„Nem csak a gyereknek nehéz” – ezért viseli meg a szülőket is az iskolakezdés Károly Beáta2026. 08. 25., k – 10:21
Augusztus végén lassan minden a szeptemberről szól. Tanszerek kerülnek a kosárba, előkerülnek az iskolatáskák, be kell osztani a különórákat, és közben egyre gyakrabban hangzik el a kérdés: „Mikor kell majd kelni?”
A gyerekek készülnek az új tanévre, de közben a szülők fejében is egyre hosszabb lesz a teendők listája. Mert az iskolakezdés valójában nem csak a gyerekeknek jelent átállást.
A nyári szabadságból hirtelen újra napirend lesz
A nyár egyik legjobb része éppen az, hogy sok családban lazábbá válik a napi rutin. Későbbi lefekvés, későbbi ébredés, hosszabb reggelik, spontán programok, nyaralás, nagyszülőknél töltött napok – nem kell minden percet előre megszervezni. Aztán egyszer csak közeledik szeptember.
Újra időre kell kelni, elkészülni, reggelizni, elindulni. Meg kell oldani, ki viszi a gyereket, ki hozza haza, mikor lesz az ebéd, mikor készül el a lecke, és hogyan férnek bele a délutáni programok.
A Child Mind Institute szakértői szerint a tanévkezdés egyik nehézsége éppen az, hogy a nyári szünet után vissza kell állítani a megszokott rutint, miközben új tevékenységek és elvárások is megjelenhetnek.
Vagyis nem csoda, ha augusztus végén nemcsak a gyerekeknek van szükségük egy kis átállási időre. A szülőknek is. Egyetlen új időpont könnyen dominószerűen változtathat meg több másikat: Ha például a gyereknek délután négykor edzése van, valakinek oda kell érnie vele. Ha ötig tart, máris későbbre csúszik a vacsora. Ha aznap még lecke is van, az este további része is átrendeződik.
Az iskolakezdés tehát sok családban nem egyszerűen egy dátum a naptárban, hanem egy teljes logisztikai újratervezés.
És ott van a gyerek aggodalma is
A szülők egy része nemcsak a saját teendői miatt feszül. Azt is látja, ha a gyereke izgul.
Mi lesz az új tanárral?
Milyen lesz az osztály?
Ott lesznek a barátai?
Meg tudja majd csinálni a feladatokat?
Mi lesz, ha nem találja a helyét?
A Child Mind Institute friss szakmai összefoglalója szerint a tanévkezdés különösen nehéz lehet azoknak a gyerekeknek, akik eleve hajlamosabbak a szorongásra, új iskolába kerülnek, vagy valamilyen más fontos változás történik körülöttük. A legtöbb gyereknél azonban az ilyen kezdeti aggodalmak idővel enyhülnek.
A szülő számára viszont nehéz lehet nyugodtnak maradni, amikor a gyereke fél. „Ne izgulj, minden rendben lesz!” – mondjuk. Miközben lehet, hogy közben mi magunk is pontosan ugyanettől tartunk.
A gyerekek észreveszik, ha a szülő feszült
Ez nem azt jelenti, hogy a szülőnek mindig nyugodtnak és tökéletesen magabiztosnak kell lennie. A szakértők inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy érdemes figyelni arra, milyen módon beszélünk a tanévkezdésről. Ha a gyerek azt hallja:
„Úristen, megint kezdődik a rohanás!”
„Nem tudom, hogy fogjuk ezt mind megoldani.”
„Már most elegem van a szeptemberből.”
akkor könnyen azt az üzenetet kaphatja, hogy valami félelmetes dolog közeleg.
A Child Mind Institute szakértői szerint a szülők saját stresszének kezelése azért is fontos, mert a gyerekek érzékelhetik a felnőttek szorongását, és a szülő nyugodtabb, magabiztosabb viselkedése segíthet nekik is. Ez nem azt jelenti, hogy tilos kimondani: „Én is izgulok egy kicsit.” Sőt. Az őszinteség sokszor megnyugtatóbb lehet, mint a mesterséges derű. A különbség inkább az, hogy a gyerek azt is lássa: az izgulás mellett is meg lehet oldani a dolgokat.
A reggelek különösen érzékeny pontok
Talán nincs is olyan része az iskolakezdésnek, amely annyira próbára teszi a család türelmét, mint a reggel. Kelés. „Öltözz fel!” „Megmostad a fogad?” „Hol a táskád?” „Felvetted a cipőd?” „Hol van a kulacs?” „Indulni kell!” És természetesen pontosan ezen a reggelen derül ki, hogy eltűnt az egyik zokni.
A reggeli rutin kialakítása ezért nem csak a gyereknek segítség. A szülő terheit is csökkentheti. A Child Mind Institute azt javasolja, hogy már a tanév előtt érdemes átbeszélni, hogyan fog kinézni az új reggel, és akár próbakört is tartani. Az ismétlés segíthet abban, hogy az első valódi tanítási napon kevesebb legyen az ismeretlen helyzet. Nem kell katonai pontosságú napirendet létrehozni. Már az is sokat számíthat, ha mindenki tudja: mikor kelünk, mikor reggelizünk, mikor indulunk, és hol vannak a fontos dolgok.
Az alvás sem csak a gyerek problémája
A nyári késői lefekvések után a korai iskolai ébredéshez visszaszokni az egész családnak kihívást jelenthet. A megfelelő alvás különösen fontos a gyerekek számára. Egy 2022-es, 28 tanulmány és több mint 1,7 millió résztvevő adatait összegző metaanalízis szerint a későbbi iskolakezdési időpontok hosszabb alvással és kedvezőbb fejlődési kimenetelekkel jártak együtt. Persze a legtöbb család nem tudja egyszerűen későbbre tolni az iskola kezdését.
Amit viszont megtehet: nem az utolsó este próbálja meg visszaállítani a teljes nyári menetrendet. A fokozatos átállás sokkal kevésbé drámai lehet. És ez a szülőnek is jó hír. Mert egy kipihentebb gyerek mellett talán a reggeli kávé is jobban esik.
A „jó szülő” csapdája
Az iskolakezdés körüli stresszt az is növelheti, hogy a szülők sokszor úgy érzik: mindent tökéletesen kell megszervezniük. Tökéletes tanszerek. Tökéletes uzsonna. Tökéletes napirend. Minden különóra időben lefoglalva. Minden szükséges felszerelés beszerezve. És természetesen a gyerek már szeptember elsején legyen teljesen felkészült az új tanévre. Csakhogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. A tanévkezdés átmenet.
Az első napokban lehetnek elfelejtett füzetek, késő reggelek, elrontott időbeosztások és olyan esték, amikor mindenki fáradt. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk. Egyszerűen azt jelenti, hogy egy új rendszer kialakulásához idő kell.
A gyereknek sem kell azonnal tökéletesen teljesítenie
A szülői aggodalom egyik forrása az is lehet, hogy már a tanév első napjaiban elkezdünk előre aggódni az eredmények miatt. Vajon jól fog tanulni? Nem marad le? Milyen lesz a bizonyítvány? Hogyan fog teljesíteni? A szakemberek szerint érdemes először az alkalmazkodásra koncentrálni. A gyereknek meg kell szoknia az új napirendet, a tanárokat, az osztályt és az elvárásokat.
A Child Mind Institute azt is hangsúlyozza, hogy a szülő feladata nem az, hogy minden nehézséget azonnal eltüntessen, hanem hogy figyeljen, meghallgassa a gyereket, és segítsen neki megtalálni a megoldást. Ez sokszor fontosabb, mint az, hogy már az első héten minden tökéletesen működjön.
Kezdjük el időben.
Ne augusztus 31-én próbáljuk meg egyszerre visszaállítani az alvást, beszerezni az utolsó tanszereket és megszervezni az egész szeptembert.
Legyen egy egyszerű családi terv.
Ki mikor dolgozik? Ki viszi a gyereket? Mikor vannak a különórák? Mikor lesz a bevásárlás?
Készítsünk elő dolgokat este.
Ruhák, táska, kulacs, uzsonna – amit lehet, készítsünk össze előre.
Ne akarjunk mindent egyszerre.
Az első hetekben elég, ha kialakul az új ritmus. Nem kell minden délutánt telepakolni programokkal.
Beszéljünk a gyerekkel.
Ne csak azt kérdezzük: „Milyen volt az iskola?” Hanem azt is: „Mi volt ma könnyű?” vagy „Volt valami, ami miatt izgultál?”
És magunkról se feledkezzünk meg.
A szülőnek is szüksége van pihenésre, segítségre és egy kis saját időre.
Nem kell nagy dolgokra gondolni: Nem kell szeretnünk a szeptemberi rohanást
Az iskolakezdés lehet izgalmas, lehet szép vagy megható. Lehet jó érzés újra látni, ahogy a gyerekek felveszik az iskolatáskát, és elindulnak az új tanév felé, de közben lehet fárasztó és stresszes is. A kettő nem zárja ki egymást. Ha augusztus végén azt érzed, hogy már most elfáradtál a szeptember gondolatától, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy túlreagálod.
Lehet, hogy egyszerűen már előre látod azt a rengeteg apró feladatot, amely szeptembertől újra bekerül a mindennapokba. És talán éppen ezért érdemes idén nem a tökéletes iskolakezdést kitűzni célul, hanem egy élhetőbbet. Mert végső soron nem az számít, hogy szeptember elsején minden pontosan úgy történik-e, ahogy elterveztük. Hanem az, hogy néhány hét múlva már természetes legyen az új ritmus – a gyereknek és nekünk is.
Kapcsolódó cikkünk
Mintha tegnap lett volna június. Most pedig már augusztus vége van. Gyerekként egy nyár szinte végtelennek tűnt, felnőttként pedig néhány hét alatt elrepül az egész. Egyik pillanatban még az első fagyizásnál tartunk, a következőben már azt nézzük, mikor kezdődik az iskola, és miért lett hirtelen sötét este.
De tényleg gyorsabban telik az idő, ahogy öregszünk? A rövid válasz: nem tudjuk pontosan, és valószínűleg nem az óránk jár gyorsabban. Inkább mi érzékeljük másképp az időt.
Gyerekként egy hét is hosszú időnek tűnhet
Gondoljunk csak vissza: gyerekként milyen hosszú volt egy nyári szünet. A június elején kezdődő vakáció szinte beláthatatlan távolságra volt a szeptembertől. Egy hét a nagyszülőknél, néhány nap a strandon vagy akár egy hosszú hétvége is rengeteg különálló élménynek tűnt.
Felnőttként viszont sokszor azt érezzük, hogy a hetek egyszerűen összecsúsznak. Ennek egyik lehetséges magyarázata a rutin. Egy 2003-as kutatásban a kutatók azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a rutin az idő utólagos megítélését. A résztvevők a rutinszerűen eltöltött időszakokat rövidebbnek emlékezték, mint a változatosabb időszakokat.
Ez nem azt jelenti, hogy minden felnőtt élete unalmas lenne. Inkább azt, hogy ha sok napunk hasonlóan néz ki, kevesebb kapaszkodót találunk az emlékeink között, amikor utólag megpróbáljuk felidézni, mennyi idő telt el.
Hétfő, kedd, szerda… és már péntek van
Ismerős?
Hétfő reggel még azt gondoljuk, hogy hosszú hét áll előttünk. Aztán dolgozunk, bevásárolunk, elintézzük, amit kell, este pedig már azon kapjuk magunkat, hogy péntek van. A következő héten ugyanez.
A rutin azért lehet fontos, mert az ismétlődő események kevésbé különülnek el egymástól az emlékeinkben. Ha minden hétköznap nagyjából ugyanúgy telik, utólag nehezebb lehet őket egymástól megkülönböztetni. Ezzel szemben egy utazás, egy új munkahely, egy költözés vagy egy különleges program tele van új helyzetekkel és változásokkal.
Ilyenkor sokkal több emlékezeti „jelzőtábla” keletkezhet.
Ezért tűnhet hosszabbnak egy eseménydús nyár
Van egy érdekes különbség az idő megélése közben és az idő utólagos felidézése között. Ha valami közben történik, egészen máshogy érzékelhetjük az időt, mint hetekkel vagy hónapokkal később, amikor visszagondolunk rá.
A kutatások szerint a visszatekintő időérzékelésben fontos szerepet játszik, hogy mennyi és milyen jellegű emlék kapcsolódik az adott időszakhoz. Egy 2019-es vizsgálatban például 473 résztvevőnél azt találták, hogy amikor több önéletrajzi emléket aktiváltak egy ötéves időszakból, lassabbnak ítélték meg annak elmúlását.
Más kutatások szintén arra utalnak, hogy a különböző események, környezetváltozások és „határpontok” befolyásolják azt, hogyan rekonstruáljuk utólag az eltelt időt. Vagyis ha visszagondolunk egy olyan nyárra, amely tele volt különleges programokkal, utazással és új élményekkel, sokkal több emléket tudunk egymás mellé tenni.
Ezért tűnhet úgy, hogy az a nyár „hosszabb” volt.
Miért tűnik egyre gyorsabbnak az idő felnőttként?
Itt jön a történet egyik legérdekesebb része. A közkeletű magyarázat szerint azért érezzük gyorsabbnak az időt, mert ahogy öregszünk, egy év egyre kisebb része az egész életünknek. Egy ötéves gyereknek egy év az addigi életének jelentős része. Egy negyvenéves felnőttnek ugyanaz az egy év már jóval kisebb szelet. Ez egy szemléletes hasonlat, de nem tekinthető bizonyított tudományos magyarázatnak.
A kutatások alapján az életkor és a szubjektív időérzékelés között valóban lehet kapcsolat, de a hatás nem egyszerű és nem minden vizsgálatban jelenik meg ugyanúgy. Egy 2006-os, 14 és 94 év közötti 499 résztvevővel végzett vizsgálat például talált életkorral összefüggő gyorsulást, de az életkor csak a variancia egy viszonylag kis részét magyarázta.
Egy másik, hétköznapi életben végzett vizsgálat viszont nem talált különbséget a fiatalabb és az idősebb résztvevők jelenidejű időélményében. Ezért pontosabb azt mondani: sok embernek úgy tűnik, hogy az idő gyorsabban telik az életkor előrehaladtával, de ennek pontos oka továbbra sem teljesen tisztázott.
Nem csak az életkor számít
Azt sem érdemes elfelejteni, hogy az időérzékelésünket rengeteg más tényező befolyásolhatja. Például az, hogy mennyire figyelünk az időre, mennyire vagyunk elfoglaltak, milyen érzelmi állapotban vagyunk, illetve milyen tevékenységet végzünk. Egy kutatás szerint a jelenidejű időélmény összefüggött azzal, hogy a résztvevők figyelmét mennyire kötötte le az adott tevékenység és milyen érzelmi állapotban voltak.
Talán ezért is olyan különös az idő: egy unalmasnak tűnő délután órákig tarthat, miközben egy eseménydús hétvége egy pillanat alatt elrepül. Aztán néhány hónappal később lehet, hogy éppen az eseménydús hétvége marad meg hosszabbnak az emlékeinkben.
Kapcsolódó cikkünk
Augusztus 13. és 15. között ismét önkéntesek szállnak vízre az Ipolyon: idén hatodik alkalommal rendezik meg a Nagy Ipoly-takarítást, amely során a folyó és partjának mintegy 200 kilométeres szakaszát tisztítják meg a hulladéktól. A háromnapos, határon átnyúló akcióban szlovákiai és magyarországi települések, önkormányzatok, civil- és sportszervezetek, valamint magánszemélyek vesznek részt.
A kezdeményezés mára az Ipoly mente egyik legnagyobb környezetvédelmi és közösségi eseményévé vált. A résztvevők nemcsak a folyóban és a partokon felgyülemlett szemetet gyűjtik össze, hanem arra is szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a határfolyó mindkét ország közös természeti kincse.
Három nap az Ipolyért
Az idei akciót augusztus 13. és 15. között tartják. A szervezők a folyó mindkét oldalán várják az önkénteseket, akik gyalogosan a folyóparton, illetve kajakokból és kenukból a vízen is dolgoznak majd. A cél, hogy a mintegy 200 kilométeres érintett szakaszról minél több, az emberi hanyagság miatt felgyülemlett hulladékot eltávolítsanak.
A program nemcsak környezetvédelmi akció. A szervezők szerint fontos része a közösségépítés, a környezettudatos szemlélet erősítése, az Ipoly menti vízi turizmus népszerűsítése és a szlovák–magyar együttműködés erősítése is.
Tavaly közel ötszázan szedték a szemetet
A kezdeményezés méretét jól mutatják a 2025-ös adatok. Az ötödik Nagy Ipoly-takarításon közel 500 önkéntes vett részt, akik mintegy 170 kilométernyi folyószakasz megtisztításán dolgoztak. A programhoz 33 szlovákiai és 13 magyarországi település csatlakozott.
A vízen közel 250 önkéntes dolgozott, a folyópartokon pedig további több mint kétszázan gyűjtötték a hulladékot. A munkához több mint 120 kajakot és kenut használtak.
Bussán például mintegy 65 önkéntes dolgozott a Rárós és Ipolyvarbó közötti, körülbelül 32 folyókilométeres szakaszon.
A számok mögött pedig rengeteg különböző ember áll: helyi lakosok, családok, baráti társaságok, önkormányzati dolgozók, civil szervezetek és sportegyesületek tagjai. Van, aki évről évre visszatér, mások pedig először csatlakoznak az akcióhoz.
Mi kerül elő a folyóból?
Aki még soha nem vett részt folyótakarításban, talán nem is gondolná, mennyiféle hulladék kerülhet egy folyóba. Korábbi Ipoly-takarításokon előkerültek például PET-palackok, üvegek, cipők, papucsok, labdák, műanyag flakonok és egyéb, első pillantásra egészen meghökkentő tárgyak is.
Egy 2021-es, Ipolyság és Helemba közötti akció során például mintegy 15 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze három nap alatt. Akkor nagyjából 63 önkéntes dolgozott az érintett, körülbelül 68 kilométeres szakaszon.
A folyóba kerülő hulladék egy része természetesen nem közvetlenül a vízbe kerül. A partról, árkokból vagy magasabb területekről a csapadék és a vízmozgás is a folyóba sodorhatja, ahonnan aztán az áramlás továbbviszi. Ezért egy folyó tisztaságának megőrzése nem csupán a közvetlen vízparton élők felelőssége.
Az Ipoly összeköt, nem elválaszt
Az Ipoly különleges helyet foglal el a régió életében: hosszú szakaszon a szlovák–magyar határt követi, így a folyó két oldalán élő közösségek mindennapjaiban is összekötő szerepet tölt be.
Éppen ezért a Nagy Ipoly-takarításnak van egy olyan üzenete is, amely túlmutat a szemétszedésen. A folyó nem áll meg az országhatárnál, ahogy a benne úszó hulladék sem. Ha az egyik oldalon szemetet dobunk a természetbe, annak következményeit a másik oldalon is érezhetik.
A kezdeményezés története jól példázza, hogy a környezetvédelem képes olyan közös ügyet teremteni, amelyben nem számít, melyik oldalon élünk.
A tisztább folyó a turizmusnak is jót tesz
Az Ipoly nemcsak természeti érték, hanem a vízi turizmus számára is egyre érdekesebb célpont. A 2018-ban elindított, határon átnyúló Egy folyóban evezünk projekt keretében több Ipoly menti településen kikötők épültek, és kajakokat, kenukat is beszereztek. A fejlesztések egyik célja az Ipoly vízi turizmusának fellendítése volt.
A Nagy Ipoly-takarítás során használt eszközök egy része is ehhez a korábbi együttműködéshez kapcsolódik. Így a kezdeményezés egyszerre szolgálja a folyó megtisztítását és azt, hogy minél többen fedezzék fel az Ipoly különleges természeti környezetét.
Nemcsak három napra kellene vigyázni rá
A Nagy Ipoly-takarítás látványos eredményeket hoz, de a szervezők számára valójában az lenne az igazi siker, ha egyre kevesebb hulladékot kellene összeszedniük.
A folyó megtisztítása ugyanis csak a probléma egyik oldalát kezeli. A hosszú távú megoldás az lenne, ha eleve kevesebb szemét kerülne a természetbe. Ha egy palackot nem dobunk el a parton, ha a kirándulás végén mindent magunkkal viszünk, amit hoztunk, és ha a hulladékot a megfelelő helyre tesszük, azzal máris tettünk valamit az Ipolyért.
Az önkéntesek pedig idén is megmutatják, milyen sok mindenre képes egy közösség, ha ugyanazért az ügyért dolgozik.
Augusztus közepén ismét megtelnek a csónakok az Ipolyon. Ezúttal azonban nem azért, hogy bármit is elvigyenek a folyóból, hanem azért, hogy visszaadjanak neki valamit abból, amit az ember már elvett tőle: a tisztaságát.
(Forrás: TASR, Ipolysági Városi Hivatal, Nagy Ipoly-takarítás, Magyarország Kormánya)
Kapcsolódó cikkünk
Újra bekeményít a nyár: pénteken több szlovákiai járásban is 33 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet, miközben az ország valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben. A kettő pedig nem véletlenül jár együtt: a tartós meleg, a szárazság és a csapadékhiány nemcsak a szervezetünket terheli meg, hanem a növényzetet is rendkívül gyúlékony állapotba hozza.
A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) péntekre elsőfokú hőségriasztást adott ki a Malackai, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, az Érsekújvári és a Lévai járásra. A figyelmeztetés 13 és 19 óra között lesz érvényben, a hőmérséklet pedig ezeken a területeken elérheti a 33 fokot.
A forróság miatt azonban nemcsak a napszúrástól vagy a kiszáradástól kell tartanunk. A száraz növényzetben egy eldobott cigarettacsikk, egy figyelmetlenül használt grill vagy egyetlen őrizetlenül hagyott parázs is komoly tüzet indíthat el.
Az egész országban fokozott a tűzveszély
A Tűzoltó- és Mentőszolgálat (HaZZ) augusztus 12-én arról tájékoztatott mindenkit, hogy Szlovákia valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben, és rendkívül magas a tüzek kialakulásának kockázata. A hatóság szerint a magas hőmérséklet, az aszály és a szárazság jelentősen növeli a tűz keletkezésének és gyors terjedésének esélyét.
A szlovák belügyminisztérium is rendszeresen arra figyelmeztet, hogy a forró, száraz nyári időszakban különösen nagy körültekintésre van szükség a természetben. A minisztérium szerint a tűzveszélyes időszakban a legfontosabb a megelőzés, hiszen a természetben keletkező tüzek rövid idő alatt nagy területre terjedhetnek át.
Most inkább ne grillezzünk az erdőben
A HaZZ kifejezetten azt kéri, hogy ilyen szárazságban ne grillezzünk a természetben vagy az erdőben. Tüzet csak az erre hivatalosan kijelölt helyeken szabad gyújtani, és minden esetben figyelembe kell venni az adott település vagy önkormányzat érvényes szabályait is. Ezek ugyanis a fokozott tűzveszély idején további korlátozásokat vezethetnek be, akár teljesen meg is tilthatják a tűzgyújtást bizonyos területeken.
A száraz növényzet égetése különösen veszélyes. A szlovák tűzvédelmi szabályok egyértelműen tiltják a füvek, cserjék és fák növényzetének felégetését, a belügyminisztérium pedig arra figyelmeztet, hogy az ilyen tüzek nemcsak jelentős anyagi károkat okozhatnak, hanem emberéletet is követelhetnek.
A hivatalos adatok szerint 2010 és 2024 között több mint 26 ezer olyan tűzesetet regisztráltak Szlovákiában, amelynek hátterében a fű és száraz növényzet felégetése állt. Ezek a tüzek hat ember halálát okozták, további 34 ember pedig megsérült.
A hőség a szervezetet is megterheli
Miközben a természet a szárazsággal küzd, a szervezetünknek a magas hőmérséklettel kell megbirkóznia. A nagy meleg különösen megterhelő lehet a kisgyermekek, az idősek, a várandós nők, valamint a szív- és érrendszeri, légzőszervi vagy egyéb krónikus betegséggel élők számára.
A hőség fejfájást, szédülést, hányingert, gyengeséget és levertséget okozhat, súlyosabb esetben pedig hőártalom is kialakulhat. A szlovák belügyminisztérium a nyári hőhullámok idején azt tanácsolja, hogy a legmelegebb órákban lehetőleg kerüljük a tűző napot és a megerőltető fizikai tevékenységet.
Akkor is igyunk, ha nem vagyunk szomjasak
Hőségben különösen fontos a rendszeres folyadékbevitel. Nem érdemes megvárni, amíg megszomjazunk, hanem napközben folyamatosan pótoljuk a folyadékot. A szabadban végzett fizikai munka vagy sport közben még nagyobb figyelmet kell fordítani erre.
A könnyű, szellős ruházat, a fej védelme és az árnyékos helyen való rendszeres pihenés szintén segíthet átvészelni a legmelegebb órákat. Aki teheti, a komolyabb fizikai munkát és sportolást inkább a kora reggeli vagy késő délutáni órákra időzítse.
Gyerek és háziállat soha ne maradjon az autóban
A forró napokon különösen fontos szabály, hogy gyermeket és háziállatot még rövid időre se hagyjunk a leparkolt autóban. Az utastér hőmérséklete nagyon gyorsan veszélyes szintre emelkedhet akkor is, ha odakint még nem tűnik elviselhetetlennek a meleg.
Ha pedig valaki a hőségben rosszul lesz, ne legyintsünk rá. Vigyük hűvös, árnyékos helyre, próbáljuk meg lehűteni, és súlyos tünetek esetén kérjünk azonnal segítséget. A zavartság, ájulás, eszméletvesztés vagy görcsroham már sürgős ellátást igényel.
Most tényleg minden apróság számít
A következő napokban tehát egyszerre két dologra is érdemes odafigyelnünk: magunkra és a környezetünkre. A hőségben ne becsüljük alá a szervezet jelzéseit, a száraz természetben pedig ne becsüljük alá egy apró figyelmetlenség következményeit.
Egy cigarettacsikket se dobjunk el, tüzet ne gyújtsunk tiltott helyen, a grillt pedig most inkább hagyjuk olyan helyre, ahol annak használata hivatalosan is megengedett és biztonságosan ellenőrizhető.
A nyár még tart, de ahhoz, hogy valóban élvezhessük, most egy kicsivel több odafigyelésre van szükség.
(Forrás: TASR, SHMÚ, Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma)
Az új élmények tényleg „lelassítják” az időt?
Ezt gyakran olvashatjuk, de itt is érdemes óvatosnak lenni. Az biztos, hogy a változatos, új és emlékezetes események több kapaszkodót adhatnak a későbbi felidézéshez. A 2024-es kutatások szerint az emberek különösen könnyen emlékeznek a megkülönböztető, első alkalommal átélt vagy érzelmileg jelentős eseményekre.
Egy másik, 2024-es tanulmány pedig arra talált bizonyítékot, hogy a megjegyezhetőség és az idő megítélése kölcsönösen összefügghet. De ebből nem következik automatikusan, hogy
„ha minden nap új dolgot csinálsz, lelassul az idő.”
A valóság ennél összetettebb.
Akkor miért tűnik úgy, hogy gyerekként hosszabb volt a nyár?
Valószínűleg több dolog együtt játszik szerepet. Gyerekként rengeteg minden történik először. Az első tábor, az első hosszabb nyaralás, új barátok, új helyek, új játékok, új élmények. Ráadásul a gyerekek életét sokkal több egyértelmű időbeli mérföldkő tagolja: tanév, szünet, születésnap, ünnepek, vakáció.
Felnőttként ezzel szemben könnyen kialakulhat egy ismétlődő ritmus:
munka → bevásárlás → házimunka → hétvége → hétfő → munka.
És mire észbe kapunk, már megint eltelt egy hónap. Nem feltétlenül azért, mert gyorsabban éltünk. Hanem mert kevesebb különálló emléket tudunk hozzá kötni.
Van azonban egy érdekes fordulat
A legújabb kutatások arra figyelmeztetnek, hogy még a „rutin miatt repül az idő” magyarázat sem teljes történet.
Egy 2024-ben publikált, több ezer résztvevőt érintő kutatássorozat azt vizsgálta, miért érzékeljük visszatekintve gyorsnak az élet egyes szakaszait. A kutatók valóban találtak kapcsolatot az emlékezett rutin és a gyorsabbnak érzékelt idő között, de az eredmények nem támasztották alá következetesen az összes korábbi elméletet.
Ez azért fontos, mert azt mutatja: a pszichológusok sem tekintik lezárt kérdésnek, miért érezzük úgy, hogy „elszalad az élet”. Az időérzékelés valószínűleg több, egymással összefüggő folyamat eredménye.
És mit tehetünk, ha szeretnénk, hogy ne folyjon össze minden?
Talán nem az időt kell megpróbálnunk lelassítani. Inkább több emlékezeti kapaszkodót kell adnunk neki. Nem kell minden hétvégén repülőre ülni, és nem kell állandóan valami izgalmas programot keresni. Elég lehet egy új recept, egy eddig nem látott kirándulóhely, egy spontán esti séta, egy új könyv, egy koncert, egy találkozó valakivel, akit rég láttunk – vagy akár az is, ha néha egyszerűen más útvonalon megyünk haza.
És persze az is segíthet, ha észrevesszük a hétköznapokat, ahelyett hogy mindig csak a következő hétvégét várjuk. Mert lehet, hogy a nyár nem is tűnt el. Csak közben mi már azon gondolkodunk, hogy mikor lesz karácsony.
Kapcsolódó cikkünk
„Bárcsak még egy hétig maradhattunk volna.” Ha ezt gondoltad már a nyaralás utolsó napján, nem vagy egyedül. A szabadság alatt végre sikerül lelassulni, nem csörög az ébresztő, nem sürget a munka, aztán egyszer csak újra ott találjuk magunkat a mosógép, a bevásárlólista és a hétfő reggeli ébresztő között. Nem csoda, ha az első napokban minden egy kicsit szürkébbnek tűnik.
De vajon tényleg létezik olyan, hogy „nyaralás utáni blues”? És miért lehetünk fáradtabbak, kedvetlenebbek vagy ingerlékenyebbek éppen akkor, amikor elvileg kipihentnek kellene lennünk?
A szabadság tényleg jót tesz – de a hatása nem egyforma mindenkinél
A kutatások alapján a nyaralás nem egyszerűen kellemes időtöltés: valóban javíthatja a közérzetet és a jóllétet. Egy 2025-ben publikált metaanalízis 32 tanulmány és több mint 250 hatásméret eredményeit összegezte, és arra jutott, hogy a szabadság jelentős pozitív hatással van a munkavállalók jóllétére. A kutatók szerint különösen fontos lehet, hogy a nyaralás alatt sikerül-e pszichológiailag is eltávolodni a munkától, illetve hogy mennyire aktívan töltjük az időt.
Korábbi kutatások szintén azt mutatták, hogy a szabadság alatt javulhat a hangulat, csökkenhet a feszültség és a fáradtság, valamint nőhet az általános elégedettség. Vagyis az első fontos üzenet: nem képzeljük be, hogy jól esik végre kiszakadni a hétköznapokból. A szervezetünk és a pszichénk valóban profitálhat belőle. A probléma inkább akkor kezdődik, amikor ennek vége.
Hirtelen visszakerülünk abba az életbe, amelyből éppen kiszakadtunk
A nyaralás egyik legfontosabb része nem feltétlenül maga az utazás, a tengerpart vagy a szálloda, hanem az, hogy egy időre megszűnnek a megszokott munkahelyi elvárások. Nem kell e-mailekre válaszolni. Nem kell folyamatosan figyelni az órát. Nem kell fejben tartani a következő megbeszélést. Sokaknál még a reggeli rutin is teljesen megváltozik.
A kutatások szerint a munkától való pszichológiai eltávolodás fontos része annak, hogy a szabadság valóban pihentető legyen. Egy vizsgálatban azok számoltak be jobb közérzetről a szabadság alatt és után, akik jobban el tudtak szakadni a munkától, és kellemesebb élményeket szereztek.
Aztán jön a hétfő. És vele együtt visszatérnek azok a feladatok, határidők és problémák, amelyeket néhány napra sikerült kizárni a fejünkből.
Ezért érezhetjük úgy, hogy „elromlott” a hétköznap
A nyaralás alatt nem feltétlenül változik meg az életünk – csak egy időre más ritmusban élünk. Ha például egy héten keresztül később kelünk, sokat vagyunk a szabadban, együtt eszünk a családdal, új helyeket fedezünk fel, és nincs előttünk egy hosszú feladatlista, akkor a hétköznapok visszatérése meglehetősen kontrasztos lehet.
Ugyanaz a lakás, ugyanaz a munkahely, ugyanazok a feladatok várnak, csak közben mi már megtapasztaltuk, milyen érzés volt kiszállni ebből a körforgásból. Ezért a nyaralás utáni rosszkedv sokszor nem arról szól, hogy rossz volt hazajönni, hanem arról, hogy nagyon jó volt máshol lenni.
És van, aki tényleg rosszabbul viseli a visszatérést
A kutatások szerint a szabadság hatása nem mindenkinél azonos.
Egy korábbi vizsgálatban a kutatók azt találták, hogy a szabadság alatt csökkent a kiégés és a munkahelyi stressz, ám a hatás a munkába való visszatérés után fokozatosan gyengült. Egy másik kutatásban a munkából való hosszabb távollét alatt csökkent a munkával kapcsolatos rágódás, majd a munkába visszatérve ismét növekedett a munkával töltött idő.
Különösen nehéz lehet a visszatérés azoknak, akik eleve nagy munkahelyi stresszt cipelnek. Egy 2021-es vizsgálat például arra jutott, hogy a szabadság utáni kedvező pszichés változások egy része erősebben jelent meg azoknál, akiknek alacsonyabb volt a munkahelyi stresszük. A tartós munkahelyi stressz ugyanis „átcsúszhat” a szabadság előtti és utáni időszakba is.
Magyarán: ha valaki eleve úgy megy szabadságra, hogy már alig bírja a munkáját, egy hét pihenés nem feltétlenül oldja meg a problémát.
Miért vagyunk néha fáradtabbak, amikor hazajövünk?
Ez elsőre furcsán hangzik, de a nyaralás sem feltétlenül jelent teljes pihenést. Utazás, korai indulás, késő esti programok, sok séta, meleg, új élmények, rendszertelen étkezés – mindez kellemes lehet, de közben fizikailag is megterhelő.
Ehhez jöhet még az úgynevezett „visszaállás”: újra korán kell kelni, dolgozni kell, és vissza kell venni azt a tempót, amelyet a szabadság alatt elengedtünk. Ezért előfordulhat, hogy a nyaralás utáni első napokban nem energikusnak, hanem éppen ellenkezőleg, fáradtnak érezzük magunkat.
Létezik olyan is, hogy valaki éppen a szabadság alatt lesz rosszul
Van egy érdekes, kevésbé ismert jelenség, amelyet angolul leisure sickness, vagyis nagyjából „szabadidős betegség” néven említenek.
Egy holland kutatásban olyan embereket vizsgáltak, akik rendszeresen tapasztaltak különböző panaszokat hétvégén vagy szabadság alatt. A résztvevők között fejfájás, fáradtság, izomfájdalom, hányinger és megfázásszerű tünetek is előfordultak. A jelenséget a kutatók többek között a magas munkaterheléssel, a stresszel és a munkából a pihenésbe való átmenet nehézségével hozták összefüggésbe.
Ez azonban nem önálló, hivatalos betegségdiagnózis, hanem egy kutatásokban leírt jelenség.
Nem mindegy, hogyan nyaralunk
A kutatásokból az is kiderül, hogy nem pusztán az számít, hogy hány napig vagyunk távol. Fontos lehet, hogy közben mennyire tudunk kikapcsolódni.
Egy rövid, 4–5 napos szabadságot vizsgáló kutatásban azok számoltak be jobb közérzetről, akik jobban ellazultak, pszichológiailag is eltávolodtak a munkától, élvezték a programjaikat, és kevesebb negatív eseményt éltek át. A munka közben végzett tevékenységek viszont rontották a szabadság utáni közérzetet.
Vagyis nem biztos, hogy az a legjobb nyaralás, amelyen minden nap reggeltől estig programokat szervezünk. Néha éppen az a legpihentetőbb, amikor nincs mit kipipálni.
Nem kell a nyaralás utolsó napján már a következő szabadságot tervezni. Néhány apró dolog azonban segíthet.
Ne a hazautazás legyen az utolsó pillanat
Ha lehet, érdemes úgy időzíteni a hazatérést, hogy maradjon legalább egy kis idő az otthoni visszarázódásra. A kipakolás, bevásárlás és a következő munkanapra való készülődés sokkal kevésbé megterhelő, ha nem néhány órával a munkakezdés előtt kell mindent elintézni.
Ne próbáljunk mindent az első munkanapon bepótolni
A „majd hétfőn mindent megoldok” stratégia könnyen stresszspirálhoz vezethet. Érdemes először a valóban sürgős dolgokra koncentrálni, és nem úgy tekinteni az első napra, mintha egyetlen nap alatt kellene ledolgoznunk az egész szabadságot.
A szabadság után is hagyjunk helyet valami kellemesnek
Nem kell megvárni a következő nyaralást ahhoz, hogy legyen valami, amit várunk. Egy közös vacsora, egy esti séta, egy kirándulás, egy könyv vagy akár egy hétvégi program is adhat olyan kapaszkodót, ami segít megtartani valamennyit abból az életérzésből, amit a szabadság alatt megtapasztaltunk.
És talán a legfontosabb: ne érezzünk bűntudatot
A nyaralás nem elvesztegetett idő. A kutatások összességében azt mutatják, hogy a szabadság valóban hozzájárulhat a jólléthez és a munkából való regenerálódáshoz. A 2025-ös metaanalízis szerint a korábbi kutatásoknál is erősebb és tartósabb pozitív hatás mutatható ki, különösen akkor, ha a szabadság alatt sikerül pszichológiailag is elszakadni a munkától.
Lehet, hogy a nyaralás után néhány napig hiányzik a tenger, a hegyek, a késői reggelik vagy egyszerűen csak az érzés, hogy nem kell sehová rohanni.
Ez nem feltétlenül baj.
Talán csak azt jelzi, hogy jól esett egy kicsit másképp élni.
És ha már most, augusztus végén kezded érezni, hogy túl gyorsan telt el a nyár, egy dologban biztosan nem vagy egyedül.
Kapcsolódó cikkünk
Az ember azt hinné, hogy egy frissen szedett, roppanós uborkával nem lehet mellélőni. Aztán beleharapunk, és a kellemes, friss íz helyett furcsa keserűség marad a szánkban. Különösen a nyár végén fordulhat elő, hogy a kertben nevelt uborka keserűbbé válik. De mi okozza ezt, és vajon tényleg azonnal a kukában a helye?
Nem romlott meg – valami más áll a háttérben
A keserű ízért elsősorban az úgynevezett kukurbitacinok felelősek. Ezek természetes növényi vegyületek, amelyek több, a tökfélék családjába tartozó növényben is megtalálhatók. Az uborkanövényben normál esetben főként a levelekben, a szárban és a gyökerekben vannak jelen, bizonyos körülmények között azonban a termésben is nagyobb mennyiségben jelenhetnek meg.
A növény számára ezek a vegyületek afféle természetes védekezést jelentenek: a rendkívül keserű íz sok növényevő számára riasztó.
A termesztett uborkafajták többségét úgy nemesítették, hogy a keserű vegyületek mennyisége alacsony legyen. Ha azonban a növényt valamilyen stressz éri, megváltozhat a helyzet.
A forró, száraz időjárás is közrejátszhat
Az uborka keseredésének egyik gyakori oka a hő- és vízstressz. A forró, száraz időszak, az egyenetlen öntözés, illetve más környezeti stresszhatások mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy több kukurbitacin kerüljön a termésbe. A Nebraska Egyetem és az Iowa Állami Egyetem szakértői szerint a nyár végi meleg időszakban ez különösen gyakori probléma lehet.
Nem kizárólag a vízhiány lehet a hibás: a fajta genetikai tulajdonságai, a hőmérséklet-ingadozás, a tápanyagellátás, sőt a növényt érő betegségek vagy kártevők okozta stressz is szerepet játszhat.
Ezért fordulhat elő az is, hogy ugyanarról a növényről egyik nap teljesen finom, másik nap pedig kellemetlenül keserű uborkát szedünk.
Hol koncentrálódik leginkább a keserű íz?
Ez az egyik legérdekesebb része a történetnek.
A keserű vegyületek gyakran a héj közelében és a szár felőli részen koncentrálódnak. Az Iowa Állami Egyetem ajánlása szerint az enyhébb keserűségnél a szár felőli vég levágása és az uborka meghámozása csökkentheti a kellemetlen ízt.
Egy 2024-ben megjelent kutatás ugyanakkor ennél árnyaltabb képet mutatott. A vizsgált keserű uborkákban a kukurbitacin C koncentrációja nem egyszerűen csak a héjban volt magas: a kutatók a termés belső részében, a magház környezetében is jelentős mennyiséget találtak.
Vagyis a régi konyhai praktika, miszerint „vágd le a végét és hámozd meg”, enyhébb keserűségnél valóban javíthat az ízen, de nem jelent garanciát arra, hogy egy erősen keserű uborka ezután biztonságosan fogyasztható.
Akkor most megehetjük vagy sem?
Itt érdemes különbséget tenni a kissé kellemetlen ízű és a feltűnően, nagyon keserű uborka között.
Ha az uborka csak enyhén kesernyés, előfordulhat, hogy a keserű vegyületek főként a héjban és a szár felőli részen koncentrálódnak. Ilyenkor a hámozás és a szár felőli rész eltávolítása csökkentheti a keserűséget. Több egyetemi kertészeti szakanyag ezt a megoldást is javasolja.
Ha azonban az uborka már az első falatnál szokatlanul erősen keserű, ne próbáljuk fűszerekkel, főzéssel vagy pácolással „elrejteni” az ízét. Inkább ne fogyasszuk el.
A kukurbitacinok nagy koncentrációban egészségügyi problémákat okozhatnak. A lehetséges tünetek között emésztőrendszeri panaszok – például hányinger, hányás, hasi fájdalom és hasmenés – szerepelhetnek. A német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) is a kukurbitacinokat az egészségre káros hatást kiváltani képes növényi toxinok között említi.
Fontos azonban, hogy a komoly mérgezések nem a szokásos, enyhén kesernyés bolti uborkából indulnak ki; a probléma elsősorban akkor merül fel, amikor a keserű vegyületek szokatlanul nagy koncentrációban vannak jelen. A keserű íz ezért egyfajta figyelmeztető jelként is szolgál.
És mi a helyzet a főzéssel?
Az erős keserűséget nem érdemes azzal kezelni, hogy „majd a főzés elveszi”.
A rendelkezésre álló kutatások alapján a feldolgozás hatással lehet a kukurbitacinok mennyiségére, de ez nem jelenti azt, hogy egy erősen keserű uborka egyszerű megfőzése biztonságossá teszi. A 2024-es vizsgálatban például a fermentáció jelentősen csökkentette a vizsgált kukurbitacin C mennyiségét, míg a savasítás kisebb mértékben mérsékelte azt. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy egy erősen keserű, friss uborkát otthon egyszerűen pácolással „méregteleníthetünk”.
Ezért ha egy uborka nagyon keserű, a legbiztonságosabb megoldás az, hogy nem esszük meg.
Hogyan előzhetjük meg, hogy keserű legyen?
Ha saját kertben termesztünk uborkát, néhány dologgal csökkenthetjük a keseredés esélyét.
Ügyeljünk az egyenletes vízellátásra, különösen nagy melegben.Ne hagyjuk a növényt tartósan kiszáradni.A talajtakarással segíthetjük a talaj nedvességének megőrzését.Érdemes olyan fajtát választani, amelyet alacsony keserűségűként, illetve keserűségre kevésbé hajlamosként nemesítettek.Figyeljünk a növény általános állapotára, mert a betegségek és kártevők is stresszt jelenthetnek számára.
A jó hír tehát az, hogy a keserű uborka nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamit rosszul csináltunk. A nyári hőség és a vízellátás változása önmagában is elég lehet ahhoz, hogy a növény keserűbb termést hozzon.
A legfontosabb szabály: bízzunk az ízünkben
Az uborkánál a keserűség általában nem romlás jele, hanem egy természetes növényi vegyülethez, a kukurbitacinhoz kapcsolódik. Enyhe keserűségnél a héj és a szár felőli rész eltávolítása javíthat az ízen.
De ha egy uborka feltűnően és erősen keserű, ne próbáljuk megmenteni. Inkább dobjuk ki.
A növény ugyanis szó szerint megpróbálhatja közölni velünk, hogy ezúttal nem ő lesz a salátánk főszereplője.
Kapcsolódó cikkünk
Augusztus 13. és 15. között ismét önkéntesek szállnak vízre az Ipolyon: idén hatodik alkalommal rendezik meg a Nagy Ipoly-takarítást, amely során a folyó és partjának mintegy 200 kilométeres szakaszát tisztítják meg a hulladéktól. A háromnapos, határon átnyúló akcióban szlovákiai és magyarországi települések, önkormányzatok, civil- és sportszervezetek, valamint magánszemélyek vesznek részt.
A kezdeményezés mára az Ipoly mente egyik legnagyobb környezetvédelmi és közösségi eseményévé vált. A résztvevők nemcsak a folyóban és a partokon felgyülemlett szemetet gyűjtik össze, hanem arra is szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a határfolyó mindkét ország közös természeti kincse.
Három nap az Ipolyért
Az idei akciót augusztus 13. és 15. között tartják. A szervezők a folyó mindkét oldalán várják az önkénteseket, akik gyalogosan a folyóparton, illetve kajakokból és kenukból a vízen is dolgoznak majd. A cél, hogy a mintegy 200 kilométeres érintett szakaszról minél több, az emberi hanyagság miatt felgyülemlett hulladékot eltávolítsanak.
A program nemcsak környezetvédelmi akció. A szervezők szerint fontos része a közösségépítés, a környezettudatos szemlélet erősítése, az Ipoly menti vízi turizmus népszerűsítése és a szlovák–magyar együttműködés erősítése is.
Tavaly közel ötszázan szedték a szemetet
A kezdeményezés méretét jól mutatják a 2025-ös adatok. Az ötödik Nagy Ipoly-takarításon közel 500 önkéntes vett részt, akik mintegy 170 kilométernyi folyószakasz megtisztításán dolgoztak. A programhoz 33 szlovákiai és 13 magyarországi település csatlakozott.
A vízen közel 250 önkéntes dolgozott, a folyópartokon pedig további több mint kétszázan gyűjtötték a hulladékot. A munkához több mint 120 kajakot és kenut használtak.
Bussán például mintegy 65 önkéntes dolgozott a Rárós és Ipolyvarbó közötti, körülbelül 32 folyókilométeres szakaszon.
A számok mögött pedig rengeteg különböző ember áll: helyi lakosok, családok, baráti társaságok, önkormányzati dolgozók, civil szervezetek és sportegyesületek tagjai. Van, aki évről évre visszatér, mások pedig először csatlakoznak az akcióhoz.
Mi kerül elő a folyóból?
Aki még soha nem vett részt folyótakarításban, talán nem is gondolná, mennyiféle hulladék kerülhet egy folyóba. Korábbi Ipoly-takarításokon előkerültek például PET-palackok, üvegek, cipők, papucsok, labdák, műanyag flakonok és egyéb, első pillantásra egészen meghökkentő tárgyak is.
Egy 2021-es, Ipolyság és Helemba közötti akció során például mintegy 15 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze három nap alatt. Akkor nagyjából 63 önkéntes dolgozott az érintett, körülbelül 68 kilométeres szakaszon.
A folyóba kerülő hulladék egy része természetesen nem közvetlenül a vízbe kerül. A partról, árkokból vagy magasabb területekről a csapadék és a vízmozgás is a folyóba sodorhatja, ahonnan aztán az áramlás továbbviszi. Ezért egy folyó tisztaságának megőrzése nem csupán a közvetlen vízparton élők felelőssége.
Az Ipoly összeköt, nem elválaszt
Az Ipoly különleges helyet foglal el a régió életében: hosszú szakaszon a szlovák–magyar határt követi, így a folyó két oldalán élő közösségek mindennapjaiban is összekötő szerepet tölt be.
Éppen ezért a Nagy Ipoly-takarításnak van egy olyan üzenete is, amely túlmutat a szemétszedésen. A folyó nem áll meg az országhatárnál, ahogy a benne úszó hulladék sem. Ha az egyik oldalon szemetet dobunk a természetbe, annak következményeit a másik oldalon is érezhetik.
A kezdeményezés története jól példázza, hogy a környezetvédelem képes olyan közös ügyet teremteni, amelyben nem számít, melyik oldalon élünk.
A tisztább folyó a turizmusnak is jót tesz
Az Ipoly nemcsak természeti érték, hanem a vízi turizmus számára is egyre érdekesebb célpont. A 2018-ban elindított, határon átnyúló Egy folyóban evezünk projekt keretében több Ipoly menti településen kikötők épültek, és kajakokat, kenukat is beszereztek. A fejlesztések egyik célja az Ipoly vízi turizmusának fellendítése volt.
A Nagy Ipoly-takarítás során használt eszközök egy része is ehhez a korábbi együttműködéshez kapcsolódik. Így a kezdeményezés egyszerre szolgálja a folyó megtisztítását és azt, hogy minél többen fedezzék fel az Ipoly különleges természeti környezetét.
Nemcsak három napra kellene vigyázni rá
A Nagy Ipoly-takarítás látványos eredményeket hoz, de a szervezők számára valójában az lenne az igazi siker, ha egyre kevesebb hulladékot kellene összeszedniük.
A folyó megtisztítása ugyanis csak a probléma egyik oldalát kezeli. A hosszú távú megoldás az lenne, ha eleve kevesebb szemét kerülne a természetbe. Ha egy palackot nem dobunk el a parton, ha a kirándulás végén mindent magunkkal viszünk, amit hoztunk, és ha a hulladékot a megfelelő helyre tesszük, azzal máris tettünk valamit az Ipolyért.
Az önkéntesek pedig idén is megmutatják, milyen sok mindenre képes egy közösség, ha ugyanazért az ügyért dolgozik.
Augusztus közepén ismét megtelnek a csónakok az Ipolyon. Ezúttal azonban nem azért, hogy bármit is elvigyenek a folyóból, hanem azért, hogy visszaadjanak neki valamit abból, amit az ember már elvett tőle: a tisztaságát.
(Forrás: TASR, Ipolysági Városi Hivatal, Nagy Ipoly-takarítás, Magyarország Kormánya)
Kapcsolódó cikkünk
Újra bekeményít a nyár: pénteken több szlovákiai járásban is 33 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet, miközben az ország valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben. A kettő pedig nem véletlenül jár együtt: a tartós meleg, a szárazság és a csapadékhiány nemcsak a szervezetünket terheli meg, hanem a növényzetet is rendkívül gyúlékony állapotba hozza.
A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) péntekre elsőfokú hőségriasztást adott ki a Malackai, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, az Érsekújvári és a Lévai járásra. A figyelmeztetés 13 és 19 óra között lesz érvényben, a hőmérséklet pedig ezeken a területeken elérheti a 33 fokot.
A forróság miatt azonban nemcsak a napszúrástól vagy a kiszáradástól kell tartanunk. A száraz növényzetben egy eldobott cigarettacsikk, egy figyelmetlenül használt grill vagy egyetlen őrizetlenül hagyott parázs is komoly tüzet indíthat el.
Az egész országban fokozott a tűzveszély
A Tűzoltó- és Mentőszolgálat (HaZZ) augusztus 12-én arról tájékoztatott mindenkit, hogy Szlovákia valamennyi járásában fokozott tűzveszély van érvényben, és rendkívül magas a tüzek kialakulásának kockázata. A hatóság szerint a magas hőmérséklet, az aszály és a szárazság jelentősen növeli a tűz keletkezésének és gyors terjedésének esélyét.
A szlovák belügyminisztérium is rendszeresen arra figyelmeztet, hogy a forró, száraz nyári időszakban különösen nagy körültekintésre van szükség a természetben. A minisztérium szerint a tűzveszélyes időszakban a legfontosabb a megelőzés, hiszen a természetben keletkező tüzek rövid idő alatt nagy területre terjedhetnek át.
Most inkább ne grillezzünk az erdőben
A HaZZ kifejezetten azt kéri, hogy ilyen szárazságban ne grillezzünk a természetben vagy az erdőben. Tüzet csak az erre hivatalosan kijelölt helyeken szabad gyújtani, és minden esetben figyelembe kell venni az adott település vagy önkormányzat érvényes szabályait is. Ezek ugyanis a fokozott tűzveszély idején további korlátozásokat vezethetnek be, akár teljesen meg is tilthatják a tűzgyújtást bizonyos területeken.
A száraz növényzet égetése különösen veszélyes. A szlovák tűzvédelmi szabályok egyértelműen tiltják a füvek, cserjék és fák növényzetének felégetését, a belügyminisztérium pedig arra figyelmeztet, hogy az ilyen tüzek nemcsak jelentős anyagi károkat okozhatnak, hanem emberéletet is követelhetnek.
A hivatalos adatok szerint 2010 és 2024 között több mint 26 ezer olyan tűzesetet regisztráltak Szlovákiában, amelynek hátterében a fű és száraz növényzet felégetése állt. Ezek a tüzek hat ember halálát okozták, további 34 ember pedig megsérült.
A hőség a szervezetet is megterheli
Miközben a természet a szárazsággal küzd, a szervezetünknek a magas hőmérséklettel kell megbirkóznia. A nagy meleg különösen megterhelő lehet a kisgyermekek, az idősek, a várandós nők, valamint a szív- és érrendszeri, légzőszervi vagy egyéb krónikus betegséggel élők számára.
A hőség fejfájást, szédülést, hányingert, gyengeséget és levertséget okozhat, súlyosabb esetben pedig hőártalom is kialakulhat. A szlovák belügyminisztérium a nyári hőhullámok idején azt tanácsolja, hogy a legmelegebb órákban lehetőleg kerüljük a tűző napot és a megerőltető fizikai tevékenységet.
Akkor is igyunk, ha nem vagyunk szomjasak
Hőségben különösen fontos a rendszeres folyadékbevitel. Nem érdemes megvárni, amíg megszomjazunk, hanem napközben folyamatosan pótoljuk a folyadékot. A szabadban végzett fizikai munka vagy sport közben még nagyobb figyelmet kell fordítani erre.
A könnyű, szellős ruházat, a fej védelme és az árnyékos helyen való rendszeres pihenés szintén segíthet átvészelni a legmelegebb órákat. Aki teheti, a komolyabb fizikai munkát és sportolást inkább a kora reggeli vagy késő délutáni órákra időzítse.
Gyerek és háziállat soha ne maradjon az autóban
A forró napokon különösen fontos szabály, hogy gyermeket és háziállatot még rövid időre se hagyjunk a leparkolt autóban. Az utastér hőmérséklete nagyon gyorsan veszélyes szintre emelkedhet akkor is, ha odakint még nem tűnik elviselhetetlennek a meleg.
Ha pedig valaki a hőségben rosszul lesz, ne legyintsünk rá. Vigyük hűvös, árnyékos helyre, próbáljuk meg lehűteni, és súlyos tünetek esetén kérjünk azonnal segítséget. A zavartság, ájulás, eszméletvesztés vagy görcsroham már sürgős ellátást igényel.
Most tényleg minden apróság számít
A következő napokban tehát egyszerre két dologra is érdemes odafigyelnünk: magunkra és a környezetünkre. A hőségben ne becsüljük alá a szervezet jelzéseit, a száraz természetben pedig ne becsüljük alá egy apró figyelmetlenség következményeit.
Egy cigarettacsikket se dobjunk el, tüzet ne gyújtsunk tiltott helyen, a grillt pedig most inkább hagyjuk olyan helyre, ahol annak használata hivatalosan is megengedett és biztonságosan ellenőrizhető.
A nyár még tart, de ahhoz, hogy valóban élvezhessük, most egy kicsivel több odafigyelésre van szükség.
(Forrás: TASR, SHMÚ, Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
