A vízilabda jó brand – interjú Madaras Norberttel

A vízilabda jó brand – interjú Madaras Norberttel Orosky Tamás2026. 08. 26., sze – 15:29

Új sorozatunkban a közelmúlt legendás magyar sportolóit szólaltatjuk meg, akik valamilyen formában aktív pályafutásuk lezárása után is maradtak a sport világában, vállalva sokszor egészen komoly funkciókat. Görbicz Anita után Madaras Norbert, kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok pólóssal, a Magyar Vízilabda-szövetség (MVLSZ) jelenlegi elnökével beszélgettünk.

Játékos-pályafutása befejeztével a Ferencváros szakosztályelnöke lett. Tudatosan készült a sportvezetői szerepkörre már pólósként is?

Aktív pólósként még nem igazán, csak az utolsó egy-két játékosévemben. Inkább úgy mondanám, hogy figyeltem az aktuális klubjaimban, hogy a menedzsmentben kinek mi a feladata, hogyan áll össze a működés, igaz, abban nem voltam biztos, hogy ilyesmivel foglalkoznék a jövőben. Az viszont tény, hogy nyitott szemmel jártam.

Akkor mi volt a legfőbb motiváció, hogy elvállalta a fenti pozíciót? Egy konkrét eset, fontos tervek, vagy csak adódott a lehetőség?

Jött a lehetőség és belevágtam. Jól éreztem magam a Ferencvárosban játékosként, és úgy éreztem, tudnék segíteni a klubnak más pozícióban is.

Az MVLSZ elnökeként tovább nőtt a felelőssége, amely nem korlátozódik egy klubcsapatra, még kevésbé egy-egy vízilabdameccs négy negyedére, hanem állandó a nyomás. Hogyan birkózott meg ezzel a kezdetekben?

Leegyszerűsítve: a Fradiban egy csapatot kellett menedzselni, a szövetség elnökeként pedig szinte az összes klubot, ami másfajta munka. És ez tényleg csak a leegyszerűsített képlet, hiszen elnökként a legfőbb felelősségem, hogy a válogatott csapatoknak teremtsük meg a hátteret az eredményes felkészüléshez és szerepléshez. Kiemelten a felnőtteknek, de természetesen az összes többi korosztályos együttesnek, U15-től U20-ig, fiúknak és lányoknak egyaránt. Ami elsősorban gazdasági kihívás, én azonban szeretek képben lenni a szakmai résszel is. Nyilván nyomással jár, de úgy gondolom, segíthetek azzal a sportágnak, ha az elképzeléseimet át tudom vinni.

Mennyi ideig tartott megszoknia, hogy reggelente ne az uszoda, hanem az iroda felé vegye az irányt?

A pályafutásom végén már tudatosítottam magamban, hogy készülnöm kell a váltásra, nem lehet a végtelenségig vízilabdázni, abból kinőttem, elfáradtam. Hiányzik néha egy-két dolog a vízből, de olyan magas szinten már nem tudtam volna játszani, mint szerettem volna.

A váltással teljesen jól megbirkóztam – de azért az uszoda megmaradt, heti rendszerességgel járok úszni, sőt, a 2023-as világbajnokságon akadt egy olyan szünnap, amikor különböző okokból három játékos sem tudott részt venni az edzésen, úgyhogy kénytelen voltam beállni, hogy meglegyen a két csapat a taktikai gyakorláshoz.

Kapcsolódó cikkünk

Az FTC Telekom férfi-vízilabdacsapata 2024 után 2025-ben is négy címet szerzett. Az év edzőjének választott, BL-, Szuperkupa- és Magyar Kupa-győztes, magyar bajnok Nyéki Balázst a Nemzeti Sport Gála után kérdeztük.

Amikor kihirdették az egyes kategóriák legjobb három jelöltjét, eszébe jutott, hogy idén sikerülhet önnek és a csapatának is, ami tavaly nem?

Nem azzal foglalkoztunk, hogy tavaly nem nyertünk, de úgy éreztem, hogy a játékosokat motiválta ez év közben is. Nagyon szerettek volna ők lenni a legjobb csapat. Örülök, hogy így lett, egyértelműen úgy érzem, hogy jó döntést hoztak a szavazók. Az külön öröm, hogy én lehetek az év edzője. Ezt köszönöm a játékosaimnak, nélkülük ez nem sikerült volna. Büszke vagyok a játékosaimra, mert nagyon nagy munkát tettek bele évközben, hogy elérjük a céljainkat.

Edzőként kell külön foglalkozni azzal, hogy egy már mindent megnyert csapat számára megtalálja az újabb motivációt?

El szoktam mondani, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert olyan játékosokkal dolgozhatok, ahol ezzel szinte nem is nagyon kell foglalkoznom. Bár a megbeszélések nagyon sokszor valamilyen motivációs mondatokkal zárulnak, inkább a mérkőzésen belüli motiváció megkeresése a fontos. Alapvetően az edzésekre is nagyon motiváltan jönnek le és ezért is tudnak ilyen sikeresek lenni. Bízom benne, hogy ez idén is így lesz, de semmi jelét nem látom annak, hogy ez változott volna.

Az ön szívéhez melyik siker áll a legközelebb?

Azt gondolom, hogy a Bajnokok Ligája a csúcs. De a 2025-ös Szuperkupa is mindenképpen plusz élmény volt, hiszen itthon, fantasztikus körülmények között, remek körítés közepette nyertük meg a Pro Recco ellen. Ez egy külön értéket ad ennek a trófeának, de a BL a csúcs a csapatsportágakon belül. Nagyon örülök, hogy azt sikerült megszereznünk, arra vagyok a legbüszkébb.

Kapcsolódó cikkünk

A férfiaknál Kós Hubert világbajnok úszót, a nőknél Márton Luana világbajnok tekvondóst választotta meg a 2025-ös év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).

Az év legjobbja hagyományos csapatsportokban az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok – Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron összeállítású – férfi kardcsapat győzött. Az edzők között Nyéki Balázs, a ferencvárosi vízilabdacsapat trénere kapta a legtöbb szavazatot.

A 68. alkalommal rendezett voksolás győzteseit a Nemzeti Sport Gálán, a Magyar Állami Operaházban hirdették ki hétfőn este.

Érdekes

AZ ÉV FÉRFI SPORTOLÓJA: Kós Hubert (úszó)
AZ ÉV NŐI SPORTOLÓJA: Márton Luana (tekvandós)
AZ ÉV CSAPATA AZ EGYÉNI SPORTÁGAK CSAPATAI KÖZÖTT: férfi kardcsapat (Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron)
AZ ÉV CSAPATA A HAGYOMÁNYOS CSAPATSPORTÁGAK KÖZÖTT: az FTC-Telekom férfi vízilabda-csapata
AZ ÉV EDZŐJE: Nyéki Balázs (a Ferencváros férfi vízilabda-csapatának edzője)
AZ ÉV FOGYATÉKOS FÉRFI SPORTOLÓJA: Kiss Péter Pál (parakajakos)
AZ ÉV FOGYATÉKOS NŐI SPORTOLÓJA: Ekler Luca (paraatléta)
AZ ÉV FOGYATÉKOS CSAPATA: a szervátültetett asztalitenisz vegyes páros (Bácsi Bernát, Jakucs Edina)
Az ÉV SPORTPILLANATA: Molnár Attila győztes futása a fedett pályás Európa-bajnoki döntőben
ÉLETMŰDÍJ: Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc)

Forrás: NSO

A győztesek

A Ferencváros kapcsán az utóbbi években rendre felmerül, hogy sok újítással próbálkoznak. Például különböző méréseket végeznek, hogy jobb teljesítményre legyenek képesek a játékosok. Ki lehet valahogy fejezni azt, hogy ennek mennyi része van a sikerekben?

Szerintem ezek az egy-egy százalékok számítanak az éles helyzetekben a legtöbbet. Nyilván az alap struktúra és az abban elvárt munka nélkül ez nem működhet, de azok a nüansznyi dolgok, amiket egy ki-ki meccsen, egy döntőben hozzá lehet tenni, így is hozzá kell. Minden csapat próbál fejlődni, próbálnak fölénk kerekedni és csak akkor tudunk sikeresek maradni, ha mindig valami újítást beleviszünk és mi is próbálunk jobbak lenni.

Meg lehet osztani annyi kulisszatitkot erről, hogy a technikai újítások milyen gyakran kerülnek elő a szakmai stáb asztalánál?

Minden edzés után érkeznek a különböző adatok, napi szinten foglalkozunk vele. Kidolgoztunk egy rendszert, analitikusokkal dolgozunk együtt, van hozzá egy saját alkalmazásunk. Ebbe nagyon sok energiát fektettünk bele az elmúlt években, és próbáljuk ezt olyan szintre hozni, hogy mindig a világ előtt járjunk egy picivel. Azt gondolom, hogy ez így is van most, ezt az előnyünket kell megtartani.

Kapcsolódó cikkünk Budapest |

Márton Luana 2023-ban robbant be a köztudatba (a tekvandóval együtt), a tavaly nyújtott teljesítményéért, két világbajnoki címéért pedig már az év női sportolója-díjat is megkapta. A 19 éves, spanyolországi születésű sportoló csillogó szemekkel nyilatkozott a gála után az Új Szónak is.

Milyen érzésekkel érkezett a gálára, amelyen a testvére, Viviana is ott volt a top háromban?

Azzal jöttem az Operába, hogy élvezzem ezt a napot. Másodszor lehettem itt, és megint nagyon örültem neki. Úgy pedig, hogy Vivivel mindketten jelöltek voltunk, még inkább. Nagyon jó volt.

Nehezebb volt úgy versenyezni tavaly, hogy most már a (sport)közvélemény is várta öntől az újabb jó eredményeket?

Én mindig, minden helyzetben arra gondolok, hogy haladjak rendesen az utamon és élvezzem azt. Ez a munkám, ami azzal jár, hogy valamikor nyerek, valamikor veszítek. De a legfontosabb az, hogy megyek tovább nyugodtan. Élvezem a pillanatot, és mindig 100%-osan elvégzem a dolgom. Ha ezt így csinálom, igazából még mindig jó eredmények sülnek ki belőle.

Ikertestvérével nemcsak a kinézetükkel tévesztik meg a környezetüket, hanem a súlycsoportok közötti mozgásukkal is, 2025-ben például a 67 kilósoknál lett világbajnok, ahol Viviana olimpiai aranyérmes volt 2024-ben.

Sokan kérdezik, mi lesz, ha találkozunk, de mi mindig figyelünk arra, hogy két különböző súlycsoportban versenyezzünk, függetlenül attól, hogy változtatunk. Úgyhogy ha valamelyikben elkerülik az egyikünket, a másik súlycsoportban ott a másikunk. Nem tudnak menekülni előlünk!

És mi a fő szempont az aktuális súlycsoport kiválasztásakor?

Alapvetően a natúr testsúlyunkat nézzük. Aztán figyeljük, hol lehet több lehetőségünk és pár más apróságot is. Ahol a legjobb, oda megyünk.

Kapcsolódó cikkünk Budapest |

Hétfő este a budapesti Operában voltunk részesei a 68. Év sportolója-gálának. Aludtunk rá egyet, mielőtt összefoglaltuk volna a benyomásainkat.

Hóban-fagyban is kitartanak

A megszokott januári időpont ugyan mindig azzal jár, hogy a vörös szőnyeget hősugárzók övezik a Magyar Állami Operaház előtt, de ennyire havas-jeges-fagyos körülmények már rég nem voltak a díjátadó napján, mint idén. Lefogadtuk volna, hogy ezúttal nem találkozunk az autogramvadászok lelkes csoportjával, csak meg-megálló járókelőkkel.

Ehhez képest ugyanúgy ott szobroztak a patinás épület kordonjainál, és várták kedvenceiket. Igazán azonban akkor képedtünk el, amikor 45 perccel (!) a műsor vége után, jóval 23 óra után is ott láttunk egy kisebb csoportot. Egyik kezükben kisebb-nagyobb mappa, másik kezükben toll, topogtak, dideregtek, de kitartottak – nem véletlenül suhant át egy elismerő félmosoly Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnökének arcán, amikor távozásakor ő is megállt néhány aláírásra és szelfire.

Kapcsolódó cikkünk

A férfiaknál Kós Hubert világbajnok úszót, a nőknél Márton Luana világbajnok tekvondóst választotta meg a 2025-ös év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).

A 68. alkalommal rendezett voksolás győzteseit a Nemzeti Sport Gálán, a Magyar Állami Operaházban hirdették ki hétfőn este.

Érdekes

Forrás: NSO

A győztesek Élőben a távolból

Általában visszaveti egy ilyen gála fényét, ha a díjazottak nem vehetik át személyesen a trófeákat. Pozsonyban ezt nem egyszer megtapasztaltuk, a futball-légiósok vagy a tengerentúli hokisok szinte sosem tudtak színpadra lépni és Petra Vlhová programjába sem nagyon fért bele sosem egy szezon közbeni hazaugrás az Év Sportolójára. (Sőt, volt, aki – Peter Sagan – gyakorlatilag sportot űzött abból, hogy ignorálja az újságírói ankét ünnepélyes eredményhirdetését.)

Magyarországon a leggyakrabban érintett sportágak (úszás, kajak-kenu, vívás stb.) jellege miatt ilyen problémával nem igazán szembesültek. Ezúttal viszont az Év férfi sportolója, a címét megvédő Kós Hubert nem lehetett ott a gálán – edzője, Bob Bowman nem engedte el –, és az Év csapatának választott ferencvárosi vízilabdázók legtöbb ásza is hiányzott az épp zajló belgrádi Eb miatt. Az élő videós bejelentkezéseik azonban kifejezetten jót tettek a műsor dramaturgiájának, Kós és Vogel Soma is frappánsan, jókedvűen köszönte meg a szavazatokat, humorosan, mégis tisztelettudóan nyilatkoztak.

Kínos pillanatok

S ha már a programnál tartunk: az élő adás varázsa mindig magában hordozza a bakik lehetőségét, de ezúttal (is) valahogy túl sok volt belőlük. Befuccsolt kisvideó, rosszkor indított bejátszás, a színpadra időnként besétáló főrendező vagy a közreműködők néha már-már erőszakos „pozícióba állítása” nem emelte az est fényét.

A műsorvezetői páros – a gála ugyancsak visszatérő fájó pontja – teljesítménye is hagyott maga után kívánnivalót. Sokszor inkább felolvasást tartottak a kezükben tartott lapokról, még a legegyszerűbb közlendőknél is, ha pedig „fejből” beszéltek, igen gyakran belebakiztak a mondandójukba. Míg az M4 riporterének, B. Németh Péternek azért testhez álló feladat volt egy-egy miniinterjú készítése, a színész Gubik Petra érezhetően idegenül mozgott a szerepében, szinte kiabálta a neveket.

Volt a megnyitóbeszédnek is egy olyan része, amely kisebb sóhajokat, de legalábbis vegyes érzelmeket váltott ki a nézőtéren: Szöllőssi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke zárásként megemlítette, hogy a hasonlóan jó sporteredményekhez a jövőben is stabilitásra, folytonosságra és – külön kihangsúlyozva – békére van szükség, majd váratlanul még köszöntötte a gálára a legtöbb sportolót delegáló Ferencváros elnökét, Kubatov Gábort, akit „igazgatóként” aposztrofált, ami az érintett pártpolitikai funkciója…

Felemelő pillanatok

A közelgő parlamenti választásra, politikára utaló mondatokat szerencsére gyorsan elhomályosította egy frappáns kiszólása („Na szia, Medárd!”), amikor az egyik páholyban ülő srácra vetült a reflektorfény (ő volt az a 4 éves fiú, aki cukorbeteg édesanyja rosszullétekor ezzel a beköszönéssel felhívta a mentőket, s akinek bátor – és nem utolsósorban életet mentő – tette bejárta a médiát).

Az első komoly tapsot aztán még sok követte, az életműdíjjal kitüntetett Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánckettős vastapsáig bezárólag. A díjazottak őszinte boldogságát, a sport iránti alázatukat ismét felemelő volt látni, a parasportolókat pedig legszívesebben megölelgette volna az ember, mert ők mindig egész közösségüknek igyekeznek juttatni a dicsfényből.

Jó volt a bajnokok bajnokainak társaságában lenni.

Az Év sportolója-díj megnyerése után mivel kell „kiengesztelnie” a testvérét?

Mi már kedden utazunk is vissza Madridba, de egy közös vacsora biztosan belefér majd az időnkbe.

Mennyire szoros a programja, milyen lesz a 2026-os éve?

A legfontosabb az áprilisi Európa-bajnokság lesz, utána pedig a Grand Prix-versenyek következnek, ezek számítanak be a ranglistába.

Utoljára 1987-ben győzött tekvandós az újságírói ankéton Engrich Marianna személyében. Tapasztalja a saját bőrén, hogy most újra visszajött a köztudatba a sportág Magyarországon?

Igen. Az olimpia előtt a tekvandó nem volt túl ismert, de aztán Vivi megnyerte az olimpiát. Az emberek látták a tévében, rákerestek interneten a közvetítésekre, és megismerték a sportágat. Jó lesz a jövő! (nevet)

És mit üzenne egy kisiskolásnak, aki meglátja a tévében, és elhatározza, hogy sikeres tekvandós akar lenni?

Azt mondanám neki, a legfontosabb, hogy élvezze azt, amit csinál, élvezze az oda vezető utat, és edzzen százszázalékosan mindig. De tényleg mindig. Úgy biztosan el fogja érni, amit akar.

Próbálják már másolni a Ferencvárost, az önök módszereit?

A külföldi csapatoknál nagyon tisztelnek minket és látják, hogy ilyenekkel foglalkozunk. Azt, hogy mennyire tudják ezt lemásolni… Nyilván próbálkoznak, de ha van egy kialakított rendszerünk, azt egyik pillanatról a másikra nehéz átvenni. Azt lehet megtenni, hogy egy-egy dolgot elcsennek, amit észrevesznek akár egy edzésen, mérkőzésen vagy kiszúrnak a videókon. Abból tanulnak és próbálnak újítani. Néha ez sikerül, néha nem. Ez mindenkinek egy hosszabb út, nekünk is sok munkaóránk van benne.

Miközben mi beszélgetünk, zajlik a férfiak Európa-bajnoksága, amelyben új rendszerben küzdenek a négy közé kerülésért a válogatottak. Mennyire lehet kedvező ez a szisztéma a magyar válogatott számára?

Az első meccsek után ezt nehéz megmondani, alakulhat jól és rosszul is. A mai eredmények után, ahol például a spanyolok kikaptak a szerbektől, előfordulhat az is, hogy ez nekünk nem lesz kedvező és nem jutunk be a legjobb négybe. Ez benne van egy ilyen lebonyolítási rendszerben. Hosszabb távon dől majd el, ha ez marad a rendszer, hogy hányszor jöttünk ki belőle jól, hányszor rosszul. Alapvetően az új rendszer nekem tetszik, de nem tudom, hogy a magyar válogatott mennyire lesz sikeres benne.

A „másik oldalról” nézve a dolgokat volt olyan, hogy megértett egy helyzetet, döntést, amit játékosként bírált vagy kevésbé fogadott el?

Igen. Játékosként egy pólós magával foglalkozik leginkább, és nem látja át feltétlenül a nagy képet mindig. Most már látom a teljes képet. Nem szívesen mondanék konkrét helyzetet, egyszerűen egész más egy komplett rendszert vezetni, felülről és belülről minden részletet ismerni. Játékosként csak a csapatomat, a saját helyzetemet ismerhettem. Ez egész más, mostanra bizonyos döntések értelmet nyertek. Hellyel-közzel mindenkinek elégedettnek kell lennie, több kompromisszumra van szükség.

Nehéz mindenkinek a kedvében tenni – de még ezzel együtt is volt olyan dolog, amit megbánt vezetőként? Mi volt az, amit már mindenképpen másképp csinálna, oldana meg?

Biztos, hogy egyes dolgokat másképp oldanék meg, egy-kettő eszembe is jut, de kimondottan nem bántam meg semmit. Nekem is egy fejlődési folyamat az elnökség, pár év múlva én is bölcsebb leszek, én is tanulom a szerepem a nagy rendszerben: rengeteg meccsel, száz klubbal, sokszor nehéz mindent figyelembe venni. Mégis igyekszem megfontolt lenni a döntések során.

Miben jelent(ett) előnyt, miben hátrányt a kiemelkedő játékos-pályafutása?

Előnyt annyiban jelent, hogy tisztelnek valamennyire, mert ismerik a karrieremet és tudják, hogy láttam belülről, miként működnek a klubok. Rögtön a kinevezésemtől komolyan vesznek. 2026-ban azért már más világ van, nem is szeretném, ha az alapján viszonyulnának hozzám, hogy milyen játékos voltam. Ez két külön munka, szerepkör, de hátrányt nem jelent.

Azt tapasztalom, hogy minden terület képviselői szeretik a vízilabdát, és elismerik a válogatottak eredményeit. És nem is feltétlenül csak az elmúlt években látott teljesítményt, hanem a sportág teljes száz évét. A vízilabda jó brand, ez a legnagyobb segítség.

A sportág nagyon hosszú ideje tartja a pozícióját a világ abszolút élvonalában. Mi a sikeresség, eredményesség legfőbb titka?

A hagyomány. Van egy nagyon széles, jó bázisunk, és vannak jó edzőink – és vannak olyan tradícióink, amelyeknek a lenyomatát ott láthatja mindenki a Hajós Alfréd uszoda előterében a márványtáblákon – kilenc olimpiai bajnokcsapat és négy világbajnok együttes névsora –, és amelyek generációról generációra öröklődnek.

Hogy egy magyar vízilabdázó sosem lehet elégedett az ezüstéremmel sem, az aranyérem megszerzése érdekében pedig minden egyes nap, minden egyes edzésen csakis a maximum az elfogadható, illetve még annál is egy kicsit több. Ez az alapvetés száz éve, és ezt mindenki elfogadja, épp ezért a klubokban végzett munka kiemelkedő jó ideje.

Amiből értelemszerűen a válogatottak is profitálnak. Milyen mértékben van kapcsolatban a szakmai stábokkal? Kikérik esetleg a tanácsát is, vagy igyekszik távolságot tartani a pozíciójából adódóan?

Változó. Néha kérik, néha elmondom magamtól is. Abszolút pozitívan igyekszem hozzáállni a dologhoz. Időnként megbeszéljük a helyzetet, de övék a felelősség és a döntések is, hiszen ők látják napi szinten a játékosokat.

Kinevezésekor elmondta, az egyik fontos célja a sportág további népszerűsítése. Mit sikerült elérni, megvalósítani ezen a téren, mit esetleg nem? Milyen tervei vannak?

A válogatottak sokkal népszerűbbek, mint a bajnokságok, a klubok, ezen nehezen tudunk változtatni. A férfiválogatottal bármikor teltházas meccseket tudunk játszani, a bajnokik látogatottságával nehezen tudunk mozdulni. Ebben van hiányosság, ezen próbálunk változtatni.

Magát a sportágat is igyekeztek attraktívabbá tenni a szabályváltozásokkal, melyeknek köszönhetően általában jóval több gól születik a meccseken. Mi erről a véleménye egykori játékosként?

Nem bánom, hogy kisebb a pálya és több a gól, az akció. Ami nehéz, hogy nagyon fizikális lett a játék, még fontosabbak a játékvezetők és a jó ítéleteik. Hogy játékosként ez jobban ízlett volna-e nekem? Fogalmam sincs. Tudtam mindenhez alkalmazkodni, szerintem ehhez is tudtam volna.

Egy év múlva Budapesten lesz a világbajnokság. Két elsőséggel lenne teljesen elégedett?

Jók a csapataink, de látjuk, mások is mennyire jók. Nagyon jó lenne, ha két érmet is szereznénk, főleg, ha az egyik arany lenne, de rettentően nehéz oda eljutni.

Kapcsolódó cikkünk

Új sorozatunkban a közelmúlt legendás magyar sportolóit szólaltatjuk meg, akik valamilyen formában aktív pályafutásuk lezárása után is maradtak a sport világában, vállalva sokszor egészen komoly funkciókat. Elsőként a győri kézilabdaklub elnöke, a játékosként ötszörös BL-győztes, világbajnoki ezüstérmes, a világ legjobbjának is megválasztott Görbicz Anita válaszolt kérdéseinkre.

Sportigazgatóként kóstolt bele először egy új szerepbe a kézilabdában. Mennyi ideig tartott, hogy reggelente ne arra gondoljon, miért nem az öltöző, hanem az irodák felé veszi az irányt?

Nem egyik napról a másikra történt az átállás, de természetesen a kezdeti időszakban furcsa volt, hogy már nem az öltözőbe megyek. A kézilabda azonban ugyanúgy a mindennapjaim része maradt, csak más szerepkörben, így viszonylag gyorsan sikerült megtalálnom az új ritmust.

Klubelnökként tovább nőtt a felelőssége, ami folyamatosan jelen van a mindennapjaiban, nem korlátozódik úgymond egy-egy meccs hatvan percére. Hogyan birkózott meg ezzel?

Valóban teljesen más típusú felelősség, hiszen ez egy olyan mérkőzés, amelyet sosem fújnak le. Meg kellett tanulnom hosszabb távon gondolkodni, rendszerekben látni a klub működését, de szerencsére kiváló stábbal dolgozom együtt, amely rengeteget segít abban, hogy ezt a terhet jól kezeljük.

A kezdeti időszakban (vagy akár később is) hány döntését bánta meg? Mi volt az, amit már mindenképpen másképp csinálna, oldana?

Természetesen voltak, és mindig vannak olyan döntések, amelyekből tanul az ember, ugyanakkor nem mondanám, hogy bánom őket, hiszen az adott helyzetben úgy értékeltem, hogy azzal teszem a legtöbbet a klub érdekében. Sokkal inkább tekintek tapasztalatszerzésként az ehhez hasonló korábbi helyzetekre. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, és mindig igyekszem fejlődni benne.

Miben jelent(ett) előnyt, miben hátrányt a kiemelkedő játékos-pályafutása?

Előny, hogy belülről ismerem ezt a közeget, tudom, mit élnek át a játékosok, és könnyebben értem meg a szakmai szempontokat. Ugyanakkor néha hátrány is lehet, mert bizonyos helyzetekben érzelmileg jobban kötődöm, de igyekszem minden döntésnél objektív maradni.

Klubelnökként mennyire van szoros kapcsolatban a felnőttcsapat szakmai stábjával, a játékosokkal?

Folyamatos kapcsolatban vagyok a szakmai stábbal, és rendszeresek az egyeztetések. Már csak azért is, mert fontosnak tartom, hogy nyitott, őszinte kommunikációt folytassunk a klubon belül.

Érzékelte bármilyen ügyben, tárgyalás során, hogy könnyebben, gyorsabban megszületik az egyezség, mert Görbicz Anita ül az asztal egyik oldalán, aki nemcsak országosan, hanem Európa-szerte is ismert név?

Előfordul, hogy a nevem miatt könnyebb elindítani egy-egy tárgyalást, de a végén mindig a klub ereje és az számít, milyen tartalommal tudjuk megtölteni az együttműködést. Hosszú távon ugyanis csak az a döntő tényező, hogy mit tudunk letenni az asztalra.

Néha éri olyan vád a kézilabdás topklubokat Magyarországon, hogy légiósokra építve nem adnak elég teret a magyar játékosoknak. Hogy látja ezt a kérdést? A pozíciójából mit tud tenni azért, hogy minél több saját nevelésű kézis legyen az ETO első keretében?

Ez egy összetett kérdés. Egy topklubnál az eredménykényszer is jelen van, ugyanakkor számomra kiemelten fontos az utánpótlás és a magyar játékosok beépítése. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy minél több saját nevelésű játékos kapjon lehetőséget a felnőttcsapat közelében, és ennek az eredménye az is, hogy a következő idénytől négy akadémistánk teljes értékű tagja lesz a felnőttkeretnek.

Kapcsolódó cikkünk

Rendkívül izgalmas végjátékot hozott a szlovák női kézilabda bajnoki rájátszásának utolsó előtti meccse. A Vágsellyén rendezett rangadót végül a szerdahelyiek nyerték 30:31-re és megszerezték a bajnokság ezüstérmét.

A mérkőzés előtt a HC DAC 0 ponttal állt a minitabella harmadik helyén, a sellyeiek pedig 2 ponttal a második pozíciót foglalták el. A bajnok, 6 pontos Michalovce csapatát már egyik csapat sem érhette utol. Az összecsapás pikantériáját azonban az adta, hogy hiába nyertek a sellyeiek a rájátszásban hét góllal Dunaszerdahelyen, mivel pontegyenlőség esetén az alapszakasz eredményei is beleszámítanak a végső sorrend eldöntésébe, a DAC-nak egy minimális győzelem is elég volt az ezüstéremhez. Az alapszakaszban ugyanis egy döntetlen mellett egy szerdahelyi sikert jegyezhettünk fel a jegyzőkönyvekben.

Kiélezett végjáték

A hangulatról a hazai szurkolók ezúttal is gondoskodtak, ám csapatuk csak egyszer-egyszer tudott vezetni az első félidőben. Igaz a végén éppen Kucsera Rebekáéknál volt az előny, 17:16-nál vonultak öltözőbe a csapatok. A szünet után egyet gyorsan hozzátett Olívia Ščípová, aki Lenka Ratvajskával együtt utolsó meccsét játszotta a Duslo színeiben. A szerdahelyiek azonban gyorsan fordítottak, a 35. percben már náluk volt az előny.

A kivédett heteseket, szép átlövéseket, látványos cseleket és cundergólt is hozó találkozó drámai végjátékot hozott.

Kapcsolódó cikkünk

A női kézilabda MOL Liga 21. fordulójában a már biztos aranyérmes HC DAC a Slavia Praha csapatát fogadta. A 37:24-es győzelem után sor került a bajnokavatásra is.

A mérkőzés időpontja nem volt a legkedvezőbb, hiszen éppen abban az idősávban játszott a magyar fociválogatott is.

A hazai drukkerek azonban így is nagy erőkkel készültek, a dunaszerdahelyi sportcsarnokhoz vezető úton már a bajnoki ünnepléshez dukáló tűzijátékkal érkezett a kemény mag.

A lelátók is szépen megteltek a kezdésre, az első perctől zúgott a „DéÁCé”. A csapat is remekül kezdett, elsősorban Eliška Desortová volt elemében, de társai is igyekeztek vele tartani a lépést. Tizenöt percre sem volt szükség, hogy kialakuljon az ötgólos különbség. A félidő második felében a kispadról érkezők is hozzátették a magukét, Élő Beatrix és Molnár Korinna is pazar átlövésekkel jelentkezett. A szünetben 19:12 volt az állás.

A második félidőben már csak az volt a kérdés, hogy mikor növeli először tízre a különbséget a hazai csapat. A 38. percben a pazar formát mutató Desortová góljával lett 23:13 az állás. Az utolsó öt percben már a „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!” rigmustól volt hangos a sportcsarnok.

A HC DAC a bajnokavatón is megőrizte veretlenségét. A Slavia 37:24-es legyőzése után kezdődött a kupaátadás és az ünneplés.

A dunaszerdahelyiek a bajnokság utolsó fordulójában, április 1-jén a Písek otthonába látogatnak. A szlovák bajnoki rájátszás pedig április 25-26-án veszi kezdetét.

HC DAC–DHC Slavia Praha 37:24 (19:12)

Dunaszerdahely, 252 néző. Jv.: Haščíková, Záhradník

HC DAC: Mistiny Kitty, Simona Tomovčíková (kapusok) – Pénzes Mónika 3, Bánfai Kíra 3, Linea Csocsaj 1, Valeria Policarpo 1, Nora Fajric 1, Emma Boada 2, Eliška Desortová 10/4, Kristína Pastorková 3, Molnár Korinna 2, Lea Franusic 1, Farkas Júlia 4, Élő Beatrix 2, Woth Viktória, Anastasija Bjalončík 4

MOL Liga, 21. forduló Kapcsolódó cikkünk

A női kézilabda MOL Liga 18. fordulójában eldőlt, hogy a dunaszerdahelyieket már egyik riválisuk sem tudja megelőzni, így a tavalyi szezon után 2026-ban is ők végeznek a közös cseh–szlovák bajnokság első helyén.

Hírdetés

A csallóköziek szombaton Olomoucban léptek pályára, ahol az örökmérleg nem az ő oldalukra billent. Ezt megelőzően négyszer kikaptak és mindössze kétszer tudtak nyerni Morvaország egykori fővárosában. A meccs elején a hazaiak vezettek, ám a folyamatosan belelendülő sárga-kékek a félidő végére fordítottak, és végül 27:21-re nyertek.

A rivális botlása

Ez még nem volt elég a biztos arany-éremhez, ahhoz ugyanis kellett, hogy a Kynžvart otthon kikapjon a Michalovce csapatától vasárnap.

„Tudtuk, hogy ha mérkőzésről mérkőzésre tesszük a dolgunk, akkor el fog jönni ez a pillanat.

Szombaton hazafelé már felmerült, hogy lehet, nem kell várni a következő mérkőzésünkig, ami csak március 14-én lesz.

Én viszont nem bíztam abban, hogy a Kynžvart otthon ki fog kapni. Vasárnap a győri BL-meccsen voltam, amikor a lányom jelzett, hogy a nagymihályiak nyolccal vezetnek a félidőben. Onnan már követtem az eredményt, majd a közvetítést is bekapcsoltam, és akkor kezdtem elhinni, hogy meglesz a bajnoki cím” – avatta be lapunkat a hétvége kulisszatitkaiba Dr. Horváth Zoltán, a HC DAC elnöke. Végül a Michalovce 37:33-as győzelemmel utazhatott haza Csehországból.

Ez az eredmény azt jelenti, hogy a szerdahelyiek előnye 8 pont a két legfőbb üldöző, a Most és a Kynžvart előtt. Mivel a két cseh rivális egymással is találkozik a közeljövőben, matematikailag már csak egyikük érhetné utol Pénzes Mónikáékat.

Ha viszont ez meg is történne, az egymás elleni eredmények miatt akkor is a dunaszerdahelyiek lennének bajnokok.

Veretlenség

Persze arra is csak matematikai esély van, hogy az immár háromszoros MOL Liga-győztes HC DAC ne szerezzen egy pontot sem a következőkben, hiszen jelen pillanatban 17 győzelemmel és 1 döntetlennel állnak a tabella élén. Természetesen a klubon belül is az a cél, hogy megőrizzék ezt a szinte tökéletes mérleget.

„Megnyerni valamit nagyon nehéz, de megvédeni azt még nehezebb. Azt szoktam mondani, hogy ez már nem lehet véletlen.

Ismerve a filozófiánkat és a klubunkban megszokott hozzáállást, nem fogjuk elszórakozni a hátralévő négy mérkőzést sem.

Ezek remek lehetőséget biztosítanak nekünk, hogy felkészüljünk és felpörögjünk a szlovákiai rájátszásra. Tavaly, amikor aranyérmesek lettünk a MOL Ligában és a kupában, szerintem egy kicsit elragadta a fejeket a diadal. Ezért is végeztünk csak a harmadik helyen a hazai rájátszásban. Ezt most el szeretnénk kerülni” – jelentette ki a klubelnök, akitől megtudtuk, bár nem lesznek ott a szombati kupadöntőben, egy nem mindennapi mérkőzéssel igyekeznek kárpótolni a szurkolóikat.

Kapcsolódó cikkünk

A női kézilabda MOL Liga 15. fordulójában a Házená Kynžvart otthonába látogatott a tabella éllovasa, a HC DAC.

A szerdahelyieknél azonnal a kezdőcsapatba tért vissza az év elején sérüléssel bajlódó Eliška Desortová, aki gyorsan meg is szerezte a találkozó első gólját. Az első percekben kiegyenlített volt a játék, de 2:2 után sikerült meglépnie a vendégeknek.

A jól védekező HC DAC labdaszerzései után lerohanásokból sorban szerezte a gólokat, így a csehek mestere 2:7-nél időt is kért. Ezt követően ugyan javult valamelyest a Kynžvart játéka, de 7:11-ig úgy tűnt, nincs ellenszerük Bánfai Kíráék játékára. Itt viszont megtört a vendégek lendülete és a 22. percben már 12:12 állt az eredményjelzőn.

A hazai kemény mag 6 dobbal igyekezett feltüzelni kedvenceiket, ami hatalmas hangzavart eredményezett, de a Dunaszerdahelyen megszokott rigmusok kiabálásának itt nem sok nyoma volt.

Debre Viktor időkérése után a félidő hajrája újra a csallóközieké volt, a szünetben 15:19 volt az állás.

A szünet után Élő Beatrix vezetésével növelték előnyüket a sárga-kékek és már hét góllal is vezettek. Innen viszont újra felálltak a hazaiak, akik volt mikor kettős emberelőnyben játszottak. A HC DAC helyzetét tovább nehezítette, hogy előbb Kristína Pastorková majd Anastasija Bjalončík is megkapta harmadik kétperces büntetését, így piros lappal már csak a nézőtérről figyelték társaikat.

Bő két perccel a vége előtt döntetlen állásnál támadtak a vendégek.

Előbb Woth Viktória, majd nem sokkal később Molnár Korinna is betalált, a Kynžvart pedig csak egyszer tudott válaszolni. Az utolsó másodpercekben még kimaradt egy csallóközi helyzet, de a csehek már nem értek fel a kapuhoz.

A HC DAC 33:32-re nyert és előnye már 7 pont a Kynžvart, valamint a Slavia Praha otthonában 30:25-ös vereséget szenvedő Most előtt.

Hatalmas lépést tett a MOL Liga megnyerése felé a dunaszerdahelyi csapat.

Házená Kynžvart–HC DAC 32:33 (15:19)

HC DAC gólszerzői: Pénzes Mónika 1, Bánfai Kira 4, Policarpo Santos 2, Emma Boada 2, Eliška Desortová 7, Kristína Pastorková 4, Molnár Korinna 2, Lea Franušić 2, Farkas Júlia 2, Élő Beatrix 4, Woth Viktória 1, Anastasija Bjalončík 2

MOL Liga, 15. forduló

„Bánt minket, hogy nem lehetünk ott a fináléban. Az elődöntő után ismert, hogy elfogadva a végeredményt, de panaszt tettünk az ott tapasztalt játékvezetés miatt. Erre még mindig nem kaptunk választ a Szlovák Kézilabda-szövetségtől (SZH)… Igaz, nem hazai pályán, de péntek este Dél-Komáromban a kínai női válogatott ellen játszunk majd egy felkészülési mérkőzést, hogy a szurkolóink ne maradjanak hosszú ideig kézilabda nélkül” – nyilatkozta Dr. Horváth Zoltán.

A felkészülési találkozó után válogatottszünet következik, majd március 14-én a Plzeň csapata látogat a dunaszerdahelyi sportcsarnokba a MOL Liga 19. fordulójában.

Bár hivatalos megerősítés még nincs, a bajnokavatóra vélhetően a 21. fordulóban, a Slavia Praha elleni hazai mérkőzésen kerülhet sor.

Kapcsolódó cikkünk

A HC DAC rendkívül fontos bajnokit nyert meg a Házená Kynžvart otthonában. A meccs után Élő Beatrix és Debre Viktor értékelt lapunknak.

Lázně Kynžvart a cseh–német határ közelében, a gyógyvizéről nevezetes Mariánské Lázně mellett fekszik. A mindössze 1400 fős település sportcsarnokában már a kezdés előtt egy órával gyülekeztek az emberek. A bejárat mögötti klubhelyiségben egyben megtalálható a büfé, a szurkolói tárgyakat árusító bolt és a jegypénztár is. A légkör pedig rendkívül családias volt.

A meccset a vendégek kezdték jobban, de az első félidőben szerzett ötgólos előnyük, és a másodikban összegyűjtött hét találatos fórjuk is el-elfogyott. Ennek ellenére mindkét játékrész végét meg tudták nyerni, ebben pedig nagy szerepe volt a cserepadról érkező játékosoknak is.

„Azt beszéltük a meccs előtt, hogy úgy menjünk bele, mint a Michalovce ellen. Ez hellyel-közzel sikerült. A Kynžvart védekezése, hogy a ketteseiket feltolták a jobb oldalon, picit megzavart minket. Elkezdtünk kicsit kapkodni. Megbeszéltük, hogy nyugodjunk meg, nincs semmi baj. Játszottuk a játékainkat, amik feküdtek is. A védekezésünk rendben volt, támadásban a 22. percig talán lassúak voltunk, de utána felvettük a ritmust.

A padról mi még be tudtunk hozni olyan embereket, akiknek nagyon fontos góljaik voltak”

– értékelt az Új Szónak a meccs után Élő Beatrix. A négy gólt szerző jobbátlövő azt is elmondta, hogy sokat segít nekik, hogy a mérkőzés előtt elutaznak az ilyen távoli ellenfelekhez, de jelen esetben a hét és fél órás út azért valamelyest ott marad a lábakban.

Kapcsolódó cikkünk

A női kézilabda MOL Liga 15. fordulójában a Házená Kynžvart otthonába látogatott a tabella éllovasa, a HC DAC.

A hazai kemény mag 6 dobbal igyekezett feltüzelni kedvenceiket, ami hatalmas hangzavart eredményezett, de a Dunaszerdahelyen megszokott rigmusok kiabálásának itt nem sok nyoma volt.

Debre Viktor időkérése után a félidő hajrája újra a csallóközieké volt, a szünetben 15:19 volt az állás.

Bő két perccel a vége előtt döntetlen állásnál támadtak a vendégek.

A HC DAC 33:32-re nyert és előnye már 7 pont a Kynžvart, valamint a Slavia Praha otthonában 30:25-ös vereséget szenvedő Most előtt.

Hatalmas lépést tett a MOL Liga megnyerése felé a dunaszerdahelyi csapat.

Házená Kynžvart–HC DAC 32:33 (15:19)

MOL Liga, 15. forduló

A HC DAC helyzetét nehezítette, hogy Kristína Pastorková, majd Anastasija Bjalončík is megkapta harmadik kétperces büntetését, így piros lappal már csak a nézőtérről figyelték társaikat a második félidő jelentős részében.

„Ez is sokat számított, de a legnagyobb gond az volt, hogy nagyon sokáig négyen voltunk csak a pályán. Ott külön erőket kell mozgósítani a védekezésben, ha eredményesek akarunk lenni, vagy mindig kell egy kapusbravúr, ami most annyira nem jött. Támadásnál ugyan valaki bemegy a kapus helyett, de akkor is csak öten vagyunk a hat ellen. Ez rengeteg erőt kivett belőlünk, az ellenfelünk kihasználta ezt, és ránk tudtak jönni” – foglalta össze ezt az időszakot a szerdahelyiek vezetőedzője, Debre Viktor.

A csallóköziek sikerükkel nagy lépést tettek a bajnoki cím felé, hiszen előnyük már hét pont a két legfőbb üldöző, a Kynžvart és a Most előtt.

„Nem számolgatunk. Mindig megbeszéljük, hogy ebbe ne menjünk bele. Minden meccset meg szeretnénk nyerni.

Nyilván tudtuk, hogy ez megint egy rangadó lesz. De jön egy jövő héten is, és utána is lesz még.

Most egymás után jönnek azok a meccsek, amik mind ilyen fontosak” – reagált a csapat hibátlan teljesítményére és egyre növekvő előnyére Élő Beatrix.

Kapcsolódó cikkünk

A dunaszerdahelyi női kézilabdázók legnagyobb arányú sikerüket aratták Nagymihályban a MOL Liga 14. fordulójából előrehozott mérkőzésen. A 28:33-as győzelem után a születésnapját kedden ünneplő kapust, Mistina Kittyt kérdeztük.

A csapattal már a mérkőzés előtti napon elindultak. Hogyan telt a születésnapi utazás?

Ilyenkor úgy szokott lenni, hogy az ünnepelt lepi meg a csapatot mindig valami kis sütivel, egy kis kedvességgel.

De természetesen nagyon aranyosak voltak a lányok, felköszöntöttek.

Időben elindultunk, több megállót is beiktattunk, úgyhogy tudtunk egy kicsit sétálni is az utazás közben. Nyilván ilyenkor más a protokoll, mint hazai pályán vagy egy-egy rövidebb útnál. Miután megérkeztünk a szállodába, mindenki tudott pihenni, úgyhogy ma már kipihenten készültünk a mérkőzésre.

A mai meccs sokkal jobban hasonlított az első bajnokijukra, mint az elveszített kupaelődöntőre.

Szerintem nagyon jól védekeztek a lányok előttem, nagyon koncentráltak voltak. Nyilván voltak fáradtabb részek, amikor többet hibáztunk, de ez benne van a mérkőzésben. A szívünk viszont mindig a helyén volt.

Nagyon nagyot küzdöttünk, úgy gondolom, hogy amit megbeszéltünk, azt igyekeztünk betartani, és nagyobb részben sikerült is.

Mennyit foglalkoznak azzal, hogy továbbra is száz százalékosak a MOL Ligában? Szóba kerül ez a sorozat az öltözőben?

A szezon közben mindig meccsről meccsre haladunk, csak a következőre koncentrálunk. Mindig arra figyelünk, hogy a következő meccsen is ugyanúgy 2 pontot szerezzünk.

Ennek viszont épp az lenne az eredménye, hogy a szezon végén hibátlan teljesítménnyel lennének bajnokok.

Nagyon boldogok lennénk, de ez még a jövő zenéje. Most már a szombati mérkőzésre koncentrálunk.

Érdekes

A HC DAC vezetőedzője elmondta, hogy ő már az említett kupamérkőzést követően is kiemelte, a védekezés nem működött. „Akkor nagyon sok könnyű gólt kaptunk az egy az egy elleni szituációkból. Ma ezt meg tudtuk szűrni, és győztesen jöttünk ki a párharcokból, ami az egész alapja volt.

A kapusunk is jól védett, így azért könnyű gólokat tudtunk lőni a gyors indításokból, ami egy ilyen mérkőzésen sorsdöntő.

Szerintem nagyon motiváltak voltunk, mert az a vereség megviselt bennünket. Azért is kellett nyernünk egy ilyen rangadót, mert szükségünk volt egy ilyen szintű sikerre” – nyilatkozta az Új Szónak Debre Viktor.

Debre Viktor szerint a védekezés döntött Kapcsolódó cikkünk

A női kézilabda MOL Liga 14. fordulójából előrehozott mérkőzésen a HC DAC idegenben győzte le a Iuventa Michalovce csapatát és továbbra is hibátlan teljesítménnyel áll a tabella élén.

Az időjárás nem könnyítette meg a már kedden útnak induló HC DAC és a mérkőzés napján rajtoló stábunk dolgát sem, de végül mindenki komolyabb fennakadás nélkül megérkezett a Chemkostav Arénába. A lelátók arányaiban szépen megteltek, még ha a szezon végi, kiélezettebb mérkőzéseken többen is szoktak megjelenni.

A bemutatásnál a vendégek 99-ese Anastasija Bjalončík kapott nagy tapsot, aki néhány éve, még hajadonként, Krivokapić névvel a Iuventa mezét viselte.

A túloldalon is volt egy hasonló helyzet, hiszen Ligia Costa megfordult a csallóközieknél is.

A 14. fordulóból előrehozott találkozó azért kapott új időpontot, mert a nagymihályiak még versenyben vannak az Európa-kupában is, ahol január 24-én és 25-én is saját csarnokukban lépnek pályára a Split ellen.

A két csapat harmadszor találkozott a szezonban, a MOL Liga 3. fordulójában hazai pályán 28:22-re nyert a HC DAC, a Szlovák Kupában viszont decemberben 25:27-re a Michalovce győzött Dunaszerdahelyen.

Ezt követően a szerdahelyiek ugyan jelezték, hogy elfogadják a végeredményt, panaszt tettek a játékvezetők hibái miatt a Szlovák Kézilabda-szövetségnél (SZH).

A vendégek repülőrajtot vettek, hiszen a 8. perc elején már 1:7 állt az eredményjelzőn. Debre Viktor csapata betalált lerohanásból, szélről, beállóból és átlövésből is, „minden hangszeren játszottak” a HC DAC játékosai.

A következő bő öt perc egyértelműen a szurkolók által hajtott hazaiaké volt, Dvorščákováék felzárkóztak, 6:8. Ennél közelebb viszont nem jöttek, a vendégek cseréi közül Pénzes Mónika, Farkas Júlia és Élő Beatrix is góllal segítette csapatát, a kapuban pedig, a születésnapját kedden ünneplő, Mistina Kitty is hozta a védéseket, a 23. percben 7:14 volt az állás.

A szünetig megtarották előnyüket a csallóköziek, 11:18-nál vonultak az öltözőkbe a csapatok.

Egy-egy ütközés után az első félidőben még Bolzan ült a jeges tömlővel a fején a kispadon, a másodikban pedig Molnár jutott gyorsan erre a sorsra. A Michalovce igyekezett felzárkózni, de amikor lőttek zsinórban három gólt, jött a Lea Franušić vezette HC DAC és visszaállította a megnyugtató különbséget.

Úgy tűnt a végjáték a vártnál szorosabban alakulhat, a 23. percben 26:30-nál Debre Viktor időt is kért, hogy megtörje az Iuventa lendületét és felrázza csapatát az utolsó percekre. Franušić és Pénzes góljai után pedig már a hazaiak mestere kérte ki idejét, 26:32.

Innen már nem tudtak visszajönni a hazaiak, a HC DAC a nagy rivális otthonában is győzni tudott. A végeredmény 28:33.

Megszakadt tehát a nagymihályiak hétmeccses győzelmi sorozata, a szerdahelyiek pedig immár 13 győzelemmel vezetik a bajnoki tabellát.

Nagymihály, Chemkostav Aréna. Jv.: Palovčák, Richvalský

Dunaszerdahelyi gólszerzők: Lea Franušić 9, Farkas Júlia 5, Kristína Pastorková 5, Pénzes Mónika 3, Bánfai Kíra 2, Anastasija Bjalončík 2, Élő Beatrix 2/2, Emma Boada 2, Cláudia Bolzan 1, Molnár Korinna 1, Valeria Policarpo 1.

Iuventa Michalovce–HC DAC 28:33 (11:18)

Debre Viktor kiemelte, hogy a kispadról érkezők is sokat segítettek, hiszen Molnár Korinna és Valéria Policarpo is fontos gólokat lőtt a végjátékban.

„A csapat erejét mutatja, hogy vannak játékosaink, akik ilyen kiélezett helyzetekben is tudnak segíteni. Örülünk a győzelemnek, és megyünk tovább a mi kis utunkon. Nagyon jól állunk a bajnokságban.

Jövő héten újra utazunk. Mostban újabb rangadó következik. Ez így van hetek óta, ráadásul mindig idegenben, a Vágsellye elleni lesz talán az első, amit otthon játszhatunk.

Féltem ettől a két idegenbeli mérkőzéstől. A Michalovce és a Kynžvart is erős csapat. Nem számolgattam, de bíztam benne, hogy nyerni tudunk. Végül igazam lett, mert nyertünk, de ezért nagyon keményen meg kellett dolgozni” – zárta értékelését a szerdahelyiek edzője.

A HC DAC február 7-én a Most otthonában folytathatja nem mindennapi sorozatát, hiszen eddig mind a 15 bajnokijukat megnyerték a bajnokságban.

A mérkőzésről készült videós összeállításunkat és Élő Beatrix valamint Debre Viktor mellett a klubelnök, Dr. Horváth Zoltán nyilatkozatát alább tekinthetik meg.

Hiába vezettek néggyel is a vendégek, egy perccel a vége előtt Bujnochová góljával 30:31-re módosult az állás. A HC DAC ráadásul el is adta a következő támadásnál a labdát, de Vargová hátralépett a saját hatosán belülre, így ellentámadás helyett újra a sárga-kékek próbálkozhattak. A végén így is megszerezték a labdát Demeter Orsolyáék és Desortovát ki is állították a túloldalon, de idejük már nem volt felérni, pedig számukra a döntetlen is ezüstöt ért volna.

Az utolsó dudaszó után így sellyei részről némi reklamálás és csalódottság volt látható, a csallóköziek pedig örültek a bajnoki második helynek.

Újra formában

A vendégek legjobbja Farkas Júlia volt, aki az éremátadó után válaszolt kérdéseinkre.

„Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen bár voltak üres heteink itt a végjátékban, de nagyon jó edzéseket teljesítettünk, így végig fókuszáltak tudtunk maradni. Úgy gondolom, hogy emiatt tudtunk az utolsó meccseken és ma, az utolsó pillanatokban is ennyire jól koncentrálni. Amikor a védekezésünk rendben volt és tudtunk labdákat szerezni, vagy a kapusaink kivédtek egy-egy lövést, az támadásban is meglátszott.

Az előző meccshez képest most a helyzeteinket is sokkal jobban kihasználtuk és a szélsőinket is tudtuk használni, ami korábban szintén elmaradt.

Úgy gondolom, hogy jól átjátszottuk a védekezésüket, mi pedig sokkal koncentráltabbak voltunk hátul – beszélt az utóbbi hetek nem megszokott programjáról a szezon közben érkezett irányító, aki hosszú sérülés után kezd újra formába lendülni. –

Nagyon élveztem a játékot. Nem volt még ilyen momentumom a Dunaszerdahelynél, amikor nekem kellett volna húznom a csapatot támadásban.

Sokat segített az edző is és a csapattársaim is nagyon pozitívan álltak hozzám. Remélem ez megadta a kezdő löketet és jövőre majd innen folytatom” – zárta mosollyal az interjút a magyar utánpótlás válogatottakkal korábban Eb-aranyérmeket és vb-ezüstöt is nyerő Farkas.

A tehetséges irányító klubja szerdán hazai pályán zárja majd a szezont, már tét nélküli mérkőzésen fogadják a Michalovce csapatát, amely a döntőig menetelt az Európa-kupában, ám ott két vereséggel ezüstérmesként zárt a spanyol Guardes ellen.

A hazaiak részéről Kucsera Rebeka értékelt lapunknak – az interjú ide kattintva olvasható.

HK Slovan Duslo Šaľa–HC DAC 30:31 (17:16)

Játékvezetők: Majstrík, Gönczi, 730 néző.

DUSLO: Furgaláková, Kadovič (kapusok) – Csernyánszky, Vargová 2, Königová, Pócsiková 2/1, Ščípová 6/1, Šalatová, Pastorek, Bujnochová, 4/1, Holešová š, Demeter, Rajnohová 9/3, Piller, Kucsera 2, Ratvajská 2.

DAC: Mistina, Tomovčíková (kapusok) – Pénzes 5, Bánfai 3, Csocsaj 5/4, Komlós, Policarpo Santos, Fajrics 2, Boada Coronado, Desortová 3, Pastorková 4, Franusic, Farkas 7, Élő 1, Woth, Bjalončík 1.

Női kézilabda szlovák bajnoki rájátszás Kapcsolódó cikkünk Dunaszerdahely |

A HC DAC női kézilabdacsapata egyedüli százszázalékos csapatként vezeti a MOL Ligát, ráadásul a sárga-kékek sorra nyerték a rangadókat az elmúlt hetekben. A remek szezonkezdetről és a kevésbé jól sikerült nemzetközi párharcról Pénzes Mónikával, a csallóköziek balszélsőjével beszélgettünk.

A dunaszerdahelyieknél a nyáron a Debre Viktor vezette szakmai stábnak öt új igazolást kellett beépítenie a csapatba, valamint az utánpótlásból is felkerültek tehetségek az első kerethez. A felkészülés viszont így is zökkenőmentesen zajlott, és a csapat edzőjét ismerve nem meglepő, hogy a kemény munka főszerepet kapott az első hetekben.

A siker alapja

„A nyárra is kaptunk edzéstervet, majd először felmérésekkel kezdtünk. Utána jöttek sorban a futó- és konditermi edzések, valamint a labdás gyakorlások. Voltak olyan napok, amikor háromszor is edzettünk.

Bár ilyenkor sokat kell dolgoznunk, nagyban köszönhetők a mostani eredményeink a felkészülésben elvégzett munkának

– mondta lapunknak a fiatal balszélső, aki kiemelte, ezúttal sem maradtak el a csapatépítő programok. – Sok új játékos csatlakozott hozzánk, de én az első perctől úgy éreztem, hogy nagyon jó a csapatszellem, jó a hangulat közöttünk. Egymás megismerését és az összekovácsolódást pedig segítették az olyan programok, mint például amikor a Kukkonia Farmon együtt tanultunk meg rétest sütni, és különböző ételeket főztünk. Ilyenkor sikerült egy kicsit kikapcsolódnunk” – tette hozzá Pénzes.

Remek kezdés

A sárga-kékek hazai pályán kezdték a szezont egy Zlín elleni magabiztos győzelemmel, majd a Hodonínban aratott, szintén nagy arányú siker után a nagymihályi Iuventát fogadták Dunaszerdahelyen.

„Szerintem jó volt így számunkra, hogy az első két fordulóban rá tudtunk hangolódni az első rangadóra, és az azt követő kemény hetekre vagy inkább hónapokra.

A Michalovce együttesétől az előző szezon végén kétszer is kikaptunk, így ott volt a fejünkben, hogy szeretnénk megmutatni, hogy jobbak vagyunk náluk.

Kemény mérkőzés volt, de sikerült elérnünk a célunkat” – tekintett vissza a szeptemberi találkozóra a 21 éves játékos.

Ezt követte az Atticgo BM Elche elleni Európa-kupa-párharc. A sorozat 2023/24-es győztese ellen pedig az idegenbeli vereség után hazai pályán ugyan győztek a dunaszerdahelyiek, a továbbjutás nem jött össze. A csallóköziek tehetsége szerint a párharc negatív emlékeit igyekeztek maguk mögött hagyni, és

a folytatásban inkább abból építkeztek, hogy a visszavágón be tudták mutatni, az ilyen erős gárdák ellen is van esélyük a sikerre.

Rangadók sora

Ezekben a hetekben a sérülések sem segítették a dunaszerdahelyieket, hiszen Emma Boada és Eliška Desortová is kidőlt a sorból. Így fordulhatott elő, hogy a Kynžvart ellen Pénzes irányítóként kapott lehetőséget.

„Nem volt számomra idegen ez a poszt, de ilyen szinten még nem kaptam ott szerepet, így nagy kihívás volt.

Igyekeztem a legjobbat kihozni magamból, illetve azt hiszem, az ellenfél is meglepődött, hogy ott tűntem fel a pályán.

Előzetesen aligha készültek erre” – mosolygott az újabb győztes bajnokit öt góllal záró kézilabdázó.

Ezt pedig újabb két sikeres rangadó követte a bajnokságban: hazai pályán egy góllal sikerült legyőzni a Most csapatát, majd Vágsellyén egy jól sikerült második félidő után múlt pénteken 31:26-ra múlták felül az addig még szintén hibátlan Duslo csapatát.

„Valóban sorban kaptuk most a bajnokikon a nehezebbnél nehezebb ellenfeleket, de nagyon alaposan készültünk rájuk. Megterhelő időszak volt, folyamatosan heti két meccset játszottunk a legmagasabb szinten.

Többen a válogatottaknál is érdekeltek voltunk, ezért mindenkiben volt egy kis fáradtság. De szerintem már a vágsellyeiek ellen is látszott, hogy ezen pár nap alatt túllendültünk, és újra nyugodtabb ritmusban telnek a heteink.

Most papíron könnyebb ellenfelekkel fogunk játszani, de ezeket a meccseket is nagyon komolyan vesszük. Mindenki ellen jól fel fogunk készülni, és úgy érzem, igazán jó formában vágunk neki a következő időszaknak” – jelentette ki a balszélső.

Új rivális és új edző

A HC DAC a szezon előtt leigazolta a brazil válogatott Ana Cláudia Bolzan e Silvát, aki megelőzte Pénzest és a tavalyi szezonban mögötte második számú szélsőnek számító Csernyánszky Dórát a rangsorban.

„Bár második számú balszélső lettem, nagyon örülök Ana érkezésének. Tapasztaltabb játékos nálam, ott volt a párizsi olimpián is.

Sokat fejlődhetek mellette, folyamatosan tudok tőle ellesni dolgokat,

és ő is igyekszik tanítani nekem ezt-azt” – nyilatkozta céltudatosan Pénzes, aki hozzátette, edzésen akár még beállóban is fel-felbukkan, így ha újra irányítóban számítanának rá, attól sem rettenne meg, hiszen a legfontosabb, hogy segíteni tudjon a csapatának és élvezze a kézilabdát.

Válogatottban szintén újdonság fogadta a fiatal játékost, ám ott a szövetségi kapitányi poszton történt változás. Ján Beňadik 2025 elején vette át a szlovák nemzeti csapat irányítását, és immár a 2026-os, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra készülnek.

„Nagyon örülök a tréner érkezésének, hiszen még az utánpótlás-válogatottaknál dolgoztunk együtt, és jól ment a közös munka. Most persze meg kell még szoknunk az új rendszert, hiszen a spanyol edző után több szempontból változott a játékunk. Játszottunk felkészülési mérkőzéseket, illetve most már elkezdődtek az Euro Cup csoportküzdelmei is. A mi célunk, hogy minél jobban összeszokjunk, és jól felkészüljünk a jövő évi Eb-re” – zárta beszélgetésünket a balszélső.

Kapcsolódó cikkünk

Sári Barbara a MOL Liga megnyerésével, Szlovák Kupa-győzelemmel és bajnoki bronzéremmel köszönt el a HC DAC női kézilabdacsapatától és profi pályafutásától. A csupaszív beállót az utolsó mérkőzése után kérdeztük.

Milyen volt az utolsó útja a sportcsarnokba? Milyen volt az utolsó bemelegítés? Mit érzett a mérkőzés előtt?

Egy éve tudatosan készülök arra, hogy idén befejezem a pályafutásomat. Már ez a hét, sőt már az utolsó két hét érzelmekkel teli volt. A mai nap már annyira nem, mert egész héten kisírtam magam, sokat beszéltünk erről. Természetesen nagyon megérint, hogy itt a vége.

Itt volt a családja, itt voltak a barátai. Jelentett még plusz motivációt, mikor bejött az első hetesre, hogy anyu előtt ezt nem illik kihagyni?

Anyukám már minden szituációban látott a kézilabdapályán.

Nagyon meglepődtem, hogy itt vannak, nem tudtam róla, elsírtam magam a bemelegítésnél. Nagyon megható volt, hogy mindenki, akit szeretek, itt van.

Nem is tudom már mi volt a kérdés, mert elvittek az érzelmek. Természetesen nagyon boldog voltam a pályán. Nyilván nem így szerettük volna lezárni a szezont, de nem kesergünk, szerintem egy nagyon boldog évet tudhatunk magunk mögött.

Most vereség lett a vége, de két trófeát is nyertek a szezonban, ráadásul a Szlovák Kupát először sikerült megnyerniük.

Nagyon-nagyon örülök, hogy a kupát végre el tudtuk hódítani. Ez egy nagyon kemény feladat volt, és azt gondolom, hogy a legboldogabb dolog volt, hogy ezt megnyertük. Én nagyon pozitívan értékelem ezt a szezont, a hab a tortán a MOL Liga-győzelem volt. Jó lett volna természetesen a szlovák bajnokságot is behúzni, de nagyon elfáradtunk a végére.

Beszéljünk még a dunaszerdahelyi évekről. Elhangzott már ma, hogy Debre Viktor hívása győzte meg 2021-ben, hogy ne vonuljon vissza és itt folytassa. Jó döntés volt?

Nagyon jó döntés volt. Minden sportoló arra törekszik és az a vágya, hogy kupákért, bajnoki címekért játsszon, hogy nemzetközi kupában szerepeljen. Nekem itt mindhárom megadatott, úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy idejöttem. Nem kerestem barátokat, de nagyon komoly barátaim lettek itt is a csapatban. Csak pozitívan tudom értékelni ezt az egészet.

Érdekes

Sári Barbara édesanyja, Kocsis Erzsébet egykori magyar válogatott kézilabdázó. 1996-ban Atlantában olimpiai bronzérmet nyert, 1995-ben világbajnoki ezüstérmes volt, ebben az évben a világ legjobb kézilabdázójának is megválasztották. A válogatottban 125 mérkőzésen lépett pályára, amelyeken 328 gólt ért el, e mellett a Dunaferrel Bajnokok Ligáját, EHF-kupát és KEK-et is nyert a magyar bajnoki címek és kupagyőzelmek mellett. Barbara édesapja, Sári Árpád szintén korábbi kézilabdázó.

Alma a fájától Kapcsolódó cikkünk

A HC DAC női kézilabdacsapata a hullámvölgyből is fel tudott állni a Szlovák Kupa döntőjében és 33:28-as győzelmével megszerezte története első aranyérmét a sorozatban.

A tizennégyszeres győztes nagymihályi Iuventa az utóbbi három évben a HC DAC csapatával találkozott a kupadöntőben, de a szerdahelyieknek egyszer sem sikerült legyőzni rutinosabb ellenfelüket. 2022-ben 23:21-re, 2023-ban 25:23-ra míg tavaly 27:23-ra győzött a Michalovce.

A két csapat az idei szezonban eddig mindössze egyszer találkozott egymással. A csallóköziek novemberben hazai pályán 26:24-re győzték le nagy ellenfelüket bajnokin. A mostani finálé után pedig két héttel, március 15-én a keleti végeken játszik majd a két csapat. Az a találkozó a MOL Liga bajnoki címe miatt lehet sorsdöntő. A nagymihályiak ráadásul még egy fronton versenyben vannak, hiszen az Európa-kupa elődöntőjében is érdekeltek.

A Szlovák Kézilabda-szövetség (SZH) szuperdöntőként harangozta be a szombati napot, hiszen a nők után a férfiak kupadöntőjére (Považská Bystrica–Prešov 27:22) is sor került a nagyszombati sportcsarnokban. A dunaszerdahelyiek buszos utazást is szerveztek, amelyre 60 szurkoló jelentkezett, valamint a sárga-kékek utánpótlás játékosai közül is sokan csatlakoztak a drukkerekhez, akiknek egy további része autóval érkezett a helyszínre.

A szervezés a SZH részéről ezúttal is hagyott kívánnivalót maga után, legalábbis ami az újságírói beléptetést és elhelyezést illeti. Végül a bevonulásra készülő játékozok között szlalomozva megkaptuk a belépéshez szükséges akkreditációinkat és még éppen időben találtunk helyet magunknak a lelátón, méghozzá a legjobb helyen, a dunaszerdahelyi szurkolótábor mögött.

Az első gólt a HC DAC szerezte méghozzá Erika Rajnohová révén, majd megszületett Magera Noémi első védése is.

A 4. perc végére már 3:0-ra vezettek a csallóköziek, a nagymihályiak nem tudták időben felvenni a mérkőzés ritmusát, így nem volt meglepő, hogy a találkozó negyedik gólját is Debre Viktor csapata lőtte, az Iuventa edzője pedig időt kért.

A rövid szünet után megszületett a Michalovce első két gólja. A hangulatról elsősorban a szerdahelyi szurkolók gondoskodtak, bár keletről is érkezett egy maroknyi szurkolótábor, de nem volt esélyük megnyerni a hangpárbajt. A két gyors találat úgy tűnt nem törte meg Pénzes Mónikáék lendületét, akik folytatták hatékony támadójátékukat, de a címvédő egyre inkább bemelegedett és felzárkózott.

A 12. percben Eliška Desortovát kiállították, miután támadás közben egy szerencsétlen mozdulattal eltalálta ellenfele fejét, majd Kristína Pastorková is erre a sorsra jutott, aki védekezésben nyúlt rossz helyre. Magera előbb egy szépet védett, de a kipattanó után egyenlített az Iuventa, majd a következő akció végén a vezetést is átvették, 6:7.

Debre 6:9-nél kért időt a 17. percben. A szurkolótábor is érezte, hogy szüksége van kedvenceiknek a segítségre és próbáltak plusz erőt adni a csapatuknak, de a különbség tovább nőtt, 7:11.

Magera védése után Kovács Noémi talált be és megkezdte a felzárkózást a Dunaszerdahely. A csarnokban, amely teljesen megtelt, sokan még álltak is, zúgott a „Mindent bele!”.

A félidő végére kettős emberelőnybe kerültek a szerdahelyiek így sikerült egy gólra felzárkózniuk Rajnohováéknak. Az eredményjelzőn 15:16 állt a félidőben.

A helyszíni DJ a mérkőzés közben is rendre jól választott zenét, fokozva a hangulatot, de meglepő volt, hogy a szünetben egy magyar dal is megszólalt. Nagyszombatban ez nem megszokott.

A második játékrész egy Jablosnka-védéssel és a túloldalon egy jó szerdahelyi védekezéssel indult, így Pénzes egyenlíteni tudott a 32. percben, 16:16. Az Iuventa szurkolótábora néhány másodpercre fölénybe került, de a csallóközi drukkerek gyorsan visszavették a kezdeményezést a lelátón.

Bő nyolc perce tértek vissza a játékosok a pályára, amikor Rajnohová révén újra vezetéshez jutott a HC DAC, Magera védett egy óriásit és Krivokapic is betalált, 21:19. Jött a nagymihályi időkérés.

A 41. percben Kompaniiets vesztette el a fejét és tarolta le a labdát szerző Desortovát, ami miatt teljesen jogosan küldték le 2 percre.

A szurkolók támogatása szemmel láthatóan sokat segített a dunaszerdahelyieken, ez pedig Policarpo egyik gólja után is látszott. A brazil légiós visszafutva a szurkolók felé nézett és az égbe emelte az öklét.

Több sem kellett a sárga-kék drukkereknek, annál is inkább, mert három góllal meglépett a csapatuk, majd a saját nevelésű Pénzes is betalált, 24:20. „Játszik a DAC!”, visszhangzott az egész csarnokban. Közben pedig futótűzként terjedt a hír a lelátón, hogy a focicsapat 3:0-ra vezet a Ružomberok ellen.

Debre Viktor 24:22-nél a 49. perc elején kérte ki második idejét, ami után csapata két gólt lőtt, így visszaállt a négyes különbség. „Mi vagyunk a sárga-kékek, hej, hej” kiabálták a drukkerek, amikor Kovács betalált, 27:22. Bő nyolc perc volt még hátra ekkor, a Michalovce trénere pedig időt kért. A szerdahelyi drukkerek között ekkor újabb eredmény került szóba: Podbrezová–KFC 2:0 után, 2:2, újabb ok az örömre.

Az utolsó öt perc 30:24-nél kezdődött el. A nagymihályi szurkolók becsületére legyen mondva, hogy még ekkor is dobolással, tapssal segítették csapatukat. Desortová kapufás gólja után úgy tűnt már az ünneplésre készülnek a dunaszerdahelyi szektorban. Nem is jártak messze az igazságtól, már csak a különbség volt kérdéses, a kapkodó Iuventa nem tudott mit tenni.

Az utolsó másfél percben már a „Kupagyőztes! Kupagyőztes!” és a „Szép volt, csajok!” skandálása váltotta egymást.

A HC DAC története során először nyerte meg a Szlovák Kupát. Három elbukott döntő után Magera Noémiék 33:28-ra győzték le a Iuventa Michalovce csapatát.

Az érem- és kupaátadásra azonnal sor került, a dunaszerdahelyiek előbb a pályán örültek, majd a szurkolókkal közösen is ünnepeltek, majd miután még a nagymihályi szurkolók is lepacsiztak a friss kupagyőztessel, az öltözőben folytatódott, vagy inkább kezdődött a buli.

A folyosón Debre Viktor, Magera Noémi, Kovács Noémi és Pénzes Mónika értékelt lapunknak. Nyilatkozataikat rövidesen megosztjuk oldalunkon.

HC DAC–Iuventa Michalovce 33:28 (15:16)
Nagyszombat, 1200 néző. Jv.: Haščíková, Kellner

HC DAC: Magera Noémi, Simona Tomovčíková (kapusok) – Pénzes Mónika 5, Erika Rajnohová 7, Emma Boada 1, Kristína Pastorková 4, Eliška Desortová 3, Kovács Noémi 6, Anastasija Kirvokapic 2, Valeria Policarpo Santos 3, Sári Barbara 1/1, Élő Beatrix 1, Csernyánszky Dóra, Mészáros réka, Woth Viktória, Linea Csocsaj.

Döntő

Kereskedelem-marketing szakterületen szerezte a diplomáját: munkája mekkora részét teszi ki az „üzlet”, és mennyit a „sport”?

A kettő nagyon szorosan összefonódik; a sporteredmények és az üzleti háttér egymást erősítik. A munkám során mindkettővel foglalkozom, hiszen egy stabil klub működéséhez mindkettő elengedhetetlen.

A Győr nagyon hosszú évek óta teljesít kiemelkedően nemzetközi szinten is. Mi a titka az elképesztő stabilitásnak? Mik azok az alapelvek, amelyekből nem enged(nek)?

Az állandóság, a stabil működés alappillére a következetesség és az értékekhez való ragaszkodás. Mindig a legmagasabb szintet célozzuk meg, ugyanakkor fontosnak tartjuk a közösséget, az utánpótlást és a klubkultúra megőrzését.

A pályán az eredményjelzőről (legtöbbször) leolvasható, ki hogyan teljesített. Klubelnökként milyen visszacsatolások érkeznek önhöz? Mi mennyit nyom a latban?

Több irányból is érkezik visszajelzés; a csapat eredményei, az utánpótlás fejlődése és teljesítőképessége, a gazdasági mutatók, valamint a szurkolók reakciói egyaránt fontosak. Ezek együtt adnak egy teljes képet arról, hogy jó úton haladunk-e, de szerencsére pozitív visszacsatolásokat kapunk.

Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »

A vízilabda jó brand – interjú Madaras Norberttel

Hírek

Legújabb hírek