A GKI Gazdaságkutató Zrt. legújabb elemzése szerint uniós összevetésben is tartósan alulfinanszírozott a magyar egészségügy és a szociális szféra.
Az Európai Unió 27 tagállama közül Magyarország költötte GDP-arányosan a legkevesebbet egészségügyre 2023-ban és 2024-ben – mondta az InfoRádióban a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezető kutatója. Az egészségügyre a GDP mindössze 4,7 százalékát fordította Magyarország 2023-ban és 2024-ben, míg
az EU-s átlag ennek a másfélszerese, 7,4 százalék,
de például csak mintegy a fele a csehekének, ahol 9 százalékot költenek erre. Az uniós átlagtól való elmaradás GDP-arányos mértéke 2010 óta állandó.
Molnár László úgy értékelt, hogy az egészségügy az orvosok és a nővérek béremelése ellenére is jól láthatóan egy elhanyagolt területe volt az előző kormányoknak, nem csak a 2010 utániaknak, de jellemzően inkább azoknak.
A korábbi orvosbéremeléssel szerinte azt sikerült megállítani, hogy a végzős orvosok azonnal külföldön helyezkedjenek el, ezért szerinte mennyiségi hiány nincsen, de minőségi van, mert a korábbi hiányszakmákban továbbra sincsen elég orvos. Jelentős viszont az „elszivárgás” az alacsony béremeléssel érintett orvosi kiegészítő személyzet (nővér, igazgatási személyzet stb.) körében.
A forráshiány közvetlen következményeként alakultak ki az egyre hosszabbodó várólisták.
„Vannak olyan ellátások, ahol nyolc hónaptól három évig kell várni a beavatkozásra. Nyilvánvaló, hogy ez alatt jelentősen romlik a beteg állapota, tehát mire bekerül az ellátórendszerbe, addigra rendkívül leromlott betegállapot keletkezik, így a gyógyítás még drágább is, mint ha rögtön foglalkoztak volna a betegekkel” – fogalmazott.
Ez igaz elmondása szerint a megelőző ellátásokra is. Például hiába derül ki egy szűrésen, hogy valakinek rákja van, ha egyébként a diagnosztika nem képes a megnövekvő betegállományt ellátni, akkor hónapokat vár a rákkal diagnosztizált beteg arra, hogy CT-hez, MRI-hez jusson. Emellett a háziorvos- és ápolóhiány, valamint az egészségügyi infrastruktúra romlása is a forráshiány következménye.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. vezető kutatója elmondta azt is, hogy a kormány a szociális szférára 2010-ben a GDP 17,3 százalékát fordította, míg 2024-ben a 12,3 százalékát. Ezen a téren
Magyarország az unióban csak Máltát és Írországot előzi meg.
Gond van az egészségügy szociális ellátórendszeri részével is, nagy igény lenne például időskori ellátásokra, de a forrás- és szakemberhiány miatt ez jelenleg nem megoldott.
Egyre nagyobb a jövedelmi differenciáltság, egyre növekszik a relatív elszegényedés, ez a nyugdíjasok esetében teljesen egyértelműen látható, sőt bizonyítható – állapította meg a szakember. Példaként azt említette, hogy míg 2010-ben körülbelül a nyugdíjasok 5 százaléka volt relatív jövedelme szerint szegény, ami azt jelenti, hogy a medián jövedelem 60 százaléka alatt volt, addigra 2024-re az arány közel 14 százalékra emelkedett a nyugdíjasokon belül.
Megemlítette még, hogy a szociális ellátórendszerben levők bérezése „rendkívüli mértékben elszakadt” még az átlagbérektől is, ezért nagyon kevesen mennek ebbe a szférába, a létszám túlnyomó része már nyugdíjas korú vagy közel nyugdíjas korú. Közben a nyugdíjas otthonokba szinte lehetetlen bejutni – tette hozzá Molnár László, aki szerint a nyugdíjminimum megemelése és a nyugdíjas SZÉP kártya tudná javítani a nyugdíjasok relatív jövedelmi pozícióját. Kérdés ugyanakkor, hogy az egészségügyre tervezett évi 500 milliárd forintos pluszforrásból mire jut majd és mire nem. Mert modernizálni kellene még az egészségügyi infrastruktúrát (gépeket vásárolni), illetve az ingatlanállományt.
A cikk Kalapos Mihály interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
