Így búcsúznak Nádas Pétertől irodalmárok, intézmények és közéleti személyiségek Havran Kati2026. 08. 27., cs – 09:50
Nádas Péter életműve lezárult ugyan, de az általa felvetett kérdések nem: ezt sugallják az írót búcsúztató közlemények.
Nádas Péter halála nemcsak a magyar irodalom, hanem a kortárs európai és világirodalom számára is pótolhatatlan veszteség – erről tanúskodnak azok a megemlékezések is, amelyek az író halálának hírére érkeztek. Nádas Péter 83 éves korában, augusztus 26-án reggel nyolc órakor gombosszegi otthonában hunyt el.
Irodalmárok tekintenek vissza
A Jelenkor folyóirat főszerkesztője, Ágoston Zoltán az MTI-nek adott közleményében maximalista, rendkívül autonóm emberként és szerzőként emlékezett Nádas Péterre. Úgy fogalmazott,
Nádas szellemileg és etikailag is nagyon magasra tette a mércét, világról alkotott képét maga alakította ki, és egész életében folytatta önnevelését.
Nem járt hagyományos értelemben egyetemre, ám végtelen ismeretvágya volt: az irodalom mellett természettudományos kérdések is foglalkoztatták.
Ágoston Zoltán és Nádas Péter utoljára egy-két héttel ezelőtt beszéltek. Szóba került az elmúlás és a halál is, amelyről – Nádasra jellemző módon – még szarkasztikus, az akasztófahumorig elmenő megjegyzésekkel is beszéltek. A Jelenkor főszerkesztője szerint az írót nem csupán fontos szerzői kapcsolat fűzte a folyóirathoz: Nádas évtizedeken át irányt mutatott a szerkesztőknek, és fontos szerepe volt abban is, hogy az új próza nemzedékének több meghatározó alkotója a lap körül találhatott otthonra. Az Emlékiratok könyvét és a Párhuzamos történeteket a világirodalom felülmúlhatatlan teljesítményei közé sorolta.
Az író nemzetközi recepciójában is jelentős szerepet játszó életműről Christina Viragh író és műfordító is megemlékezett. Szerinte Nádas halála nagy veszteség, de művei révén mégsem veszett el, mert
„nagy könyvei velünk maradnak, és továbbra is olvasni, újraolvasni fogjuk őket”
– írja Viragh. Viragh több jelentős Nádas-művet fordított németre, köztük a Párhuzamos történeteket és a Világló részleteket. Jelenleg az író utolsó kötetén, a Halott barátaim német fordításán dolgozik, és különösen fájlalja, hogy a munkával kapcsolatos kérdéseit már nem teheti fel neki. „Szervusz! Itt vagy, nem mentél el” – búcsúzott tőle.
A kortárs magyar irodalom kimagasló személyiségei, többek között Grecsó Krisztián, Nyáry Krisztián, Dragomán György és Tóth Krisztina is megemlékeztek az íróról a közösségi médiában, csakúgy, mint Csehy Zoltán.
Csehy Zoltán egy közös svájci fényképpel búcsúzott Nádas Pétertől.
A fotó Zugban készült, és a Die Fantasie ist der Sonntag der Erinnerung – essais agités című antológiában is megjelent.
Közéleti szereplők
Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter szerint korszakos magyar író távozott, akinek elvesztése Magyarország mellett a teljes világirodalom számára is hatalmas veszteség. Magyar Péter miniszterelnök egy közös fotóval emlékezett az íróra: „Ma reggel elhunyt Nádas Péter Kossuth-díjas, világhírű író. Isten Önnel, Művész Úr!” – írta.
A Sándor-palota közlése szerint Baka András köztársasági elnök szomorúan értesült Nádas haláláról, és együttérzését fejezte ki a családnak. A megemlékezés az író egyik legfontosabb művének címét idézte:
„a kultúra, a történelem, a magyar- és világirodalom iránt nyitott és érdeklődő olvasókban most kezdődik egy újabb, talán a legfontosabb és legbensőségesebb »Párhuzamos történet«…, az író kimeríthetetlen örökségének továbbépítése közöttünk.”
Karácsony Gergely főpolgármester szerint az író egyszerre képviselte a legmagasabb szintű világirodalmat és a legfinomabb magyar irodalmat, miközben arra tanította olvasóit, hogy a legmélyebb igazságok gyakran a legkisebb részletekben rejtőznek. Nádas Budapestjét egyszerre látta rémisztőnek és derűsnek, otthonosnak és rejtélyesnek, embertelennek és szolidárisnak. A főpolgármester szerint a város és az ország is rengeteget köszönhet neki.
Búcsúznak a színházak és az intézmények
Az intézmények sorában az Örkény István Színház is búcsúzott az írótól. Nádas ugyanis az utóbbi években visszatérően itt tartotta budapesti felolvasásait, legutóbb Halott barátaim című művéből olvasott fel. A színház „példaképként, mesterként és barátként” búcsúzott tőle.
A Vígszínház Nádas drámaírói munkásságát emelte ki. A Találkozás ősbemutatóját 1985-ben tartották a Pesti Színházban Valló Péter rendezésében. A színház szerint Nádas hangja és írói stílusa utánozhatatlan, drámai látásmódja pedig a kortárs színház számára is újra és újra felfedezendő örökség.
Megemlékezett róla többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Digitális Irodalmi Akadémia, a Fiatal Írók Szövetsége, a Miskolci Nemzeti Színház és a Szépművészeti Múzeum is. Utóbbi „hazánk és Európa egyik legfontosabb írójaként” méltatta Nádast, és arra kérte olvasóit: olvassák újra műveit.
Régi szerzőjétől búcsúzott az Alföld folyóirat is, amelynek kapcsolata Nádassal több mint hat évtizedre nyúlik vissza. A lap felidézte, hogy
1974-ben náluk jelent meg Az Egy családregény vége egyik részlete, három évvel később pedig interjú készült vele. A beszélgetés miatt a szerkesztőt, Görömbei Andrást az állampárt megbüntette.
Nádas erre úgy reagált, hogy minden előzetes értesítés nélkül elutazott Debrecenbe, és személyesen kereste fel a családot. Az Alföld szerint ez a gesztus is megmutatja azt az erkölcsi következetességet, amely évtizedeken át meghatározta Nádas írói és értelmiségi jelenlétét.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
