nőgyógyász.
Kapcsolódó cikkünk
Május 28-a volt a menstruációs higiénia világnapja, melynek legfőbb célja destigmatizálni a női test egyik legtermészetesebb folyamatát. Elsőre talán azt gondolnánk, erre a 21. században már nincs szükség. Ha viszont jobban beleássuk magunkat a témába, hamar rájövünk, hogy az első gondolatunk téves.
Hálátlan dolog tabutémákról írni, hiszen okkal kényesek. Akárcsak a „ne mondd el senkinek” kíséretében elsuttogott titkokat, úgy sokan a hangulatingadozással, fájdalommal és szégyenérzettel társított menstruációt is takargatnivalónak érezzük. Éppen ezért viszont hálás dolog is a menstruációról írni, hiszen minél többet beszélünk róla, annál többen mondhatják ki hangosan, hogy „bocsi, ha kicsit ingerült vagyok, éppen menstruálok”.
„Mi van, megjött?”
„A »havibaj« évszázadok óta tabu, szégyelljük, undorodunk tőle, rejtegetjük, hiszen így tettek anyáink és nagyanyáink is” – írja cikkében Ács Bori, a Telex szerzője. A menstruációra a „havibaj” kifejezésen kívül gyakran hivatkoznak „piros betűs napokként”, „mikulásként” vagy „váratlan vendégként” is – ilyen formákban tabuizáljuk magyar nyelvterületeken a menstruációt. A tabuizálás azonban nem helyi, hanem globális probléma: 2015-ben például az Instagram letiltotta a sokak által kedvelt költő, Rupi Kaur fényképét, mert menstruációs vér volt látható az ágyán, 2020-ban pedig Írországban betiltottak egy tamponreklámot, mivel a vért (a megszokott, ám nem életszerű kék vagy átlátszó helyett) piros folyadékkal szimbolizálták. A menstruációhoz különböző kulturális és vallási hiedelmek is kapcsolódnak: a zsidó vallás például a szexuális együttlétet, a népszokás pedig a főzést tiltja ilyenkor, azzal az indokkal, hogy az étel „nem fog jól sikerülni”. Természetesen egyiknek sincs a néphagyományon és a valláson túli, racionális alapja.
A nagymértékű tabuizálás azért is furcsa, mivel a menstruáció minden érintett számára teljesen természetes dolog: ilyenkor a nem megtermékenyített petesejt és a méhnyálkahártya leválik a méhfalról, és vérzés kíséretében távozik a szervezetből. A folyamat gyakran jár együtt hangulatingadozással és fájdalommal. Ezt csak tovább súlyosbítja, hogy akik nem menstruálnak – amennyiben nem néznek utána –, csupán felszínesen ismerik a jelenséget, így szinte megszokottá vált, hogy ha valaki ilyenkor hevesen reagál valamire, ők nevetve visszakérdeznek, hogy „mi van, megjött?”. Ez azért is furcsa, mivel a reakció alapján jogosan várhatnánk el, hogy az egyén, aki tud a menstruációval együtt járó hangulatingadozásról, együttérző lesz az érintettel. A valóságban azonban nem is biztos, hogy a másik éppen menstruál, ezáltal pedig a jelenséget a tabuizálás mellett még fel is címkézik. A legfőbb gond – mind a vallási és népi szokások, mind az átlagos, hétköznapi beszélgetések esetében – az, hogy azáltal, hogy a menstruációt tabuként kezeljük, valójában hiedelmeket találunk ki vele kapcsolatban ahelyett, hogy érzékenyítenénk egymást.
Ez itt nem a reklám helye
A széles körű tabuizálással kezdetben a menstruációs termékeket gyártó cégek sem tudtak mit kezdeni. Nem tudták felmérni, hogy pontosan mire is van igény, mivel az érintettek nem akartak nyilatkozni, ez pedig megnehezítette a termékek népszerűsítését. A betéthasználat így csupán az első világháború után vált igazán elterjedtté – az ok, hogy ekkor a nők is mind kénytelenek voltak dolgozni, a betét pedig sokkal kényelmesebb volt ilyen szempontból, mint az odáig használt, higiénikusnak egyáltalán nem mondható rongyok. 1921-ben a Kotex volt az első betétmárka, amely tömegesen forgalmazott menstruációs termékeket. 1933-ban létrehozta az első eldobható tamponokat is, azonban az új termék a betéthez képest nem örvendett akkora népszerűségnek. Az emberek úgy gondolták, hogy a felhelyezése összefügg a szüzesség elvesztésével és az önkielégítéssel, ezek a témák pedig akkoriban még a menstruációnál is nagyobb tabunak számítottak. Manapság egyre több helyen vásárolhatunk környezetbarát alternatívákat is: menstruációs kelyhet, mosható betétet vagy menstruációs alsóneműt. Ezek azonban korántsem annyira népszerűek a fogyasztók körében, mint az eldobható verzióik. Egyrészt az anyagi vonzatuk is nagyobb (a menstruációs kehely 20-40, az alsónemű 10-35 euróba kerül, és feltételezhetjük, hogy a fogyasztó többet is vásárol belőlük, hogy felváltva tudja őket használni), másrészt pedig használatuk több gyakorlatot és időt igényel (a menstruációs kehely esetében előfordulhat, hogy elsőre rossz méretet választunk, ezért újra ki kell adnunk egy nagyobb összeget, a menstruációs alsónemű pedig, ha nincs megfelelően karbantartva, gyorsan tönkremegy). A logisztikai szempontok mellett pedig az is megnehezítheti a termékválasztást és -beszerzést, hogy sokan még napjainkban is szégyellik a menstruációjukat.
Az Always betétmárka 2012-ben olyan magyar reklámot dobott piacra, mely nemcsak tovább tabuizálja a menstruációt, hanem a nőkkel kapcsolatos, negatív sztereotípiákat is élteti. A benne szereplő „barátnők” éppen vásárolni és flörtölni indulnának („minden kész, cipő, ruha és smink, minden kész, ez a mi napunk”), viszont az egyikük menstruálni kezd, és ezt közli is a többiekkel („de nem az enyém”). „Minden nap a te napod, ha az Alwayst használod” – reagálják társai, akik közül az egyikük fehér nadrágot visel, és lábai közé szorítva a betétet látványosan bemutatja annak működését. („Öntsd rá így, és máris, nézd! Belül menő háló véd. Felszívódik, szuper, nem? Nem maradt egy csepp folt sem!”). Ezután kék folyadékot öntenek a betétre, és felsorolnak mindent, amit az ígér (jó nedvszívó képesség, védőhálót tartalmaz, nem ereszti át a vért). Ezekkel az érvekkel pedig annyira „meggyőzik” menstruáló társukat, hogy az azonnal átöltözik „csinos” ruhába, és elindul a plázába flörtölni. „Ó, ez a szabadság! Ó, ó, magabiztosság! Végre szép, minden klassz, ó, mindennap csilloghatsz, mert megvéd az Always!” – hangoznak el az utolsó sorok, melyek szabadságot és magabiztosságot ígérnek. Hangulatingadozásról és fájdalomról egyáltalán nincs szó, mintha a menstruációnak a vérfolyáson kívül semmi egyéb jele nem volna.
A vér nem válik vízzé
Ez a bizonyos szégyenérzet nagyrészt a már említett reklámcégek számlájára írható. Persze ha mi is nyíltabban beszélnénk a témáról, valószínűleg nem az lenne a reklámok célja, hogy meggyőzzenek, a menstruáció alatt is az a legjobb, ha úgy teszünk, mintha mi se történt volna. Ezt a hozzáállást képviselik az olyan márkanevek is, mint a Libresse (Szabadság), az Always (Mindig [elérhető]), az Ohne Binde (O.B. – Betét nélkül) vagy a Carefree (Gondtalanul). A tabuizálás továbbá abban is megnyilvánul, hogy milyen jelzőkkel próbálják meg eladni a termékeket: ultravékony, diszkrét, védelmet nyújtó vagy egyenesen láthatatlan. Ezeket a jelzőket nézve felmerülhet bennünk például az, hogy vajon mitől véd meg egy betét, hiszen a menstruációt nem állítja meg, valamint a hangulatunkon és a fájdalmainkon sem enyhít. Az utóbbi években egyre több videóreklámban láthatjuk, hogy a vért valóban piros folyadékkal illusztrálják – korábban a készítőknek kék vagy átlátszó folyadékot kellett használniuk, ami – ismételten – nem életszerű. Ahogyan az sem, hogy a menstruáció ideje alatt fehér nadrágot viselünk, vásárolni és bulizni megyünk a barátainkkal, és hogy ugyanúgy tudunk (és akarunk) teljesíteni, mint bármikor máskor.
A menstruáció természetes folyamat, beszéljünk is róla úgy. Kérjünk hangosan betétet, ha éppen nincs nálunk, és szükség volna rá, osszuk meg a tapasztalatainkat azokkal, akik (még) nem érintettek, de legfőképpen legyünk elfogadóak, és mondvacsinált kifogások helyett nyugodtan jelentsük ki a barátainknak nyíltan, hogy „bocsi, ma nem tudok menni, éppen menstruálok”. Ha ezt többször megismételjük, megszokják, megértik, és talán ők is meg merik majd tenni ugyanezt.
A menstruációs szegénység
Akadnak olyanok, akik anyagi gondok, az edukáció hiánya vagy a szégyenérzet miatt nem engedhetik meg maguknak a menstruációs termékek beszerzését: ez a menstruációs szegénység, melyben világszerte 500 millióan érintettek, Magyarországon pedig a menstruálók 30 százaléka. Szlovákiai adatok egyelőre nincsenek, a jelenség viszont sajnos azok nélkül is létezik. A témáról Bokor Rékát, a menstruációs szegénységet ellensúlyozni hivatott Egy táska női szeretet program koordinátorát kérdeztük.
Az Egy táska női szeretet kampányt 2022-ben indította a Magyar Szövetség Nőtagozata. A program során bárki adományozhat higiéniai (szappan, fogkrém, fogkefe, kézfertőtlenítő, dezodor) és menstruációs termékeket, melyeket a megadott gyűjtőpontokon adhat le. 2022 óta összesen 1666 csomagot sikerült eljuttatni a szlovákiai rászorulóknak.
Tapasztalatod alapján tisztában vannak az emberek azzal, mi a menstruációs szegénység?
BR: Szerintem nincsenek. Az Egy táska női szeretet első évében volt ezzel kapcsolatban negatív és pozitív tapasztalatunk is: sokan jelezték, hogy még nem hallottak erről a fogalomról, de milyen jó, hogy most már tisztában vannak vele, ám olyanok is voltak, akik álproblémának vélték, mondván, a 21. században a menstruáció már nem gond. Háromévnyi tapasztalat azt mutatta, hogy a tabuizálás, az elhallgatás az, ami elhiteti velünk, hogy ez a kérdés már nem aktuális. Azért hisszük, hogy MÁR nem probléma, mert MÉG mindig nem beszélünk róla nyíltan. Több pedagógus is jelentkezett, hogy napi szinten szembesülnek vele ‒ például kihívják a táblához a kislányt, ő pedig nem mozdul. Ilyenkor úgy tudnak segíteni a rászoruló lányoknak, hogy önköltségen bevásárolnak nekik. Több olyan iskolába is vittünk adományokat, ahol a lányoknak nemhogy betétjük nem volt, de még bugyijuk sem, vagy csak nem tudták, hogyan kell használni ezeket a termékeket. S ez nemcsak Gömörben vagy Bodrogközben probléma, hanem az Ipoly mentén vagy Csallóközben is.
Hogyan és miért kezdtetek bele az Egy táska női szeretet kampányba?
BR: Azért vágtunk bele, mert egyelőre nem volt más eszközünk. Rengeteg mintát láttunk már arra, hogy lehet ezt a problémát rendesen is kezelni: például az Európai Unió is ajánlja, hogy töröljék a menstruációs termékek adóját ‒ ez nagyon jó lépés lehetne. Csehországban pedig az ún. állami tartalékalapból fedezik a menstruációs termékeket, és onnan osztják szét szociális, kulturális és oktatásügyi intézményekbe. Mi háromszor szerveztük meg sikeresen ezt a gyűjtést, és készen állunk rá, hogy a jövőben is asztalon tartsuk a témát, egészen addig, amíg nem lesz törvénytervezet formájában is érdemi előrelépés.
Szerinted miért nincsenek felmérések Szlovákiában a menstruációs szegénységgel kapcsolatban? Nem tudnak a jelenségről, vagy nem akarnak tudomást venni róla?
BR: Szerintem ez a téma jelenleg századrangú. A szlovák politikának sokkal fontosabb (képzelt) dolgai vannak, mint például a méltóságteljes menstruációhoz való jog. Ez egyébként a reprodukciós és szexuális emberi jogok közé van sorolva, tehát alapjog kellene hogy legyen. Szerintem sokak számára maga a fogalom is ismeretlen, hiszen »csak« a társadalom felét érinti, melynek ráadásul nincs is megfelelő mértékű politikai képviselete. Amikor pedig a nők előhozakodnak ilyen témákkal, akkor a férfi kollégák legtöbbször csupán legyintenek, esetleg megmosolyogják őket. Nem érzik át ennek a lelki oldalát, a gyakorlatit pedig elképzelni sem tudják. Ezért is lenne fontos, hogy a nőknek sokkal erősebb hangja legyen a törvényhozásban. A jövőben tervezünk rendelni egy szociológiai felmérést, hogy hazai adatokból indulhassunk ki, csak ez ugyebár pénz kérdése.
Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy rendszerszintű változás legyen a témában?
BR: Folytatjuk a kitartó lobbizást, továbbra is asztalon tartjuk a témát. Mostanra a szlovák politikai szcéna egyes szereplői is csatlakoznának a kampányhoz, tehát jövőre akár országos lefedettségű is lehet. Cikkeknek is születni kell a témában. Hiszen a rendszerszintű változáshoz ‒ amellett, hogy hozzáférhetőbbé tesszük a menstruációs termékeket ‒ az is kell, hogy detabuizáljuk a témát. Hogy a jövőben egy kislánynak se kelljen szégyellnie magát emiatt, vagy tudják, nyugodtan beszélhetnek róla, kérhetnek segítséget, hiszen a mi dolgunk is, hogy azt megkapják. A cél az lenne, hogy szülessen erről jogszabály Szlovákiában is. Ennek az útnak az első stádiuma a megyei szintű döntéshozatal legalább a megyei fenntartású intézményekben.
És mit tehet az egyszerű ember ennek érdekében?
BR: Kedvelhet és megoszthat ilyen témájú cikkeket. Ez alapdolog. Nagyon fontos az is, hogy ha valaki a füle hallatára legyint a problémára, akkor álljon ki az érintettekért, ne hagyja, hogy elbagatellizálják a témát. Én hiszem, hogy a női szolidaritás, a női összetartás az, amiből eredeztethető a változás, és lesznek olyan, női jogok iránt elkötelezett férfiak, akik az ügy mellé állnak. Idén rengetegen csatlakoztak az Egy táska női szeretethez, és jó látni, hogy ez nem megosztó téma: nincs jobb- és baloldal, liberális és konzervatív, tehetős és szegény közti különbség, hanem a legkülönfélébb ideológiai meggyőződésű emberek kapcsolódtak be, minden korosztályból – jellemzően nők, de férfiak is! Sokan mondták, hogy ők távol tartják magukat a politikai kezdeményezésektől, de ezúttal még ez sem volt akadály, annyira fontos a téma. A legnagyobb dicséret számunkra talán az, mennyien közölték, hogy örömmel csatlakoznak a programhoz, mert biztosak benne, hogy az adományaik valóban megfelelő kezekbe kerülnek. Örülünk, hogy megvan felénk ez a bizalom, és hogy az elmúlt három évben bizonyíthattuk: ezek a táskák tényleg azokhoz kerülnek, akiknek szívből készítik az adakozók.
Segíts magadon – az állam úgyse segít?
Adná magát, hogy ha a kormányban két magát baloldalinak, konkrétan szociáldemokratának nevező párt is van, akkor a végrehajtó hatalom kiemelten foglalkozzon a menstruáció társadalmi vonzataival – azaz a szegénységgel és az ebből adódó hátrányokkal. A valóság viszont mást mutat.
Az ellenzék javaslatát, melynek értelmében 5 százalékra kellett volna csökkenteni a menstruációs eszközökre vonatkozó adót, ősszel gond nélkül lesöpörte a koalíciós trió. Sőt, januártól még emelkedett is az adó 23 százalékra. Mindeközben több uniós ország jelentős kedvezményekkel segíti a nőket: Írországban adómentesek ezek a termékek, Katalóniában (Spanyolországban) ingyenesek a többször használható menstruációs eszközök, de például Lengyelországban is csak 5 százalékos az áfakulcs.
Tehát Nagyszombat és Besztercebánya megye aktivitása hazai vonatkozásban már csak ezért sem becsülhető alá, mivel civil szervezetekkel és vállalatokkal karöltve két önkormányzat nyújt célzott támogatást nálunk, nem a kormány.
„A mi példánk is azt mutatja, hogy ez valójában egyszerű, és sem pénzügyileg, sem logisztikailag nem bonyolult megvalósítani. Megyeként nemcsak Szlovákiában, hanem Közép-Európában is élen járunk ebben a témában, és szeretnénk motiválni más kollégákat és partnereket az állami és önkormányzati szférából, hogy csatlakozzanak hozzánk” – jelentette ki Ondrej Lunter, Besztercebánya megye elnöke.
Jana Žitňanská, aki a Nagyszombati megyei önkormányzatnál koordinálja a témát, hangsúlyozta, hogy fontos gondolni azokra a lányokra és nőkre is, akik egészségügyi vagy szociális hátrányuk miatt nem járnak rendszeresen középiskolába.
„A cél az, hogy a hátrányos helyzetű lányok is minden hónapban méltósággal élhessék meg a menstruációjukat” – mondta annak kapcsán, hogy kedden az egyik nagyszombati középiskolában menstruációs bugyikat adtak át a rossz anyagi hátterű diákoknak. Žitňanská egyébként az ellenzék adócsökkentő javaslatának kidolgozásában is részt vett.
A Méltóságteljes Menstruációért Kezdeményezés egyik mozgatórúgója, a Tesco kommunikációs igazgatója, Katarína Pšenáková hangsúlyozta, hogy a menstruációs bugyik megoldást jelenthetnek arra, hogy ezek a lányok is el tudjanak menni iskolába havi vérzésük idején.
De a Tesco nem állt meg a szavak szintjén: az üzletlánc ugyanis eltörölte az áfát saját márkás menstruációs termékeinek árából, aminek köszönhetően a vásárlók összesen több mint 120 ezer eurót takarítottak meg. Az üzletben dolgozó nők pedig ingyenesen jutnak hozzá ezekhez a termékekhez.
A politikai pártok közül a Magyar Szövetség is aktívan foglalkozik a menstruációs szegénységgel. „Egy táska női szeretet” címmel négy adománygyűjtő akciót szerveztek az elmúlt években. A projekt lényege, hogy a párt adományokat, főként higiéniai és menstruációs eszközöket juttat el rászoruló nőkhöz.
Olyannyira, hogy egészen 2023 augusztusáig nem valósult meg olyan kutatás, amely során a tamponokat, betéteket, kelyheket, bugyikat és lemezeket valódi, emberi vérrel tesztelték volna. Ehelyett rendre sóoldatos vagy sima vizet használtak a kutatók, még ha ennek sűrűsége nagymértékben el is tér a menstruációs vértől. Mindez azt jelenti, hogy sok esetben még akadémiai közegben is háttérbe szorult a nőket érintő kérdéskör, a mindennapi életben pedig állandó jellegű a ködösítés. A menstruációs termékek gyártói például 2017-ig a reklámokban még csak nem is vörös színnel ábrázolták a vért.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
