Augusztus 23-án, az évközi idő huszonegyedik vasárnapján a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában található dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.
Beszédében arra biztatta a hívőket, hogy újra és újra tegyék fel maguknak a kérdést: ki számukra Jézus, és mit jelent jelenléte az életükben. Hangsúlyozta, hogy a hitet nem egyszer s mindenkorra kapjuk, hanem mindig újra fel kell fedeznünk Krisztus arcát és evangéliumát, és életünk döntéseit összhangba kell hoznunk azzal, amit megvallunk. Kérte, hogy ne elégedjünk meg a hitről hallott közhelyekkel és megszokott válaszokkal, hanem személyes kapcsolatban ismerjük meg Jézust, és maradjunk nyitottak arra, hogy a vele való találkozás új utakra és új döntésekre vezessen bennünket.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai vasárnap evangéliuma (Mt 16,13–20) olyan kérdéssel szembesít bennünket, amely hitünk útján mindannyiunkat személyesen érint: ki valójában Jézus számomra?
Az evangéliumi elbeszélésből megérthetjük, mennyire döntő jelentőségű ez a kérdés a tanítványi lét megélése szempontjából. A tizenkét apostol már sok tekintetben osztozott a Mester életében és szolgálatában, Jézus mégsem vette magától értődőnek, hogy valóban ismerik őt, és megértették Isten országának misztériumát. Ezért, miután megkérdezte, mit gondolnak róla az emberek, közvetlenül hozzájuk fordul: „Hát ti, kinek tartotok engem?” (Mt 16,15).
Testvéreim, ez alapvető fontosságú lépés minden kor tanítványai, mindannyiunk számára. A hitet ugyanis nem egyszer s mindenkorra kapjuk; ellenkezőleg,
legyőzve azt a kísértést, hogy azt higgyük, már mindent tudunk, és hogy a hitet megszokássá tegyük.
A kérdés, amely nap mint nap felvetődik bennünk – ki Jézus számomra, és mit jelent jelenléte az életemben? –, különösen az imádságban és az evangéliumról való elmélkedés során kerül előtérbe; de akkor is, amikor testvéreink sebeivel és szükségleteivel találkozunk, vagy azokban a kapcsolatokban és helyzetekben, amelyek leginkább megszólítják lelkiismeretünket. Egyszóval életünk konkrét megélése során meggyőződhetünk arról, hogy számunkra az Úr Jézus csupán a történelem egyik nagy alakja-e, aki fontos dolgokat mondott és tett, vagy pedig Isten Krisztusa, az, akit azért küldött, hogy bevezessen bennünket az Atya szeretetébe, és átalakítsa életünket és a világot, amelyben élünk.
Kedves testvéreim, tanuljuk meg, hogy ne zárkózzunk be vallási meggyőződéseinkbe és bizonyosságainkba, hogy nyitottak maradjunk a Krisztussal való hiteles kapcsolatra. A keresztény hitet illetően olykor megelégszünk a „hallomásból” szerzett ismeretekkel, a közhelyekkel, azzal, amit – talán jó szándékkal – továbbadtak nekünk. Jézus azonban személyes válaszadásra hív bennünket.
Ez egyaránt érvényes személyes utunkra, az Egyház útjára és a lelkipásztori döntésekre is, jóllehet olykor azt gondoljuk, hogy elég úgy haladnunk tovább, ahogyan mindig is tettük.
Fontos hát, hogy gyakran megkérdezzük magunktól:
Kérjük Szűz Máriát, aki szívében Fián keresztül kereste Isten akaratát, hogy mindig vezessen bennünket a hit útján!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Imáimban gyakran megemlékezem a Kongói Demokratikus Köztársaságról, különösen az ebolajárvány terjedése miatt, amely sajnos sok áldozatot követel. Biztatom a nemzetközi közösséget, hogy adjon megfelelő választ a helyzetre, és a megelőzés munkájába a helyi közösségeket is vonja be, hogy sok ember életét meg lehessen menteni.
Lélekben közel vagyok a Közép-afrikai Köztársaság lakosaihoz is, akik a zamboyéi bányaomlás áldozatait gyászolják. Az Úr fogadja magához azokat, akik életüket vesztették, és támogassa a bányászati helyszínek biztonságának és törvényes működésének biztosítására irányuló erőfeszítéseket.
Holnap lesz a Laziót, Umbriát és Marchét sújtó közép-olaszországi földrengés tizedik évfordulója. Imádkozom az elhunytakért és családjaikért, valamint minden érintett közösségért. A hit és a szolidaritás továbbra is adjon erőt az újjáépítés munkájához.
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és különféle országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a lengyelországi gnieznói székesegyház prímási kórusát, továbbá a Pontifical North American College papnövendékeit és elöljáróit, valamint a bormiói és a valfurvai fiatalokat.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
