Elhunyt Dolly Parton, a country királynője Juhász Katalin2026. 08. 26., sze – 02:51
Utolsó interjújában, augusztus 21-én arról beszélt, hogy valószínűleg nem indul már hosszabb turnéra, ezért kapcsolatba lépett egy hologramtechnikával foglalkozó céggel, hogy legalább az „avatárja“ eljusson a rajongókhoz. Dolly Parton négy nap múlva meghalt.
A People magazin riporterének hosszan lelkendezett a digitális technika csodáiról, illetve arról mesélt, mit fog csinálni, ha majd felépül. Decemberben például a Broadway egyik színházába tervezett beköztözni több hétre, hogy sztorizós „életrajzi“ koncertekkel ünnepelje az eddigi 80 évet.
Az interjút megelőző napon, azaz múlt csütörtökön került kórházba veseelégtelenséggel és valamilyen autoimmun betegségre utaló tünetekkel. Állapota hirtelen vált kritikussá, halála olyan váratlanul érte a családot, hogy az idővel harcolva rohantak a kórházba a rossz hírek hallatán. Tegnap este az Empire State Building egy órára rózsaszín fénybe borult, a város így tisztelgett Dolly Parton emléke előtt. Donald Trump elnök pedig elrendelte az amerikai zászlók félárbócra eresztését.
Mert talán nincs is olyan amerikai, aki ne szeretné Dolly Partont – ha nem a zenéjét, akkor a személyiségét. Minden idők legsikeresebb country-énekesnője volt, 53 albuma jelent meg, és hatvan éven át folyamatosan rajta volt valamelyik zenei toplistán. Johnny Cash mellett ő volt az, aki beemelte a countryzenét a mainstream-be. Szerzőként is sokat letett az asztalra – több mint 3000 dalt írt, amelyek közül 28 listavezető lett.
Önzetlenül adakozott
Amikor azonban megkérdezték, mire a legbüszkébb, soha nem a zenei karrierjét említette, hanem azt a másfél millió könyvet, amelyeket havonta ingyen postáz az alapítványa a gyerekeknek. Híres volt arról, hogy mindig elsőként sietett segíteni földrengés, tűzvész vagy más természeti katasztrófa után, pénzzel is, jótékonységi koncertekkel is. Csak azért nem lett milliárdos, mert bevételeinek nagy részét szétosztogatta. Talán mert élete első évei nagy szegénységben teltek.
Gyors befutás
Tenessee-ben született 1946-ban, szüleivel és 11 testvérével egy kétszobás faházikóban laktak, amiben sem folyó víz, sem áram nem volt. Édesapja nyaranta dohányfarmon dolgozott, télen építkezéseken segédkezett. Dolly azonban azt állította, nem ismert nála dörzsöltebb és leleményesebb embert, tőle örökölte üzleti érzékét. Édesanyjától pedig a kreativitást és a zenei tehetséget kapta. Tőle és nagybátyjától tanult gitározni, utóbbinak köszönhetően tízévesen bejutott a helyi rádióba, majd nemsokára már a tévében szerepelt. Tizenhárom éves volt, amikor lemezre vette első saját dalát, 18 évesen, az érettségi másnapján pedig összepakolt és elutazott a Nashville-be, hogy profi énekesnő lehessen. A country fellegvárában hamar felfigyelt rá a Porter Wagoner, a helyi nagyágyú, aki pártfogásába vette, fellépéseket szervezett neki, duetteket énekelt vele.
Saját lábon
1974-ben már önállósulni akart, de mivel nem tudta, hogyan közölje ezt jótevőjével, írt egy számot. Ez volt az I Will Always Love You. Porter Wagoner állítólag sírt, amikor végighallgatta. Az, hogy egy dal két különböző évtizedben is a slágerlisták élére kerül, önmagában kimagasló eredmény. Whitney Houston verziója végleg átemelte a dalt a globális popkánonba. Dolly egyébként nem engedte feldolgozni a szerzeményeit anélkül, hogy minden részletet illetően meg nem állapodott volna a producerekkel. Elvis Presley-t is elutasította – amiatt az apróság miatt, hogy a sztár menedzsere, Parker „ezredes” egy összegben fizette volna ki őt az I Will Always Love You-ért, azaz nem részesülhetett volna a dal bevételeiből.
„Ne vedd el a pasimat!“
Azt állította, a fent említett sláger ugyanazon a napon született meg, mint az amerikai nők első számú féltékenységi himnuszának számító Jolene, amelyet legutóbb Beyoncé dolgozott fel. Ehhez saját férje, Carl Dean adta az ihletet, aki egy társaságban feltűnően sokat csevegett egy fiatal lánnyal, másnap pedig Dolly autogramot adott egy gyönyörű, vörös hajú, Jolene nevű rajongónak, és megtetszett neki ez a név.
Dolly Parton számára a szöveg gyakran fontosabb volt, mint a dallam. Ritka tehetséggel tudott megfogalmazni női sorsokat, a férjüket kiszolgáló kötényes feleségek álmait, vágyait, a vidéki szegénységet és kilátástalanságot. Közben kiszabadította a countryzenét az addigi szűk műfaji keretek közül, hidat épített a folk, a mainstream pop és a country között.
A népművelő
1995-ben alapította a Képzeletbeli könyvtárat (Imaginery Library) édesapja tiszteletére, aki soha nem tanult meg írni-olvasni, mert gyerekként nem járhatott iskolába. Eredetileg csak az volt a célja, hogy szülőhelyén, Sevier megyében minden öt éven aluli gyerekhez eljuttasson havonta egy könyvet, és megszerettesse a gyakran szegény sorsú gyerekekkel az olvasást. A kezdeményezés azonban olyan népszerűvé vált, hogy ma már Kanadában, Ausztráliában és Írországban is működik, és havi másfél millió könyv talál gazdára. A szerzőknek nagy megtiszteltetés bekerülni a kiválasztott könyvek közé, mert Dolly Parton azt akarta, hogy az általa támogatott gyerekek a legjobbat kapják, ezért a műveket egy szakmai zsűri választja ki.
Később kiderült, hogy a megyében a középiskolásoknak is szükségük lenne támogatásra, mert sokan kibuknak még érettségi előtt. Dolly Parton kijelentette, hogy minden fiatal, aki leérettségizik, pénzjutalmat kap tőle. Mivel azonban egyedül nehezen megy a tanulás, kitalálta a „haveri” támogató rendszert, amikor is a diákokat párba teszik, és ha mindketten leérettségiznek, dupla annyi pénz üti a markukat. Ez komoly ösztönzésnek bizonyult: pár év alatt megsokszorozódott a megyében a továbbtanulók száma.
Sokoldalú üzletasszony
Több üzleti vállalkozása is volt, produkciós cégeket működtetett, valamint egy 300 szobás szállodát, amely 1986-ban alapított vidámparkja, a Dollywood közelében épült. Életéről több film is készült, 2019-ben a Netflix forgatott sorozatot Dolly Parton: A szív húrjai címmel, amelyben nyolc különböző történet kel életre a családról, a hitről, a szeretetről, megbocsátásról. Önéletrajzi kötete (Dolly: My Life and Other Unfinished Business, 1994) bestseller lett – nem csak Amerikában. Emellett írt dalszövegeket elemző könyveket, receptkönyveket és gyerekkönyveket is.
Halálával egy egész korszak ért véget, hiszen az utolsók egyike volt, akit nem nosztalgikus relikviaként, hanem aktuális hivatkozási pontként tartott számon a szakma. Aki egyszerre testesítette meg az amerikai álmot és annak kritikáját.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
