Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke volt a vendége a Café Francesco keresztény kávézó szabadegyetemi előadásának augusztus 25-én Budapesten. A sorozat második alkalmán a keresztény Európáról volt szó. Az esemény moderátora a kávézó alapítója, Rónaszéki János volt.
Mi jellemzi azt a keresztény Európát, amelyben felnőtt? – hangzott az első kérdés.
Európának három szellemi gyökere van, amelyet három várossal is szoktak jelképezni: Athén, Róma és Jeruzsálem – kezdte válaszát az MKPK elnöke. – Az első a görög filozófiára és a valóság megismerhetőségére utal. Arra, hogy létezik objektív igazság: egy gyönyörű isteni rend, amely bele van ültetve a világba, és ez ki is olvasható.
A második, a római jog azt a fölismerést rejti, hogy a társadalomnak méltányos és igazságos jogrend szerint kell működnie. A harmadik, a legfontosabb, Jeruzsálem – vagyis a Biblia kincsei.
„A mi családunkban például nem volt veszekedés. Nem volt tökéletes a családunk, de a szüleim bölcsek voltak, tisztelték egymást. Szerették egymást nagyon. Ha nehézség volt, tudták szépen megbeszélni. Egész kicsi koromtól ezeket a kincseket szívtam magamba” – hangsúlyozta Székely János püspök.
Mik voltak azok az antropológiai, filozófiai okok, amelyek eltorzították ezt a mély megalapozottságot? – kérdezte Rónaszéki János.
XVI. Benedek is rámutatott, hogy a korai nominalista filozófia mellett a felvilágosodásban találjuk meg a fordulat gyökereit. Benedek pápa ezek közé sorolja az ész önkényes önkorlátozását, mely szerint csak természettudományos igazság létezik. Ennek némiképp ellentmond, hogy a modern ember szerint az objektív igazság nem megismerhető.
A modern ember a szabadságot úgy értelmezi, hogy „nem kell Egyház, nem kell Biblia, nem kell Isten. Fölnőttem, csinálok, amit akarok.”
A valóság megismerhető, és létezik erkölcsi törvény, mely mindenkit kötelez – emelte ki a főpásztor. – A modern ember ez ellen zsigerileg lázad: nem megismerni akarja a világot, hanem használni.
XVI. Benedek pápa azt is hozzáteszi ehhez, hogy a modern ember gyökeresen félreérti a szabadság fogalmát. Nem veszi figyelembe, hogy sok szubjektív szabadság van a világon. Mint ahogy azt sem, hogy van külvilág is, melynek objektív törvényszerűségei vannak. Például az, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón végtelen mennyiségi növekedés nem lehetséges. A pápa harmadik felvetése, hogy az ember lényege szerint társas lény.
A szeretet kötődés, odaadás, eggyé válás. És kötelesség is létezik. Ha egy édesanya valaha is szerette a gyerekét, akkor számára rengeteg minden kötelező, sok mindenről le kell mondania. Ha a férj egy kicsit is szereti a feleségét, akkor számára is sok minden – tisztelet, megbecsülés, önfeldáldozás – kötelező. Ha egy fiatalt úgy nevelünk föl – mondja a teológus pápa –, hogy azt képzeli, hogy a leghatalmasabb értéke a szabadsága, akkor elvesszük tőle a boldogulása legalapvetőbb útját, annak a fölismerését, hogy arra van az élete, a szabadsága, hogy odaadja.
A szabadság helytelen felfogása pedig elvezet minket a szekularizációhoz – figyelmeztetett Székely János. – Modern világunkban a társadalmi élet és a vallási élet, az Istennel való kapcsolat teljesen elvált egymástól.
A család európai felfogásáról, helyzetéről szólva az MKPK elnöke kifejtette, hogy egy isteni szándék lett beleültetve a lelkünkbe: az Úristen férfinak és nőnek alkotta az embert. Isten szeretet – Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretete, életáradása. Az Atya mindent átad a Fiúnak, a Fiú pedig, aki öröktől fogva születik, úgy birtokolja az istenség teljességét, hogy kapja. Az Atya olyan, mint a Nap: minden fényt átad, kisugároz. A Szentlélek maga a fény, amely árad az Atya és a Fiú között. Ebből a titokból van a világ.
– fejtette ki Székely János.
A genderkérdéssel összefüggésben megjegyezte: a nemi identitással kapcsolatos problémák nem genetikailag determináltak. Nagyon sokan azt képzelik, hogy valaki így született; ilyenek a génjei, nem tehet róla, ez az ő útja. Példaként az ikreknél sokszor az egyik iker fiú abszolút normális, megházasodik, boldogan él, a másik pedig azonos neműek iránt kezd vonzalmat érezni. Nyilvánvalóan nem a génjeik határozták meg ezt a döntést.
Az azonos neműek iránti vonzalomra való hajlamosságot lehet örökölni, de ez nem determinálja az illető életét. Különösen a férfi identitás megszületése bonyolult, ugyanis a kisgyerek, ahogy megszületik, önkéntelenül az édesanyával érzi magát egynek. A fiú kétéves korban döbben rá arra, hogy nem olyan, mint az anyja, hanem olyan, mint az apja. Pszichológusok azt mondják, hogy lélektanilag neki át kell mennie egy hídon az anyától az apáig. Ebben a folyamatban az is fontos, hogy az édesanya éreztesse: öröm számára az, hogy a férje férfi. „A homoszexualitás elterjedése elsősorban egy apa nélküli társadalom betegsége” – mutatott rá a püspök.
Mit tanít a Katolikus Egyház erről? Egyrészt, ha valaki ilyesfajta vonzalmat érez, az nem bűn; az illető nem egy kisebb értékű ember. Egyházunk azt tanítja, hogy adjuk meg a tiszteletet, szeretetet minden embernek. Nem taszíthatjuk el őket magunktól – hangsúlyozta az MKPK elnöke. – Ugyanakkor a Katolikus Egyház azt is tanítja, hogy egy ilyen ember számára a kibontakozás útja nem az, hogy ezt a fajta vonzalmat testileg is megéli. A szexualitás természetes célja ugyanis a férfi és a nő találkozása, mert ebből fakad az élet. Ha valakinél ez valamilyen módon megsérül, akkor nem az a megoldás a számára, hogy ezen a téves úton próbálja a kibontakozását megtalálni. Az a dolga, hogy abból, amit kapott, ebből a sérült identitásból is megpróbálja a lehető legjobbat kihozni.
Sajnálatos módon a nyugati világunkban ha egy pszichiáter vagy pszichológus megpróbálja egy ilyen ember nehézségét megoldani, komoly büntetéseknek néz elébe. Kanadában egy fiú kitalálta, hogy ő holnaptól lány. Elvárta, hogy mindenki új keresztnevén szólítsa meg. Amikor az egyik tanára erre nem volt hajlandó, a tanárt kirúgták. De Angliában is volt hasonló eset – mondta a főpásztor.
Magyarországon nagy vita zajlott a szívhangrendelet körül. Az MKPK elnöke ezzel összefüggésben rámutatott: az élet a fogantatással kezdődik. Nem lehet azt mondani, hogy valahol később történik egy minőségi ugrás.
Miért tudja a mai ember ezt megtenni? Benedek pápa szerint azért is, mert nem akarja látni, amit tesz. Ha ki kellene tenni a kicsi gyermeket a műtőasztalra, ott kellene az orvosnak azokat a mozdulatokat végrehajtani, amelyeket az abortusz során tesz, és ezt az édesanyának végig kellene néznie, valószínűleg az orvos képtelen lenne megtenni, az édesanya pedig nem hagyná.
XVI. Benedek pápa azt is mondja, hogy
Fontos – hangsúlyozta a püspök – hogy ez a felfogás nem az édesanya ellen van. Sőt, érte. Az Egyház feladata, hogy segítsen minden nehéz helyzetben lévő nőn.
Az MKPK elnöke ennek megvilágítására elmesélt egy történetet: elsőáldozásra készülő gyerekeknek egyszer ismertette a Néma sikoly dokumentumfilm történetét. Később az egyik lány már felnőttként felhívta őt, és elmondta, hogy áldott állapotba került, de az apa hallani sem akar a gyerekről. Ám ő azon a hittanórán elhatározta, hogy soha nem veteti el a gyermekét. Ez a kisgyerek meg is született, sőt később az apja is elfogadta őt. Egy kis idő múlva édesanya és édesapa házasságot is kötött egymással.
Fotó: Lambert Attila
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
