Pietro Parolin bíboros augusztus 17-én főpapi szentmisét mutatott be Szent Ágota ereklyéinek a szicíliai Cataniába való átszállításának 900 éves évfordulója alkalmából. Homíliájában kérte a hívőket, hogy imádkozzanak a világ különböző részein üldözött számos keresztényért. A szertartást követően körmenetet tartottak a szent ereklyéivel Cataniában, a történelmi városközpont utcáin.
A Szent Ágotának szentelt jubileumi év csúcspontján, a szent tiszteletére emelt székesegyházban bemutatott szentmisével emlékeztek arra, hogy 900 évvel ezelőtt szállították Ágota ereklyéit Konstantinápolyból Cataniába. Parolin bíboros közvetítette Leó pápa áldását „Szicília szeretett földjének”, aki lélekben csatlakozott a polgárok öröméhez, akik védőszentjük ősi tiszteletére gyűltek össze.
„Ezen évforduló megünneplése annak elismerését jelenti, hogy az Úr hűséges maradt egyházához az évszázadok során. Megtartotta őt a próbatételek idején, megtisztította a nehézségekben, és a szentek tanúságtétele által folyamatosan újra virágzásra indította” – hangsúlyozta a bíboros. Homíliájában a szentszéki államtitkár határozott felhívást tett, hogy a hívek imádkozzanak azon „számos fivérünkért és nővérünkért a világ különböző részein, akik üldöztetést szenvednek az Úr nevéért és az ő evangéliumáért”.
Szent Ágota életszentsége ma is utat mutat
„Szent Ágota alakja nem csupán Catania történelmének része: ő Istenhez tartozik, és továbbra is népével jár” – folytatta Parolin bíboros. Szent Ágostonra és Tertullianuszra hivatkozva felidézte a mártírok fontosságát, akiket nem annyira szenvedésükért kell dicsérni, hanem azért, mert kitartottak, ahogyan Hippó szentje tanította: „A vértanúk vére – magyarázta a karthágói keresztény apologéta – nem a vereség jele, hanem az a mag, amelyből az egyház folyamatosan újból kivirágzik.” Ezért a pápai legátus arra kérte a híveket, hogy úgy tekintsenek Ágotára, mint olyan nőre, aki ma is képes hitet ébreszteni, mert „olyan életszentséget testesít meg, amely nem múzeumokba tartozik, hanem továbbra is hitet, reményt és szeretetet szül”.
Isten hűséges marad akkor is, ha minden elveszettnek tűnik
Parolin bíboros a napi liturgia bibliai olvasmányait, a hét makkabeus testvér és édesanyjuk vértanúságáról szóló beszámolót, valamint Pál apostol levelét kommentálva hangsúlyozta, hogy a Krisztushoz tartozás túlmutat minden kompromisszumkeresés kísértésén. Ez nyilvánvaló volt Ágotánál, akinek vértanúsága „elsősorban nem az elszenvedett erőszakról szól, hanem egy olyan szeretet megnyilvánulásáról, amelyet semmilyen erőszak nem tudott kioltani”. Ez Pálban is nyilvánvaló volt, aki megtapasztalt félreértést, üldözést és törékenységet, de továbbra is „elképesztő derűvel hirdette Krisztust”.
A hatalom az Istené, nem az embereké
Parolin bíboros elmélkedése ezután magára az egyházra irányult, amely „nem a saját hatékonyságából, hanem Isten kegyelméből él; nem tagjai képességein, hanem az Úr hűségén alapul, aki az emberi gyengeség által is folyamatosan munkálkodik”. A pápai legátus ekkor visszatért a Szentíráson végigvonuló felhíváshoz: „Ne féljetek!”. „Ez nem pusztán pszichológiai bátorítás, hanem keresztény életünk alapja. Jézus nem ígér megpróbáltatásoktól és csapásoktól mentes létet, ahenm valami sokkal nagyobbat ígér.”
Parolin bíboros ezután a világ számos részén üldözött keresztényekre utalt: „Emlékezzünk tehát és imádkozzunk ebben a pillanatban mindazokért a testvéreinkért és nővéreinkért, akik a világ különböző részein szétszóródva élnek, és akik az Úr nevéért és az ő evangéliumáért üldöztetést szenvednek. De ne feledjük, hogy van, mondhatni, egy vértelen mártíromság is, amelyre mi is hivatottak vagyunk” – tette hozzá.
Mindennapi életszentség, a hűség vértanúsága
Kétféleképpen lehet tehát a Krisztus iránti feltétel nélküli szeretetet kimutatni: a vér vértanúságával, és egy talán kevésbé látható módon, amelyet mindenki megtapasztalhat a mindennapi életben: „a hűség mindennapi vértanúságával”. Pietro Parolin bíboros példaként említette azokat a házastársakat, akik a nehézségek közepette is megőrzik a szerelmüket; a szülőket, akik keresztény hitben nevelik gyermekeiket; a fiatalokat, akik nem hajlandók engedni a látszat kultúrájának; a papokat és a megszentelt életű férfiakat és nőket, akik nagylelkűen felajánlják életüket; az időseket, akik bizalommal ajánlják fel szenvedéseiket; és mindazokat, akik csendben a kompromisszum helyett az igazságosságot, a kényelem helyett az igazságot, és a bosszú helyett a megbocsátást választják minden nap. A szentszéki államtitkár hangsúlyozta, hogy ez az a mindennapi életszentség, amelyről a II. vatikáni zsinat beszélt.
A gonoszt nem lehet még több gonoszsággal legyőzni
Homíliája végén Parolin bíboros megjegyezte, hogy Catania hatalmas örökséggel rendelkezik a hit, a kultúra, a népi áhítat és a szeretet terén. Ezt az örökséget nem szabad elpazarolni vagy terméketlenné tenni, hanem meg kell őrizni, hogy gyümölcsöt teremjen. Így, ha szilárdan szem előtt tartjuk a szentek tanítását, nevezetesen, hogy a rosszat nem még több rosszal lehet legyőzni, hanem a keresztből született szeretettel, amely belülről alakítja át a történelmet, akkor lehetséges lesz szembenézni a terület számos kihívásával: a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel, sok fiatal nehéz helyzetével, akik kénytelenek máshol jövőt keresni, a családok küzdelmeivel, valamint az anyagi és lelki szegénység új formáinak jelenségével.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Basilica Cattedrale Sant’Agata V.M. – Catania Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
