Az új begyűjtő az áprilisban külföldi érdekből puccsal hatalomra juttatott globalista gyarmati adminisztráció kis főnépbiztosa akar lenni.
Kezdetben vala a beszolgáltatás: az akkor épp szovjetnek nevezett unió mintájára és parancsára Rákosiék arra ösztökélték a gazdákat előbb fenyegetéssel, aztán gumibottal, kitelepítéssel és börtönnel, hogy az általuk megtermelt javak egy részét (egyre nagyobb részét) legyenek szívesek átadni a bolsevik önkényuralomnak. A fosztogatásra külön intézményt állítottak fel, hogyaszongya: Begyűjtési Minisztérium. Nem érdektelen, hogy ennek buzgó vezetője történetesen Nagy Imre volt, akit emiatt nevezett el a magyar nép padlássöprőnek.
Az új begyűjtő az áprilisban külföldi érdekből puccsal hatalomra juttatott globalista gyarmati adminisztráció kis főnépbiztosa akar lenni. Varga Judit volt igazságügyi miniszter bukott exférje, kiérdemesült háztartásbeli már a paksi látványkapkodáskor is követ követelt a Dunába a kőszakmában bármiképpen érdekelt vállalatoktól, megfeddve a nem elég lelkes „NER-es” cégeket, bezzeg megdicsérve a stréber osztrák Strabagot, nyilvánvalóan megkezdve a közbeszerzéseken elkövetkező jövőbeni külföldi tarolások megindoklását. (Lásd: gyarmati adminisztráció.)
Minap azzal állt elő a vérszemet kapott kis főnépbiztos, hogy a magyar kis- és középvállalatok, sőt, „akár” a Magyarországon működő nemzetközi nagyvállalatok is fizessék ki az október 23-ára tervezett ünnepséget. Egy dicséretre és ennek folyományaként szép kövér közbeszerzésekre bazírozó multinak (lásd: gyarmati adminisztráció) ez persze bakfitty, az igazán szép és felemelő lesz, ha a sarki pékség, az elszálló üzemanyagárakkal szkanderező taxisok, a hamarosan megugró rezsit fizető fodrászok, továbbá a szobafestő-mázolók, a villanyszerelők, az asztalosok, az ügyvédi irodák, a pizzafutárok állják majd az állam helyett a cehhet, nem beszélve a gazdálkodókról (lásd hatványozottan: beszolgáltatás, továbbá Mercosur és ukrán agrárimport.)
Határ a csillagos ég! – ordították Rákosi és Nagy Imre begyűjtői, és valóban, ugyan ki tilthatja meg, hogy a „társadalmi felelősségvállalás” jegyében (lásd újra: beszolgáltatás!) mielőbb a borászok, a hamburgerárusok, a kisbolt-tulajdonosok, a kőművesek és az autószerelők fizessék a közalkalmazottak és köztisztviselők bérét, a kórházak fenntartását, esetleg a nyugdíjakat?
Ez lenne ám az igazi állami spórolás, kellő begyűjtési szigorral nullára lehetne fojtani a költségvetés kiadásait, erre még Ceaușescu is elismerően csettintene az alvilág valamely bugyrában kondérban rotyogva, bár kissé bosszantaná, hogy neki ez nem jutott eszébe. Pedig ő sem volt normális.
Ágoston Balázs – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
