Mert nem tudják, mit cselekszenek Mészáros Richárd2026. 08. 26., sze – 18:19
„Nesze, egy pofon!” „Itt egy másik!” „Több nem lesz, most remélem, örülsz!” Nagyjából így lehet tömören összefoglalni a tranzakciós adó szlovákiai történetét a kormánykoalíció rendezésében és előadásában. A fejlemények mutatják, hogy a kabinetnek még csak elképzelése sincs arról, miként lehetne rendbehozni az ország gazdaságát.
Robert Fico 2023-ban a politikai rendcsinálás mellett a stabilitás jelszavával került negyedszer is kormányra, a Smer–Hlas–SNS-koalíció pedig azt sugallta, hogy az előző évek káoszával szemben végre higgadt szakemberek kerülnek a kulcsfontosságú pozíciókba. Szlovákiára pedig azon a ponton rá is fért volna a higgadtság: a koronavírus-járvány és az azt követő gazdasági válság miatt nehezített pályán mozgó Matovič-kormány és utódai csak tovább súlyosbították az ország pénzügyi helyzetét. A reménykedéssel kapcsolatban az egyetlen apró probléma, hogy a nehéz gazdasági körülmények, az elszálló költségvetési hiány és államadósság, ebből következőleg pedig az elmaradt gazdasági növekedés és az állampolgárokat fojtogató adó- és járulékterhek nagyrészt Fico előző kormányainak köszönhetően alakulhattak egyáltalán ki.
A Fico-kabinet a költségvetésen tátongó lyuk dilemmájára felemás megoldást talált ki. A lakosság pénztárcájának megkímélését hirdetve egy rakat további adó- és járulékterhet pakoltak a vállalkozásokra és meghirdették az állami spórolást (amiből gyakorlatilag nem lett semmi, nincs látványos jele a nadrágszíj-megszorításnak). Az adók és járulékok persze közvetett módon drágulást hoztak magukkal és a szlovákiai gazdasági környezet még kiszámíthatatlanabbá vált a külföldi szereplők számára.
A kormány problémamegoldó csomagjának leggyűlöltebb eleme egyértelműen a tranzakciós adó. Nem nehéz kitalálni, miért: ezt a látványos és bankszámlákon mérhető megszorítást nemcsak a nagyvállalatok érzik meg, hanem a „kisemberek” azon csoportja is, akik egyéni vállalkozóként ténykednek. A kormánypártok is hamar tudatosították, hogy ebből még probléma lesz: a megszavazása idején gazdasági okokra hivatkozva még sikerült összezárnia a Smernek, a Hlasnak és az SNS-nek, de már hónapokon belül jelentkeztek az első törések és különutas módosítási kísérletek. Robert Fico végül belátta, hogy az intézkedés fenntarthatatlan, egyben bejelentette a jövő évi megszüntetését. Ezzel szerezne politikai jópontokat – és reménykedik benne, hogy ennyi idő után a választók egy része már nem emlékszik rá, egyáltalán ki és miért is vezette be az adónemet.
Az adókönnyítés bejelentésének időzítése nem véletlen: a kormánynak egyszerre kell legalább hónapokig egyensúlyban tartania a költségvetést és a jövő évre ráfordulva kampányolnia, jellemzően osztogatással és a jóléti intézkedések látszatának fenntartásával. Mivel az államkassza üres és az ellenzék sem tud a semmiből pénzt varázsolni, ezért a gazdasági, osztogatós vonatkozású témákban üres lesz a pálya – a tranzakciós adó eltörlése akár még meg is szólíthatja a választók egy részét. Azon pedig a kormány bőven ráér gondolkodni egy megnyert választás után is, hogy pontosan miből, kitől, hogyan szerez pénzt az államkasszába. Mondjuk egy átcsomagolt, gondosan átnevezett tranzakciós adó ötletével.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
